Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

rüsitve alkalmazni a községek számvite­lére s végre-valahára a kormány inicziati- vája megalkotni az egységes községi szám­viteltant. De meg azt hisszük a törvényhatóságok sem tekintették volna azt a kezdeménye­zést az autonomikus jogok sérelmének. Csak az országszerte próba alá vett egy­séges rendszer fejlődhetnék ki hatalommá, tudománnyá. A pénztári kezelés s szám­vitel módját meghagyta a törvényhozás továbbra is a kísérletezés stádiumában. Egyébiránt minden törvény Írott ma- laszt — áldássá változtatja a végrehajtás utján szerzett tapasztalatok szigorú érvé­nyesítése. Az uj községi törvénynek idézett szakaszait változtassa áldássá községe­inkre az erélyes végrehajtás és éber el­lenőrzés. Salus reipublicae suprema lex ésto ! —a —a A közigazgatási bizottságból. (1886. aug. 9-én.) (Folytatás és vége.) Olvastatott a megye közigazgatási állapotá­ról szóló alispáni jelentés. Az alispáni jelentés tárgyalás alá vétetvén, minthogy az annak kapcsán beterjesztett esemény­kimutatásból az tűnt ki, hogy a megye területén az elmúlt hóban több — állítólag gyújtogatás kö­vetkeztében keletkezett tűzvész fordult elő, — en­nek folytán utasíttatnak a szolgabirák, hogy a tüzesetek keletkezési okainak, különösen a gyúj­tási gyanúnak felmerülése esetén a helyszínén leg- legszigorubb vizsgálatot foganatosítsák és azok eredményéről az alispánnak esetről-esetre jelentést tenni kötelességüknek ösmerjék. A jelentés egyéb részeiben helyeslőleg tudo­másul vétetvén, ezen határozat a szolgabiráknak kiadatni rendeltetett. Olvastatott a m. kir. belügyministérium f. évi 42731., 42732., 42733. és 42384. sz. a. kelt — össsesen 4 db. intézvénye, — melyekben a megyei árvaszék ügykezelésének Krancz József mi­niszteri tanácsos által eszközölt megvizsgáltatása alkalmából felhívja a közig, bizottságot, hogy a megyei árvaszék ügy- és pénztári kezelésénél ta­pasztalt némi hiányok pótlása iránt a miniszteri intézvényekben foglalt utasításoknak megíelelőleg intézkedjék s az eredményről annak idejében je­lentést tegyen. A felolvasott miniszteri intézvények máso­latban a megyei árvaszéknek és számvevői hiva­talnak azon meghagyással adatnak ki, hogy az azokban foglalt rendelkezések azonnali életbelép­tetése és foganatosítása iránt kellő erélylyel azonnal intézkedvén, az eredményről ezen közig, bizottság októberhavi gyűlésére jelentést tegyenek Miről a megyei árvaszék és számvevői hiva­tal határozatilag értesittetni rendeltetnek. Olvastatott a megyei főorvosnak a megyei közegészségügy állapotát tárgyazó julius havi je­lentése, A felolvasott jelentésből értesülvén a közig, bizottság azon körülményről, hogy a tokaji, s.-a.-ujhelyei, nagymihályi és gálszécsi járásokban a bodrogi és tapoly-ondovai átmetszési és védtöl- tési munkálatoknál nagyszámú munkások vannak alkalmazásban. — ennek lolytán utasíttatnak az érdekelt járási szolgabirák, hogy a munkások ré­szére az illető vállalkozók által kiszolgáltatott élelmi czikkek jóságát és használhatóságát a járás orvos közbejöttével vizsgálják meg, azokat foly­tonosan ellenőrizzék és az eredményhez képest intézkedjenek. Továbbá a jelentés kapcsán bemutatott s az alsó-hrabóczi árokra vonatkozó jegyzőkönyv a kir. építészeti hivatalnak avégból adatik ki, hogy ezen árkot — tekintettel a közelgő kholera járványra — lehetőleg rövid idő alatt vizsgálja meg, s in­tézkedjék, hogy abból az álló vizek levezettes­senek. Végül a bemutatott, s az iskolákra vonat­kozó 5 db. jegyzőkönyv a megyei tanfelügyelő­nek továbi illetékes intézkedés végett kiadatni rendeltetett. A jelentés egyébb részeiben tudomásul vé­tetett. F.