Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-10 / 15. szám

tettre buzdult az irodalompártoló magyar olvasó- közönség. Legközelebb már meg fogjuk kezdeni az előfizetők díszes névsorának közlését is la­punkban. Amennyire örvendetesek a jelek, ame­lyek az országból mindenünnen biztatólag szól­nak a Borúth-családhoz és hü barátaihoz: ép oly mértékig lehangoló hatással lehet reánk az a nem várt tapasztalat, hogy S. a.-Ujhelyből és a 275,000 lelket számitó Zemplén vármegyéből ed- dig 9 (olvasd kilenc) előfizető jelentkezett. Éppen ez ok kényszerít bennünket arra, hogy ismételten s bizalomteljesen forduljunk Borúth Elemér igaz barátaihoz. Kérjük őket, hogy a mai számunkban megint közzé tett előfizetési felhívásra irányozzák reá környezetük figyelmét. Különben pedig kér­jük őket, hogy a gyűjtést személyesen eszközölni méltóztassanak. Hiába ! a mai műpártoló közön­ség úgy van már szoktatva, hogy megvárja a nógatást. Fájdalom, de igaz, hogy az irodalom­pártolásnak nincsen más célra vezető módja, mint a „házalás.“ Ajánljuk ezt az ügyet t. olvasó közönsé­günk szives figyelmébe. (Közig, bizottságunk) f. hó 5-én ülést tartott. Erről szóló referádánkat, tárgyhalmaz miatt csak jövő számunkban terjeszthetjük elő. Addig is fel­említjük, hogy a katonai ujoncozások alkalmából elszomorító statisztikai adatok tanúsítják az Ame­rikába való tömeges kivándorlást. A védköteles távollevők közül 8o°/0 Amerikába szökött. Ma­gára e tárgyra is még visszatérünk. (Semsey Sándor) vármegyénknek ügybuzgó alszámvevője szakvizsgálatát a budapesti bizottság előtt f. hó 3-án sikerrel letette. Gratulálunk ! (A munkács stry-i vasút) megnyitási ünne­pére Ivánka Imre Öméltóságától, a M. É. K. V. vezérigazgatójától, szerkesztőségünk is volt szeren­csés meghívót kapni. Főmunkatársunknak e kikül­detés alkalmáról szóló referádáját, mely mai szá munkban kezdődik, tisztelt olvasóinknak becses figyelmébe ajánljuk. (Az ápril 2-iki kaszinó-est.) Nevezhetném má­sodiknak, amely rövid két heti időközben követ­kezett az első után, újabb bizonyságául annak, hogy mindenben csak a kezdett okoz nehézséget. Tavaly egész éven át hallottuk rebesgetni, hogy lesz kaszinó-est. De hetek, hónapok múltak el és csak nem akart létesülni. Mig végre hoszas va­júdás után, a múlt hónapban mégis lett kaszinó­est. Az volt az első, amelyre csakhamar követ­kezett ez a második is. Úgy, hogy ma már két kaszinóestről beszélhetünk. Az elsőről annak ide­jén megemlékeztem, most tehát csak a második jöhet szóba. Kincsessy Péter helybeli gyógysze­rész, ki szives volt mindkét alkalommal a pénz­tárosi teendőket végezni, elfoglalta helyét a be­járat melletti kis asztalnál, a zenekar beállított a ragyogó fényben úszó terembe, aztán lassankint elkezdett a közönség gyülekezni. Hölgyeinknek megvan az a nem egészen helyeselhető szokásuk, hogy a kitűzött időpontot soha sem tartják be s bon-tonnak tekintik, minél későbben jönni. Nyolcra volt az est kezdete tűzve, s kilenc már jóval el­múlhatott, ahogy a hölgyek bon-tonszerü késedel­meskedése miatt kezdetét vehette. A zenekar rá­húzta a csárdást s elkezdődött a tánc. „Ég a kunyhó, ropog a nád, — Szorítsd hozzád azt a barnát ...” hangzott elő a vonók alól, oly bizta­tólag, hogy szinte az embert kisértetbe hozta. A zenészek elé tömörült festői csoportozatból fel-fel- kangzott egy-egy kurjantás, jeléül annak, hogy a hajlam nem hiányzik a szívhez szóló biztatást fo­ganatba venni. Volt azonban itt más valami is, ami feljegyzésre méltó. Egy rendkívüli esemény, amely századonkint csak egyszer szokott előfor­dulni. És ez: a táncosok fölös száma ; amely úgy viszonylott a táncosnők számához, mint kettő az egyhez. Ellehet képzelni, hogy milyen versengés keletkezett ebből. Négy-öt táncos rimánkodott egy s ugyanazon táncért, az illető táncosnő rop­pant zavarára, hogy hát most már a sok közül kivel táncoljon f Nem maradt más hátra, mint a táncosok közt részletjegyeket kibocsájtani. Egyik kapta a négyest, a másik az ezután következő csárdást az első hogyvoltig, a harmadik ugyanazt a második hogyvoltig s igy tovább. A hölgy­közönség tehát nem volt nagy, de annál dísze sebb. Itt voltak: Balogh Anna, Boronkay Sarolta, Buchwald Tekla, Chyzer Margit, Chyzer Etelka, Isépy Etelka, Hunyor Anna, Hunyor Margit, Ke- resztessy Jelma és Keresztessy Irén. Továbbá Molnár Leóna, Hammersberg Jenőné, Szunyoghy Dezsőné és Viczmándy Ödönné. A tánc a leg­jobb kedélyhangulat mellett egész reggeli 7 óráig tartott. Amint hirlik, a kaszinó választmánya el­határozta, hogy öszszel az ilyen estéknek egész sorozatát nyitja meg, olyformán, hogy egész a ta­vasz beálltáig minden hónapban előre maghatá­rozott napokon egy-egy fog tartatni. S valószínű­leg ezen estéket felolvasások és kisebb szabású hangversenyek is fogják fűszerezni. Legalább az ilyesmi nagyon helyén volnál (Nemó.) (Ártatlanok kérelme) S.-a.-Ujhely város fő- birájához: Kérve kérjük a tekintetes urat, nagy jó urunkat, hogy adjon pardont a mi ártatlan kis tüdőinknek. Ne sepertesse a főutcát; reggeli 7—8 óra között mert habár esküdözni (hiába) tiltja a tisztelendő ur az iskolában : bizony isten belé veszünk a porfelhőbe. Jusson eszébe a kedves Föbiró-Bácsinak, hogy maga is volt kis gyer­mek; vagy ha már ez nagyon régen volt, jusson eszébe legalább a jó isten, aki igaz biró s meg­bünteti azt, aki oka az utcai porfelhőknek. A rendőr bácsit pedig, aki port hintet a mi sze- mecskéinkbe — vigye el az ördög ! (A népfelkelői tiszti állomásra) pályázott állampolgárok közül vármegyénk területéről a következő egyének lettek elfogadva a m. kir. honv. minister által : Novotny Alajos, Ónody István, Császár Pál, Mitrovics András, Rév Ödön, Thomann István, Ribó József. Dongó Gy. Géza, Liszy Viktor dr., Dombay Arthur, Évva Ödön, Szentgyörgyi Vilmos, Izsák János ifj., Átányi József, Margitai József, Kun Géza, Vályi István ifj. Dancz János, Péch Ferenc, Pál Lajos, Bod­nár József, Kellner Soma dr. Haás Bertalan dr. Reichard Salamon dr., Muszkalai Tivadar, Fisch Jenő, Bessenyei István, Körtvélyessy László, Widder Samu, Heumann Benő, Rothkugel Ar­nold, Sponner Gyula dr., Szeghy Elemér, Nagy Pál, Bernátfalvi Bernáth Győző és Agcsernyői Szerdahelyi Aladár. Az iskolai szünidő alatt tar­toznak bevonulni a következő tanárok s tanitók : Villányi Henrik, Félegyházi Béla, Lehóczky Jó­zsef, Kiss Elek, Finkey József dr. Mathiász Jó­zsef és Gerecz Lajos. Végre Bene János, Mauks Elmér, Tivadar György, Lipter Ernő, Nye- viczkey Pál, Zetényi Klobusiczky Béla. A gyalog­sági tisztképzö tanfolyamok f. évi ápril 12-én, május hó 6-án, végre az iskolai szünidőben ve- endik kezdetüket. A behivó- és igazolvány-jegyek az illetőknek már szétküldettek. (A Torzsáson építendő mulató helyiség) ügye zátonyra jutott. A Blizmann Ferenc épitész által benyújtott tervezetet és ajánlatot nem ta­lálta elfogadhatónak a gazdasági választmány. Reményünk lehet azonban, hogy az építés ügye majd csak tovább mozdul az idő folyamán. Ne­vezetesen a képviselőtestület megbízta Láng Nán­dor s.-a.-ujhelyi építészt, hogy az igényeknek minden tekintetben amannál megfelelőbb tervet készítsen. Az építés költségeit 20 ftos részvény- jegyek kibocsátása utján reméli városunk képv. testületé biztosítani. Ha jó sokáig élünk, könnyen megérhetjük, hogy a tervezett kjöszkben még nagyokat mulathatunk. (Gyászjelentés.) Kmethy István hírlapíró a 60 as évek folyamán városunkban megjelent „Zem­pléni Híradó« belmunkatársa, később segédszerkesz­tője, utóbb mega „Szabolcsi Híradó“ és „Nyirvidék“ jeles tollú főmunkatársa, 48-as honvéd-tűzmester és a szabolcsmegyei honvéd-egyesület jegyzője, mint részvéttel értesültünk f hó i-én hoszas be tegség után meghalt. Az elhunyt az 1848—49-iki szabadságharcban mint honvéd-tűzmester vett részt Erdélyben Bem hadtesténél, utóbb az iro­dalomnak, de főleg a hirlapirásnak szentelte ma­gát. A hirlapiráson kivül, melyben nagy tevé­kenységet tanúsított önálló müveket is adott ki, melyek közül említést érdemel költemény kötete ; továbbá a „Magyar helyesirás szabályai“ és a „Nyelvtudományi csevegések1 cimü munkái. A vidéki magyar hírlapirodalom egy tevékeny mun­kását veszité el az elhunytban. Béke poraira! (Gyászhir.) Gulovics Miklós zemplén-rákó- czi lelkész f évi márc. 28-án 45 korában elhunyt. (Meghívó.) A kendertermelésnek vármegyénk­ben való meghonosítása érdekében sikerült oly vállalkozót és szakembert megnyernem, a ki a nyers, illetve az áztatlan kendert csomókba kötve meghatározott árakon, szerződésszerűen a tér melóktól átvenni kész, és a ki már a húsvéti ün­nepekben az erre vonatkozó szerződés megköté­sére, Ó-Becséről, ahol a múlt évben hasonló üz­letet folytatott, körünbe jönni hajlandó. Van szerencsém ezek szerint a kendertermelés iránt érdeklődőket ápril hó 11-én d. u. 2 órára S.-a.- Ujhelyben, a vármegyeháza termében tartandó tanácskozásra meghívni, a hol is egyúttal a szer­ződés részletei megállapittatni, esetleg a szerző­dés megköttetni fog. S -a.-Ujhely, 1887. april hó 6-án. Kiváló tisztelettel: Löcherer Andor. (Lótenyésztők s tulajdonosok figyelmébe.) K. Helmeczen f. hó 22-én a m. kir. V. honv. huszárezred pótlovazó bizottsága által pótlovak fognak vásároltatni. Az ár, a ló minőségéhez ké­pest, alku szerint 200—300 ftban lett megállapítva s a kialkudott összeg azonnal készhez fog szól­hatni. (Szerencsről) azt a hirt közölték egyik fő­városi napi lappal, hogy a szerencsi járás Balogh Dániel, kaki földbirtokost kiáltotta ki főszolgabí­rói jelöltnek. Távirati tudakozódásunkra lapunk zártáig mi ez ügyben tudósítást nem kaptunk. (Hímen.) Reizman Izidor zemplén-sztárai földbirtokos múlt hó 29-én vezette oltárhoz Neu- wirth Jónás tisza-löki földbirtokos leányát, Etelka kisasszonyt. (A hamis bankók) A pénzügyministerium figyelmeztetést tett közzé, hogy a közönség mi­ről ismerheti meg az adásvevésnél mostanában sűrűn alkalmatlankodó hamis banknótákat. A ha­misítványokon a kék nyomás valamivel magasabb a barna lapnál, a szöveg nyomása vékonyabb, a bankó felső részén lévő cifraság gombjának árnyalása balfelől ván, a fejkörüli árnyalás nem mutat semmi fokozást. A magyar szöveg alján a „Kiadása“ és „All“ szóknál hiányzik az ékezés ; a középmező 3-ik sorában pedig a „képezvén“ szó ,,képezyé«-nek van nyoma. Végül a sorozat és szám nyomata vörösebb a kelletténél. (Az áradás áldozata.) Folyó hó 25-én Dá- vidvágásról egy parasztgazda azzal a szándékkal ment Czábóczra, hogy onnan fát szállítson haza. Ottan bekapott egy kis sziverősitőtől s evvel sze­kerén a cudar idő dacára, hazafelé indult. El is érkezett falujának a végére, de a patak roppant meglevén áradva, felült az ökör hátára s igy in­dult neki a zúgó hegyi pataknak. Egyszerre azon­ban eltűnt a hullámzó habokban. Az ökrök sárosán, lucskosan vonták az udvarra a szekeret gazda nélkül. A fölkeresésére indult háznépe csak másnap találta meg a szomszéd Szacsur falu határában, ahová a viz kitette hulláját a partra. A patak rendes idő ben oly csekély, hogy minden nagyobbacska kő kilátszik a vízből. (Lelkészek, jegyzők, bírák figyelmébe !) A belügyminister tudatta a törvényhatóságokkal, hogy már legközelebb a közkórházi költségszám­lák elintézésénél szereplő u. n. szegénységi bizo­nyítványokat a községekben a birón s jegyzőn kivül még az illető lelkész és a járási főszolga­bíró is köteles lesz aláírni, s rendeli, hogy azok kiállításánál a legszigorúbb pontossággal járja nak el. (Juhász János megjuházitása.) Juhász János törvénybiró volt Hardicsán. Az alispán által hi­vatalvesztésre Ítéltetett s három éven át meg nem választhatónak mondatott ki. Miért? Mert egy külellenség mellett izgatott. Az alispáni ha­tározat megokolásából kiemeljük ezt a passzust: „az ország érdekeihez oly csekély ragaszkodást tanúsító nyilatkozatok után vádlottat jelenleg vi seit községi hivatalától elmozdítani és egy köz­ségi tisztujitási időszakra kizárni kellett, azzal a megjegyzéssel, hogy ügye csakis azért nem téte­tett át fenyitö eljárás végett a közvádlóhoz, mert az ki nem derült ellene, hogy jóslata mellett an­nak teljesülése iránti óhajtását is nyilvánitotta volna. (Uj gőzeséplögépek szeges dobbal.) Már számos évek óta minden nem gőzerőre berendezett cséplőgépnél a verő­lécek a fogak, szegek által teljesen kiszorittattak és az utóbbi években számos esetben a nagyobb tisztító cséplőgépek, me­lyek ugyan járgány-hajtásra voltak szerkesztve, kisebb gőz- mozgonyok által hajtattak. — Az előnyös rendszervál­tozásnak egész jelentőségét azonban a honi, legjobb hír­névnek örvendő Grossmann és Rauscheubach első magyar gazdasági gépgyára Budapesten ismerte fel és nagy eredménynyel alkalmazta, amennyiben nevezett gyár cséplőgépeket a nagy verőlécesgépek erősségében gyárti hanem szeges dobbal látja el. Az ezekkel elért eredmény valóban meglepő, mert nevezett gyár szeges gőzcséplőgépe, 10 órában 6000 középnagyságú kévéig csépelnek el, a mi egy nyolc lóerejii verőléces gép munkájának felel meg. A gyár úgy eme munkaképességért mint tiszta cséplésért jótáll s ha az ember meggondolja, hogy e szeges cséplőgép hajtá­sához szükséges 3—3*/2 lóerejü gőzmozgony csak félannyi fűtőanyagot igényel, mint egy 6—8 lóerejü gőzmozgony és hogy nem nagyobb munkaképességnél egy 8 lóerejü cséplő- készlet mintegy 60 százalékkal drágább, mint Grossmann és Rauschenbach szeges cséplőgépe, úgy az könyök oly nagyok, hogy minden érdekeltnek figyelmét eme nevezetes haladásra kell irányítania. Magyar éjszakkeleti vasút. A lawocznei vonal MENETRENDJE. Érvényes a munkács-beszkidi vasút meg­nyitása napjától. — Budapesti idő. S.-a.-Ujhely­Bátyú Gyors- Vegyes­Személy­Munkács—Lawoczne V 0 n a t S.-a.-Ujhiely ind. 9.07 7-36 3-59 Csap érk. 10.13 938 5.08 Csap ind. 10.18 10.03 5.X8 (Ungvárra omn. von. érk.) 11.15 — Bátyú érk. 10.44 10.38 5-44 Személy Vegyes Munkács érk. 11.84 11.50 6.52 Szolyva-Hársfalva érk. 12.29 1-54 8.41 Lawoczne érk. 2.52 5-43 — (Lemberg) érk. 8-39 2.25 — Lawoczne—Munkács 1 Személy­Személysz. teher­Vegyes­Batyu—S.-a ­Ujhely V 0 n a t (Lemberg) ind. 7.00 6.10 Lawoczne ind. 1.82 — I 1.07 Szolyva-Hársfalva ind. 3.39 6.36 2-33 Munkács ind. 4.26 8.28 4-33 Gyors Személy V egyes Bátyú ind. 5.16 936 5-45 (Ungvárról omn. v. ind.) 4.47 8.58 4.08 Csap érk. 5.42 10.02 6.20 Csap ind. 5.47 IO.I2 6.40 S.-a.-Ujhely érk. 6-54 11.27 8.34 SS?“ A vastag számok az éjjeli Időt jelentik, esti 6 éráttól reggeli 6 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents