Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-04-17 / 16. szám
kába való kiszivárlása, a politikai életnek ez a keserves egzoszmózisa, még egyre tart. Vármegyei adminisztrációnkon ez irányban preventive és opresszive nem fog múlni (eddig sem múlott), hogy megtegyen minden szükséges intézkedést. Nekünk a lelkészekhez, tanítókhoz, jegyzőkhöz, szóval a nép közeli és igaz. barátaihoz, vezetőihez van a fenti incidensből folyólag pár szavunk ; s kérjük méltassák becses figyél- miikre a következőket: Napról-napra szomorúbb híreket olvasunk az amerikai lapokból és magánosok leveleiből ama rettentő sorsról, mely Amerikába vándorlóit honfiainkat a kétség- beesés örvényébe sodorja, s az ilyképpen gyűjtött ismereteinkből soha sem csinálunk titkot. És mégis minden indító ok, minden megfontolás nélkül, sokan, igen sokan vándorbotot fognak , hogy itten hagyva a szép hazát, a Kanaán földjét, igéretföldnek hazudott messzeségben, túl a tengeren, keressenek maguknak uj eget, uj hazát. Uj eget talál magának a vándor már a horizonton alul is, de uj hazát sehol, legalább alig van rá példa, hogy egy magyar, ki elhagyta hazáját, magának ott, ahová tévedett, jobb hazát talált volna. Mert ennek a földnek, a melyen mindnyájunk bölcsője ringott, csak egy porszeme is kedvesebb és drágább, mint a jankék- nak hektárokra terjedő termőfölde. Munkát keresni megy, mondogatja a kivándorló, mintha itthon nem akadna elég dolog. Nagyon dicséretes erény a dolog keresés s méltánylást is érdemel. Ámde elhagyni az országot, ezt a szép Magyar- országot, csak azért hagyni el, mert talán amott több munkára talál a napszámos: merő együgytiség és szánalomra méltó tájékozatlanság. Hiszen aránylag seholsem fizetik jobban a napszámost, mint nálunk. Mert nem kell téveszteni édes atyámfia, hogy a külföldi munkaadó és ami munkaadónk között óriási nagy a különbség. A mi arató napszámosunknak ahányszor megfeni a kaszáját, éppen annyiszor ég ki a pipája és kétszer annyiszor van alkalma megint rágyújtani. Tessék megnézni Amerikában. Majd ott megmutatja ám a gazda, hogy mi az: acél, kova, tapló. Ha még egyszer annyi kéz volna is, találna munkát Magyarországon. Hiszen éppen az a nagy baja iparunknak, hogy kevés és drága a munkaerő. Keresem a lakásán Fricit. Nincs, elköltözött. Hová — kérdem elbámulva — hisz tegnap még itt lakott 1 Hát biz az elment a város végére, a szőlők alá lakni, egy kis nedves szűk szobácskába. Nyilván azért, hogy közelebb legyen a rókák-, farkasok- és vaddisznókhoz. Felállította egyszer, hogy bemutassa nekem. Szavamra majd megfogott vele. Akkorát durrant, akár egy ágyú s a plafondig ugrott fel. Attól kezdve féltem hozzá menni. Elmúlt a tél, találkozom vele az utcán. — No, hány tevét fogtál Frici ? A vallatásnál kisült aztán, hogy biz ö egyszer sem állította fel. Egyszer ötét is majd megfogta a pokoli gép s azóta bizonyos tisztelettel tartotta magát távol tőlük. Kilenc handlénak kínálta megvételre, de csak a tizedik ígért darabjáért io krt, azóta a pádon hevernek mind. Ez volt a tőr-korszak. * * * * Az ősz már a télbe volt átmenendő, amikor egy délben hiába várjuk közös asztalunkhoz Fricit. Másnap, harmadnap, de sőt negyednap se jött el. Biztosan beteg, gyerünk nézzük meg. Ebéd után in corpore megjelentünk legeslegújabb lakásán. A betegnek képzelt, vagy ha tetszik a képzelt beteg, egy köralaku cinhengerbe vágott két ablakocskán át kukucsál valamit. Nagy isten, hisz ez panoráma. — Ez nem panoráma — volt a Jakonikus válasz — s ezzel felemeli a fenttisztelt cinhenger tetejét. Bele nézünk. Még nagyobb isten ! káposzta fői, sül, ro- tyog benne 1 Főzőgép volt. Látta, hogy igen báS ezt a mi szerencsétlen és tudatlan népünket még ma is rá lehet szedni, hogy Amerikában több a munka, mint nálunk, és hogy ott jobban fizetik a munkaerőt és ottan minden embernek az a sorsa, hogy milliomossá váljék. Lelketlen kufárok veszik rá a népet, hogy vándoroljon ki, rá veszik, mert a népnek nincsenek jó barátai, tanácsadói, kik felvilágosítanák, hogy a tiszta kereset 90 °/0-át azok a lelketlen kufárok, akik a munkás nép véres-veritékes keresetéből dusla- kodnak, dugják zsebre. Az a kufár nem más, mint rabszolga kereskedő, aki ha túl ad az emberportékán, nem bánja, ha éhen hal is, ha a vizbe dobja is magát, ha bármi módon is öngyilkossá lesz a nyomorű áldozat. De még roszabb az a kufár a rabszolga kereskedőnél is. Az Amerikába kicsalt munkás sorsához képest a rabszolga kereskedés emberséges mesterség. A rabszolga kereskedő nem hagyja éhen veszni az ő rabszolgáját. Az Amerikába kibolondi- tott szegény tót-magyar a legnépesebb utcán éhen hal meg. Rettentő példák állanak előttünk. Egész családok, egész karavánok ültek föl jóhisze- müleg, kiket Ígéretek és kecsegtetésekkel csaltak a tengeren túlra s vesztek el a baromnak való munkától kimerülve, nyomorban. A tavasz fakadása alkalmával minden kéz, minden ujj talál magának munkát. Ne hallgasson senki a hitegetésekre, mert csalódni fog és a csalódás kétségbe ejtő. Ne engedje magát senki szép szavakkal jó bo londdá tétetni. Amerika lehet a sikkasztok, csalók és más rendbeli bűntények miatt megugrott szökevényeknek új hazája. De a becsületben felnőtt s becsületes két keze munkájából élő magyar munkásnak nem való, hozzá nem illő az amerikai légkör. Azért ne gondoljon arra senki, hogy a föld kerekségén bárhol is boldogabb lehetne, mint itt ebben a szép hazában. Nekünk kötelességünk ezt a földet művelni, ennek élni, ennek halni. »A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.« Erről és hasonlókról győzzék meg a népet azok, akik a népnek hűséges jó barátai. mulunk, azért nem is várt kérdést, kirukkolt vele. — Nagyon meguntam már a vendéglői kosztot, elhatároztam, hogy magam fogok főzni. — Jól van Frici, ha igy áll a dolog, még ma leteszed előttünk a vizsgálatot a gasztronómiából. Le is tette, főzvén estére olyan hatalmas gulyást, hogy még az ujjúnkat is megszoptuk utána. Azután még többször is megangazsiroz- tattuk magunkat hasonló vizsgálatokra, mindazonáltal három hó múlva újra csak ott evett velünk a vendéglőben. A panoráma egy sarokban várja a feltámadást s' az önfözés-korszaka is bezáródott.-# * * — Miféle cigányokkal trafikálsz te Frici ? — Halászok azok. Délután megyünk halászni. A patvarba . . . hát már halásznak csapott fel. Jöttek aztán Bécsből, Drezdából, Amsterdamból, New-Yorkból a különbnél különbféle horgok. Egyiken zöldbéka csalétek, másikon tengeri pók, harmadikon kinai giliszta stb. Jöttek 7 öl széles, 14 öl hoszu hálók, valóságos japáni madzagból. Készült egy csónak olyan, hogy akár a nagy-oceánon át lehetett volna rajta menni. Fogott is velők egyszer két kárászt, meg egy — katonabékát. De ez utóbbit visszabocsáj- totta, nyilván azért, hogy még egyszer megfoghassa. A horgok stb. eladók. A halász-korszak is lejárt. * * Keservesen flótázik valaki. Megállók. De A közigazgatási bizottságból. — 1887. ápril 5-én. — A főjegyző, mint alispánt helyettes havi jelentése szerint a közigazgatás rendes menetében változás nem történt. A k -helmeczi, s.-a.-újhelyi, gálszécsi, szerencsi, tokaji járásokban az ujoncál- litás befejeztetett s a kedvezőtlen eredmény okai. mint a jelentés hangsúlyozza, leginkább az amerikai kivándorlásban keresendők*). A nagymérvű betegápolási pótadó s közmunkaváltsági hátralékok feltüntetése alkalmából a főszolgabirák azoknak erélyes behajtására utasittattak. Egyéb részében a jelentés tudomásul vétetett. Az árvaszéki előadók által március hóban feldolgoztatott 1980 ügydarab. A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből a következőket emeljük ki : a csörgői állami elemi iskola felépítése kilátásba helyeztetett, amennyiben arra 3380 írt 69 kr költség elvben engedélyezve lett. A zsidó zugiskolák kinyomoztatására s azoknak bezáratására az intézkedéseket a bizottság határozataihoz képest minden irányban megtette. A szinnai és kis-tokaji állami iskolák szervezése ezúttal az állampénztár tulterheltetése miatt nem engedélyeztetett. A s.-a.-újhelyi aut. orth. szefárd izraeliták részéről kérelmezett uj temető megnyitása tárgyában hozott első- és másodfokú határozatok csak a megyei közegészségügyi tanács véleményének meghallgatása után fognak harmadfokú- lag elbíráltatni. A zombor-tarcal-tokaji útvonal kiépítésére főispánunk közbenjárása folytán 10000 ftnyi államsegedelem lévén kilátásba helyezve, a kir. épité szeti hivatal a kiépítésre vonatkozó tervezet és költségvetés sürgős elkészítésére utasittatott. Kis-toronyai ill. Tóth István, l.-bényei ill. Záborszky István, megyasszói ill. Hudák J. György e.-liszkai ill. katonák elbocsájtás iránti kérvényeik kedvező, ellenben Félszegi István han- kócsi ill. Mihalcsik Mihály katonák kérvényei elutasító elintézést nyertek. Demjén János krisz- tóczi és Haurilcsák János ó.-ruszkai ill. hadkötelesek kivételes nősülhetés iránti kérelmük teljesíthetőnek véleményeztetett. A főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot az elmúlt hóban általán véve kielégítő volt. Nagyobb mérvben terjedt el azonban a hólyagos himlő a bodrogközi, szinnai, tokaji, de leginkább a varannói járásban, hol 14 községben fordulnak elő himlő esetek. A hagymáz járvány Tokajban megszűnt. Legújabban a roncsoló toroklob is beköszöntött vármegyénkben Leányvárra, hol március második felében 14 gyermek betegült meg, kiknek fele belehalt. Szórványosan jelentkezett még a vörheny s a kanyaró. A kir. adófelügyelő jelentése szerint befizettetett március hóban egyenes adóban 26920 ft 45 kr, a m. é. márc. havi eredménynél kevesebb 2054 ft 20 krral, A felsoroltakon kívül még számos, de ke- vésbbé fontos tárgy nyert ez ülésben elintézést. *) Ez ügygyei foglalkozik vezércikkünk is ! Szerk. nini! hisz ez a Frici lakása. Úgy segéljen ö lesz. Belépek. — Gratulálok Frici, de ugyan mondd meg, hol a manóba tanultál te ezen a végig üres boton muzsikálni. A lábod jár, az ujjaid ugrálnak, a képed meg hol akkora, mint egy bosnyák duda, hol meg olyan lapos, mint egy napdijas tárcája. Hát ki és mi ad itt hangot ? — Éni No, ez ugyan lefözött; ekkora kérdésre, ekkorácska felelet. Szégyenemben félre fordulok. Nini ! hát ez micsoda ? — Török tambura. — Hát ez ? — Ez mandarin sip, ez meg pekingi harangjáték, ez brács, ez kis bőgő, ez flieglhótn, ez jagerhórn stb., stb. — Hm, Hm . . . aztán hol játszol ? — Eddig egy bandában játszottam, de már kiléptem. — Úgy . . . szervusz ! — Arevoár 1 Ez volt a zeneszerszámok-korszaka. Minek folytassam tovább ? Jött aztán kanári tenyésztő passzió, lengyel kolbász szezon, vizslatréning, kopó nemesítés, kotta-verkli (ariszton) ; legújabban pedig, hírlik, két majom érkezik. A mozgó hinták szobájában már fel vannak kötözve. Nála igazán áll, hogy: »semmi sem állandó, csak a változás.« Csak egyhez maradt hü 1 Hebron rózsáinak ifjú hajtásai iránt . . . Allah nyújtsa hoszura élted, kedves Fri- cim, hogy legalább még egy tárcára valót kiszoríthassunk bogaraidból. ______________________ Folytatás a mellékleten.
