Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
Sátoralja-Ujhely, 1887. november 20. 47. sz. Tizennyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ZéziratOE nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden centiméter I után 3 kr számittatik. í Állandó hirdetéseknél I kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HIVATALOS KÉMX 11099. sz Zemplénvármegye alispánjától Értesítem a vármegye közönségét, hogy a nmgu belügyi m. kir. minisztérium f. évi julius 24-én 22836. sz. körrendeleté szerint >A kir. Curia teljes ülési megállapodásai« cimü füzetes vállalatra Németh Péter kir. Ítélő táblai biró urnái az előfizetés eszközölhető. (Budapest II. kér. Albrecht-utca 18. sz.) Az első füzet már megjelent, ára 2 ft, a későbbi füzetek ára előre fizetve 50 kr. Ezen, a nemcsak a kir. bíróságokra, de a közigazgatási hatóságokra nézve is kiváló fontosságokkal biró vállalatot a vm. közönségének figyelmébe melegen ajánlom. S.-a.-Ujhely, 1887. nov. 16. Matolai Etele, alispán, 12156. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. A t. megye főpénztárnoka azon jelentése folytán, hogy a betegápolási pótadók késedelmes befizetése folytán egyes kórházaknak követelései ki nem egyenlithetők, s ez idő saerint már tetemes összegre szaporodtak: felhívom tek. főszolgabíró urat, hogy az egyes községeknek hátrá- lékban lévő betegápolási pótadók behajtását egész szigorral akként eszközölje, hogy azon községek ellen, melyek netalán a múlt évről is hátrálékban vannak a betegápolási pótadóval, a végrehajtást a közig, végrehajtója által azonnal foganatosíttassa; a jelen évről hátrálékosok ellen pedig, ha a hátrálékokat f. évi okt. i-ig be nem fizetik a határidő letelte után rögtön foganatosítsa a végrehajtást, hogy ily módon legfeljebb f. évi decemberig az összes hátrálékok behajtassanak. Tett intézkedéseiről jelentését pedig ide 15 nap alatt mutassa be. S.-a.-Ujhely, 1887. szept. 14, Matolai Etele, alispán. Az emberi egészség értékéről és a közegészséget előmozdító intézkedések hasznáról.*) I. Hölgyeim és uraim ! A társaságban, amelybe az embert egyéni gyámoltalanságának kényszerítő érzete verte össze már a földön való megjelenésének legkorábbi időszakában, mindenkinek meg van a maga helye, a maga munkaköre, melyet akarva, nem akarva, jól vagy kevésbbé jól, de be kell töltenie, Az emberi társaság a munkafelosztás elvén alapul s mindenkinek a munkája ér valamit. Hogy mennyit ? az függ egyrészt attól a helytől, melyre az egyént — mondjuk — sorsa állította; más részt az általa végzett munka belső értéké-' tői. A családját nehéz testi munkájával fentartó napszámos, vagy gyári munkás, a személyes- és általa nemzeti vagyont gyarapító üzletember, a közhivatalnok, a tanférfiu, a szellem munkásai föl egész a nemzetek és világrészek sorsát intéző államférfimig, sőt magok az államok fejei is, mindmind munkát végeznek, mely — habár nagyon különböző belső becsű is — végső sorban a köznek, a társaságnak szolgál javára s igy , áraszab- ható értéket is képvisel. Ez az érték annál nagyobb lesz természetesen, minél többet végez k'ki a rendelkezésére álló idő alatt az által, hogy munkaképességét és kedvét tartósan jó karban tarthatja és minél kevesebbet henyél el idejéből önkényt vagy kényszerülve. *) Kedves kötelességet teljesítünk, midi! n dr. Halsz Gedeon vármegyei tb. főorvosnak ma egy hete tartott közérdekű s a hallgató közönség soraiban zajos tetszéssel fogadott, élvezetes és tanulságos fölolvasásából, két cikk terjedelmébe összevont, de igy is igen becses mutatványnyal szolgálhatunk olvasóinknak. Talán sikerülni fog igy lehetővé tennünk, hogy azok is, akik egy vagy más ok miatt a felolvasó estén meg nem jelenhettek, tiszta fogalmat szerezzenek arról a nem mindennapos szellemi élvezetről, miben a jelenvoltak zajos örömmel osztozkodtak. Szerk. Az az általánosan ismert, állítólag Franklin Benjámintól származó angol közmondás : »az idd pénz,« igen találóan fejezi ezt ki; jóllehet igaz voltáról mi még vagy nem vagyunk eléggé meggyőződve, vagy nem ismerjük még eléggé az idő értékét. Túlsók még mi nálunk az az idő, amit a társaság majd minden rétegében ----hogy is mondjam? mert nem szeretnék erős kifejezést használni — munkaszünettel töltenek cl önkényt. Faluhelyen a sok általános, és helyi ünnep és búcsú, kis városokban az ezek társadalmi életét megmételyező korcsmázás, nagy városon a kávé házak s egyéb időölő helyiségek mind azt bizonyítják, hogy olcsó még az időnk. De tovább megyek : annak, aki figyelmes szemlélője a népéletnek, bizonyára felötlő jelenség, hogy mennyi drága időt ácsorog és fecsérel el még a mi népünk a számtalan országos- és hetivásáron, részint egész tétlenül, részint pedig a várt, de sokszor el nem ért magasabb árra való végtelen várakozással. Ha ismerné Roscher ezeket a viszonyainkat, félek, hogy azt mondaná rólunk is, a mit a nemzetgazdaság alapjait tárgyazó nagy müvében az indus és bocharai egészen hasonló viszonyokról mond, t. i., hogy bizony nagyon alacsony kereskedelmi álláspontnak a jele mindez. Sok faját tudnám még felsorolni az önkény- tes munkaszünetnek, hogy kimutassam mennyi értékvesztességgel jár. Azonban nem szólhatok tovább rólok, különben is inkább a szociológ, és részben a moralista szakmájába tartozik ez. Ezeknek a feladata a bajok orvoslási módját is kitalálni és alkalmazásba venni. Amiről önök előtt tulajdonkép szólni akarok, az is henyélés, az is munka- és keresetszünet ugyan, csakhogy nem önkénytes, hanem kényszerűségből való. Egy hires német hygienista, Pettenkofer müncheni tanár azt mondja egy helyen, hogy: »betegnek lenni annyi, mint kényszerülve semT A & 0 Egy szüreti kép a múlt századból. — Gróf Dessewffy Józsefnek eddig ismeretlen munkája. Közli: Paszlavszky Sándor. — A ,Z e m p 1 é n‘ eredeti tárcája. — (IV. folytatás.) ^ Soók J. Én bizony nem óhajtom Ó Felsége adományát ; ha elragadta háromszász forintból álló fizetésemet, elragadta egyszersmind az unalmat, a’ jármot, a’ rósz kedvet, elfujta az aprólékos szemetet és salakot, melyet oly nagy fontossággal túrtam és sepertem, elszórta a semmire- kellőségekben való gőgöt, nem rágok többé szalmát, az üdő nem másé, ha az enyém, nem vagyok rab, eszköz s kecsektetések gombolyagja. Bátrabban lehelek ’s átkozom még az emlékezetit is annyi kicsinségekben ’s dibdábságokban minden hozzám ’s magam jeles haszna nélkül töltött drága időmnek. Sztáray Kf Te, amint látom, barátom, nem csak hogy nem óhajtod a’ szerencsét, hanem még haragszol is reá; a’ szerencse pedig, ha igazán nem gondol az ember vele, oly keveset érdemli meg, hogy megháborodjon valaki igazságtalanságain, mint az emberek. Én annyira tanultam meg már megvetni, őtet ’s ezeket, hogy nevetem nagy és kicsiny durczásságaikat. Mivel pedig, csekély Ítéletem szerint, minden piczinységek között nincs piczinyebb dolog a’ világon a’ hivatalokra való vágyódásnál: a’ szerencse ’s az emberek igazságtalansága irántad igen kicsiny, a’ te haragod pedig elég nagy. _____ Soók J. Hát erántad milyen igazságtalanságok estek ? Sztáray Kf. Én nem panaszolkodom. Con- cipista lettem Budán, magam sem tudom hogy ; jobban örülök egy nyúlnak Sztárán, ha meglő- hetem, mint örvendettem azon hivatalnak ; tudtam előre, hogy sohasem lesz belőlem nagy úr, ’s nem hogy előmenyjek, hanem csupa időtöltésből léptem hivatalokra. Természetem szerint néha igen szorgalmatos, néha igen tunya valék ; a Músák- nak Vénusoknak és az exhibitumoknak^ egyúttal áldoztam. Sohasem valának ezek jobb társaságokban, amazok pedig és Cytherea) rosszabban. Verseket csináltam ugyan, de ha nem dicsértem bennek az egész asszonyi nemet s az egész Helytartó-tanácsot, sohasem vallottam meg, hogy én legyek szerzőjük, az inaim is elég erősek, következendőképen szerettek a budai dámák; mindazonáltal sem a szerelem, sem a’ néha szerencsés szorgalmatosságom, sem grófságom, sem cardina- lis Migazzival való atyafiságom, sem pápistaságotn nem segített rajtam. Azt méltóztattak mondani, hogy van eszem, de mindjárt hozzá tették, hogy vissza-élek vele; vissza is éltem, mert a magyar universitásnak Pestről Esztergomba való átaltéte- tődése ellen egy kis munkát Írtam. Ezen eszemmel való visszaélés után ha mertem volna még reményleni előmenetelt, de nagyon megcsalattat- tam volna, én is tehát megcsaltam a’ felséges Helytartó tanácsot, elkéredztem szabadsággal, és többé vissza nem mentem. Csáky E. Ez egy kis gyengeség volt az olyan erős inaktúl. Sztáray Kff Jobb elillantam, mint híjában várakozni. Most idehaza olvasok, irok, tanulok, vadászok, Bécsbe, Karlsbádba járok, néha a’ vár- megyegyülésekben orálok.hl Minap bevádoltak; hogy pórul ne járjak, vármegye követjének választattam meg magamat, ’s subsidiumot voxoltam, ’s mégis a’ zemplényi commissiót el nem kerülhettem. Végtire nagynehezen kitörekedtem; a’ mint mondják, BéciFe fogok idéztetni, Ö" Éelsége kegyelmes ’s kellemetes szavának hallgatására. Ez kegyelem és nem büntetés, et verbum érit verbum, et habitabit in nobis/f) Pothurnyay A. Ha volt fizetésed, igen rosz- szul tetted, hogy olyan szelesen oda hagytad hivatalodat. Sztáray Kf Egy grajezárom sem volt ; Dessewffynek sem volt, úgy-e ? Józska, szólj, de ne ily fictionibus poeticis.fi) Dessewffy J. Hát nem elég fizetés-e, ha avval a’ szerencsével ’s becsülettel bir valaki, hogy azt, a’ mit más hosszasan mond, rövideden kitehesse ? A miben másutt három vagy négy hónapig gyakorolják a’ jó eszü ifjakat, abban nálunk azért kell két három esztendőt eltölteni, mert a’ tárgyak, melyek előfordulnak, megérdemlik, hogy három-négy esztendőt töltsön az ember ezen gyakorlásban. Az én conceptusaimnak p. o. nagyobb része ehez hasonlított: »a’ bukarói sóper- ceptor alázatosan esedezik, hogy a’ sóházban három kéményt sepertethessen ; vagy pedig ehez : a Fiumei bírák jelentik nagy alázatossággal, hogy a’ múlt vasárnap nyolez és kilencz óra között estve nagy verekedés volt a’ csapszékben, de hogy Istennek’TiáTa, 'se"nki sem vesztette el agy- velejét.« Az ilyen dolgok az első tekintetre ki- csinségeknek látszanak ugyan, de ha közelebbről nézi az ember, meg kell vallania, hogy felette élesítik az elmét, ’s megérdemlik, hogy a’ szeMai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. If) A lecke marad lecke és bennünk fog maradni. J) Költői képletekben. 2 IWtUAuui $ „
