Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-22 / 21. szám

átkozza az eget az ö csillagaival, hogy mért nincsen neki is olyan csillogó élete. Közöttünk járnak-kelnek ezek a léha nációk, mint a nyájban a kerge juh. Számuk szaporodik egyre, mert hát ez a betegség veszettül ragadós.

Bizony, bizony mondom, nem érti az ember, hogyan lehetséges az, hogy mindenhez, még a petrezselyem-ültetéshez is, elö- készülnek az emberek, csak a gyermeknevelés mestersége részesül ily mostoha sorsban. Nagyon jó szolgálatot tenne azért a kormány, ha a szülők számára egy népszerű neveléstant íratna, melyből megtanulhatnák a szülők, hogy miként kell gyermekeiket helyesen nevelniük.

Vannak elegen, akik kürtölik, hogy az iskolák sem tesznek eleget nevelői hivatásuknak. Ebből a bombasztból aztán tökét csinálva, a szegény tanítókon vesszőparipáz- nak. Ámde aki tudja, hogy a legszegényesebb tanítás is, nemcsak szellemi tökét ád a gyermekeknek, hanem annak erkölcsi életére is kihat, s hogy különösen egy feladatának magaslatán álló tanító, pedig ilyen sok van ám, minden tanítói aktust felhasznál arra nézve, hogy a humanizmust és becsületességet a gyermek kebelébe oltsa, hogy benne az akaratot edze, hogy benne a szép és jó iránt érdekeltséget keltsen; és aki nem egészen lyukasfejü annak a megértésére, hogy az ember erkölcsi életére inkább a családi nevelés van nagyobb és maradandóbb befolyással, aki mondom ezeket tudja: az nem fog oly könnyedén pálcát törni az iskolák felett, és nem fogja azokat okolni azért, a miért nem lehet. Megteszik ázok a maguk kötelességét. De mi haszna, ha a szülék minduntalan belekon- tárkodnak, s lerontják az általuk émelt épületet, vagy pláne, mint lentebb említők, az épület alját roszul csinálják meg,

Szerintünk tehát, mint a tisztelt olvasó is láthatja, a bajok forrása a ferde családi nevelésben rejlik.

Tanítsák meg a szülék gyermekeiket becsületességre; oltsák szivükbe, hogy ez az erény az, mely az embernek a legfőbb ékessége ; (persze nem azt a becsületet értem, melyet párbajjal lehet megváltani, mert az nem ér egy pipányi sarju-dohányt, hanem azt, mely erkölcsi motivukban nyugszik) edzzék akaraterejüket, hogy nagy dolgokra és kitartásra legyenek képesek; izleltessék meg velük in natura a lemondás nemes mesterségét, könnyebben fogják eltűrni a sors csapásait; öntsenek hitet beléjük, hogy ezeket a csapásokat keresztyéni megadással viselhessék; szorítsák a tanulásra, értessék meg velük, hogy a szép

test csak akkor ér valamit, ha nemes és edzett lelket takar; éleszszék bennük a munkakedvet, tegyék földi religiójukká, hogy a munka a mellett, hogy anyagi jólétet biztosit, meg is nemesíti az embert és hogy sok rosznak nyakatöröje; de e mellett ne feledjék ki prográmmjukból, hogy a munka csak akkor vezet jóléthez és belső megelégedéshez, ha szigorú takarékossággal párosul : hogy ízlésük finomodjék, olvastassanak velük kedélynemesitö olvasmányokat; hogy embertársait le ne nézze, egyszóval hogy humánusan gondolkozzék és hogy ezek becsülésében demokratikus elvek vezéreljék; hangoztassák, sőt mutassák meg előttük, hogy a családi elődök érdeme senkire fényt nem áraszthat, mert mindenki maga-magának az őse ; ne felejtsék ki a kamasz-években lisztájokból azt sem, hogy az élvezeteket fenékig üríteni nem tanácsos, mert megrontja az egészséget, az egészség hiánya munkaképtelenséget szül, ez pedig szegénységet hoz az asztalra stb. . . .

Ha e recept szerint fognak eljárni a szülők, akkor lesz egészséges társadalmi életünk, melyben kevés lesz a romlott vér, de annál több egészséges nedv fog benne keringeni. Szabó Kálmán.

Az amerikai szülök kérdése.")

(Vége.)

Alanynak legjobb lesz tovább is a Riparia sauvage fajtánál maradni, mely kifogástalan ellen álló képessége mellett a legtöbb talajban helyén van, kivéve a túlságosan száraz, vagy túlságosan nyirkos talajt, valamint a mészmárgás fehér talajokat. Igen szál az talajokba a Vitis rupestris, nyirkos talajokba pedig a Vitis Solenis ajánlható helyette. A York-Madeira szintén kitűnő alany volna, kivált száraz talajokban, de venyigéinek vékonysága miatt a vastagabb venyigéjü európai szőlőfajták beoltására nem igen alkalmas.

Á hol az amerikai alanyokra való szőlöoltás nem fizeti meg a fáradságot, s a hol a fillokszera ellen a többi védekezésmód (szénkénegezés, elárasztás) sem alkalmazható, a talaj pedig nem futó homok, ott a szőlömivelés folytatásának egyedüli módját a direkt termelésre alkalmas amerikai szőlőfajták mivelése képezi.

Tudom, hogy a direkt termelésre ajánlott amerikai szőlők bortermelőink legnagyobb részénél általában még igen kevés rokonszenvvel találkoznak. Nem is csodálkozom rajta. A ki megszokta európai szőlőink nemes termését, az nem barát- kozhatik meg egykönnyen az amerikai szőlőknek silány, vagy legfeljebb közepes minőségű termésével. De a szükség parancsol s a szőlőpusztitó fillokszera arra kényézerit, hogy követeléseinket leszállítsuk. Erre talál az a kissé drasztikus köz*) Szolgálatot véltünk teljesíteni hegyaljai szőlősgazdáinknak, midőn Dr. Horváth Géza, a fillokszera kísérleti állomás főnökének, fenti cim alatt a „Természettudományi Közlönyében megjelent felette figyelemre méltó közleményét, szerző engedelmével, lapunkba átvettük. Szerk.

mondás A kinek nincs lova, az üljön szamárra, vagy menjen gyalog ! Nem lehetetlen, hogy idővel majd akadni fognak talán olyan amerikai fajták is, a melyek megfelelő ellentállóság mellett jobb, sőt kitűnő minőségű termést fognak adni, vagy hogy okszerű kezeléssel az eddig ismert fajtákból is jobb borokat leszünk majd képesek szűrni. Azonban még igy is, a hogy a dolgok most állanak, meg van a direkt termő amerikai szőlők mivelésének a maga gyakorlati jogosultsága. Tekintve meglevő szőlőink rohamos pusztulását s a többi védekezésmódok alkalmazásának nehézségeit, e szőlőfajták arra vannak hivatva, hogy a szőlömivelés folytatását legalább a feltétlen szölőtalajokon lehetővé tegyék, hogy igy egyszersmind egy nevezetes adóalapot a megsemmisüléstől megóvjanak és hogy legalább a helyi fogyasztás szükségeit kielégitség. Egyik-másik amerikai szőlőfajta sötétvörös bora a gyengén színezett homoki borokkal való házasitásra igen becses anyagot fog szolgáltatni.

Az amerikai szőlők nagyobb része termésének sajátságos kellemetlen mellékize, az az u. n. rókazamatja van, melyet a szintén amerikai származású Izabella-szőlőnél a legtöbb ember ismer, de a melyet az európai ízlés, kivált borban, nehezen bir akceptálni. De vannak olyan amerikai fajták is, a melyeknek termése minden efféle mellékiztől mentes, a melyek e miatt a direkt termelés szempontjából első sorban veendők tekintetbe.

Ilyenek a Vitis aestivalis kultivált fajtái, nevezetesen a Herbemont és a Jacquez. Ez a két fajta már eléggé ki van próbálva arra nézve, hogy a nagy prakszisba jó lélekkel lehessen ajánlani. A fillokszerának mindakettő jól ellentáll és szépen diszlik, kivált a meleg fekvésű, sötétebb szinü talajnemekben. Igen száraz és sovány talajok, a mészmárgás földnemek, vagy olyan fekvések, a hol a termő talajréteg csekély, nem valók e fajtáknak, mert ily helyeken nem képesek a talajból elegendő táplálékot meríteni és nem bírják a fil- lokszeraokozta károkat elég gyorsan helyrepótolni. Megvan különben az a jó oldaluk is, hogy ha valahol évek múlva talán gyengülni kezdenének, lankadó életerejüket sok költekezés nélkül, egyszerűen döntés, vagy bujtás utján ismét fel lehet frisiteni.

Mind a két fajta elég termékeny és a későbben érő szőlők közé tartozik; de azért termésük mindenütt meg fog érni, a hol a kék kadarka megérik. Boruk nem valami első rangú kitűnő termék, de elég tisztességes ital, mely közönséges használatra jól befog válni; közönséges paraszt borainkkal mindenestre kiállja a versenyt.,

A Herbenont, mely a Jacpueznél jobban ellenál áll bővebben is terem, szép világos szinü vörös bort ad; de ha mustját nem a szőlőhéjon hanem külön eresztjük, fehér bort is lehet belőle szűrni,

A Jacquez a legterjedtebb direkt termő amerikai szőlőfajta Franciaországban; a vele ott beültetett területet bátran lehet már mintegy 8oó— iooo hektárra becsülni. Sötétvörös borát más világosabb szinü borokkal való keverésre használják.

A franciák újabb időben nagyban ajánlják direkt termelésre az Othellot, a melyet ellenállónak hirdetnek és a melynek termését csak csekély rókazamatúnak állítják. Saját tapasztalataim mind a két állításnak ellentmondanak. Az Othello nálunk (Farkasdon) eddig meglehetősen csekély el- lentállóságot tanúsított, termése pedig rókazamatú. Igaz, hogy ez a kellemetlen rókazamat a bor többszöri lehúzása után mindinkább csökken; de a ki e mellékizzel sokat nem törődik és rajta utókezeléssel szándékozik segíteni, annak inkább ajánlhatom direkt termelésre a York-Madeirát (Nádor Izabelát). Ez a kevés követelésü fajta, a mellett, hogy a fillokszerának még legrosszabb száraz talajban is kitünően ellentáll, igen szép sötétvörös bort terem, mely világos szinü boraink fektetésére kiválóan alkalmas : igy használva, mellékize is pár év múlva egészen eltűnik, mert gazdag festőanyag-tartalma miatt a házasitáshoz rendesen io°/0 >s elegendő szokott lenni belőle.

Ennyi az, a mit az amerikai szőlőkről ez idő szerint biztosan tudunk. Igaz, hogy sok van még, a mit nem tudunk és a mire csak a jövő tapasztalatai fognak megtanítani; de annyit már most is bátran ki lehet mondani, hogy az amerikai szőlők, ha nem is felelnek meg mindenben a talán hozzájuk kötött vérmes reménynek, mindamellett csakugyan sikerrel használhatók a fillo-K.«./"*

való védekezésre. GyakorlafTsikert - ....

_____

az érhet el velük, a ki komolyan számot vet az adott viszonyokkal és azokhoz alkalmaz’ -'J-— wr, akár az amerikai alanyok oltásához, ak: termelésre alkalmas fajták növeléséhez

A vármegye gyülésterméböl.

— Ápril 28—máj 9-ig. —

(Folyt, és vége.)

Olvastatott a m. kir. vall. és közokt. minist. intézvénye, melyszerint a Kásztenbaum-íéle hagyomány ^ tömegből az »országos i„.-. iskolaalap« javára 4704 ft a kir. központi állampénz- Folytatás a mellékleten.

»Miért kérded ezt?«

»Nem tudom,« viszonzá a gyermek őszintén. »De Guszti bácsi tud legyet fogni. Miért nem oroszlán Guszti bácsi?«

«Fiacskám, azt meg nem mondhatom.«

»De ha itt ülne a ketrecben, akkor ügy-e ő is oroszlán volna? Akkor is tudna sört inni? Nagyapa mindig azt mondja, hogy ne költse minden zsebpénzét sörre. Kapnak az oroszlánok is zsebpénzt ?«

»Nem, fiam ők sohasem kapnak. Az oroszlánoknak nincs egy csepp pénzök sem.«

»Akkor hát te is oroszlán vagy, apa?« — kérdezé Károlyka nagy szemekkel tekintve reám.

»Hm ... a mennyiben . . .« viszonzám szégyenkezve. »De gyere, menjünk tovább, még sok állat van hátra!«

A tevékhez kerültünk. A gyermek kérdezte tőlem az állatok nevét s én megmondtam. »Ugy-e apa, kérdi Károlyka, hogy ezek a tevék mindig nagyon vének?«

»Honnan gondolod?«

No mert Adolf bácsi mindig azt mondja Frigyes bácsinak: te vén teve? Vagy csak Frigyes bácsi vén teve? De hát akkor miért nincs olyan nagy púpja, mint ennek a tevének?«

»Ejh, ne beszélj ilyen együgyüségeket, fiam! mondám neki. Hogyan hasonlíthatod össze ezt az állatot Frigyes bácsival? Hisz’ Frigyes bácsi ember 1«

»Ember?« kérdé Károlyka. »Mi az, hogy — ember? Frigyes bácsi egyedül ember? Ugy-e azért, mert szemüvege van? Van az elefántnak is szemüvege ?«

»Nem, az elefántnak nincs szemüvege, felelém én, nincs is szüksége rá. Gyere menjünk a medvékhez!«

Végigjártuk lassan a kertet s eljutottunk a medvék ketrecéhez.

»Miért rázzák a medvék mindig a fejőket?« kérdé a fiam. »Úgy e azért, mivel csodálkoznak a felett, hogy ez emberek mindig itt állanak, s a ketrecükbe néznek. Ugy-e apa, ha medve volnál te is ráznád a fejedet?«

»Ráznám,« mondám neki, miután legjobb akaratom mellett se tudtam mást válaszolni.

»De te nem vagy medve,« mondá Károlyka megnyugtató hangon. »Én tudom, mi vagy te: Te édes szív vagy !«

»Szép tőled, hogy ezt mondod,« — Viszonzám az atyai elégtétel érzetével. — »De most induljunk én fáradt vagyok.«

Fiam kedvetlenül követett. Bementünk a vendégfogadóba s ott egy pohár sört rendeltem. Alig ültünk le s fiam újra megkezdte a kérdezge- tést: »Apa, minek isznak az emberek sört ? Nekem nem kell, olyan keserű ize van ? Fizetnek az embereknek azért, hogy sört isznak? . . . Ugy-e elvitetjük innen 1 Mikor beteg voltam, nekem is ilyen keserűséget kellett innom. Ugy-e, hogy büntetésül kellett innom, a miért meghütöttem magamat. Te is büntetésből iszod a sört?«

»Nem fiacskám én azért iszom, mert szomjazom,« felelém neki. »De most menjük haza!«

Hálát adtam az égnek, mikor végre hazaértünk ; s aki valaha egy ilyen kiváncsi gyermek hasonló kérdezgetéseinek lesz kitéve, méltányolni fogja helyzetemet. R. [_.