-regmeczi illetőségű Vajda János, t.-luczi ill. Szekeres Márton, technai ill. Fedorov György, újhelyi ill. Soltész Gyula f.-regmeczi ill. Dudás Imre, abarai ill. Halász József, darai ill. Lenka György, zubnai ill. Baranyák Mihály katonák el­bocsátás iránti, továbbá őrmezei ill. Matocsko Terkanyin Mihály, szürnyegi ill. Béres Mihály, őrmezei ill. Hubály János, lesznai ill. Springer Mihály, perbenyik ill. Molnár István, vidrányi ill. Gúla Vojcsik Tivadar hadkötelesek kivételes nő- sülhetés iránti kérvényeik kedvező elintézést nyer­tek. Levelezés. Szalók, 1886. aug. Tekintetes szerkesztő ur! 18. Megyénk területén rakonczátlanabb nép ta­lán nincs, mint a kis-ráskai. Ide mintha a czivi- lizációnak még első sugarai sem értek volna el. Botrányára a vidék békés és tisztes életű lakói­nak K.-Ráskáról mindig oly események felől lehet hallani, a melyek rendezett társadalomban szinte hihetetlennek látszanak. A könnyen gondolkozó ezen ázsiai állapotok okát talán a gyenge admi- nistráczió körül keresné. Nemi Járásunk főszolga- birája Füzesséry Tamás a törvény kérlelhetetlen szigorával sújtja mindig azokat, a kik megérdem­lik. Vagy tán az egyházi hatóságot terheli a mu­lasztás vádja ? Ezt sem. Az egyház lelkésze S. Gy. szintén kifejt minden erélyt, hogy a mély gyökeret vert corruptió átkos hajtásai nagyobb terebélylyé ne burjánozzanak. Van ennek a köz­ségnek egy nagy szerencsétlensége. Az neveze­tesen : hogy bár' a tanítói állomás meglehetősen van javadalmazva, 25 —30 év óta mindig oly egyé­nek jutottak ide tanítókul, kik nem tudtak meg­birkózni a népen régi idők óta maradt »hagyo­mányos rósz szellemmel.* Az ifjabb sarjadék régi idő óta mindig a kellő erkölcsi nevelés hiányával lép az életbe, ez az oka, hogy a gyakorlati élet­ben az ifjak nem válnak be az alkotmányos élet keretébe ; ez az oka, hogy ha a vidéken valaki­nek elvész a lova, az legelsőbben is »Kis-Rás- kára« siet keresni. De szóljanak a tények. Ez előtt két évvel e becses lapok hasábjain is nyil­vánosság elé került két „Istenes csemete*, kik közül az egyik 10, a másik 12 éves volt az ab­lakok betörése által kísérlett meg és foganatosí­tott is rablást. Szűcs Mihály ez év folytán, mi­vel több lovat eltulajdonított, az igazságszolgál­tatás keze elöl Amerikába szökött, itt hagyván maga helyett kedves fiát méltó utódul, ki ezelőtt öt társával együtt M. A. mezőbirónak és K. G. birtokosnak kenderét lekaszálták, s mivel még Szűcs Mihály e mellett az erélyes lelkész élete ellen is törekedett, ezért, valamint több rendbeli határrablásért, most a n.-mihályi járás szolgabiró- sági börtönében várják méltó büntetésöket. Ki kell itt emelnem a községi elöljáróságot, kik bár a sógorság és komaság kötelékénél fogva érde­kelve vannak, kellő erélyt és igazság iránti érzé­ket tanúsítottak, habár a község legelőkelőbb fiai is azok, a kiket át kellett adniok az igazságszol­gáltatásnak. Nem akarom azon apróbb fondorlatok leírá­sával az olvasó közönség türelmét fárasztani, me­lyek magokban véve ugyan lényegesek és felette bosszantók a békésebb polgárokra, csak azon óha­jommal rekesztem be ezen soraimat: hogy vajha az idők lelke, a polgáriasödás szelleme szállna alá e község szilaj botránykoztatóira, hogy belátnák azt, miként csak Istennek és embernek kedves dolgok mivelöje az, ki a mai rendezett társadalmi viszonyok között fentarthatja magát. A puszták fiainak nem kedves a csendörszurony. —S. B.