Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-10-31 / 44. szám
letes emberek társaság a“, azután meg egy sajátszerü iskolája az újhelyi társada lomnak, amelyben csekély tandíjért, minden belépőnek személy válogatás nélkül módot nyújtanak a szellemi tökéletesedésre, a művelődésre. Szolgál az a polgári olvasó-kör lapokkal, melyek a világ folyásával ösmertetnek meg bennünket. Szolgál szaklapokkal, melyekből minden iparos a saját ipari foglalkozásába vágó vivmá nyok ösmertetéséhez jut; szolgál népszerű felolvasásokkal a tudományok és művészetek köréből, szolgál könyvekkel, rendez társas-estéket, mulatságokat, melyek egytől-egyik arra valók, hogy a társas életet szépítsék, az egyeseknek szellemi értékét emeljék; arra valók, hogy a magában véve tökéletlent, célszerű módon és eszközök által, lehetőleg tökéletesítsék s ekként a társadalmi egyenlőtlenségnek okait kevesbítsék ; arra valók, hogy az embert emberek között emberré tegyék. S mindez (és még ezeken kívül mi minden más szellemi haszon) ugyan mennyijébe kerül annak az iparosnak ott az olvasókörben ? Naponkint alig kerül többe, mint egyetlen kerek krajcárjába. Csak négy frtnyi tagsági dijat követelnek tőle egy évre; ami oly csekélység, hogy lerovása megerőltetésbe csakugyan nem kerül. Hátha még azt is meggondoljuk, hogy egy jó alkalom száz rosztól tart vissza minden embert, és a szellemi munkálkodás jóra vezető alkalom! köny- nyü belátnunk, hogy azok a jóra fordított kraj- czárok, amennyibe visszatartják a rosszra köny- nyelmüen elfecsérelhető forintokat, voltaképen nem is kiadások, hanem hasznot hajtó megtakarítások. Oly hasznot hajtanak azok, minek értéke ingadozásnak nincsen alája vetve, értéke pénzzel fel sem mérhető, felette áll az minden anyaginak, mert természeténél fogva szellemi, neve: tudás, műveltség, kultúra. Ezután a szellemi kincs után is törekedjenek iparosaink. Civilizálódjanak, művelődjenek. Magyarország nem volt kultur-állam, de azzá lesz. Hogy azzá lehessen — iparosainknak is nagyot kell haladniok a kultúra lajtorjáján fölfelé. Aki haladni akar azon a lajtorján, reá kell lépnie. Aki fölfelé nem törekszik, sülyedez. Korunk a haladás és elmélkedés kora. Aki egy helyben, műhelyének korlátolt világában, marad, vagy eltapodtatik, vagy környezetének folytonos emelkedése által eltakartatik. Társadalmi értéke leszáll a zéróra. Lesznek sokan akik mondják, mire való beszéd ez, hiszen ezt mindenki nagyon jól tudja. Igen. Korunk mindent tud (vagy tudni vél), de nem tesz. És csak az a kettőnk felfogása közötti különbség, hogy mi a tettre sarkalunk. Lépjen be S.-a.-Ujhelynek minden derék és becsületes (ha még egyszer oly egyszerű lenne is mint amilyen) iparosa a polgári olvasó körbe. Ne irtózzék közülök a világosságtól egy sem. Bagolyhoz, nem emberhez illő a sötétben való élet. A botokudhoz, aki csak addig tud számlálni a hány ujja van, illő a mozdulatlanság — iparosainknak számolni kell tudnia a jövendővel is, és tenni kell. Önmaga, jelene és jövendője érdekében. Ha elültetjük á fát abban a tudatban, hogy gyümölcsét csak gyermekeink fogják élvezni : nekünk reá kell lépnünk öntudatlanul is a művelődés nagy útjára, azzal a számítással, hogy gyermekeink már azon öntudatosan haladhassanak. Az elnökök, a polgári olvasó kör intéző egyéniségei, pedig ne elégedjenek meg azzal, hogy az olvasó kör anyagi