Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-20 / 8. szám

Melléklet a „Zemplén“ 8-ik számához. 48 kr. Tiszta jövedelem : 17574 ft 88 kr. Jut tehát egy 50 ftos alap részjegy után osztalék 5 ft 50 kr; egy nem-alap részjegy után 4 ft 50 kr és még az újévre is átmegy 1200 ftnál több maradék. A gyűlés szép rendben, egyetértéssel folyt le s azzal végződött, hogy a jótékonycé­lokra szánt összegből 15 ft az iparostanulók iskolájának, a többi (70 ft) a polgári önkéntes tűzoltó egyesületnek adományoztatok. Az intézet­nek 1886. évvégén 1484 tagja volt. Február 20-ától kezdve minden szelvény beváltható s az esedékes kamatok kivehetők. Becsületes, szorgalmas és értelmes munká­nak szép eredménye az, hogy ez az intézet vi­rágzik, évről-évre nő és jótékonyságával eláraszt egy nagy vidéket. x. Mező-Laborczról. (Műkedvelői színi előadás. Egy néptanító, aki missiót teljesít. Táncmulatság.) Egyaránt kedves és feledhetetlen emlékű esténk volt nekünk f. hó 14-én. Örömünk határ­talan és még most is ez öröm hatása alatt állok, midőn jelen soraimat papírra teszem; teszem pedig egyrészint azért, mert a magyar ember vigságát is csak úgy élvezheti igazán és teljesen, ha azt másokkal is megoszthatja; másrészt pe dig azért, hogy becses lapjának minden müveit olvasója tudomást vegyen örömünkről és egyút­tal természetesen arról is, hogy mi is élünk és hala­dunk tőlünk telhető nagy léptekkel, kitűzött szent célunk felé: s ez édes hazánk nyelvét megszerettetni és terjeszteni. Ezen cél megközelihetésére kis városunk­ban pár héttel ezelőtt dr. Polinszkyné úrnő Kiss István állami tanító és kedves neje azt indítvá­nyozták, hogy a B Zemplén vármegyei magyaro­sító és népnevelést terjesztő egyesület« javára, műkedvelői előadást rendezzünk. Az indítvány tetté vált s f, hó 14-én Tóth Kálmánnak tNők az alkotmányban* cimü vigjá- tékát pár heti szorgalmas tanulás után az állami iskolának erre a célra átalakított s illően feldi- szitett tantermében előadták. A szereplőkről általánosságban csak annyit irok, hogy összevágó, szabatos és gyakorlott színészeknek is becsületére váló játékuk minden reményünket fölülmúlta. A hölgyek közül legelső sorban Kiss Ist­vánná (Krisztina) úrnő a ki nehéz, fárasztó sze­repét, helyes felfogással és kifogástalan alakítás­sal kitünően játszotta. Dr. Polinszkyné (Ilka) ked­ves és bájos naiva volt; Szmoligovich Ma­riska k. a. az I ső felvonásbeli (Cseleiné). Szmoli­govich Ilonka k. a. (Pitvarosiné) a 3-ik jelenetük­kel zajos tetszésben részesültek. Az urak közül Kiss István ur (Bánfalvy) művészi nyugodtsággal uralkodott nehéz szerepén. Sárkány Farkas ur (Borbács korcsmáros) jó izü komikumával s nagyon jellemző maszkjá­val mindvégig derült hangulatot keltett. A fent nevezett urhölgyeket és urakat nyílt jelenetekben is erősen megtapsoltuk. Egyed Lajos ur (Béreséi Vilmos), Pap József ur (Szelei), dr. Klein Zs. ur (báró Szlankaményi), Firtko Mihály ur (János huszár) a legjobb sikerrel működtek közre. Mint az előadás rendezője : Sikabonyi An­gyal Béla állomási főnök ur érdemel köszönetét sikerdus fáradozásaiért. Végre Wollmann Kázmér ur, lengyel nagy birtokos Komanczárul, ki a jó­tékony cél tekintetéből a színpad felállításához szükséges faanyagot s ráadásul még 10 ftot ajándékozott. Fogadja főtisztelendő Szentléleky Géza c. kanonok és Megela Antal tábori lelkész urakkal egyetemben a kegyes