Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

vár urára, Ujhelyben haragszanak a városháza fe­jére - - érdemetlenül. Rómában a szép szó meg az agyarkodás paszulyt sem ér, Ujhelyben a köz­rend után való vágyakodás szava falra hányt borsó. Róma mozdulatlan az ő hét halmán, Uj­helyben mozdulatlan mindaz, ami piszok, szemét, meg forgalmi akadály. Ma-holnap ép oly neve­zetes dolog lesz Ujhelybe, mint Rómába utazni — minden baj nélkül. Azok az újhelyi utcai sze­métdombok, még megérjük, konkurrenciát csi­nálnak a régiségben érdekes római halmoknak. Eddig a beküldő. (Részünkről, az igazság érdeké­ben, megjegyezzük: hogy a zsinagóga előtt ék­telenkedő nagy szemétdombra az Urnák 1887. évi nov. hó i-én ki lett mondva a pereát. Két hét múlva már ott serénykedett az egy fogatú jármű, s amennyiben az eléje fogott táltos, szak­értői vélemény szerint, csakugyan Ujhelyben Ró­mába utazik, fokozott munkaerőnek tekintendő. Következőleg, ha isten életünknek kedvez, meg­érhetjük azt, hogy a zsinagóga előtti szemétdomb el fog tűnni a földszinéről a jövő 1888. évi, nov. hó i-éig — bár az is igaz, hogy senki sem pró­féta az ő hazájában. Szerk.) (Errare — humánum.) Múlt számunkban irtunk néh. Füzy Kálmán temetéséről s fölemlí­tettük ottan névszerint is azokat, akik a kopor­sóra koszorút küldöttek. Elfeledkeztünk azonban a Dókus Gyula által (Füzy Kálmánnak — Dókus Gyula és neje) adott és a Biringer Arthurné, szül. Füzy Emma (szeretett unoka testvérének) küldött koszorúkról. A gyászoló család részéről jött figyel­meztetésnek tettünk eleget a fentiek utólagos föl- emlitésével. (Felolvasó est — decemberben.) Több ol­dalról intéztek hozzánk kérdést (a vidékről is), hogy lesz-é felolvasó est a jövő hónapban? Első hitelességet érdemlő forrásból szerzett értesülésünk szerint: igenis lesz december u-én, mely alkalom­mal dr. Horváth Géza fog felolvasni a filokszera- ügy jelenlegi állásáról és Szigmeth Károly fog nagy érdekességü útirajzzal kedveskedni, melynek keretében a Kárpát egyesület idei kirándulásakor szerzett élményeit fogja elbeszélni. Külön meghí­vók ez alkalommal sem fognak kiadatni. (Andrássy Manó gróf és a zsidó bérkocsis.) A gróf a napokban Parnóra utazott a fia birto­kára, de a vasúti állomáson nem várta őt a ko­csis. A nemes gróf kénytelen volt az ott álló Kohn Samu nevű fiakkeres kocsijára ülni. Az or­szágúiról a grófi családnak egy külön útja ágazik el a kastély felé. A zsidó nem mert arra haj­tani. »Csak hajts arra«, biztatta a gróf, kit a bér­kocsis nem ismert. »Én arra ?'« mondá ez ijedten ,rnég tiz ftért se.“ »De ha parancsolom«, szólt a gróf boszankodva. »Még akkor se, mert engem az öreg gróf megnyuzat azért«. »Mi az ördög Hát olyan rósz ember az?” A gróf mosolygott, »Jól van hát — mondá — megkapod a tiz forintot, csak hajts arra,« S a kocsi a grófi útra gördült. Mikor a kastély előtt a cselédség a grófot nagy parádéval fogadta s a fiakkeres megkérdezte s megtudta, kit hozott kocsiján, bőrét féltve, uccu felkapott a fiak- kerre, közibe vágott a gebéknek s ott hagyva a grófot, fuvart, ész nélkül elvágtatott. A gróf azon­ban visszahozatta, de csak azért, hogy a resz­kető zsidónak átadja a megszolgált — tiz forintot. (, Munkács.«) (Al-siketnéma) járt a múlt héten nálunk ház- ról-házra, s már szép eredménynyel pumpolta a jószivü embereket, midőn a rendőrség rá tette kezét. Schönberger Jakabnak, később Schönfeld Józsefnek vallotta magát, hamisitott okmányai Farkas József névre vannak kiállítva s Matyasov- szky Vilmos, párkány-járási főszolgabíró név alá­írásával és hivatali pecsétjével vannak hamisítva. (Öngyilkosság.) Az Ujhelyben állomásozó 7. uhlánus ezredhez tartozó Tracz Voicsek neve­zetű közember, az u. n. Gyilkos korcsma tőszomszéd­ságában lévő lovassági istállóban a gerendára fölkötötte magát. Társai ma egy hete a reggeli abrakoláskor vették észre szerencsétlen társukat, akinek megmentésére a rögtön, odahívott katona­orvos már későn érkezett. Azt beszélik, hogy Voicsek azért végezte volna ki magát, mert az egyik altisztnek goromba bánás módját tovább elviselni nem tudta. (Topolovka község) tüzkárosultjainak a m. kir. belügyi kormány főispánunk közbenjárása utján 600 ftnyi könyöradományt küldött. (Tolvajlás.) Lichtmann újhelyi gyertyamár- tónak a Rákóczi utcán lévő lakásáról nov. 21-ére virradólag 950 ftnyi készpénzét eddig ismeretlen tettes elemelte. A gyanú a szolgáló leányra esett s vizsgálat alatt áll. (Quo usque tandem 1) Az éj iparlovagjaira ió idők járnak városunkban. Koromsötét éjszakák beK^r alkalmat szolgáltatnak gaz üzelmeik gya­korlásához. A feltört fatartók, liba- és disznó ólak, szárnyasok ketrecei nem egy helyen hült helyeivé váltak a magán tulajdonnak, hagyva maguk után kietlen szomorúságot a tulajdonosok lelkében. És szerzettek határtalan nagy örömet a bűn tanyáin, a vásáros bódékban burjánzó tol­vajélet tűzhelyein. Számtalanszor rámutattunk már az élet- és vagyonbiztosságnak erre a förtelmes tele­pére, de szavunk mindannyiszor a pusztában el­hangzó szó lett. Meddig él még vissza rendőrsé­günk a nagy közönség türelmével ? (Amerikai vezér) Petrahai születésű Hunyor Pál Amerikából itthon járt a napokban rokonok látogatásának az örve alatt. Voltaképpen való szándéka pedig az volt, hogy a falujabeli jóhi­szemű embereket Amerikába csábítsa. Sikerült is fellovalnia vagy húsz vállalkozó szellemet. Ha­nem ; ember tervez — csendőr végez. Az amerikai vezért, aki Petrahó Magyorjait már a vonatra akarta ültetni, csapatostul letartóztatta a a járási főszolgabíró. A legkisebb eme Hunyor- Magyor történetnek érdekes szálait a szolgabirói hivatalban most tisztogatják a rájok tapadt mende­mondáktól. (A tehnológiai iparmuzeom) igazgatósága, Taborsky Otto, beküldötte a vezetése alatt álló intézet működéséről szóló 1886—87. évi jelentését szerkesztőségünkhöz. Általános érdekű előadások tartattak : a váltóról és a keleti államok közgaz­dasági viszonyairól ; továbbá szakelőadások a faipar és fémipar köréből. Az intézetben szerve­zett rajztan folyamok iránt évről-évre növekedő az érdeklődés. A rajztanfolyamot bevégezte a fent- jelzett évben 37 iparos segéd, ezek közül 15-en kiváló eredménynyel. A műhelygyakorlatokon részt vett 114 segéd között volt 55 asztalos, 2 faesz­tergályos, 2 bognár, 45 lakatos, 6 bádogos, 3 vasesztergályos és 1 szerkovács. Szakvéleményt és szaktudósitást adott az intézet a vidékre 15 ügyben. Az intézet árjegyzék-gyűjteményét is számosán vették igénybe. A látogatók összes száma, akik az intézet szervezete és berendezésé­nek megtekintése, illetve tanulmányozása végett fordultak meg az iparmuzeomban, múlt év okt. hó i-ső napjától f. évi szept. 30 áig 37,858-ra ment. Az előadások látogatása teljesen szabad és ingyenes. (Vegyes hírek) Csalánba nem üt a mennykő ! igy szól a közmondás. ,S az aszonyba is csak nagy ritkán«, mondja Flammarion Kamii, aki most összeállítva a villámcsapások statisztikáját, arra a csodálatos fölfedezésre jutott, hogy az istennyila sokkal kevesebb kárt tesz a nőkben, mint a fér­fiakban. 1854-től 1883. évig 2322 férfit ütött agyon a mennykő Franciaországban; aszonyt csak 957-et. Ez a szám kevesebb, mint a másiknak fele, Vájjon a női ruha vagy a szervezet az oka a villám ur ezen rendkivüli udvariasságának ? Az is különös, hogy Parisban 1864. év óta csak egy embert ütött agyon a villám. De hát ez már kimagyaráz­ható a nagy város tömérdek tornya, kéménye és villámhárítója révén -- A régi 10 forintosok ki­cserélése. Áz osztrák-magyar bank 1880. évi dec. 24 érői kelt hirdetményével a forgalomból kivont 1863. január 15-iki keltű 10 osztr. ért. forintos bankjegyeket, most már csak 1887. évi december 3 í-ig fogadják el a bécsi és budapesti két főinté­zetnél kicserélés végett. A mellékintézeteknél az ily bankjegyeket csak az osztr. magy. bank ta­nácsának engedélyével cserélik ki. Ez évi decem­ber 31-ike után az 1863. január 15-ikéről kelt 10 o. é. forintos bankjegyeket az osztr. magy. bank be sem váltja, ki sem cseréli. Irodalom. Az »Anyósok Könyve« cimü illusztrált hu- morisztikus mü szerző kiadója, lapunk utján tu­datja a t. olvasó-közönséggel, hogy e könyve pár nap múlva elhagyja a sajtót s minthogy e mü költséges kiállítása miatt csak korlátolt számú példányban fog megjelenni s könyvkereskedések­ben nem lesz kapható, ezért fölkéri az irodalom pártoló közönség azon részét, kik e müvet ma­guknak, vagy karácsonyi ajándékul kedves anyó­saiknak megszerezni óhajtják, — megrendeléseik­kel /. évi december j-ikénél tovább ne késsenek s a gyűjtés eredményét is e napig okvetlenül neki bekűldjék. Cim: Sirisaka Andor, Pécsett, V. kér. Ágoston-tér. (A napilapok üdvös versenyében), melyből legnagyobb haszna az előfizető közönségnek van, a »Pesti Hírlap« kétségtelenül egyik legelső helyet vívta ki, főleg jól megvállogatott tárca-közlemé- nyei, páratlanul álló karcolatai, s valamennyi lap közt leggazdagabb távirati rovata által. Az ere­deti értesülések nagy mennyisége s az élénken szerkesztett rovatok változatossága két oly főtu­lajdonsága e lapnak, mely teljesen érthetővé teszi rendkivüli elterjedtségét s a magyar olvasóközön­ség jól kiérdemelt rokonszenvét. Különben a lap olcsó ára (egy hóra csak 1 ft. 20 kr., negyedévre 3 ft 50 kr.) szintén sokkal járult ahoz, hogy ma a magyar nyelven megjelenő nspilapoK közül a »Pesti Htrlap« ot nyomják legtöbb példányban. Mutatvány-számokat egy hétig ingyen küld bár­kinek a kiadóhivatal (Budapest, Nádor-utca 7) A „Képes Családi Lapok« 9 ik száma a kö­vetkező tartalommal jelent meg : Anya lányai (Regény) Mészáros Istvántól — Önvád (Költe­mény.) Rónai Kálmántól. — A régi kép. (Elbe­szélés.) Szarvas Mariskától. — A dicsekvés. (Elme­futtatás.) Brankovics Györgytől. — Szeretet és szerelem. (Elbeszélés). Gajzágó Ödöntől. — Bizta­tás. (Költemény.) Ács Gézától. — Mit szól a | világ? Mit mondanak az emberek? (Komoly cse- 1 i vegés.) Diogénestől. — Szerelem és elv. (Elbeszélés I vége.) Halmágyi Gyulától. — Képeinhez. — Min­denféle. Képeink: Bolgárnő ünnepi ruhában. — Isten veled. — Itató a Tiszán. Egy eklézsia-látogatás. zzel az adomaszerü tárgygyal nem úgy vagyunk, mint méltóságos Keglevich gróf uram volt Jókai Mór »Keresd a szived« cimü darabjával. Előadhatjuk bátran a nélkül, hogy vele személyeket sértenénk. Az illetők ugyanis, akikkel az alább előadandó eset megtör­tént, már rég egyenlők lettek a föld porával, ennélfogva nem olvashatják a ,Zemplén«-t sem. De ha élnének sem jutna el hozzájuk ez a fogya­tékos közlemény, mert bizony az illető megbol­dogultak, kegyelmezzen meg nekik a legnagyobb könyvnyomtató mester: Gutenberg, csak akkor olvastak, ha a népnek prédikációt tartottak. Hőseink, mint a kényes, de türelmes olvasó kivehette, a papi hivatalnak éltek, Zemplénvár- megyeiek, tehát hozzá még pátriabelieink is vol­tak. Ezek egyike Csicsóvár falujában üté fel boldogságának sátrát. Ahogy Patakról kikerült nem is mozdult el ő ebből a faluból soha, kivé- vén, ha Ujhelyben vásár volt. Ekkor is csak azért lépett ki tartózkodási helyéből, hogy az idei csaviszkát torokra vegye, amit zavartalanul is élvezhetett, mert nem lévén oldalbordája, nem volt, aki a telt fiaskót szájáról lemarja. Ilyenkor aztán a vásár tisztességére szépen be is állított, így tisztában lévén tisztelendő Bicska Mátyás uram dülöngésre valló hajlamaival: hozzá kezd­hetünk tulajdonképeni témánkhoz. A kálomistáknál szokásban van az eklézsia­látogatás. Papok járnak t. i. egymáshoz, hogy maguknak az egyházak külső és belső élete felől tájékozást szerezzenek Megvizsgálják ilyenkor az egyház vagyoni állapotát, az iskola szellemi előhaladását, a pap és hívei közt felmerülő kér­dések is szőnyegre kerülnek s lehetőleg elintézést nyernek. Egy ilyen alkalom vala bekövetkezendő a csicsóvári kúriára is. Ennek hírére az érdemek ben megszemetesedett papi udvart is kirámolták, hogyha majd jönnek a nagytekintetü eklézsia­látogatók, ne botránkozzanak meg az udvaron lévő állati külső és belső hulladékok felett. Ter­mészetes, hogy ebben az udvarmesteri tényke­désben a kurátor uram is részt vett, lévén ő is mindig »belső ember« akkor, ha az egyház ka­rámjában valami tisztítási processzus vala vég­beviendő. De az sem léha beszéd, hogy a magyar ember munkáját, hála a Hegyaljának, hogy győzi, mindig borozással szokta berekeszteni. A nemzeti szent tradíció lett volna megsértve, ha ez a jelen alkalommal ki lett volna hagyva a prográmból. Nem is úgy történt. Mert, amint száműzve lett minden feltűnő szemét a belsőségről, ugyanakkor nyomban három megélemedett fiaskó tartotta be­vonulását a papi lak fehér szobájába, melynek ugyan ilyenre terített asztalán már ekkor felsége­sen párolgóit a még felségesebben fűszerezett tyukleves. A két férfi leült az asztalhoz, s irgalmatla­nul nyakalta a föld szilárd, de méginkább annak folyós javait. A leves után egy kvaterka, a hús után két kvaterka, a főzelék után négy kvaterka, a pecsenye után számtalan kvaterka meg is tette hatását. A két érdemes férfiú úgy összeólelkc- zett a díványon, mint egy szerelmes pár; de az­tán mintha összeszólalkoztak volna : eldültek egy­mástól a dívány két szélére. Ekkor rákezdődött duettbe az a pokoli horkolás és kásafuvás, mely képes a macskákat a kürtőn át a szabadba ker­getni s a jegenye fa tetejére ugratni, a kutyákkal pedig az ajtó sarkát kapartatni. Hagyjuk itt a két boldog férfiút ebben a kellemes pozitúrában és kedélyes hangulatban. E helyett fogadjuk illően e hitvány közlemény elején említett eklézsia-látogatókat. A két kiér­demesült egyházi veterán megérdemli ezt. Az egyik ezek közül tisztelendő Bagó János, a másik Tarka Samu uram. Mindkettő italos férfiú. Ez meglátszik ábrázatjokról is, amennyiben az egyik­nek, névszerint: Bagó János uramnak orra színe tökéletes utánzata a pulykagunár orrának; még azok a kék bibircsók is megvannak rajta, ame lyek a fenttisztelt tollas állatnál csak akkor szok­tak teljes épségükben jelentkezni, ha szerelmének tárgyát szemügyre veszi. Tarka Samunál már ez a szinvegyület nincs ily keskeny határokra szo­rítva, nála már ez szélyel van menve az egész arcán, mint tavaszkor Tisza árja a Bodrogközön. A mint a két férfiú belépett a papi lak szobájába, barátságosan köszönték a házi gazdát. — Jó napot kívánunk tisztelendő testvér ! A »hozott isten8 elmaradt, mert Bicska Má­tyás uram mámoros leikével valahol az égben sé­tált, talán épen szent Péterrel karonfogva. — Jó napot kívánunk ! — Semmi nesz,

Next

/
Thumbnails
Contents