ügyeit intézik. Vegyék fel ügykörükbe a társaság szellemi érdekeinek tanulmányozását is. Keressenek mindenek előtt védőt, pártfogót, aki nemcsak társadalmi előkelő állásával, de népszerűségével és ügybuzgalmával is vonzó erőt gyakoroljon az olvasó társaság érdekkörén kívül céltalanul bolyongó elemekre. Az a pártfogó legyen napja, vonzó középpontja a társas körnek, a társas kör által megszemélyesitett polgári közvéleménynek. Az elnökök szemeljék ki, nyerjék meg és gyűjtsék együvé társas életünknek ama jeleseit, akik szellemük erejével és hatalmával (felolvasások, előadások és oktatások formájában,) mint a sötétben tévedező lepéket a lámpa fény, az olvasó körhöz édesgessék a társadalmi sötétség légkörében vergődő iparosokat. Ahol a tudás embereivel a tett emberei egyesültek az ügy még mindig nyerve volt. Legyen nyertes a s.-a.-ujhelyi polgári olv. kör Ugye is. » Agarászat. A zemplénvármegyei agarász egyesület folyó évi október hó 20-án és a következő napokon tartotta meg idei agár-versenyét az e célra felette alkalmas vécsi gyepen. A versenynek gyönyörű verőfényes őszi nap kedvezett, mely a kö- zelvidék intelligenciáját úgyszólván teljes számmal csalta ki a gyepre. Vendégeink között voltak gróf Andrássy Géza, a vadászterület tulajdonosa, ki vadász-területét az egyesület versenyének megtartására felajánlani szives volt, fogadja érte őszinte köszönetünket. Gróf Andrássy Sándor, gróf Széchenyi Géza, b. Sennyei Béla, gróf Kaunitz Lipót, továbbá b. Fischer Gusztáv, gróf Hoyos Sándor, Dienes István, Nemthy József és Ödön, özv. Vladár Tamásné, özv. Csuka Dánielné, Dókus Gyula családjaikkal és az egyesület tagjai. törA nevezések a következő sorrendben téntek: 1. Téglássy András fe. kan Penész 2. » h. sz. Hamvas. 3v. k. Vércse. 4Vladár Emil v. k. Sallang. 55» c. k. Rector. 6. Sennyei Pista h. k. Praesent. 7í 1 h. k. Remény. 8. Téglássy József v. k. Pehely. 9J » cs. sz. Szárcsa. Összevetés. r 1. Remény 1. Vércse Remény. 2. Sallang Penész Sallang. 3Szárcsa Praesent Szárcsa. 4Hamvas Pehely Hamvas. 5Rector Erővesztő Rector. II. 1. Sallang Remény Sallang. 2. Hamvas Szárcsa Hamvas. 3Rector Erövesztő Rector. III. 1. Hamvas Rector Hamvas. 2. Sallang Erővesztő Sallang. IV. 1. Hamvas Sallang Hamvas. És igy a billikom — egyesületi-dij 300 frt értékben — Téglássy András egyesületi tag „Hamvas“ nevű 2 éves agarának Ion kiérdemelt jutalma. A verseny legnehezebb feladatára az egyes bírói tiszt elvállalására az érdekeltek részéről Cseley Lajos egyesületi-tag kéretvén fel, e tisztében közmegelégedésre valóban kiváló szakértelem s lovagias tisztességgel járt el. Sajnálkozással tapasztaltuk azonban a verseny folyamán, hogy vármegyénkben az agárnevelés és tenyésztés iránti érdeklődés és az agarászat iránti kedv, egy-két régibb agarász kivételével, teljesen alászállt és a nemzeti sport e nemének elejtése a vadász törvények életbe lépésén kívül a társadalmi tényezők mostoha anyagi viszonyaiban is leli indokát. A versenyek befejezése után bucsuzásra gyűltünk b. Fischer Gusztáv egyesületi-tag vendégszerető házához, honnan aztán mindenki az eltöltött kellemes napok kedves emlékével tért haza. S.-A.-Ujhely, 1886. okt. 25. Füzy Kálmán, egyl. titkár. Színi szemle. ,-Habemus pápám" — mert itt vannak a kedves vendégek, Thália papjai és papnői, szám- szerint negyvenketten. Hanem hát ők nemcsak numerantur, (de nem véve ki a kissé tulmolett primadonnát sem) ponderantur is. Erkölcsi fajsulyoknak a száma nem alacsony. Biztosan, innen-onnan egy heti megfigyelés után, állíthatjuk, hogy ahoszu és nyomasztó esték ásitozó unalmainak az elűzésére nemcsak hivatva, hanem képesítve is vannak. Az emelkedettebb szellemi élvezetek után sovárgó (eddig nagyon parányi) közönséget, mely felkereste őket, a várakozáson jóval felül álló, kellemes kedvtelésben részesítették. B á r ó d y Károly színigazgató, aki magát és szerényen megjelenő, de önérzetes társulatát a „bemutató előadás“ szinlapján f. hó 24-én „alázatos tisztelettel“ a n. é. közönség „jó indulatába“ ajánlotta, immár egy heti próbaidő után beigazolta azt, hogy élvezetes műsorral tud és bir kedveskedni közönségének s nagyon megérdemli a tömeges pártolást. Tömeges pártolást? A szinlapon ott díszeleg a modern hieroglifikus írásnak e két betücs- kéje: ,.n. é.“ Horáciusék és Virgiliusék írják azt ma is reszkető kézzel, dobogó szívvel. Egy ho- szu dedikáció van elmondva abban, amely az etrurai ős nemes családnak Mecénását juttatja eszünkbe. Művészet és Mecénás ? Az isten mind a kettőt jó kedvéből teremtette, s ha szabadna bírálni a teremtés rendjét, azt mondanók, nem arányos számban. Többet adott az emberekbe a művészi bajiamból, mint a pártfogásra sarkalló művészi érzékből. így van-e ez a mi közönségünk hieroglifikus „n é.“-jével is? Talán nem. Mindenesetre óhajtandó, hogy akkor, amidőn ér- demetlenekre nem fecséreljük pártolásunkat erőnkből kitelhetőleg mecénáskodjunk is. Eddig, pedig már három Ízben úgy volt, hogy „üres“ ház volt a jutalom. Hanem még ezt is nem a n. é. közönség közönyéből, hanem a szüretből kell kimagyarázni. Mint hisszük, reméljük, ezután már a Baródiék szürete fog következni. A kiállott elemi csapások sanyaru- sága után a „szüret örömeit“ nemcsak az isteni, de a költői igazságszolgáltatás sz e ri n t is (e kifejezésnek tessék materialisz- tikus értelmezést adni) jól megérdemelnék. Az „ürömpohara“ után jöjjön már most, aminek jönnie kell — színházában, kedves mulató helyén, a a n. é. közönség töltse szinültig a Báródyék „örömpoharát.“ * * # Vasárnap, f. hó okt. 24-én, R á t k a y Lászlónak népszínműve „Felhő Klári“ került színre — az ürességtől kongó ház előtt. Hanem azért színészeink a legjobb kedvvel töltötték be szerepeiket. Tisztában voltak azzal, hogy minden jó dolog, igy tehát az ö itthelyi boldogulásuk is, a kezdet sikerétől függ. A címszerepet Arany o s s y Z. Ilona, a derék társulatnak primadonnája személyesítette. Játéka és hangja csupa báj csupa kellem. Piánói úgymint fortéi egyaránt szépek, hódítók. Hanganyaga minden porcikájá- ban kifejezésteljes, eleven, üde, az elnyüttségnek legcsekélyebb nyoma nélkül való. Egymagában nagy értékkel számit a társulat erkölcsi mérlegelésénél. Rokkáné szerepében C z a k ó n é, Andráséban K á p o 1 n a y, Tengerében Kapo s s y A. (akinek egy kissé nagyobbra nőtt a szakála, mint a molnár malom etikettje engedi), Csik Vendelében V á r a d y, Istókéban Do b ó (ösmerösünk kezdő-korából, aki öt év óta annyit haladt, mint ötszöri kapa után a szőlő — megérett), Violáéban K. Rónay Karola (kedves és megfigyelésre méltó színpadi jelenség), Fátyoléban S z i g e t h i Jenő (pompás baritonista, elegáns paraszt legény, kár, hogy kalapját még akkor sem veszi le. mikor 1 e 1 k i-a t y j á- v a 1 beszél), Gergőében L i p t a y L. (sokat ígérő eleven gyerek), Bencze, öreg mindenes szerepében B á r ó d y, (aki tőrül metszett magyaros tempókban osztogatta összehibbant háznépének a „nem kell búsulni8-ból álló nagyon okos tanácsokat) — egytől-egyig dicséretre méltó és pártolásra érdemes otthonossággal, minden izében kellemes, összevágó, korrekt előadásban mutatták be a „mozgó életnek« azt a szép részletét, melyet R á t k a y ügyes koncepciója oly sikerült képben ábrázol. Ennyi jó, mindvégig összetartóan haladó és nem hétköznapi értékkel biró erő teljes erkölcsi sikerrel oldotta meg feladatát (nagy és nehéz feladat) jónevetvivni ki az újhelyi mü- értő közönség előtt. Óhajtandó lenne, hogy »Felhő Klári8-val még egyszer egy nagy közönség mulatna kedvére s jutalmazná tapsokkal a szereplőket. Felemlítjük még azt is, hogy Báródi figyelmesebb „világítás“ dolgából is, mint volt egynémely elődje. Hanem bizony külső melegség dolgából kiki önkeble melegére volt utalva — színész és néző egyaránt. Kedden, okt. 26-án. A szép Molnárnét, ezt követőleg a Szerelmi Varázsitalt adták. Jó véleményünkön nincsen okunk változtatni. Csak hozzá toldani valónk van ; s ez az, hogy az operett-erők is kiállják a bírálatot. Kápolnay mint Zsán (habár gyertyát gyújtott a tolvajnak) a közönség kedveltje lett. Aranyossy Hona ma is excellált minden megjelenésével és gyönyörű énekével. K. Rónai Karola csakugyan csókolni való furfangos kis menyecske, élvezetesen pittegö-pattogó érdekes özvegy volt. Dobó, Szigethi sikeresen, V á r a d y (mint márki) csak névleg oldották meg feladataikat. Az előfüggöny két Ízben is akaratoskodott. Talán azért, mert igen gyér közönség volt jelen, nem akart felemelkedni. Csütörtökön okt. 28-án C s i k y Gergely nagyhatású alkalmi történeti színmüve vétetett elő — s ez sem mondott csütörtököt; értjük az előadásnak a sikerét, nem pedig a közönség tömeges megjelenésébe vetett direktori reménykedést. Hja! ma a Hegyalján „Simon- Juda” napja van és a szüret csak még ma kezdődött meg amúgy istenigazából. Petneházynak a hires kuruc hajdú hadvezér élethistóriájának a képét festette meg Csiky a történeti drámában változatos kolorittal. Petneházinak tragikus helyzetekben gazdag szerepét Kápolnay adta, aki ez alkalommal is határozott tehetségnek bizonyult be. Nemes hévtől áthatott szavallata nem egyszer művészi nívóra emelkedett. Kapott is tapsot jutalmul bőven. Zóra szerepében az engesztelödni nem biró nőnek boszuálló szerepét K. Rónay Karóla adta, minden jelenetében, de különösen a szoba áristom jelenetében, midőn a dühtől elvakult eksztázisában előbb a falat azután önmagát gyilkolja meg — hatásosan. A két trencséni zsáner-alak Vitéz Ottlyk György. (B á r ó d y) és nemzetes Krakó (Dobó) meglehetősen színtelen ábrázolásban tűntek föl. Különösen Báródynak, aki sebes nyelvével nyulat foghatna, ajánljuk a demosztheneszi kavicsot. Éva (Várady Róza), midőn vőlegényének és atyjának politikai antago- nizmusában a békéltető szerelmet személyesité, igazán megérdemelte a tapsokat. L i p t a y (M a r i a s s y) is ki előbbre teszi a „kuruc“- ügyet, mint szivének imádottját. Ferhád (Szigethi) küzdött szerepével, mint Karaífa is (Kapossy) az intriguákkal. Udvardynak — Károly lotharingiai hercege elegáns alak volt, mint Aranyossy Folytatás a mellékleten.