-Zsadány, 1886. aug. 18. Tekintetes szerkesztő ur ! Olasz-Liszka város intelligencziája f. hó 15-én, tehát az ott tartott búcsú napon fényesen sikerült zártkörű mulatságot rendezett a városház nagy­termében. Botos Peti rakamazi jó bandája dél­után 4 órakor zenditette rá az első csárdást, s a táncz oly kedélyesen folyt, hogy csak napköltekor oszlott szét a vig társaság. A rendezőség pin czéjéből kiszolgáltatott valódi nektár kell-é mon­danom mennyire felvillanyozta a Terpsichorénak áldozókat. Benyószki Béláné kedves házi­asszony élén a liszkai derék hölgyek és ügyes gazdasszonyok estve 9 órakor lukullusi asztalaik­hoz hívták meg a jelenvoltakat; méltán el lehetett mondani, hogy ,a ki jól akar mulatni, keresse fel a liszkai igaz magyar vendégszerető közönséget.« A jelenvolt tánezosnök a következők : Benyószki Béláné, Zombori Gézáné, Lahner Ferenczné, Gagyi Károlyné, Abaházi Józsefné, Puszter Mátyásné, özv. Stelcz Antalné, Horváth I.-né (Petrahó), Drá- vek Lipótné, Kása Mihályné (E.-Horváti), Kár- páthy Péterné (Zsadány), Sztankai Béláné (B.- Olaszi), Gogh Gizella, Besennyei Erzsébet, Zom­bori Gizella és Anna, Benyószki Vilma, Móritz Tilda, Gagyi Birike, Abaházi Irma s Margit és még többen. r. I. Különfélék. (Ő császári és apostoli királyi felségének) legmagasabb születése napján, f. hó 18 án a r. kath. templomban P r á m e r Alajos prépost plébános teljes egyházi segédlettel ünnepi misét mondott. A megyei tisztikar, élén az alispánnal, az összes hatóságok és hivatalok, valamint a a honvédség tiszti-, s a k. r. gimnázium tanári kara szép számmal jelentek meg. (Lapunk szerkesztője) f. hó 17-én a legag- gasztóbb egészség állapotban érkezett vissza ßpefetröi, hová, mint múlt számunkban jeleztük, megrendült egészségének helyreállítása végett uta­zott volt. Midőn e sorokat reszkető kézzel írjuk, közszeretetü betegünk élete fölött Damokles kard­jaként lebeg a válság. Isten keze óvja meg a szerető családot, a jó barátok nagy számát és a közügyek minden igaz barátját a legnagyobb ve­szedelemtől. (Kossuth Lajos) nagy hazánkfia névnapjá­nak évfordulója alkalmából a .Magyar Koronához* czimzett fogadóban f. hó 24-én esteli 8 órakor bankett fog tartatni. Egy teríték ára 60 kr. Elő­jegyzések eszközölhetők: a Behyna testvérek üzletében és a Wihs-féle ezukrászdában. — A Lajos naphoz, illetve névhez nekünk zempléniek nek van legtöbb jogunk; hisz annak dicső tulaj donosa Kossuth Lajos itt született megyénkben itt játszta le gyermekéveit; itt lelkesült mint ilju itt küzdött mint férfiú; itt kezdte hangoztatni a szabadság, népjog és hazáért lángoló lelkének magasztos eszméit, mely eszmék az 1848-ik évi dicső alkotásokban nyertek megtestesülést és melyek jelenben államiságunk alapját képezik. — Mindez elegendő arra, hogy folyó hó 24-én a kegyeletes megemlékezés lerovására minél számo­sabban jelenjünk meg. (Az újhelyi róm. kath. templom védőszent­jének) emlékére tartott búcsú ez idén is népes volt. Az ájtatatoskodó hívek nemcsak a városból, de a vidék közelebb fekvő községeiből is igen sokan sereglettek egybe a kereszténység magya- országi nagy megalapítójának sz. István király­nak tiszteletére. A templomi ájtatoskodás befe­jezése után — természetesen nagy kelendősége volt a »búcsú fiá.-nak, mely ily alkalmakkor a krajezáros mézes kalácstól kezdve, fel-fel egész az »emeletes* görögdinnyéig száz és száz féle alak­ban kinálkozik. Legnagyobb keletje volt a túlé­rett sárga dinnyének és az éretlen görög dinnyé­nek. Nem ártott volna egy kis piaczrendöri szemlét tartani a dinnye-garmadák felett, mert Írva vagyon „hogy a ki e gyümölcsből eszik a halálnak halálával hal.* (István napja) nemcsak Ujhelynek hanem Kelecsenynek is bucsujáró napja. E napon, főis pánunk nevenapján, a vármegye középpontja mint­egy varázsütésre áthelyeződik a kies fekvésű, csen­des falucskának főispáni vendéglátó házába, hol a szerető kis család ünnepének igaz örömében a legőszintébb szívvel osztozik az, a nagy család is, melynek hivatalos neve .vármegye." Nem hiva, nem küldve, hanem a szívnek igaz sugalla­tát követve seregük ily alkalomkor a szeretetben leggazdagabb, a népszerűségben legnagyobb, a tiszteletben legünnepeltebb zempléni főispánnak kelecsenyi tuskulánumába a vármegye színe, vi­rága, java. De az idén nemcsak a vármegye, díszes gyülekezetének, hanem magának Kele­csenynek is ritka szép, szívet emelő, lelket gyö­nyörködtető alkalma volt az István-nap. Ugyanis a főispán által építtetett s ezelőtt pár hónappal megnyílt kelecsenyi óvóiskolának növendékei, számszerint 53-an, Csepka Amália óvónő értel­mes vezetése mellett, nemzeti szinü zászlók alatt, kisérve a szülők sürü sorai által — lerótták jó­tevőjük iránt érzett hálájuk adóját Az ünnepi ruhába öltözött, felbokrétázott és fölkoszoruzott gyermek-sereg élén s nevében főtiszt. B ész­té r c z e y Ferenc z, barancsi plébános üd­vözölte, tőle megszokott emelkedett szellemű és elokvens beszéddel az ünnepelt pártfogót. — Azután egy leányka, majd egy fiúcska lépett elő s adtak magyar szavakban ékes ala­kot a gyermeki szív érzelmeinek. Majd üdvözlő magyar dalban zendült föl az óvósereg, éne­kének refrénje .isten éltesd jótevőnket“ hazafias érzelmű könyeket varázsolván a szemekbe. A jelenet magasztossága — mikor az ártatlan gyer­meki szív tolmácsolja háláját buzgó apostola előtt téritő munkájának közvetetlen jutalmaként a magyar nyelv^ífbslid egenedett apák, anyák, felnőtt testvérek, yolconok nevében s jelenlétében — a szemek köhyüiben tükrözött s nem volt szem könyü nélküle. Lehetett volna-é e köszön­tésre szebb válasz az adottnál: .Isten éltessen benneteket kedves gyermekek!“... s egy szent és mély érzelem, mely a könyekben beszélt. A fényes ebéd alkalmával elmondott beszédeknek is e jelenet adta meg a mottót s a kelecsenyi ez idei István-nap hangulatára teljes valójában ráillik a »hazafias« jelző. Isten éltesse szeretett főispánunkat kedves családjának, a nemzeti ügy­nek, a közérdeknek örömére, hasznára és díszére a legjobb egészségben, megelégedésben s köz­pályája nagy sikereinek látásában — nesztori évekig ! (A s.-a.-ujhelyi husfogyasztási szövetkezet) alakuló közgyűlését a mai napon, vagyis f. hó 22-én, d. e. 10 órakor a megyeháza kis termében tartandja. Az érdeklettek ide tisztelettel meg­hivatnak. (Becske Bálint) Zemplén-vármegye kir. adó- felügyelője és Kecskés Dezső a kir. illeték- kiszabás főnöke I. osztályú p. ü. titkárokká lettek előléptetve. Fogadják tisztelt barátaink a köz­ügyek legkritikusabb terén bölcs mérsékletükkel Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents