Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
figyelembe vétele végett a közmunka és közlekedés ügyi minister úrral egyetértőleg ezennel értesítem. Budapesten, 1887. május hó i-én. A minister h. Lukács György, államtitkár. 992- sz. Zemplénvdrmegye kir. tanfelügyelőjétől. Körözvónyek. I. A Groszmann Miksa (Budapest, Szabolcs- utca 20. sz. a.) palatáblagyárában készült palatáblák az orsz. tanszermúzeum állandó bíráló bizottságának véleménye szerint, a drágább külföldi gyártmányokat valamint jóság, úgy iskolai egészségügyi tekintetben felülmúlván, ezen készítményeket, mint e nemben első hazai gyártmányokat, a vallás és közoktatásügyi m. kir. minister urnák f. é. junius 16-án, 20,990. szám a. kelt rendelete értelmében a népiskolák részére ezennel ajánlom. II. 994. Kuna István, volt verebélyi segédtanító, hamis vád büntette és sikkasztás vétsége miatt, egy évi börtönre Ítéltetvén, a vall. és közokt. m. kir. miniszter urnák f. é. junius hó 15-én, 18,303. sz. a. kelt rendeletével a tanítói pályától végleg el- tiltatott. III. á86. Őreit Lajosnak, »Vezérkönyv az elemi iskolák kézimunka tanításához« I. füzet, az első osztály számára, Nagyszeben, szerző tulajdona, ára 65 kr. — cimü müve, az orsz. közokt. tanács által jónak találtatván, a vall. és közokt. m. kir. minister ur f. é. junius hó 14-én, 16,523. sz. a. kelt rendelete értelmében, a népiskolák és tanító képezdék könyvtárai részére leendő beszerzésre ajánltatik. S.-a.-Ujhely, 1887. junius 21-én. Felber Domonkos, kir. segéd tanfelügyelő Hogy terem az „untauglich“? — Két cikk. — II. A kamaszi években a nyomorgatást a szülék helyett maga a kedves gyermek végzi. Mivel a nevelés nem adott cselekvéseinek határozott irányt: maga csigázza el magát. Testi érzetei fellépvén, kicsapongása nem ismer féket. E közben a különben is hitvány alkotmány kezd roskadozni, a lélek, mint mondani szokás, csak hálni jár belé úgy, hogy mikorára Mars feltűnik az ö páncéljával a szemhatáron, hogy megnézze, ki a legény a csárdában, s hogy kivegye a maga osztalékát a nemzet virágai közül, nem talál mást, mint csokorba nem köthető, elhervadt bimbókat. Mindezeket pedig nem a saját gyönyörködtetésünkre, nem is azért mondottuk el, hogy magunkat a stilisztikában gyakoroljuk, hanem azért, hogy figyelmeztessük a szüléket, az iskolákat, magát a nagy társadalmat arra, Csak tőled függ, hogy a feleséged legyen. Csak rajtad áll egyedül 1 — Hogy a feleségem legyen ? De hát a szülei ? . . . — Azok már egy kukkot se szólnak bele, hiszen csak azért ebrudálták ki a Kezes uramat, azt a pipogya kérőt is, mert a lány csak téged szeret. A te kedvedért történt ott minden. Hohó ! van azoknak is eszük ; tudják, hogy ki fogja igazán megbecsülni az ő kedves leányukat. — Maga ott volt náluk tepnap ugy-e ? — Én . . . e . . . én ? nem én! — Akkor . . . hát . . . miről beszél ? Honnan tudja mindezeket? Vagy csak ... én értem igy? — Édes jó Béla fiam, hiszen nem én beszéltem ezt. Rentei Irén beszéli ezt nekünk. íme I itt a levele, olvasd. Béla átvette a levelet s meglepetten kérdé: — Apám 1 mikor kapta ezt a levelet. Ugy-e még tegnap? — Ej . . . hogy is mondjam? — Hát már azt se tudja? — Tegnap hát. Tegnap dél------után. Igen, i gen. Olyan biztosan tudom, mintha most kaptam volna. És a kiderült arcú öreg ott állt mellette, amint a fiatal ember mohón neki esett az olvasásnak. Úgy látszék már kétszer-háromszor is elolvasta, de újból neki állt. Az arcáról pedig a lelkesülés, az öröm sugárzott le. Majd a fejéhez kapott — atyjára nézett, a ki várakozó, meglepett, örömtől repeső tekintettel függött rajta. És a lázas és izgalmas jelenetnek az lett a vége, hogy a fiatal ember egy nagyot kiáltva széttárta mit kellessen kerülniük, hogy egészséges és erőteljes embereket nevelhessünk. Eddig elmondottuk a mai napság dívó nevelési rendszert, most elmondjuk azt, hogy miképen véljük mi azt a józan észnek, az élettani elveknek, az ember természetének megfelelöleg legcélszerűbben eszközölhetni. Először is a szülék mondjanak le azokról a divatszerü, egyedül a hiúság által indokolt rósz szokásukról, melyet I. cikkünk ötödik pontja elején említettünk. Mert a férjezett és gyermekes nő bármely álláshoz tartozzék is, először anya, s csak másod Ízben divathölgy. Kötelessége gyermekének épségét és egészségét ápolni, ha az megzavartatott — a lehetőségig — helyreállítani. Ne örüljenek azon, ha gyermekük elfinomodott testű, mivel ez legtöbbször a korai halál csiráját rejti bőre alatt. Gyermeküktől csak azért, hogy vékony csontnak legyenek, ne vonják meg az eledelt, hanem juttassák ki azt részükre kellő mértékkel, mert a növés tápláló és bő élelmezést igényel. A táplálék azonban nem elegendő arra, hogy erősek legyünk. Az csak a növést segíti elő és az el használt testrészek pótlására szolgál, az izmokat nem erősiti. Szükséges azért, hogy a gyermek szabadban mozgásokat tegyen. Mennél szi- lajabb ez, annál jobb. Engedjük őket sokszor a Szabadban futkározni, gimnasztikái gyakorlatokat végezni. Ruházatuk ne legyen szűk, hanem legyen jó bőven a gyermek idomainak megfelelő. Neveljék gyermeküket akként, hogy mikorára azok kikerülnek a szülei szárny alól, mint kész erkölcsi lények, képesek legyenek vágyaiknak ösztöneiknek határt szabni. Az iskolák legyenek felszerelve tornaeszközökkel, nem költségesekkel, mert ilyet a szegény községek nem bírnának állítani, de olyanokkal, a minőket a tanító utasítása szerint a kurátor uram is meg tud csinálni. Itt tornázzanak a tanulók minden óra után 10—15 percet. A városokban legyenek tornaszövetkezetek a felnőttek számára, mint van Budapesten, hol még 50 éves férfiakat is látunk a porondon. Ez a kérdés oly mélyen belevág családi és társadalmi életünkbe, sőt nemzeti lételünk problémájába is, hogy nem resteltük papírra vetni e tárgyról észrevételeinket. Nem merítettük ki ugyan egészen a tárgyat (ez egy pár rövid hírlapi cikk keretében nem is igen lehetséges) de megnyugtatjuk magunkat azzal a tudattal, hogy legalább egy kis gondolkodási anyagot nyújtottunk sorainkkal az érdekelt feleknek. Szabó Kálmán. kezeit s oda vetette magát atya ölelő karjai közé. — Atyám 1 — Fiam 1 . . . édes fiam'! — És mindaketten sírtak keservesen . . . Kis szünet után Mihály bácsi szemeit törülgetve mondá : — Csak, hogy jóra fordult minden I Vég- hetetlen jóságu isteni a te kegyelmednek valóban nincs határa! . . . Fiam! édes egyetlen jó fiam I és homlokon csókolá — sirok is nevetek is örömömben. Olyan vagyok most mint a nyári idő, mikor esik is meg a nap is süt, s azt szokás mondani »az ördög veri a feleségéti« Most már szeretném azt az embert látni, aki azt mondaná, hogy most nekem nincs jó kedvem 1 Az egész világot szeretném megölelni 1 Alig végzé be szavait, midőn a sárgás fehér ajtó lassan megnyílt, s azon Irén lépett be. A nyitott ajtó küszöbén állott meg fekete ruhában a szép szőke nő. Egy darabig ott maradt, majd teljesen átengedte magát a kitörő érzelemnek, s oda rohant a meglepetten néző fiatal emberhez s karjaiba veté magát velőtrázó kiáltással: — Bélám! Bélám! Óh mindenem! — Irén I Oh szerelmem! és forrón ölelte magához a szép nőt az elérzékenyült fiatal ember. Most már nemketten, de hárman sírtak egyszerre.... — Az isten véghetetlenül jó — mondotta egy kis szünet után Mihály bácsi kis keszkenőjével törülgetvén szemeit — csak az emberek gyarlók és roszak, nagyon hamar kétségbe vonják irgalmát! — Oh bocsáss meg Bélám 1 bocsáss meg, hogy oly meggondolatlanul, oly elhamarkodottan Sárospataki levél. 1887. junius 30. Mozgalmas napokat élt át Sárospatak az utóbbi két hét alatt; olyan két hetet, mely legalább is felér két diligenciával. A képviselőválasztás, melynek hullámgyürüi Patakról indultak ki és ide tértek vissza; a diadalszülte lelkes hangulat ; majd a rögtön bekövetkező mindennemű iskolai vizsgálatok; ünnepségek, előadások, az ezekre beözönlött nagyszámú közönség: Sárospatak különben nyugodt kinézését egészen átváltoztatták, csendes életét egész forrongásba hozták. A közvizsgálatok, — melyek az évi tanítási eredményt vannak hivatva bemutatni s melyet a jobbak sóvárogva, a roszabbak aggodalmak között szoktak várni s mely egy hoszu évi tanulás után a tanárra, tanítványra egyaránt szükséges pihenésnek nyit utat; — a közvizsgálatok, melyek hajdan főiskolánkban nagy fénynyel és ünnepiességgel folytak, most pedig a tanügy követelményei szerint a legnagyobb szigorral, ellenőrzéssel és lelkiismeretességgel vezettetnek: főiskolánkban jun. 16-án kezdődtek s részben még junius 30-án is tartanak. Vasárnap, junius 19-én, Pásztor Sámuel énekés zenetanár mutatta be az V—VIII. osztály ének- tanitványait s a magán zenetanulók elöhaladását a zene különféle ágazataiban. A szépszámú közönség teljes megelégedéssel látta a gimnáziumi ifjúságnak a szépmüvészetek terén felmutatott szép eredményét. Junius 20 — 22. napjain az algimnáziumi osztályok vizsgálatai voltak; ugyanakkor tartattak az egyházkerüteti vizsgáló bizottság előtt az első lelkészképesitő, vagyis kápláni vizsgálatok, általában kielégítő eredménynyel; letette a vizsgálatot 21 végzett teológus és pedig jelesen 7 (ezek közül 3 mindenből jelesen), jól 5, kielégítőn 9. A második lelkészi, vagyis a papi vizsgálatra 22-en állottak, ezek közül 6-an kitüntetéssel, 16-an kellően képesittettek. A káplánok közül Zoványi Jenő vizsgálatai és főként teológiai pályája alatt felmutatott szép érdemeiért, tanulmányaiért, az egyházkerületi küldöttség által a Makay Dániel ur részéről felajánlott régi arany nyal (melyet ő hajdan gróf Teleky Józseftől kapott jutalmul s azóta mindig híven őrzött) lett jutalmazva. Jun. 23—24-én volt a V. VI. VII. osztály vizsgálata. Szombaton választattak meg a főiskola jövő évi vezetői: akadémiai igazgatóvá ismét Nagy Gusztáv, gimn. igazgatóvá Kérészy István, szeniorrá Szakai Károly választatott. A tanévzáró ünnepség jun. 26-án tartatott meg. A városi templomban lefolyt ünepies istenitisztelet után, melyen Mitrovics Gyula főiskolai lelkész szónokolt, az ünnepi gyülekezet, melyben a főiskola elöljárói és az egyházkerület küldöttei teljes számmal voltak képviselve, a főiskolai imaterembe vonult, hogy meghallgassa a közigazgató évi jelentését, valamint az akadémiai pályázatok eredményét s részt vegyen a kegyeletnek egy szép ünnepén. Főt. Kun Bertalan püspök ur megnyitó szavai után Nagy Gusztáv, közigazgató, rövid vonásokban felsorolta az iskolai év főbb eseményeit, ezután felolvasta a pályázatok eredményét. A következő akadémiai ifjak lettek pályamüveikért jutalommal kitüntetve: Csik Dániel III. teol. 25 ft 20 krt és Szobonya József III. teol. 16 ft 80 krt kapott egyházi beszédért; Szatmári József, Tüdős István és Rácz Kálmán I. teológusok egyenkint 11 ft 20 krt egyháztörtécselekedtem. Belátom, én voltam a hibás, de te jó vagy, te elfeledsz mindent, mert csak érted élek! csak téged szeretlek. Amit tettem, annak csak pillanatnyi sértett hiúságom volt az oka. De most itt vagyok, hogy elmondhassam mennyire szeretlek, hogy tudd meg a valót: szabad, csak is a tied vagyok ! Űzz el magadtól most már minden aggodalmat és sötét gondolatot. Ne gyötörd magadat tovább. Amit az isten is akar, azt az emberek nem gátolhatják meg! Akik tiszta szívvel szeretik egymást, azokat az isten is szereti! Ha ború jött is pillanatra reánk, oh ne félj, im felderült a boldogság hajnala, mely sohse fog többé nekünk lealkonyodni. A megpróbáltatásnak vége — a siker a mienk! — Lelkem legsötétebb borúját oszlatád el egyetlen szerelmem I A világtalan midőn tiszta látásra nyílnak szemei, nem üdvözölheti újra a napot rajongóbban, nem rebeghet nagyobb hálát, mint én mostan neked, angyali Irénem ! Kinek egymáséinak teremtett az ég kegyelme, azok egymáséi lesznek. Oh hadd csókoljam meg angyali kezedet, a melylyel annyi jót tevéi. Atyám 1 Uj életet öntött belém e lányka véghetetlen szerelme ! ö a mi megmentő angyalunk! Az öreg Mihály bácsi sem állhatott ellent tovább, hanem megfogta Irén fehér kezét s igy szólt hozzá: — Drága kisasszony 1 nem egy, de két életet mentett meg angyali jóságával! És hogy egyszersmind a világ legjobb doktora is, azt most látni! — Ugyan hadd csókoljam meg érte, azt az aranyos kis kezét! Folytatás a mellékleten.
