Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-12-18 / 51. szám
Melléklet a „Zemplén“ 51-ik számához szolgabirák által is véleménynyel láttamozandók azon esetekben, ha a rendesnél nagyobb (például: 20-nál több százalék leszámítása, vagy használatra ingyenes kiadás) kedvezmény kéretik. 7. Az elhelyezésre kijelölt bika a vételével járó és az átvevő által egyaránt pontosan betartandó feltételek a kötelező nyilatkozatban felso- rolvák s rendszerint a következők : a nyilatkozatot elfogadott köteles a kijelölt bikát haladéktalanul átvenni, jól gondozni és takarmányozni, kizárólag tenyésztésre használni, mig e célra alkalmas, azontúl pedig az állatnak erre használhatlan voltát közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz bejelenteni s ezen körülményt ugyanekkor állatorvosi lelettel igazolni, — továbbá: ha a bika vagyontalan községnek ingyenes használatra oszta- tik ki, az állatot az említett bejelentés és igazolás után további rendelkezésre jól táplált állapotban díjtalanul visszaszolgáltatni, — ellenben ha az állat bármilyen fizetési kikötéssel engedtetett át, ezen kötelezettségnek az illetékes királyi adóhivatalnál minden tekintetben (összegek és fizetési napok) pontosan eleget tenni. Azon esetre, ha valamely esedékessé vált összeg kellő időben nem fizettetnék le, a bika átvevője a hátraléknak a lejárati naptól hat százalékkal számítandó késedelmi kamattal együtt le endő behajtására a minisztérium részére a szabad birói választást engedi. 8. A kötelező nyilatkozatok az átvevő község elöljárósága két tagjának, illetőleg az átvevő magántenyésztönek keltezett aláírásával s a község hivatalos vagy az átvevő pecsétjével, — ezenfelül pedig a fizetési kötelezettséget megállapító nyilatkozatok az összeghez képest és a II. fokozat szerint, — s az ingyenes használatról szóló nyilatkozatok 50 krajcáros bélyegjegygyel ellátandók A nyilatkozatok az ajánlatról szóló értesítés keltezésétől számítva legkésőbben 30 nap alatt visszaküldendők; további késedelem lemondásnak vétetik. A nyilatkozatoknak ekként kötelezöleg történt elfogadása és közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz beküldése után a minisztérium a bika kiadatását és esetleg vasúti elszállítását elrendeli s erről az átvevőt értesíti, — illetőleg a kerületi állami állatorvos az eladót a bika kiszolgáltatására Írásosan felkéri s ezen megkeresést az átvevőnek megküldi, a ki azon az átvételre egy megbízottat Írásosan igazol és ezután a megkeresést a megbízott által az eladóhoz juttatja. Az eladó ezen irat ellenében a bikát a megbízottnak átadja, a megbízott pedig az állatnak egészséges és ép állapotban megtörtént átvételét ugyanazon megkeresésen Írásosan és keltezve elismerni tartozik. 9. Az átadás után minden esély és felmerülhető kár kizárólag az átvevőt terheli, úgy, hogy a bika átvételével egyidejűleg megszűnik a kincstár ellenében minden további kártalanítási, cserevagy egyéb igény. De ha az állat tenyésztésre képtelen, ezen körülmény okvetlenül — az átvételtől számítandó — 30 napon belül és közvetlenül a kerületi állami orvoshoz bejelentendő, aki itteni utasításhoz képest a helyszínén eljár és ha a panasz nemcsak valónak bizonyul, de az átvevőt a bikának takarmányozása, gondozása és tenyésztésre kihasználása körül hiba vagy mulasztás egyeránt nem terheli, az eladó köteles ezen állatot egy ugyanoly becsértékü és kifogástalan tenyészképességü alkalmas bikával az átvevőnek díjtalanul becserélni, ha ez nem volna eszközölhető, a tenyészképtelen bikát kárpótlás nélkül visszavenni és annak teljes vételárát a kincstárnak megtéríteni. Ha a panasz alaptalannak bizonyult, a kiküldött kerületi állami állatorvosnak az őt megillető napidijat és útiköltséget a panaszos nyugta ellenében, kifizetni köteles, A jelzett határidőn túl bejelentett ilyen panaszok nem vétetnek figyelembe. A tenyészképtelenség miatt visszavett egyik és ennek helyébe újra átadott másik bika árai között netán mutatkozó összeget az eladó és átvevő egymás között egyenlítik ki. 10. A vasúti szállításnak elrendelése után az eladó köteles a bikát haladéktalanul felrakatni és az elindítás idejéről az átvevőt előzetesen, vagyis oly időben — ha kell táviratilag — értesíteni, hogy ez az állatnak átvétele iránt még elég koráa intézkedhessék. A vasúti szállításnál mérsékelt (minden bikáért kilométerenként i58/100 krajcár) díjtételek igény- bevételére jogosító igazolványok, melyekből minden külön szállítmányhoz két példány szükséges, az eladókhoz megküldenek. Az egyik példány a feladási állomás főnökének átadandó, mig a másik a kísérőnél marad, illetve ennek hiányában a szállítási okmányokkal együtt kezeltetik. A vasút által felszámított összes költségek és a feladó által előlegezett (a fuvarlevélen részle tezendő és mint utánvételi összeg a szállítmány kiadása után a feladónak megtérülő) szemlélő bizottsági eljárási s esetleg kiséreti, távirati vagy feltétlenül szükséges egyéb kiadások mindenkor és kizárólag az átvevőt terhelik. Vasúti szállításhoz a bikák mellé kísérők rendszerint csak az átvevő határozott kívánságára adandók. Ha a szállítási dijak felszámítása után sérelmesnek mutatkoznék, epnek felülvizsgálására s illetve a díjtöbbletnek visszatérítésére irányuló kérelmek a fuvarlevél kíséretében közvetlenül az illető közlekedési intézethez beterjesztendők. Miután az eladó a megvásárolt bikákat tényleg mind kiadta, a kijáró tartási költségekről, és pedig minden egyes bika; után külön tétel alatt felszámítva, jegyzéket készít s azt legkésőbben juüus hó 31-ig az összes átadási okmányokkal (elhajtás esetén a 8-ik pont utolsó bekezdése sze rint ellátott megkeresés, vasúti elszállítás esetében pedig a feladási vevény) együtt kerületi állami állatorvoshoz beküldi. A jelzett határnapon túl benyújtott ily költségszámlák vissza fognak utasittatni. A vételárak épugy, mint az elfogadott tartási költségek az eladó által külön is megjelölhető, máskülönben az illetékes királyi adóhivatalnál a jogosultnak bélyegköteles nyugtáira utalványoztalak. Budapesten, 1887. évi novemb. hó 4 én. A fdldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól. Ruházzuk fel a szegény gyermekeket! Itt van a tél, A szellő, ha meglebben, nem hoz már szárnyain enyhe fuvalmat. A lég fagyos, dideregnek benne a fogyatékos ruháju emberek. A tehetősebb nép jár, kél, mulat, eszik, iszik, mert van miből: a szegény pedig otthon ül kuckóján. Szomorú képet nyújt egy ily szegényes hajlék belseje. Alig van benne bútor. A mi van, azt is őrli a szu. Egyetlen fény- üzési tárgya a sok — rongyos gyerek. Az összetörődött, ideje előtt megvénült családfő gondteljes fővel ül az asztalnál, valami elkeseredett ételfélét majszol. Ha benézünk a dérvirággal kicifrázott ablakfiókon, a tálban Drake keményítős növényére ismerünk. Ha másnap bekukkantunk: ismét ugyanazt az éteklapot találjuk. Egy nap krumpli sóval, másnap, hogy a ,vari- etas delectat*-féle elv érvényesüljön, megint csak krumpli, de már ciberével, vagy más savanyított kotyvalékkal. Ennyiből áll a téli menü. Bizony akárhogy forgatjuk, nincs valami nagy változatosság benne. Pedig az irás szerint a szegény emberért is meghalt a Krisztus. De hát hiába, úgy van összealkotva a világ, hogy az egyik sokszor önérdeme nélkül majd beleful a bőségbe, a másikat pedig szintén önhibáján kívül lépten-nyomon a szegénység száraz keze fojtogatja. Mert bár igaz, hogy a vagyoni állást a munka és takarékosság hozza létre ; de az is igaz, hogy vannak helyzetek és társadalmi állások, a hol a legnagyobb erőfeszítés és határtalan ön- megtagadás mellett sem lehet semmire, vagy csak alig valamire menni. Aztán a szerencse is nagy faktor az életben. Vannak burokban születeti emberek, és vannak olyanok, kiket már születésük előtt a nyomornak szánt a sors. így állván a dolog, nem csodálandó, ha némely ember becsületes igyekezete mellett is tehetetlen és szegény marad ad infinitum. Az ilyenek, kivált ha még egy csomó gyerek van a nyakukon, kihívják a közszánalmat. És méltán, mert minden tulajdonság megvan bennök, a mi érdemessé teszi őket erre. Munkásak és becsületesek, csak egy a hibájuk, hogy szegények. Az álladalom iránt is megteszik kötelességeiket, mert nevelnek gyermekeket^ csak az az egy a bajuk, hogy azoknak sokszor nem adhatnak elegendő táplálékot és vérző szívvel kell nézniök félig fedetlen testüket. Az ily gyermekekkel tulhalmozott sze gényekröl azonban nem feledkezik meg a részvét. A jobbmódu és humánusan gondolkodó emberek hébe korba megemlékeznek róluk. Egész éven át gyűjtik egymásközt a filléreket, hogy télviz idején, midőn a megélhetés a legkritikusabb — e szánandó családok gyermekeit felruházzák és néha megvendégeljék. Ismerek Budapesten egy asztaltársaságot, melyek csupa mesterlegényekből, tehát olyan elemekből áll, a kiknek elég okuk van arra, hogy a fogukhoz verjék a garast, és ez az asztaltársaság 30 gyermeket ruházott fel saját filléreiből tetőtől talpig. Bizony le kell borulni az embernek ennyi önmegtagadással járó nemes tett előtt. Eféle emberbaráti társaságok eddigelé inkább csak a fővárosban létesültek, mert hisz tagadhatatlan, hogy hazánkban itt van a legtöbb szegény és ügyefogyott. De a vidéken is bő alkalom nyilik erre. Ott is van akárhány szegény, a ki rászorul a részvét és szeretet alamizsnájára. Mért nem tömörülnek tehát itt is az emberek? A papok, tanítók, jegyzők, a városi és falusi tekintélyesebb polgárok alakíthatnának bizony maguk közt ily filantropikus gyülekezetét. Különösen a nők tehetnek e téren sokat. Az ő behizelgő szavuk, ellenállhatatlan varázserejü fellépésük sok, de igen sok szegénynek törölhetné le arcáról az Ínség könnyeit. Aktuális ez különösen most, a szeretett megtestesülésének: Jézus Krisztusnak ünnepe előtt. Ha a szegényekkel tesztek jót, velem teszitek azt — tnondá a legnagyobb emberbarát. Kövessétek tehát az ő intelmeit és legméltóbban fogjátok megülni a világ- megváltó ünnepét! Szabó Kálmán. Zemplénvármegye közgyűlése. — Első nap. — Vármegyénk közönsége ez évi IV. rendes közgyűlését a nagy számban egybegyült bizotts. tagok közremunkálásával f. hó 15, 16. és 17. napján tartotta meg Molnár István főispán elnöklete alatt. Megnyitó beszédét egy nagyon szomorú kötelesség teljesitésével kezdette. Néh. Füzy Kálmán vármegyei volt I. aljegyzőről, a tiszti kar egyik kitűnőségéről, akit szerető kartársai köréből oly váratlanul ragadott ki a könyörtelen halál, emlékezett meg. A mély megilletődés hangján indítványozta, hogy felejthetetlen I. aljegyzőnk emléke, aki "szellemi tekintetben is a legmagasabb téren tündökölt® jegyzőkönyvileg megörökittessék, s gyászoló özvegyének, úgyszintén fájdalomtól lesújtott családjával is részvétnyilatkozatunk jkönyvi kivonaton közöltessék. Az indítvány közakarattal határozattá emeltetvén, — elnöklő főispán hoszabb megnyitó beszédet mondott, melyben a közigazgatásra vonatkozólag az egyes járási székhelyeken saját személyes tapasztalataiból merített örvendetes tanulságokat sorolta föl. Beigazolva látja, u. mond azt a princípiumot vármegy énkben, hogy választott tisztviselőkkel is lehet közmegelégedésre adminisztrálni. A vármegye 10 járása közül, a homonnait leszámítva, hol nagyobb hátramaradás észlelhető, 9 járás közigazgatási szolgálata megfelel a magasabb fokú igényeknek. Ily tapasztalatok után buzditólag szólhat a vármegye közönségéhez, hogy eminens alkotmányos jogához, mely a választási rendszerben gyökerezik, szívósan ragaszkodjék. Azután ösmertette azt a hátrányos helyzetet, melyben úti pénztárunk évi javadalmazása a reá elviselhetetlen sulylyal nehézkedő szükségletekkel szemben áll, s mely számokban kifejezve 64,000 ftnyi hiánylatot tüntett föl. Végül tiszta szívből s az Őszinteség egész melegségével boldog ünnepeket és boldog uj évet kívánt a bizottsági tagoknak s kedves családjaiknak Főjegyző éljenzésekkel kisért beszédében Öméltóságának a közügyek iránt mindig tanúsított önzetlen, meleg érdeklődéséért köszönetét nyilvánítván, jó kivána- tait, kedves családjára is kiterjesztve, szívből viszonozta. Ezután következett az I. aljegyzői állomásnak betöltése, melyre Horváth József, árvaszéki ülnök, Sápunk társszerkesztője, közfelkiáltással megválasztatott. Elnöklő főispán e választást »kedves jelenség«-nek nevezve, minthogy a megválasztott működéséhez sok remény fűződik s ő e reményeket teljesen jogosultaknak találja, főispáni jogával élve Horváthot egyszersmind tb. főjegyzőjévé is kinevezte A megüresedett ülnöki székre a vármegye közönsége közakarattal s lelkes éljenzéssel kisérve, a n.-mihályi járásnak nagy szorgalmú és szakképzett szbiráját Polányi Gyulát, ennek helyébe pedig Pilissy László közig, gyakorlót ültette. Kinevezte még ez alkalommal a főispán Bessenyey Lászlót várm. tb. aljegyzővé, Atányi Józsefet tb. árvaszéki jegyzővé, Somossy Imrét tb. szolgabiróvá
