Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-24 / 17. szám

Melléklet a „Zemplén“ 17-ik számához.

zeit reklám rendesen busásan szokta az eladót jutalmazni.

Tagadhatatlan, hogy vannak egyes amerikai szőlőfajok, amelyek eddig minden körülmények között ellentállóknak mutatkoztak és melyeknek ellentálló képességét Európában is már közel 20 éves tapasztalatok bizonyítják. De vannak viszont oly amerikai fajták, amelyek némely helyen ellentállanak a fillokszerának, más helyeken azonban elpusztulnak. Ez utóbbiaknak az elentálló képessége tehát csak relativ és helyhez kötött s első sorban a talaj minőségétől függ. Ugyanis az olyan talajokban, amelyek természetüknek megfelelnek, a fillokszera támadásai dacára is jól diszknek, holott a nekik meg nem felelő talajokban (a melyekben fillokszera nélkül bár lassabban, de azért csak fejlődtek és megéltek volna) előbb-utóbb tönkre mennek a filloksze- rától. Erre mondják aztán, hogy az illető szőlőfajták a talajhoz való alkalmazkodás híján, az adaptáció hiánya miatt pusztultak el.

A talajhoz való adaptáció ennélfogva szintén fontos szerepet játszik az amerikai szőlők kérdésében, amennyiben az ellentálló képességet hol fokozza, hol csökkenti.

Az adaptáció nevével egyébiránt gyakran visszaélnek, mert néha még olyan fajták pusztulását is adaptáció hiányának róvják fel, amelyek határozottan nem ellentállók és kétségkívül a fillokszerától mennek tönkre. Igaz, hogy vannak esetek, amelyekben bajos eldönteni, hogy valamely szőlőfajta satnyulásában mi része van az ellentálló képesség és mi része az adaptáció hiányának. Azért óvakodni kell elegendő tapasztalatok és kísérletek nélkül kimondani, hogy ez, vagy amaz a fajta csakugyan ellentálló.

Az ellentálló képesség megítélésére jo kiinduló pontot képeznek a fillokszerás gyökerek állapota s ama kóros elváltozások foka és minősége, melyeket a fillokszera a szőlőgyökereken előidéz.

Ezeket szem előtt tartva s az eddig szerzett tapasztalatokkal összevetve, az amerikai szőlőket ellentállóság tekintetében a következő kategóriákra lehet sorozni:

a) Tökéletesen ellentállók a Vitis riparia, rupestris, aestivalis, cordifolia és cinerea vad törzsalakjai, melyeknek gyökerein a fillokszera csak kevés számban él és csak jelentéktelen sérüléseket okoz. Ellenállóságuk a talajhoz való adaptációtól teljesen független és még a természetüknek meg nem felelő talajokban sem szenvednek a fillokszerától.

tí) Kitűnően ellentálló fajtának ismerjük York-Madeirát (Nádor-Izabellát), amely a leg- roszabb talajban sem veszíti el ellentállóságát, mert a fillokszera, ámbár már néha bőven tanyázik rajta, szintén csak csekély sérüléseket okoz gyökerein. Franciaországban kitünően ellentálló nak tartják a Vitis Solonis fajtát is, a mit azonban nem mernék feltétlenül aláírni. A Vitis Solonis a legtöbb helyen kitűnő ellentállást tanúsít s a fillokszera rendesen csak jelentéktelen károkat okoz ugyan gyökerein, de egy helyen (Far- kasdon) már tapasztaltam, hogy a természetnek meg nem felelő túlságosan száraz talajban, tehát hiányos adaptáció miatt, ellentálló képessége tetemesen megfogyatkozott.

c) Jól ellentálló fajtáknak bizonyultak eddig az Aestivalis-csoport, Jacquez és Cunningham, valamint a Vialla. Ezek a legtöbb talajnemben megőrzik ellentálló képességüket és jó erőben tenyésznek; meg nem felelő talajban tenyészetük kevésbbé buja ugyan, de ezért eddig csak ritka kivételképen, igen kedvezőtlen talajviszonyok mellett fordult elő, hogy közülök valamelyik a fillokszerától pusztulásnak indult volna.

d) Csekély ellentálló képességgel bird fajtáknak kell azokat tekintenünk, melyek csak a természetüknek különösen megfelelő talajokban képesek a fillokszera támadásaival sikeresen dacolni, a legtöbb talajban azonban előbb-utóbb elpusztulnak. Ide tartoznak a Clinton, Tayron, Elvira, Triumph, Othello, Concord.

A többi itt fel nem említett amerikai szőlőfajok mind olyanok, melyek vagy nem állanak ellent a fillokszerának, vagy még nincsenek eléggé kipróbálva. A nagyban való mivelésre tehát vagy már nem, vagy még nem ajánlhatók.

(Folyt kö\.)

Munkácstól Beszkidig és vissza.

— Három cikk. —

III.

Volóczot elhagyva a vasút szédületes mélységek fölé és folyton kanyarogva mindig magasabbra kapaszkodik. ,Per ardua ad astral A hegyek egyre kopárabbak, s lejtőiken szántóföldek vannak, hol a zab elég jól megterem. A latifundium tulajdonosának, Schörborn gr.-nak, ez irtványos szántóföldek holdjáért io—12 frtot fizetnek Kanóra Magyar-Dvica, Talamás községeknek nyomorral küzdő lakói. Az utóbb említett község még 80 90 évvel ezelőtt tősgyökeres magyarság fészke volt: ma már teljesen eloroszosodott. A falucska Nesztora, a 80 esztendős Lakatos Mikály uram, még töri a magyar nyelvet s számos dédunokáival együtt ifjú hévvel lelkesül a jobb és szebb jövendő iránt, mely Beregvármegyének mindenkorjó magyar érzelmű felvidékére az ottani magyarosító egyesületek buzgólkosása folytán vár.

Valóságos istenkisértés volt e vidéken vas utat építeni. A hajunk szála az égnek merevedik, midőn féloldalra elhajló vonatunk, folyton-folyvást merész kanyarulatot téve 60—70 méternyi magasságban az ég és föld között velünk a gőz hatalmas szárnyain egyik hegytetőről a másikra átiramodik. Ilyen istenkisértő helyek a huklivai áthidalás, a medvéknek kedves otthonát képező szkri- nyicai völgy fölött, a szkótárszkai a szvaldjav- kai (kis-szolyvai), viaduktok közben-közben 1—5 percig tartó tunnelekkel. Talán a személyvonatok közlekedési rendjét e szakaszon azért tették a nap éjjeli szakára, hogy az utasnak sejtelme se legyen a lépten-nyomon sarkában ólálkodó halálról. Aki nem tud imádkozni, utazzék ezen a vasút szakaszon és emelkedjék fel szivében a legmagasabbhoz, aki e fönségesen szép vidéket .legyen” szavával örök időkre a megyar nemzet részére teremtette . . .

Nem akarom tovább untatni kedves olvasómat a természet nagyszabású és gigászi alkotásaival méltán versenyző ez emberi remekműnek, a munkács-beszkidi vasútvonalnak további vázolá sával, mely a folyó hó 4-én történt megnyitáskor még csak forgalom képes volt, de minden részletében még teljesen befejezve nincsen. Elmellözöm azoknak a természeti nehézségeknek a leírását is, melyek csak az épités közben lettek, úgyszólván leküzdhetetlen nagyságukban, ismeretesek a szak- tudomány előtt, de amelyek fölött diadalmaskodott a legnagyobb földi hatalmasság — az emberi ész. Ezek elbeszélése helyett gyorsan folytatom utamat a beszkidi alagút déli kapuzatához, ahol Baross minister a galíciai küldöttséggel találkozott s az emberi elmének legremekebb alkotását, a vasútvonalat a közforgalomnak kellő ünnepiességgel átadta. Hogy kellő volt az ünnepség lefolyása: azt csak a napi lapokból tudom, mert mikor mi a második vonattal a déli kapuzathoz értünk, a dikciók árjának és a rendjelesőnek már- már vége volt, s mi csak az ágyuk dörgésében gyönyönködhettünk, amelyet százszoros visszhanggal ismételtek a méter-magas hóval borított hegyóriások.

A határszéli alagút hossza 1759 méter. Ebből 1033 méter még folytonos emelkedés. Kupénk a koromsötétségben egyet zökken az 1033. mtr hoszuságnál s e zökkenés után már Galicia földjére érünk. Kilenc percig tartó földalatti utazás után (beillett volna egy tisztességes ebédet követő sziesztának) pirkadó fény szűrődik kupénkba, ide gén földre ér vonatunk s az állomás, mely egy puskalövésnyire van az alagút északi kapuzatától, Beszkid, az már sárga-fekete zászló-pompába van öltözve; itten a hó öles magasságú, a hómezön fenyvesek terülnek el, a kétfejűsas körzetén lengyel s német feliratok vannak, az alagút árkában petroleum csörgedez s a »mehet« helyébe *Jértig ttok kiált a konduktor. Az ellentét nagyon szembetűnik az által is, hogy a hegyentuli lukszuriózus vasutépitkezés innentől kezdve szegényessé törpül. A beszkidi állomás csak viskó amazokhoz képest.

És mostan már forduljunk vissza. A szép élvezésének főkellékét, a siri csendet, amelyet eddig jövet csak a cicerónék beszélgetése zavarta meg, zajos élet váltja fel. A tarisznyaszijak feloldódnak, a boros üvegek kézről kézre járnak, a poétái hangulat idealizmusát a próza realizmusa váltja föl. A társaság, melyből eddig szomszéd szomszédjára sem volt kiváncsi, általános testvérkezést folytat s a legtanulságosabb és legkedélyesebb vissza-ut története e pár szóban nyerhet hív kifejezést: tet fecerunt magnum áldomás.*

Én áldomás-poharamat a mi vonatunk főkocsisára, a M. É. K. V. érdemes ellenőrére, Rácz Gyula, tisztelt barátomra ürítem, aki a fagyos hivatali szigort az előzékenység melegével egyesítette, t. i. a szolgálati szabályoknak is híven eleget tett s 400 turistának ugyanannyi-féle igényét, mint egy emberét, a legteljesebb megelégdésre kiszolgálta. Útközben, Volóczon még táncoltunk is — s az ungi főispán sem késett le a munkácsi vonatcsatlakozásról.

D. u. 4—5 óra között érkeztünk Munkácsra. Én s még négy utitársam meglátogattuk az ősi szabadság végvárát, Zrínyi Ilona dicsőségének egykori színhelyét, a munkácsi várat, melyben mostan tudvalevőleg, a sors kimeríthetetlen szatírája folytán, a szabadság vesztésre ítélt cégéres bűnösök akadémiája van. Erről majd más alkalommal.

Ha az ájtatos hitü müzülmánnak egyetlen és leghőbb vágya életében legalább egyszer Mekkát látni: legyen vágya minden jó magyarnak a munkács-beszkidi utat mielőbb s okvetetlenül megtenni.

A természet szépsége és az emberi remekmű látása bőven kárpótolja a fáradságot!

Hírek a nagyvilágból.

XIII. Leó pápa Oszentségének jubileomára nagyban folynak az előkészületek.

Byland-Reit közös hadügyminister hat heti szabadságidőre elutazott Dél Tirolba.

A német trónörökösnek nyelvrákja van. A baj komoly, de nem orvosolhatatlan.

Oroszország a Fekete tengeren lévő haderejéből 12 hadi hajó mozgósítását elrendelte. — Törökország lázas sietséggel fegyverkezik.

Hírek az országból.

Erzsébet királynénkat a Herkules fürdőben a román királyi pár meg fogja látogatni.

Az E. M. K. E. a f. évben 9000 frtot fordít a magyarság szempontjából gyengébb községek anyagi segedelmére.

Császka György, a nagy tiszteletnek örvendő szepesi püspök, aki egy baleset alkalmával karját két helyen törte el, mint örömmel értesülünk jobban érzi magát.

Különfélék.

WSF“ Tisztelettel felkérjük t. vidéki előfizetőinket, különösen pedig a község előfizetők közül azokat, akik még a múlt évekre eső hátralékaikat sem törlesztették, hogy ebbeli kötelezettségeiket mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek Eredménytelen várakozás esetén kénytelenek lennénk a hátralékos községek névjegyzékét közzétenni.

A b.-keresztúri honv. emlékszoborra Búza József tolcsvai közs. jegyző buzgólkodása folytán adakoztak: Búza József 2 ft, Hajducsky Józsefi ft; id. Ónody György 50 kr, Liszkay Károly 50 kr, Túrién Károly 50 kr. Goldstern Alajos 50 kr. Gavallér József 1 ft, Goldstein Samn i ft, Janik László i ft, id. Fries József 2 ft, és Ecsedy Béla 1 ft, ÖSZ- szesen II fttal ; mely összeget a «Zemplén» 15-ik kimutatott 24 ft 34 krhoz adván, szekesztőségünk- höz máig befolyt 35 ft 34 kr.

(Király őfelsége) a »Felvidéki Közlöny« értesülése szerint, nem jő ez év szeptember havában Kassára, de mivelhogy a felső-magyarországi hadgyakorlatokat mégis megtekinti, Tere- besen fog nehány napot tölteni.

(A s.-a.-újhelyi népfelkelő-tiszti tanfolyam) hallgatói sok erőt, kitartást és lelkesedést igénylő gyakorlati és elméleti kiképeztetésüknek tizenkettedik napját tegnap töltötték be. A tiszti áspirán- sok már e rövid idő múltával is maradandó értékű szakösmereteknek és népszerűségnek jutottak birtokába. Amazt derék tanáraiknak, jelesül Stéger főhadnagy és Pálmay hadnagy uraknak, emezt a városi müveit közönség meleg rokonszenvének köszönhetik. Pár nap óta már perfekt szakasz-gyakorlatokat végeznek kint a szabadban a »Hecske» dombon, hol 1848-ban nagy elődeik, a magyar honvéd-név örök dicsőségét biztositó polgár-katonák, nyerték a hadmütanban szerzett első elemi kiképeztetésü- ket. D. e. 11 óra tájban »kettős rendek^-bo sorakozva, a fáradtság legcsekélyebb külső jele nélkül, dobszó mellett, eleven, ruganyos, katonás lépésekkel vonulnak végik a főutcán, hogy pihenés helyett a honv. kaszárnyában d. e. még 1 órát nyerhessenek a szolgálati szabályzat elsajátításából. F. hó 21-én a gyakorlati céllövést is megkezdették, tegnap folytatták s már ez alkalmakkor is bebizonyították, hogy vannakközöttük Tell-Vilmosok. Ma egész nap nagy céllövészeti gyakorlatot végeznek kint a katonai céllövö téren s ottan tábori szokás szerint étkeznek. A régiek azt tartották, hogy ottan, a hol a fegyverek zörögnek a múzsák elnémulnak. A mi derék hadfiaink e szabály alól is tiszteletre méltó kivételt képeznek. Ugyanis a f. hó 14-ik napján végbe ment s a mindennapiság göreit mélyen maga alatt hagyó szellemmel megtartott ismerkedési estjük alkalmára Muszkalay Tivadar népfelkelő tisztjelölt alkalmi dalszöveget irt s azt Thomán István népfelkelő tiszti áspiráns, aki mint zongora virtuóz, jelenleg a Wanzl-billentyükön játszik, megzenésítette, Mar- gitai József, népfelkelő kolléga pedig, aki bájos lirai-tenórhangját most a Generál Szákramentovics vezény-skáláin iskolázza, már a szózatos áriákat be is tanulta. Úgy halljuk, hogy a tanfolyamot »népfelkelői koncert« -tel fogják a jövő hó 3-án berekeszteni, mely előre láthatólag, s a résztvevést illetőleg, egy kis népfölkelést fog városunk társas életében fölidézni, főleg ha megondoljuk, hogy a koncert tiszta jövedelme a honv. tisztek özvegyeinek és árváinak fölsegélésére szolgáló országos alap gyarapítására fog fordittatni.

(A vármegyei középponti alapok) f. évi járandóságainak községenkinti kimutatásait a számvevőség egybe állította s azokat a járási főszolgabirák utján a községek elöljáróságaival már közölte. Ez érdekes kimutatásból kitűnik, hogy a vármegyei pótadók alapjául 865,846 frt-