pártfogásért hálás •köszönetünket. Adja az ég, hogy ménnél több­ször ismétlődjék nálunk az ilyen örömalkalom s folyton fokozódó jókedvvel és mennél tömege­sebben adakozhassunk itten a felvidéken a ma­gyar kultúra hóditó díszére és örök dicsőségére. Ez alkalommal el nem hallgathatom Firtko Mihály itteni g. kath. tanítónak áldásos műkö­dését; annál is inkább, mert a magyar nyelv terjesztéséről van szó. ö ugyanis háromnegyed év alatt olyan szép haladást tett a vezetése alatt álló ruthén ajkú gyermekekkel, hogy azelőtt a ki nem hallja és nem látja, szinte hihetetlennek tűnhetik föl, hogy ezek a gyermekek nem csak szép tiszta kiejtéssel olvasnak és imák, hanem magyar nyelven szavalnak, dalolnak és társalog­nak is. A nyilvános elösmerés legyen jutalma. A szinielőadást tánc követte. A vasúti állomás I. II. és III. osztályú váró termeit Kleiszel Am­brus szakasz mérnök alakította át igen csinosan tánc termekké. A négyeseket 28 pár táncolta. A hölgyek közül a kik egyszerű elegánciával voltak öltözködve, a következőknek nevét sike­rült feljegyeznem ; leányok: Árpád Othilia, Dur- csánszky Jola, Bacsinszky Ilonka, Hodobay Olga, Pankovics Emma, Herz Mariska, Sárkány Róza, Szmoligovics Ilonka és Mariska, Kohnyák Anna, Vaskovics Kornélia. Asszonyok: Angyal Béláné, Gruszné, Gerberiné, Hesszné, Hladonik Jánosné, Dancsné, Kiss Istvánné, Horákné, KleiszeIné, Kutka Istvánné, dr. Polinszky Béláné, Petrásovicsné, Pap Józsefné, SzmoUgovicsné, Wágnerné, Wolcz Jó- zsefné stb. A homonnai cigány szolgáltatta a »talp alá valót«, táncoltunk fesztelen jó kedvvel ki- világos-kiviradtig, mig 1/i 6-kor a vonat — fáj­dalom — nagyon pontosan megérkezett s el­hangzott a kérlelhetetlen : .mehett* 1 (P. D.) Hírek a nagyvilágból. Afrikautazó sorsa. Holub Emilt és fiatal szép feleségét Hof Rózát és kísérőit, akik a »fekete vi­lág* -nak tudományos szempontból való beutazására 1884. évi nov. hó i8 án keltek útra Bécsböl, az Afrika belsejéből érkező kereskedők híreszte­lése szerint, a benszülött vademberek meggyil­kolták. Időjárás. A múlt héten északon és délen nagy havazások voltak. Nevezetesen, pedig a magyar tengermellék karst-hegyeit pár nap óta öles hó borítja. Évek óta nem volt ilyen nagy havazás Fiume vidékén. Olasz kormányválság. Abissziniának Olasz­ország fölötti afrikai győzelme Rómában nehéz válságba döntötte Olaszországot. A Depretis- kormány, mely monarkhiánk irányában a legba­rátságosabb érzelmeket ápolta, beadta lemon­dását. „Krisztus Pilátus előtt« cimü, Munkácsy Mihálynak világhírű festményét egy amerikai Krőzus 100,000 dollárért (276,000 ft) megvette. Trefort annak idejében 100,000 ftot kiná't érte. Az orosz cár a múlt napokban a »Natio­nalzeitung* szerint igen barátságos tartalmú le­velet intézett a német császárhoz. Hírek az országból. (Máramaros-Sziget) rend tanácsú városnak hazafias szellemű közönsége Kossuth Lajost egy­hangúlag díszpolgárrá választotta. (Somogy vármegye) lelkes közönsége Tal- lián Béla főispán szavára hallgatva közmivelődési egyesületet fog szervezni, melynek egyik hazafias feladata lesz a Szlavóniába való kivándorlás meg. akadályozása. (Az országos kormányváltozás vége.) Ő felsége a király Bécsben f. hó 11-én aláírta Szá- páry Gyula gf fölmentését és »ideiglenes* pénz­ügyminiszterré Tisza Kálmán miniszterelnököt nevezte ki. A »jövő pénzügyminisztere“ Wekerle Sándor pedig pénzügyminiszteri