Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

karmányáraktól eltérő ajánlatokat ne tegyenek, mert az állomást veszíthetik el. A fedező állo­mások megtartására pedig nagy súly fektetendő, mert a használni szokott magán-mének a jövő évre szigorú vizsgálat tárgyát képezendik és a nem feltétlen alkalmasnak talált hágó mének kivágatása fog elrendeltetni, mely körülmény a községekkel szintén tudatandó. Végül megjegyzem, hogy a meglevő fedező állomásokon kívül is hozhatnak tek. főszolgabíró urak más községeket javaslatba, ha azt a közsé­gek kérelmezik, mert a lehetőség szerint ily uj kérvények figyelembe fognak vétetni. S.-a.-Ujhely. 1887. augusztus 9. Alispán helyett: Viczmándy Ödön, főjegyző. Távol hazájától, idegen földön él a nagy remete, hazánk örök büszkesége: Kossuth Lajos. A mily zajos volt élete, époly zajtalanok most napjai. Rideg ma­gányában egyedüli gondüzője a munka, melyről azt tartja, hogy jobban nemesit, mint a kicserzett és hatóságilag autenti- zált nemesi diploma. Ez deríti fel kis idő­re borongó kedélyét, ezzsibbasztja el benne ideig-óráig a honvágy gyötrő fájdalmait. Foglalkozása a természettudomány. Ez az a puha vánkos, melyen a nagy emberek szokták a csaták mezején kifáradt tagjai­kat megpihentetni. O is ide menekült. Keresi a természet örök törvényét, s úgy találja, hogy több állandóság és ráció van benne, mint az emberek által alkotott pa­ragrafusokban. Azonfelül nincs benne ka- jánság, nincs benne irigység, gyarlóságok talaján nem tenyésznek. Divatos felfogá­sok és időközi áramlatok sem dominálják. Törvénye változhatatlan és örök. Azért is vonzódik hozzá oly előszeretettel. Ta­lán ez tartotta meg eddig is oly egészség­ben az életnek. Hála az istennek! szép kort is ért. Nyolcvanöt év szép idő. Közel van az emberi lehetőség határához, és túl van a XIX. század emberének életkori évszámán. Ily hányatott élet, annyi temérdek munka után valóban bámulatos. És teste még mindig erős, járása még mindig ruganyos, tartása még mindig büszke és imponáló, szeme fénye nincs megtörve, ifjúi hévvel és tűzzel ragyog. Esze ép, ítélőképessége páratlan, gondolkodása sebes, mint a só­lyom repülése, emlékezőtehetsége nem olyan máról holnapra-féle, hanem tartós és cso­Rövid pihenés után vágyaink Mekkájához, a jégbarlang országába indultunk. Vagy félóráig tartó, vadvirágos hegyi mező­ben kígyózó, kényelmesen épült s jó karban tartott utón, melynek csak a célpont közelében vannak izzadós kapaszkodói, a barlang szájadékát eltakaró pavillonhoz érkeztünk, melynek szomszédságában a dinamó elektrikus fényt árasztó gőzgép hatalmas tüdeje zihákol. Itten jó negyed óráig kell várni, hogy testünk melege a rendes hőmérsékleti fokra helyezkedjék. De nekünk várni kellett azért is mert Kháron a bennünket itt megelőzött leluek csapatával még alvilági utján volt. Addig is, amig lebocsátkozhatnánk a jégbar­lang fagyos világába, vegyük szemügyre a bejárat környékét. A Ducsa-hát egyik púpján, százados feny­vesek ölében fekszik pihenőhelyünk, melyről az alattunk elterülő völgyre fenséges kilátás nyílik. A pavilion megett, vagy 10 mtrnyi távolságban, óriási mészkősziklafal meredez, melynek aljához a pavillontól kényelmes deszkalépcsőzet vezet. A barlang szádáját formátlan deszkakerítés zárja el sóvár tekintetünk elől. Szemünkbe ötlik azonban egy kvadrát alakú, a szikla falba beépített fekete vastábla, melynek aranyozott felirata következők­ben mondja meg, hogy kik voltak Kolumbuszái ez uj világnak : »E jégbarlang felfedezőinek : Ruffinyi Jenő, Méga Endre és Láng Gusztávnak elismerésül a városi közönség.« dálatosan hü. Sok fiatal, fonnyadt agyve­lő irigyelheti tőle. Mindez a mai kor ál­tal nem ismert szolid életnek eredménye. Bár ily örvendetes testi és lelkiálla­pota, ő maga már vágyik ki közülünk. Szinte türelmetlenül várja végóráját. Sze­retné már magáról lerázni az életet, mely számára — szerinte — nem termett mást, mint ürmöt és lélekemésztő gyötrelmeket. Kedélyén, különösen az utóbbi időkben, borongás vett erőt. Emészti a bú, hogy nemzete már nem érti meg. Ebbéli elke­seredése annyira megy, hogy fájlalja szü­letését, egész élete folyását, csaknem pár­tot üt a sors ellen, hogy közrejátszott világrahozatalán- Bár vissza-vissza tekint a megfutott múltba, s láthatja alkotását és annak eredményét, még sincs magával megelégedve, kedélyhullámzása eltereli a szigorú tárgyilagosságtól és a vigasztalha­tatlan alanyiasság sodrójába vonja Tö­rekvéseinek, munkájának nem látja sikerét, innen az a kacagó fájdalom, mely tetteit haszontalannak, meddőnek, csengő ércnek és pengő cimbalomnak tartja. Más örül, ő sir, hogy született. Valóban van oka e lelki indulatra?! A 48 iki alkotások: a jobbágyság fel­szabadítása, a felelős ministérium megal­kotása, a szabadsajtó, azt mondják, hogy: nincs! »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!« Szabó Kálmán. Király-fogadtatás előkészületei. Köztudomású dolog immár az az örvendetes esemény, hogy király őfelsége a vármegyénk területén végbemenő nagy hadgyakorlatot meg­szemlélendő, ssept. hó 11-én legmagasabb látoga­tásával szerencséltetni fogja vármegyénk közön­ségét. A Felséges hadúr Andrássy Gyula gf tőke- terebesi kastélyában, melyet tulajdonosa érre az alkalomra fejedelmi fénynyel és kényelemmel rendezett be, lesz főhadi szálláson. A király-fogadtatás külső fényének biztosí­tása s egyáltalában véve az ünnepiség részleteinek megállapítása végett főispán Öméltóságának elnök­lete alatt a vármegye közönsége által e célra kiküldött bizottság fi hó 13-án T.-Terebesen tar­totta első tanácskozását. Az eddig létre jött megállapodásokat következőkben összegezzük : Király Őfelsége kíséretéhez főispánunk a vármegye déli határán, a szerencsi és sátoralja­újhelyi járások föszolgabirái pedig székhelyeiken csatlakoznak. A vármegyének üdvözlő nagy küldöttsége a terebesi vasúti állomáson fog várakozni Őfelsége vonatára. A nagy küldöttség élén ottan király Őfelségét a főispán hódolatteljesen üdvözli Zem- plénvármegye közönsége nevében. A küldöttségi tagok, kivéve a hitfelekezetek lelkészeit, diszma- gyarba öltözve fognak a Felséges ur előtt tisz- telkedni. (A bevonulás sorrendje véglegesen meg­állapítva még nincsen). A vármegye nagy küldöttségének s a szom­széd vármegyék deputációinak Terebesen leendő elszállásolásával a gálszécsi járás főszolgabirája, a községi biró és Ferber Béla, Perlsberg Ede s Szaxon József terebesi lakosok s bizottsági tagok bízattak meg. A rendfentartására Szentmihályi Lajos főhad • nagy parancsnoksága alatt hetven csendőr fog kivezényeltetni. Az úri fogatok kényelmes elhe- lyezkedhetése végett a vasúti állomás előtt fekvő tér a tőszomszédos uradalmi földekkel szoros kap­csolatba hozatik s kordonnal elzáratik. Az álta­lános felügyelet teljesítésében Andrássy Tivadar gf és Viczmándy Ödön várm. főjegyző, bizotts. tagok fognak eljárni. Az úri osztályból 50 főnyi, a pórosztályból pedig 500 főnyi bandérium szerveztetik. Az úri bandériumba eddig jelentkeztek: Andrássy Sándor gí, Bernáth Győző, Bernáth Béla, Bessenyey István, Bujanovics Béla, Cseley Lajos, Dókus Ernő, Dókus Gyula, Dókus László, Hadik Miksa gf, Haidinger István, Harkányi János, Izsák János, Kossuth Lajos, Kun Géza, Lónyay Gábor, Löcherer Andor, Löcherer Lőrinc dr, Mailáth József gf, Meczner Béla, Miklós Béla, Molnár Béla, Nagy Barna, Nemthy Ödön, Payzsoss János, Pilissy László, Potoczky Kálmán, Reviczky Imre, Róth- kugel Arnold, Sennyey Béla br., Sennyey István br., Sennyey Miklós br.. Szeghy Elemér, Szemere Emil, Szemere György, Szerdahelyi Aladár, Szerviczky Ödön, Thuránszky László, Thuránszky Zoltán, Vécsey Arnold br., Viczmándy Tamás és VIadár Emil. (További jelentkezéseket még elfogad a főispán, vagy Andrássy Sándor gf, mint a bandérium vezetője), A paraszt-bandériumot a sátoralja-ujhelyi, gál szécsi, nagy-mihályi és varannói járásokból fogják toborzani. Ezek a bandéristák tiszta népies nem­zeti öltözetben fognak kivonulni. Darutollas, pántlikás kalapot és nemzeti szinü vállszalagot fognak viselni. Lovaikat szőrén, nyereg nélkül ülik, A vármegye alispánja már felkéretett, hogy a közönségnek utólagos jóváhagyása reményében a paraszt bandéristák felszereléséhez megkivántató 500 db darutollat, vállszalagokat és 100 db nem­zeti szinü lobogócskát a vmegye házi pénztára által beszereztetni, közöttük kiosztatni s a lovasmenet élére a vármegye nagy zászlaját átadni szíves­kedjék. Az úri bandéristák öltözéke disz-, vagy fekete magyarruha, kard és kalpaggal. Lovaikat magyar sujtásos szerszámmal és zsabrákkal fogják felékesiteni. A bevonulásnál csakis a vezető és az udvari személyzetet szállító fogatok fognak a királyi lakásul szolgáló grófi kastély udvarára bevonulni. A többi kocsi a nagy vendéglő elé fog hajtatni. A vasúti állomástól a kastélyig vezető útvo­nalon három diadalkaput fognak felállítani és pedig: egyet a vármegye közönsége, egyet az első magyar gácsországi vasuttársulat, egyet Tere- bes község közönsége, Azonkívül a bevonulási útszakaszt két oldalt menve minden húsz lépésnyi távolságra fellobogózott diszoszlopok fogják éke­síteni. A Felségnek Terebesen való időzése alatt a házak esteli 10 óráig ki világíttatnak. A díszíté­seknek tervszerinti és Ízléses végrehajtására Andrássy Tivadar gf, a vármegye főjegyzője és a járás főszolgabirája fognak felügyelni A nagy küldöttség tagjait főispán Öméltó­sága levélileg már felszólította, hogy meg- vagy meg nem jelenésük felüli, hó 25-éig nála nyilatkoz­zanak. Ugyancsak a fogadtatási ünnepség további részleteinek megállapítására vonatkozó legköze­lebbi tanácskozás határnapja Terebesen f. hó 29- ének d. e. 9 órájára tűzetett ki. »Felfedeztetett 1870. julius 15-én. Türelmetlen várakozás után a mi 22 főből álló társaságunkra került a sor. Voltak velünk hamburgi németek, ángolok és jánkék is. Többen az idegenek, mint mi öten-hatan igaz hitü mü- zülmánok. A külső rövid lépcsózet végétől pár lépés­nyi távolságra, pincetorok formájú mészkő bolto­zat végében, a barlang jégcsapos díszbe öltöztetett szűk bejáratához érkezünk. Kháronunk a vendéglő helyiség muzeomában lefizetett két forintnyi obu- luszokról szóló igazolványainkat rendben találván, sötétes folyosón cepel át bennünket a Lethe túl­só partjára. Mi tulvilági fönséges kép tárul szemünk elé! Tündéri fényben égő jég-palotának a „Kis termei. ez. Kriptái csend, béke és méltóságos nyugalom mindenütt. Fantasztikus idomzatu, óriási fákra, viztölcsérek és vízesésekre, hatalmas, gothikus oszlopzatokra emlékeztető, mágikus fénytengerben úszó jégtömegek vesznek körül. Jeges-óceán egy részlete alul, környöskörül és a boltozaton milliárd gyémánt kristály, mely^ villámos fény ezer szinü pompájában ragyog. Álomszerű tulvilági tüne­mény, melynek hü ábrázolásához minden földi művészet csak kontár mesterség. A villámos lám­pák sajátságos errelő hangjában a szellemek su­hogását véljük hallani. Az »Ezeregy éjs mese világa a valóság tündéri fényében elevenedik meg köröttünk. Az izgatottságnak még soha nem érzett formájú vesz erőt lényünkön. A forróság lehe érinti arcunkat, mikor a sarkvidéknek e »Fe- renc-József-föld«-én dideregnünk kellene. A néma ámulás merev csöndjét vezetőnknek értelmes magyarázó szavai törik meg . . . A ^Kis teremd boltozatának hátterén súlyos jég függöny tartózkodik, melynek brillántos redő- zetében lejtősen lefelé vezető általutat találva a »Nagy terem*-be jutunk. Ez is felséges alkotás. Roppant ivezetét három impozáns, belül üreges jég-oszlop tartja. Egyiküket »kuti-nak nevezik, mert üregéből még pár évvel ezelőtt is forrás csörgedezett. A »nagy terem« bűvös-bájos orna­mentikája (gyöngysorok, csipkés függönyök, fűszá­lak, falombozatok, lugasok stb.) oly művészi, mi­nőt csak isten csudálatos keze alkothatott. Az oszlopok egyike hatalmas domb tetején áll, mely­nek aljában 1700 Q méternyi felületű, tükörsima »korcsolyázó térség« foglal helyet. Megemlítésre méltó még itten az a látható részében sok ezer szekérre menő kőtörmelék, mely a »nagy terem“ keleti oldalánál zuhant alá. E be- omlás irányában a hegy tetején négy hektár ter­jedelmű behorpadás van emberemlékezet óta. A barlang e beomlás irányában még kikutatva nincsen. A fentebb ösmertetett »kis és nagy terem« a 8900 □ mtr. kiterjedésű barlangnak körülbelő! felét és az emeleti részét foglalja el. A »nagy teremből« aknaszerü lemenetel van a földszintre, vagyis a ^folyosói ra, mely a »po­kol* -ba vezett. A jobb és baloldali folyosót föld­del vegyes jégrétegekből összeraggatott, több méter vastagságú jégfal választja el egymástól., A folyosókon körüljárva mélyen, hova a villamos fény is csak derengő félhomályt vet, alattunk Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents