Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
Sátoralja-Ujhely, 1886 november 7. 45. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ I Negyedévre 1 frt 50 kr Bőrmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbettik a körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden □ centimeter után 3 kr. számittatik. Á-llandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. Temető kérdésünk meglodásához. i. A .Zemplén* 1881. és 1882. évi folyamában ismertettük S.-a -Ujhely város közös temető ügyének akkori állását; közöltük, hogy a város úrbéri rendezési és arány összesitési perében a felperes hercegi uradalom és a közbirtokosság között létrejött s időközben a miskolczi kir. kir. törvényszék által Ítéleti erőre emelt egyezség alapján temetők bővítésére 20 holdas földterület állapíttatván meg kiadatni, ezen terület az 1876. évi május 31-én és a következő napokon felvett elhelyezkedési jegyzőkönyv 44. pontja szerint a volt földes uraság és a város közönségének közkívánatához képest, a vasúti indulóház keleti oldalán a »Nádaska* dűlőben ki is adatott. Időközben azonban a m. é. keleti vasúti társulat részéről a kihasitás ellen j óvás emeltetvén, e felett a tárgyalás a periratoknál 1876. évi okt. 30-iki kelettel található jegyzőkönyv szerint megtartatott s a tárgyalás során a vasúti társulat tiltakozása jogosnak és törvényesnek el nem ösmertetetett ; hanem a mennyiben j bizonyos célszerűségi (?) szempontból alkalmasabb temető helyiségről kívánt a ! közbirtokosság gondoskodni, a tagositási j küldöttség utasittatott, hogy ezt 1877. év april i-ső napjáig eszközölje s az eredményről a tagositó bíróságnak jelentést tegyen. A tagositási küldöttség ezen megbízatásában eljárván, gróf Vallis Gyuláné képviselete részéről csere ajánltatott fel oly módon, hogy a »felső korpási«-i *) ,epreskert*-!, .régi téglaszin és temető mellett*-i, nemkülönben a .kereszt mellett «-i dűlőkben öt darabban fekvő 18 *) TJgy tudjuk, hogy ezen kis darab föld még a I csere előtt a vasúti társulat által kisajátittatott. Szerk. j T A 1? 0 A, Két nap Beregben — Úti vázlat- — Öreg estve volt. A száguldó ködfelhők J közül ki-kikukkant olykor az ezüstképü hold j s megvilágította utamat: de e mellett saját ön- j szeretetének is hódolt, mert mindannyiszor meg- ! ragyogtatta szépségét az utam mellett elcsörge- i dező széles medrü patak habos tükrében. Ki tudja, mi mindenre nem ragad rá a hiúság? A fák sűrűén hullatják elsárgult leveleiket, emlékez- J tetve a közelgő szemíedöre; hátha az öreg hold j meg kacérkodni akart örökös üdeségével ? Éppen j úgy tett, mint az egyszeri pap a kathedrában, j hogy: »kuk lukaiak, ha akrom láttok, ha akarom j nem láttok«. De én ezért a szivességeért is mondhatatlan köszönetét telegrafálok neki. Előre megmondom, hogy Bereg vármegye felvidékére indultam. Már Munkácson kezdődtek a művészi ecsetre méltó szebbnél szebb tájképek. A város gyönyörű fekvése, a szőlővel körülültetett hegy ormán büszkélkedő régi vár, melynek . vérvörös fedélzete alatt a bűnt reparálják ; majd j az északkeleti oldalban fekvő domb lejtőjén j szerényen kiemelkedő szerzet-ház, hol az erény I kultiválásáért zsolozsmák zengnek fel, mindmegannyi megragadó szépségű emléklap. Munkácson hagytam el a tüszkólő vasparipát s szekérre ülve folytattam még mindig hold 68 □ öl területű földjeit temetőhelyül átadja és ezek helyet kapná a .Ná- I daska* dűlőben egy darabban kihasított 20 hold földet. A felajánlott csere közbirtokossági gyűlés elé terjesztetvén, 1877. évi junius 11-én tartott gyűlésben elvettetett, 18 7 8. évi március 16-án megtartott gyűlésben azonban elfogadtatott, minek következtén felváltva több küldöttség lett a temető kérdés megoldásával megbízva. A tagositó bíróság részéről fentebb említett 1876. évi október 30-iki intézkedés folytán a küldöttségek munkálatai a város képviselő- testületének bemutattatván, miután az időközben életbe lépett 1876. évi XIV. t. c. 116. §-a szerint minden község köteles egy, a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temetőhelyet fentartani, az ez ügyet nem a közbirtokossági közgyűlés által, hanem a törvény eme intézkedése folytán, a községre rótt kötelezettségnél fogva saját jogai közé tartozónak és igy saját hatáskörében találta elintézen- dőnek azért is, mert a bíróság 1876. évi október 30 iki utasításában városi és ném közbirtokossági közgyűlés tartását rendelte el és később 10129 76. számú végzésével a működő mérnök is oda lett utasítva, hogy a temető elhelyezésének kérdését a városi hatósággal intézze el. A város képviselő testületé előbbi indokokból a megkötött cserét el nem fogadhatónak jelentvén ki, 1880. évi 280. sz. határozatával egy küldöttséget bizott meg, hogy a célnak teljesen megfeleljő temetőterület kijelölése iránt intézkedjék. A küldöttség és városi egészségügyi bizottság vélemé- nyes jelentése a képviselőtestületnek bemutattatván, 1881. évi február 5-én tartott közgyűlésében 21. sz. a. kelt határozatával kimondta, hogy az 1876. évi május 8—10 mértföld hoszu utamat. Itt még a rónaság I nagy terjedelmű, az éghajlat enyhe, a föld termékenysége jó, a hegyek alacsonyak. Minél to vább haladunk azonban Podhering, Sz.-Miklós, Pászika, Holubina s a savanyuvizéről nevezete- Polena felé, a völgy mindinkább szűkülni kezd a hegyek emelkednek, ormaik egymáshoz közelednek. A kép nagyszerű. Az országút mentében fekvő zöldülő völgy, a rajta keresztül csörgedező kristály patak, alján palakő réteggel; a meredek hegyoldalokban sárguló bükkök, tar- kázva egy-egy még zöld égerfával ; s ezek mindinkább törpitve, a hegytetőn végül nehány elkényszeredett nyirfának adnak a süvöltő szelek miatt nem éppen kényelmes otthont. Itt egy kopár szikla emelkedik óriási magasba fel. Alkata, példaképpen, mutatja a számitóan dolgozó mester építését. Egy réteg szilárd terméskő felett egy réteg ferdén hasadozott palakőréteg, ismét terméskő s ismét palaréteg védi az országút utasait a hegyoldal megcsuszamlása ellen. Mig végül mit sem látni már, csak egy keskeny lepedőnyi csillagos eget fejünk fölött. Polenán ért utói a késő est. Innen kiindulva csakhamar vége szakad a völgynek. Benne vagyunk az ős rengetegben, s kígyó utakon folyton fel és fel igyekszünk az óriási .Roz- gyil“ ra. Fürge bergstajgereink itt már lassan haladnak s a kocsis biztató szavára csak széles szügyeik hatalmas zihálásával felelnek. A hegytetőn megálltunk. Szegény lovacskáink igen kiérdemelték a pihenést: közel hoztak az éghez. Éjjeli 10 óra lehetett, midőn a Rozgyilról 31-én és junius következő napjain tartott elhelyeztetési tárgyalás alkalmával, a jegyzőkönyv 44. pontja szerint, a volt földes- uraság és a közbirtokosság által temető helyül a .Nádaska« dűlőben kihasított 1200 □ öllel számított 20 holdnyi területen kívánja a törvény érrelmében a közös temetőt telepíteni és azt a jelenlegi felekezeti temetők tultömöttségénél, tehát a beállott és minden oldalról sürgetett égető szükségnél, fogva mielőbb kellőleg berendezni és fentartani, mig ellenben a gróf Wallis Gyuláné képviselete által felajánlott s 1878. évi március 16-án tartott a közbirtokossági kögyülésben tényleg már meg is kötött cserét el nem fogadja; mert több éve már annak, hogy úgy a tagositási küldöttség, mint egyesek, vá-' rosi bizottságok, felekezetek a temető kérdésének célszerű megoldásán fáradozva, egyedül a . nádaska «-i dülőbeli kijelölt ama helyet találták városunk határában, minden tekintetben mint a célnak legmegfelelőbbet teljesen kifogástalannak ; mert a kérdéses nyugatról kelet felé elterülő, semmi természeti akadályok által meg nem szakított 20 holdnyi terület sem nem köves, sem nem vadvizes, gyenge, egyenletes felületű lejtő a vasúti övön túl kelet-dél felől a várostól az egészségügyi igényeknek teljesen megfelel, temetkezési helynek egy századra elegendő, talaja kifogástalan, de még lejtőssége is előnyös, kelet felé irányulva; s a távolságot tekintve, az a helyi viszonyokkal egyező, mert habár a vasúti övön túl van, a gyászkiséret nagyobb terheltetéssel nem jár; mig ellenben a »temető dülő*-beli 11.232 □ ölnyi terület a »nádaska«-i 24.000 Q ölnyi területnek felét sem képezi, amannak hossziránya nyugat-keleti, felülete nem egyenletes, inkább teknőszerü, talaja a magalefele haladva Hrabovnicán a nálunk is ösmert Latorcával találkoztam. Medre széles, alapja szikla, de vize most sekély; azonban magas partjai, s a folyása fölött elvezető magas vas- hidak azt a következtetést hagyják fen, hogy jelengi szerénységébe csak a szárazság okozta kényszer nyomorította. Keskeny szalagokban, zöld selymes pázsitok mutatkoznak partjain, de csakhamar enyésznek; 3 ami az éj sötétjében legjobban lepett meg, az a 49-ben híressé vált vereckei szoros. Két óriási sziklafal között vezet el az ut ; a tetők fiatal cserjékkel fedvék, 49 megmondhatná ki tarolta le őseit. Sötét éjjel volt s szorongva gondoltam el a még sötétebb éjszakát, mely 49-ben ránk szakadt. Itt váltam meg a munkács-sztriji államuttól s hegyen, völgyön, kövön, kátyún vezető borzasztó közlekedési utakon Vereczke, Volócz s Talamáson át célpontomra Huklivára érkeztem. Kivánatos is volt ! az óra éjfél után fél kettőt mutatott, s egyetlen porcikám sem állott már a maga helyén. Kocsisom buzgalma csupa felebaráti szeretetből úgy összetörette minden csontomat, hogy legnagyobb ellenségem sem tehetné alaposabban s hozzá az éj sötétségén kívül mit- sem láthattam. De bőven kárpótolt az itt töltött két nap. Október 17-re virradtunk. Ez volt a szép nap, melyért a fárasztóan hoszu utat is igaz örömmel tettem meg. Egy fiatal felszentelt pap barátom, hozta első áldozatát az oltárra. Mindig lélekemelő ez ünnep, de annál meghatóbb ott, hol egy 74 éves aggastyán, közel állva arany-
