Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
Különben Farkas András személyleirása : 45 éves, rom. kath. nős, volt juhász, alacsony vézna, feltűnően vörös és tömött telt szakáit visel, vörös szeplős, kopasz, halkan beszél; ruházata: bagaria bőr-csizma, szürke nadrág csizmába tűzve, tarka inget s három barna szinü kabátot visel; nála van egy saját nevére szóló cselédkövyv és két szolgálati bizonyitvány. »Pali« nevű bűntársának személyleirása : kora mintegy 40 év, középtermetű vállas erős ember, borotvált arcú, tömött fekete bajuszszal, ruházata szürke nadrág s kabát és széles karimáju kalap, csizma; állítólag molnár volt s komáromvármegyei származású. Győr, 1887. november 15. ÉHer Mihály, alispán. S.-a.-Ujhelytt, 1887. dec. 4. Mindenfelől azt a panaszt halljuk, hogy semminek sincs ára, és ha saját tűzhelyünkön körültekintünk, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a kikiáltott olcsóság dacára mi az újhelyi piacról nagyon is drágán élünk. Drága minden, de különösen drága a piac. Alig hiszem, hogy szerény városunk piaca az árak magasságára nézve hátrább állana akármelyik világváros piacánál. Mi lehet ennek az oka? Talán olyan elszigetelt helyen, vagy terméketlen vidéken lakunk, hogy mindent messze-földről kell hozzánk importálni ? Oh dehogy. Városunk területe is maradható- san bőtermö s ezenkívül lakosainak jó része termel a piac számára. De meg a környöskörül fekvő falvak lakosai is bőven hordják, piacunkra eladnivalóikat. E tekintetben tehát hiány nincs, de nincs is ok az árak felcsigázására. Bármiként kutassuk is természetes okait a piaci drágaságnak — nem találunk olyanokat. Hanem mesterséges okokat igen. Ezek egyike abból áll, hogy nálunk a piaci árukat ritkán veszi a fogyasztó nagy- közönség első kézből, hanem rendesen a harmadikból, vagy pláne a negyedikből. Ez a hoszu vándorlás növeszti nagyra az árakat s okozza azt a nagy elégedetlenséget, mely ma már városszerte tapasztalható. Igaz, van valami szabályrendele-tfé- lénk, mely szigorúan eltiltja a kofákat a kilenc óra előtti vételtől. De ez a szabályrendelet is, mint annyi más, csak a papiroson olyan mérges, az alkalmazásban meg nagyon szelid. A kofák kora-reggel összeveszik a szép árukat, s mire a közönség kimegy vásárolni, akorra már második, vagy harépületet, mindenik kezében tábla van, melyre egy- egy német törzs van feljegyezve, tehát együttesen az egész német nemzetet képviselik; az egyes szobrok 6' 5 m/. magasak s Halbig szobrász készítményei. Mindenik szobor előtt lent egy 6* 5 m/. magas kandeláber emelkedik; felettök pedig, a külső oszlopkatzat felett. 18 hadi diadaljelvény : kifaragott páncél és paizs. A csarnok bejárata felett a következő feliratot olvassuk: Den teutschen Befreiungskämpfern Ludwig I. König von Bayern 1863. (A német szabadságharcosoknak I. Lajos bajor király, 1863.) A mint belépünk, egy tiszta márvány csarnokban találjuk magunkat: a padlózat, a falak, minden márvány de a mi figyelmünket megragadja, lebilincseli: az a körben felállított 34 diadalistennő (Viktória) karrarai márványszob ra Schwanthalertöl. A falak, oszlopok mind színes márványból vannak : a vakító fehér szobrok tehát annál jobban kitűnnek. Újra, meg újra sorba járjuk őket s minden nézésnál újabb szépségeket fedezünk fel rajtok : a nagyszerű, a magasztos mindig tisztábban, felfoghatóbban lép elénk. Az egyes szobrok szárnyas női alakok, cserko- szorus fővel, antik ruházatban ; a mint kivettem, összesen 8 féle változatot tüntetnek fel. A szobrok a fal mentén koraiakban vannak felállítva; mindenik Viktória egyik kezével a társa kezét fogja, a másik kezével pedig egy aranyozott, kerek bronzpaizs egyik oldalát tartja, összesen tehát 17 paizs van közöttük elhelyezve, melyek mind a franciáktól elvett lövegegből vannak öntve, mindenikre egy-egy nyert csata van feljegyezve az 1813—1815-iki évekből. A két szélső Viktoria a bemenetnél pálmaágat emel. Az egyes szobrok megett a fal boltozatos fülkét képez : a boltoza tok felett, 16 négyszögletű márványtáblán a szövetséges hadsereg vezéreinek nevei, messze fent madik kézből magas árakon kénytelen i venni. A kofák az árukat vagy a piac rendes helyén kora-reggel szedik össze, vagy pedig kikullognak a sorompókhoz, ott foglalják le s onnan, mint már sajátjukkal térnek azokkal a piacra. Természetes, hogy az árak ilyenkor a rendeseknél már jóval nagyobbak. Van még az árak tulcsigázásán kivül egy másik kellemetlenség is, mit a közönségnek szintén el kell nálunk szívelnie. Ez a durvaság- Gyakran megtörténik, hogy egy árukkal megrakott kocsi megáll a, piacon. A mint ezt a kofák észre veszik, úgy körül fogják, tekintet nélkül az időre, hogy más vásárlónak lehetetlenség oda férni. Ha mégis akad egyes vakmerő vállalkozó, ki oda megy, úgy eltaszitják onnan, hogy ruháján kivul még az oldalbordája is megérzi. Hiába néz körül, hogy ezt a durvaságot rendőrrel megfenyittesse, vagy nem lát rendőrt, vagy ha akad is, az oly egy kedvüen veszi a dolgot, mintha az neki egészen rendén való volna. Rendőrségünknek ezt a sértő és tűrhetetlen eljárását én abból magyarázom ki, hogy a mi rendőrségünk valószínűleg rokoni kötelékben áll a kofákkal s ezért nem látnak semmit, vagy ha látnak is, nem találnak az ilyen eljárásban semmi meg- róvásra méltót! Ha az alkotott szabályok megtartására képtelen a rendőrség felügyelni, akkor nyúljanak más eszközhöz; nevezetesen alkalmazzon a városi elöljáróság olyan egyént, aki kérlelhetetlen szigorral jár el a kofák ellen. A közönség azért tartja a rendőrséget, hogy a visszaélések s esetleges bántalmazások ellen védve legyen. Ha ezt nem kapja meg, akkor mire valók ? Városunk közönsége nincsen abban a helyzetben, hogy egyes mihasznák kedvéért hagyja magát kiszipolyoztatni. De meg mit szól a méreg drágasághoz a hozzánk vidékről jövő íogyasztó ? De legfőképpen arra vagyunk kiváncsiak, hogy mit szól ehhez Ujhely város felelős főbírája ? Reméljük igyekezni fog, ha kell egy hasznavehetőbb rendőrséggel is, e tűrhetetlen piaci állapotokon hathatós intézkedések és energikus fellépés által segíteni. Rendszabály ember nélkül — holt fogalom. pedig egy körülfutó párkányon 18 elfoglalt vár neve van följegyezve. Ez alatt egy oszlop karzat fut körül, melyet 72 darab 6 m. magas gránit- oszlop képez, az oszlopok talpa és koronája fehér márvány. Innen igen jó áttekintés nyílik az egész teremre s a szavainkra válaszoló felséges viszhang csak fokozza az ünnepélyes hangulatot. Gondolom, régen volt alkalma magyar dallamot visszaverni ! A terem világítása felülről, a kupolán át történik: a kupola 21 m. magas, 32 m. széles: az üvegtető, melyen a világosság jő be, 6 m. átmérőjű. A szép kockás márvány padlón (cipővel nem szabad érinteni, hanem egy puha gyapju- papucsot huzunk fel s abban lépegetünk ide-oda) a következő felirat van : Möchten die Teutschen nie vergessen, was den Befreiungskampf nothwen- dig machte und wodurch sie gesiegt. (Vajha soha sem felednék a németek, mi tette szükségessé a szabadságharcot és mi által győztek!) A benső oszlopkarzatról szűk lépcső vezet a külső oszlopkarzatra, a melyen szintén körül lehet menni. A kilátás tiszta időben páratlan szép lehet. Északról erdős hegység emelkedik, északnyugat felől gyönyörű völgyből a Duna, északkelet felől az Altmühl folyócska siet a szabadságcsarnok, illetőleg a Mihály-hegy lábai alatt el délfelé s miután a kis Kelheim szélit érintik, a városon túl egymásba olvadnak, s a délfelé elterülő sikon azontúl csak a Duna halad előre. .Szinte nehezen esik, mikor távozni kell a remek csarnokból, még sokáig szeretnénk gyönyörködni nagyszerű pompájában, felséges alakjaiban 1 * A harmadik nemzeti műemlék a Walhalla, Regensburgtól minregy 2 óra távolságra, Donau- strauf falu közelében. A Walhalla »a német becsület temploma.« I Hírek a nagyvilágból. A pápa jubiláns ünnepére a világ minden részéből összehordott drágaságokból kiállítást rendeznek. Az egyházi szereket a napokban biztosították 60 millió frank értékig. A magyarországi zarándokokat a pápa három csoportban fogadta múlt hétfőn, kedden és szerdán. A pápa magyarországi látogatóit nagyon kitüntette. Mikor a római pályaházba érkeztek 150 bérkocsit bocsájtott rendelkezésükre a magyarországi zarándokoknak, közülük száznál többet saját helyiségeibe szállásoltatok el s gondoskodott ellátásukról. A Szt. Péter templomában magyar szent beszéd is volt. Ilyet Szcitóvszky hg. prímás óta ottan nem hallottak. Grévy, a Iráncia köztársaság elnöke, úgy látszik ráadja fejét a leköszönésre. Elnök jelöltek a radikálisok részéről: Freyzinet, Floquet és Brisson. Opportunista jelöltek: Boulanger, Ribot, Sadi Carnot és Ferry. A monahisták jelöltjei: Buffet, Appert és Dompierre. A kongresszus, ha igaz, ma-holnap összeül Versaillesben az elnök választás végett. Nem lehetetlen, hogy újra Grévy-t fogják meg választani. A közhangulat forradalmi. Battenberg Sándor hg. házassága. Londonból írják, hogy Battenberg Sándor bolgár volt fejedelem házasodni készül s menyasszonya Lujza hercegnő, a velszi herceg leánya. Hírek az országból. Őfelsége a király e hó 2-án töltötte be uralkodásának 40 ik évfordulóját, őfelsége az emléknapot, minthogy népeinek iránta és háza iránt mindenkor fényesen igazolt őszinte ragaszkodásáról mélyen meg van győződve, nem kívánta fényes ünnepek okául tekinteni. A hivatalos alattvalói nyilatkozatok tehát elmaradtak. Tartsa isten, óvja isten a királyt, érte minden honfi karja készen áll. A magyar nemzeti múzeomról azt suttogta a fővárosi fáma, hogy műkincsei hüteleniil kezeltetnek s egyik-másik osztályában nagy rendetlenség uralkodik. E tárgyban Polónyi Géza orsz. gy. képviselő legközelebb nyilvános kérdést intézett Trefort miniszterhez s kérte a vizsgálat elrendelését Pulszky Ferenc igazgató ellen. Trefort adott válaszában, előre bocsátva azt, hogy e vád alapos voltát, tekintettel az igazg. egyéniségére, erkölcsi lehetetlenségnek tartja, kijelentette, hogy a köz vélemény megnyugtatása végett tüzetes vizsgálatot tartat a müintézetben. A vizsgáló bizottság jelentését türelmetlenül várja a vádak által felizgatott társadalom, Verhovay Gyula, kinek utolsó menedéke, lapja, az egykor szépen felkarolt „Függetlenség« is pártolás hiányából megszűnt, hir szerint Amerikába készül kivándorolni. A sors nehéz iskolájából kiszabadulni vágyó s a szebb és jobb jövő után esengő Verhovay Gyulára, kívánjuk, hogy az uj hazában viradjon fel a boldogulás napja, melyet az olyan hányt-vetett életpályája, mint volt eddig az övé, oly keserű csalódások után méltán megérdemel. 1807-ben, midőn Napóleon bevonult Berlinbe és egész. Németországot megalázta, a fiatal Lajos, akkor bajor trónörökös, arra a gondolatra jött, hogy az idegen zsarnok múlandó diadalával szemben a német nép elmulhatatlan világtörténeti dicsőségének egy művészeti emléket emel, hogy szolgáljon az a német nemzetnek felemelésül, vigasztalásul, s még a legkésőbb időkben is bátorítsa, lelkesítse őket. Az előkészületek több mint 20 évet vettek igénybe, mig a kellő művészi erőket megnyerte, összegyűjtötte, s az alkalmas helyet k’választotta. Oly helyet keresett, mely szép fekvésével harmonikus kiegészítője, történeti nevezetességével méltó viselője legyen a nagyszerű műemléknek, Regensburg s a kiszemelt hely minden tekintetben alkalmas volt erre; Regens- burghoz a német történelem legfontosabb eseményei fűződnek Nagy Károly itt győzte le az avarokat és a szlávokat, a Rajna- és Duna-vidék összekapcsolását itt határozta el: Német Lajos a gyilkos viaskodásoknak itteni diadalával vetett véget; a XVII-ik század közepétől fogva e század elejéig itt tartattak a német birodalmi gyűlések ; s ama hegy, melyen az emlék emelkedik, a Duna regényes völgyére néz le, melyből a lábai alatt elfutó folyón kivül, zöldelő rétek, hullámzó vetések, csillogó vizek, árnyas erdők karcsú tor- nyu városok és falvak tekintenek reá; hátul pedig a rhätii és norikumi hegységek hófedete csúcsai ragyognak. E helyet választotta ki Lajos a Walhalla számára. Építését Klenze építész terve szerint, 1830 október 18-án kezdették meg (maga a király tette le az alapkövet), s 1842. október 18-án fejezték be. Építése 14 millió forintba került. Donaustauf falutól mintegy 20—25 perc alatt jutunk fel a tölgy, fenyő s egyébb fával beültetett, szépen- parkírozott hegyoldalon a Walhalla I lépcsőfeljárata elé. Itt 250 márványlépcső fogad s Folytatás a mellékleten,