államtikárrá fog kienveztetni. A többi változás szórul-szóra úgy történt, mint azt múlt számunkban a ,Nemzet« után közöltük. (A király) e hó 26-án Budapestre érkezik és több hetet fog ottan tölteni. E hírrel kap­csolatban kell fölemlítenünk azt, hogy a hadsereg rendkívüli szükségleteinek fedezéséről leendő si­etős gondoskodás végett a delegációk összehí­vásának napját a közös ministeri értekezlet már­cius hó i-ére állapította meg. (Gyász-magyarka.) Mocsáry Lajos, a magyar országgyűlésnek f. hó 15-iki ülésén azért kelt ki a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar társadalom ellen, mert magyarosit és mert a magyar kormány nemcsak eltűri, de elősegíti az üzelmeket. »Uram 1 bocsásd meg nekik, mert I nem tudják mit cselekesznek* . . . (Békehírek.) Ófelsége a király a tegnap előtti udvari ebéden a »Times* bécsi tudósítója szerint azt mondotta, hogy épenséggel nem kell félni a háborútól. Hasonló szellemben nyilatkozott Rudolf trónörökös is a lengyelek bálján, Tisza miniszterelnök pedig a magyar országgyűlés pénzügyi bizottságában a magyar népfelkelési tör­vényjavaslat tárgyalása alkalmával szintén abbeli reményét fejezte ki, hogy a béke fentartható lesz. Különfélék. (A helybeli izr. nőegyesület) táncestéje, mely f. hó 12-én zajlott le a szinház termében, fényesen igazolta a hozzáfűzött reményeket. E táncest úgyszólván csak mint „uj vendég* lépett fel ezúttal, de a siker, melyet felmutatott, már egyértelmű annak meghonosodásával s azt jelenti, hogy állandó helyet vívott ki magának a helybei' farsangi mulatságok sorában. A rendezőség, élén Teich Zsigmondné, nőegyesületi elnöknővel, buzgó tevékenységet fejtett ki a siker előmozdítására, s az eredmény valóban szépen jutalmazta a fárado­zást. Szépszámú válogatott közönség népesítette be a színháznak ez alkalomra csinosan díszített csarnokát, mely csak úgy viszhangzott a jó kedv zajától. A mulatságon mindvégig a legjobb kedv hangulata uralkodott s már rég elhangzott a haj­nali harangszó, a fiatalság még egyre járta, mintha csak azt tartotta vo'na, hogy »legjobban táncol, ki utoljára táncol« úgy, hogy csak reggeli 7 óra körül ért véget a minden tekintetben sikerültnek mondható mulatság. A tiszta jövedelem, mely a nöegyesület alaptőkéjéhez csatoltatik, meghaladja a 300 ftot. Jelen voltak : Altman Mariska (Tokaj), Bajkór Béláné, Barna Sándorné, Bottenstein Anna (Töltszék), Dr. Chyzer Kornélné, Decsényi Jó­zsefné, Decsényi Fanny, Dobersberger k. a., Dókus Gyuláné, Englender Róza, Friedman Szeréna (Miskolcz), Friedmann Vilmosné, if). Friedmann Vilmosné, Guttman Gáborné, Gutman Izraelné, Gutman Jenny (B.-Szerdahely), Gutman Mórné (Luka), Grünbaum Simonná, Glück Ignácné, Glück Mariska, Kornstein Mórné. Kulin Ödönné, Kellner Józsefné, Klein k. a., Klein Mórné (Tunyog), Kormos Árminné, Lefkovich nővérek, dr. Ligeti Józsefné, Lenkei Mihályné. Lövy Adolfné, Lövy Honór, Matolay Béláné, dr. Nagy Árminné, Neu- wirth Adolfné, Perlstein Bella, Pick Ignácné, Reichard Mórné, Reichard Lajosné, Reichard Sa­rolta, Reichard Ilona, dr. Rozenthal Sándorné, Róz Adolfné, Roth Róza, dr. Sebeők Antalné, Schneider Jakabné, Schön Izidorné, Schön Jolán, Schweiger Berta, dr. Szepessi Arnoldné. Stern Johanna, dr. Szőllősi Lipótné (Eperjes), Teich Zsigmondné, Thoman Blanka (Homonna), dr. Waldmann Adolfné, Waller Ida, Zinner Henrikné, Zlinszky Józsefné stb. (S.-a.-Ujhely főutcája) több helyen, különö­sen pedig azokon a vonalokon, a melyek irá­nyában a járóhely kövezete a burkolatot átmet­szi, olyan kihasznált állapotba jutott, hogy azo­kon a járó-kelő közönség minden pillanatban ki van téve a lábficamodás, esetleg a lábtö­rés veszedelmének. Legalább is illő dolog lenne ezen a kázuson hamarosan segíteni. (Az egiptomi sötétséget) feltalálták Ujhely- ben is. A feltaláló „heüréká“.jára úgy látszik már szabadalmat is nyert, amelyet a városi t. elöljá­róság kegyes engedelméböl a Papsor és Csil­lag-utca lakóinak pár nap óta ingyen mutogat — az éjjeli koromsötétségben négy szál utcai lámpás meggyujtatlan világánál. (Nem Lapsánszky, de Lahocsinszky) a neve annak az allami segédvégrehajtónak, akinek viselt dolgairól lapunk múlt számában részletesen meg­emlékeztünk, Múltkori referádánkat mostan még kiegészítjük avval, hogy a Lahocsinszky Marcel ellenében teendő további lépések iránt a s.-a.-új­helyi kir, törvényszék bünfenyitö osztályát is megkereste vármegyénk közigazgatási bizottsága, mely ez alkalommal is beigazolta azt, hogy az adózó szegény népen elkövetett méltatlankodásokért példás elégtételt követel. (Kémény tűz.) A f. hó 16-ára virradó éj­szakán orkánszerüleg üvöltő északi szélben, mely a vonatok közlekedését is nagyban nehezítette s dermesztő hideg időt hozott, a s.-a.-újhelyi kér. fogháznak egyik kéménye kigyulladt, s majd fél­órán át hatalmas erővel égett. A tetőről lehulló üszkök nem csekély mértékben fenyegették a vármegye székházának belső udvarán fölhalmo­zott tüzelő fakészletet, melynek megoltal mazása a szolgaszemélyzetnek nem kis fáradságába ke­rült. A kéményseprők mulasztásukért roszalást, emezek éberségükért, mivel nagy veszedelemnek vették elejét, dicséretet érdeme’nek. (Uj hitbizomány.) A sátoraljai kir. törvény­szék közhírré teszi, hogy a király jóváhagyta a Sennyey János br. által még 1819. okt. 12-en alapított hitbizománynak Sennyey Pál br. alapitó oklevele szerint való átalakítását. Ennek követ­keztében az összes Sennyey-féle ingatlanok hoz­zácsatoltalak a hitbizományhoz. (A hó teljes hiánya) a tiszavölgyi kincstári erdőségek munkásai elébe roppant akadályokat gördít, A mint levelezőnk írja, a facsusztatás teljesen szünetel, s ha hó nem esik, az usztatásra szükséges fenyőszálak a hegyeken fognak rekedni. Ilyen abnormis állapotra a tiszavölgyi lakosok nem emlékeznek. (Eljegyzés.) Szoták István, butkai körjegyző és birtokos, jegyet váltott Szoták Pál m. kir. honvédő százados kedves és müveit leányával, Gizelkával. (Házasság.) Folyó évi február hó 3-ik nap­ján délután 4 órakor esküdött örök hűséget a Bodrogköz egyik szerény falujában, Bélyben, Wischán József körjegyző az ottani postames­ternő, özv. Petrasovszky Endréné született Kutka Emma asszonynak. Lélekemelő volt e sorok Írójára az esketés, azért mert azt a derék kis- dobrai lelkész, Meles Emil hazánk édes zengzetü nyelvén, magyarul végezte. Az uj házaspár bol­dogsága legyen határtalan ! (»Chiubok szivarkák«) elnevezés alatt egy uj különlegességi szivarka faj bocsáttatott árúba, egyelőre csak a főváros területén; és pedig 20 drb egy khinai nádból készül szopókával egybe­csomagolva , csomagocskánként 60 krnyi és 25 csomagocskát, az az 500 drb szivarkát a megfelelő szopókákkal tartalmazó dobozokban tizenöt (15) ftnyi áron. A fővárosiak nagyon di­csérik.

Next

/
Thumbnails
Contents