Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
Melléklet a „Zemplén“ 47-ik számához. őszi és téli szezonban rendezendő nyilvános előadás, melyre a zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész j egyesület, szövetkezve társas életünknek az iro- | dalom művelésében is kiváló jeleseivel, időnkint j meghívja a mivelődés iránt melegen rokonszenvező | nagy közönséget. E nyilvános előadások mottója: a hasznost és szükségest összekötni a kellemessel, j Ezután hálás köszönetét mondott (a mai úttörő j munkára felkészült szövetségesek felé fordulva) [ Fejes István költőnknek és gróf Mai láth Józsefnek. (Lelkes éljenzés.) Majd megígérte, hogy a tárgy, melyet az orvosok és természetvizsgálók e nyilvános előadásokon vázolni fognak, mindig közérdekű, az előadás pedig kitelhetőleg vonzó iparkodik lenni. Beszédét igy fejezte be : kérelmünk oda terjed, hogy bírálatuk ne legyen túl szigorú s hogy előadásaink folyamán ne csak meg ne fogyjanak, de még másokat is buzdítsanak azok meghallgatására. Ezután átadta az előadási széket dr. Raisz Gedeon tb. vm. főorvosnak Nagy hatást keltő előadásából vezércikkünk nyújt tanulságos és becses mutatványt. A felolvasó, aki nem csak sok oldalú szaktudósnak, hanem kellemes modorú írónak és elö- adónakis bizonyult,egy óránál tovább bilincselte le a siri csendben hallgató közönség figyelmét; mely éljenzéssel és tapsokkal viszonozta a felolvasó szives szolgálatkészségét. A mély, de nem szédítő, azonkívül minden részletéből alapos tudományt árasztó értekezés Fodor »Egészség« cimü szaklapjában fog egész terjedelemben megjelenni. Rövid szünet után gróf Mailáth lépett az emelvényre s közfigyelem mellett olvasta fel a rómaik befolyása az emberiség művelődésére cimü szép tanulmányát, melyben az ókori népnek »mely inkább a szabaditó kardban kereste a halált, mintsem a gyalázatot vagy szolgaságot eltűrje« a művészet jog és irodalom terén szerzett halhatatlan érdemeire figyelmezteti; felvetvén a latinnyelv tanítása és tanulása szükséges voltának a kérdését is mire határozott igennel felelt. Feleletéért a szép számban képviselve volt gimnáziumi ifjúság is lelkesen megéljenezte a nemes grófot, akit Ciceró klaszikus nyelve, — azért is mert a római remek Írókban az értelem uralja a képzelő tehetséget s kellő korlátok között féken tartja; azért is, mert észjárásuk a józan ész és minden napos élet helyes logikája, azért is, mert mindig közérzelmeket fejeznek kí egyszerűen, tisztán, mindenkire egyaránt érthetőleg — igaz őszinteséggel lelkesít. Végre Fejes István, kedvelt költőnk, lépett az emelvényre s , Gyerünk tovább1 cimü tankölteményében erős szatírával szinezte és ostorozta az álhaladást. Lelkesülve csatlakozott a felolvasási est rendezésére egyesült, s a józan haladas utjara vezérlő elöharcosok zászlajához. Hittől, bizalomtól, meggyőződéstől felmagasztosult érzelemmel hirdetvén : Mily szó, rideg szó, a halál szava! Ha! várjatok csak, rabjai e szónak! Mint könnyű pelyhet a szelek szétszórnak : A bősz Időben úgy lesz sorsotok, Ha diadalmi szekerébe fog. Csattan a korbács, bomlik a kerék, S ti rá tapadva mint csontkeverék, Csigorgva, nyögve sodródtok tova, A kacajba fulad a Győző szava ; Gyerünk tovább ! Mily szó, rideg szó, a halál szava ! Gyerünk tovább! — de én nem mozdulok ; Szárnyszegve, hajh! repülni nem tudok. Ó! ti nagy eszmék: testvérség, Igazság, és a’ fontosságnak aprólékkosságokban való keresése. Más praeses'okellett volna Dessewffynek. Dessewffy J. Nagyobbrészt a’ barátság szól Soók szájából: tiz esztendővel később tán megelégedett volna velem Pásztory. Soók J. Sohasem. Pothumyay A. Mért ? hiszen Pásztory igen okos ember volt. Soók J. Igenis. Én Pásztoryt, mig jobb keze nem lettem, nem csak okos, hanem mindig is nagy embernek tartottam; de azóta azt tapasztaltam, hogy az ő nagy emberisége ott végződik^ ahol praesessége kezdődik. Akik alatta nem szolgáltak, nem esmerhették őt. Ha sohase tették volna praesessé ötét, mindig nagy ember maradhatott volna. Je brille au second rang, qui s’ecclyise an premier.*) Gróf Batthyányi Vin- czén kívül soha senki sem fogja mondani, hogy jó praeses volt. Pothumyai A. Hát véled mért elégedett meg ? Soók J. Mert jobban tudtam magam tétetni, mint Dessewffy; jobban a jármot huzni, jobban a rákot képzelni, cacadubiót játszani, egy szóval: mert jobban tudtam szokni er picziny s lassú nagyságaihoz. Sztáray KP Jóska te, mért nem lettél teknősbéka ? (Vége köv.) *) Csillogok a másod sorban, aki az elsőbben elhomályosodni'. ( Szerk.j Kilobbanó fény: szent világsznbadság, Én sírotokra orolom, ott virasztok, Könynyel locsolva a mohot s harasztot; S ha ég csodáján még uj fényre támad Ez a sötétbe visszahullott század, S a mi örök, azért lesz uj csatánk, — Akkor megyek, hadd zengje harsonánk : Gyerünk tovább ! A költemény, mint már e pár sorából is látható, valódi remekmű, melyet a költő ihletett pillanatában alkothatott. Gyöngysora a szebbnél- szebb eszméknek, a mélységes gondolatoknak, melyek fordulataiban annyi ellentét és mégis annyi harmónia jelenkezik. A remek alkotás a „Budapesti Szemle« hasábjain fog megjelenni, de ígéretét bírjuk költőnknek, hogy azt egész terjedelmében átengedi majd lapunk ékességéül is. így töltöttünk el, percről percre magasabbra emelkedve a szellemi élvezetek szárnyán, két teljes órát, mely észrevétlenül, de marandandó becsesei öregbitette életismereteinket — az egészségről, egy halhatatlan emlékű kulturnépről s a józan társadalmi haladásról. Éljenek a lelkes úttörők — járjon mindig nyomunkban a nagy közönség 1 Hírek a nagyvilágól. Frigyes Vilmos, a német trónörökös, aki csak egy évvel fiatalabb a mi királyunknál, orvosolhatatlan gégerákban szenved. Mikor az orvosok tudatták vele bajának súlyos voltát a trónö- kös ezt mondta: isten kezébe helyezem sorsomat — s visszautasította az operációt, vagyis a gége kiirtását. Az orvosok szerint rövidebb, vagy hoszabb idő múlva légzési nehézségek fognak bekövetkezni s akkor beáll a megfulladás veszedelme, amit csak a légcső fölmetszése által lehet majd elodázni. Császártalálkozás. A régen rebesgetett hir, hogy t. i. a muszka cár meglátogatja Berlinben Vilmos német császárt — úgy látszik megvalósult. A német politikához való orosz hajlandóság fényes tanú bizonyságául lehet tekinteni, hogy az annak idejében sokat emlegetett mingréliai herceg a cár kegyét elvesztette. Valami rothad Párisban. A Caffarel. s társai rendjelügyében megindított törvényszéki eljárás Franciaországban kínos helyzetet teremtett. A közvéleményt tolmácsoló párisi lapok követelik Wilson perbefogatását. Wilson a köztársasági elnök Grévinek veje. Az elnök vejét azzal vádolják, hogy az állammal szerződéses viszonyban álló szállítóktól pár millió frankra rugó borravalót fogadott el. Hírek az országból. Gizella főhercegnő, királyunk férjezett leánya, szintén részt vett, a Rákos-palota harárában rendezett udvari rókavadászaton. Lova a kopók csaholásától neki vadulva, örületes sebességgel elragadta. Beason udvari, lovászmester még ideje korán utolérte s az elvadult lovat megállásra kényszeritette. A halálos veszedelemből kimentett főhercegnő nevetve beszélte el esetét királyi atyjának. Mészöly Géza, a festészeti akadémiának pótolhatatlan tanára, a Ferenc-József rend lovagja, páratlan tájképfestő művész, hoszas szenvedés után- 43 éves korában kimúlt. Temetése e hó 14 én volt Budapesten, A művészek nevében Keleti Gusztáv mondott búcsúszót a temetőben, dicsérve a művészben az embert és barátot, aki nem irigyelte pályatársai sikerét s versenytársakat nevelt maga mellé. Kalotaszegi varottas Debreczenben. Az erdélyi házi ipar e bámulatos szép produkciójának ország-világ szerte divatot és kelendőséget szerzett Gyarmati Zsigáné a kitűnő Írónő. Városunkban irja a »D. N. V. É."annak terjesztésére hazafias buzgalommal K. Ajtai Albertné vállalkozott. Együtt ketten arra a pompás gondolatra jöttek, hogy felolvasást tartanak róla. Gyarmatiné megírja a tárcát, melyet Ajtainé a felolvasó körben felolvas s akkor kalotaszegi varroltassal díszített toalettet fog magára ölteni. A két remek ruha már a Zádor L. kirakatában látható; az egyik a kékkel díszített Ajtainé úrnőé, a piros díszítésű Ilona leánya tulajdona. Óhajtjuk, hogy a mi hölgyeink is megkedveljék a remek honi viseletét s hogy nemsokára számos kalotaszegi varottasra történjék megrendelés — Ujhelyböl. Az »Orsovai magyarnyelvterjesztő Egyesület« töl Orsováról a következő sorokat vettük: »Meleg szeretettel függj a hon nyelvén ; mert haza, nem zet és nyelv, három egymástól elválhatatlan dolog, s ki az utolsóért 1. kész lenni nehez sokkal szegény jesztő egyesüle vényesiteni kéj őért áldozatokra nk és vidékünk nagyarnyelvter- 1 tökéletesen ér- igünknek tartjuk tehát ma, midőn a talaj a magyar állat esz - e és kultúra terjesztésének, lelkes és buzgó szenvedélytelen és minden tüntetést kert ködése áltál egyengetve van, honfitársain at - hívni: hogy nyújtsanak segédkezet e szép üdvös cél sikeres elérésére és csoportos lp 1 minél többen, a hazaszeretet és a magyar igéit hirdető zászlójuk körül, hogy egy működve, a magyar érdek által követelt nyos magasztos feladatunkat annál inkább hessük. Bízunk szeretett hazánk nemtőjébei eme óhajunk rövid idő múlva megváló Orsován, 1887. évi november havában, 1 íz. U üdvözlettel, az „ Orsovai magyarnyelvterjeszt L sülét*, elnöksége. (Pénzbeli adományokat s azokat rendeltetési helyére juttatja : a Különfélék. (Füzy Kálmán temetése). Ma egy hete tűk le ravatalánál a végső tiszteletadás sz mon. kötelességét. A villám gyorsaságával tér a lesújtó hir, hogy Füzy Kálmán meghalt, barát, aki hősies önfeláldozással segített ne! • m< nyerni a halállal való viaskodást, a szere ő n..>, aki angyali szeretettel őrködött felette, a szak - domány, mely minden erejét latba vetette - - n 0 birták számára kivíni a diadalt. Meghalt, plénvármegye tisztikara, mely egyik büszk egét gyászolja szeretett I. aljegyzője s tb. főjeg> nek elhunytában, a főispán vezetése alatt meg koszorúkkal elhalmozott koporsóján rokonok, tisztelők, jó barátok nagy sz gyűltek föl a halottas ház udvarán, s a legij részvéttel osztoztak az árván maradt család nv - renditő fájdalmának súlyában. Koszorúkat az elhunytnak özvegye, gyermekei, a anyósa, Zemplénvármegye tiszti kara, a ki r . c>i vényszék bírái, a Kásztenbaum tömeggondnok sága (felejthetetlen jegyzőjének), Thuránszky Ióné, Izsépy Istvánná, Diószeghy János, ; g hü jó barátok. Ezen felül még volt töbt igen diszes koszorú, ^ melyek szalagjaikon felii nem viseltek. És a koszorúk mindegyikét me: szentelte a néma fájdalom igaz könnycsepp V ev. ref. egyház énekkarának gyászénekí Fejes István mondott emelkedett szellemű denkit mélyen megindító halotti beszéd koporsót, mely egy szép jövendő rémé1 oly váratlanul véghatár: szál üt, a hü b emelték föl a diszes halottas ekerre. zenekara rázendítette a bus indulót mely ki i s jajkiáltásokra lágyan elon > gyászosfátyolt tak A sirkertbe érkezve, Zemplénvárr. e0 e gyá< tisztikara nevében MatolUj Etele alispán a kivetkező búcsúbeszéddel mon . tt v ő iste hr,. - dot: »Meghalni, örök ny !c tetni mindennapi dolog. Naponkint zan és ezren halnak el, a legtöbbnek elveszte hozzátartozói szivében látszólag soha be nem heegedhető sebet l" de az idő enyhíti, utóbb begyógyítja azt is; a nagy közönség pedig még csak tudomást sem vés* róla, hogy voltak, hogy nincsenek többé ... A kit most e hant alá helyeztünk, nem tartozott a mindennapi névtelenek közzé; ő nem csak magának, nem csak családjának élt, de hazájának is és tevékenységét e szükebb hazánknak, megyénknek szentelvén, kiváló szilárd jelleme, fényes tehetsége által, aránylag rövid idő alatt, megyénk tisztviselőinek első sorába emelkedett, s pályája még fényes jövőre nyuj ott kilát4^- s én, mine a megyei tisztikar else; .„„. egemnek tartom sirhantjánál kijelenteni, hogy elveszte mély fájdalom és gyász nem csak nekünk, tiszttársai nak, de e megye szinte háromszázezernyi lakosságának, a melynek különböző fontos érdekeit híven szolgálta, s a mely tőle, aránylag ifjú koránál fogva, még oly so reményleni volt jogosítva. És itt, mint az .■•hunyt tiszttársa, egy végbucsuszóval bevége; hetném szavaimat. De engedje meg nekem a t :t. gy ■ oló gyülekezet, ha úgy is szólok néhány szót, mint igaz barátja. Meghalni, örök nyugalomra tétetni mindennapi dolog. Naponkint száztn és ezeren dűlnek igy ki. sorainkból, a miben semmi feltűnőt nem tálalhatunk. De meghalni e.;y alig fél-élet után mielőtt annak csak delét is érné el, olyannak, kihez hazája, családja, barátai nagy reményeke fűztek, meghalni, a kinek halála minden irányba' a legszorosabb családi kötél keket tépi szét, a kinek halála elaggott szülőit egy „t. gyermeköktől, nejét erőteljes támaszáté’ VGded gyermekeit ap- joktól fosztja meg; ez valóban már nem mindennapi, ez egy olyan renc :ivül megrendítő látvány, a melyen elszorul szivünk, elfásul kebelünk, s borzadva rettenünk vissza, ha gondolatunk arra tévedett, hogy Isten szá .aékának t tkait kutatni merészeljük . . . Nyugodjál béM- ■ « kiér*- némely szív talán ez életi en többé meg nem nyugszik; nyugodjál békévé kedves barátm.a, godjál békével szeretett tiszttársunk, isten veled!« Azután lebocsátották a koporsót összes koszorú diszével együtt a sir hideg ölébe. Azok a koszorúk a közszeretet meleg hevét fogják lehelni
