Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

A csorbi tónál. Julius végén. A nyár forraló heve s emésztő pora ellen a Kárpátokba készültem s már maga ez a gon­dolat üditóleg hatott ellankadt tagjaimra: tüdőm előre élvezte a fenyves balzsamos illatát, ajkam a csörgedező patak kristály tiszta vizét s szemem előre gyönyörködött a magas Tátra remek táj­képében s méltán. Hazánk e hegyvidéke oly gazdag a természeti szépségekben, hogy soha nem tudunk betelni annak , szemléletével, lelkünk folyvást visszavágyik oda — a magyar Schweitzba, mint a hogy a Kárpátok vidékét számos s köztük némelyik világhírű fürdője, mulató s üdülőhelye, tava, vízesése, barlangja s egyéb kirándulási pontja miatt méltán nevezni szokták. S valóban az utóbbi években oly lendület, emelkedés mu­tatkozik e téren, a hazai és külföldi közönség annyira kezdi felismerni s méltányolni e tekin­tetben való gazdagságunkat, hogy a Kárpátok csak úgy zsong a fürdczo, mulatozó s tourista vendégektől s minden fürdő s megszálló hely tele van idegenekkel. Jelen kirándulásom czélpontjául a Kárpátok egyik legkedvesebb s legszebb részletet: a csor­bái tavat választottam. Réaumur a null felett 3— 4-et mutatott, Jupiter Pluvius gazdagon öntötte áldását, midőn Kassán vonatra ültem, hogy kirándulásom vona­ton megközelithető végpontjáig, a csorbái állo­másig utazzam. Touristának s főleg a Kárpátok közt, készen kell lenni az idő bármely szeszé­lyére ; én is meghajtottam magamat előtte, erősen bízva azon sokszor bebizonyult tétel igazságában, hogy az időjárás hasonlít a nőkhöz: époly sze­szélyes, époly változó! Reményem, habár egyelőre csak gyöngé den valósulni is Ígérkezett. Midőn pár óra múlva Csorbán kiszállottam: a hőmérsék megkétszere­ződött, az eső is csak permetezett. így indultam meg a jó országúton felfelé a tóhoz. Az ut, tekintve azt, hogy az esőzés miatt a magasabb régió mind fátyolba volt burkolva, kévés válto­zatost nyújtott: most erdő — a titokzatos fél- homályu, karcsú sudaru, félénken zizegő fenyves, — majd erdőirtott domb, itt-ott kopár, sziklás hegyoldal, vagy gyepes lapály, ezek osztatlan felváltva követték egymást, — e mellett az úttal mindenütt lépést tartott egy gyors hegyi patak. El-elnéztem változatos folyását, most sziklák közt, keskeny kígyó utakon tör előre, lépcsöről-lép- csőre zuhanva alá, fehér habos ruhát öltve s ha­ragját dühös zúgással fejezve ki; majd gyors iramodással szökik egy útját álló sziklatömbnek, döntögetné, de nem bírja s megszégyenülve megy tovább; itt kiszélesül medre s nyugodtan vonul­hatna el, de előbbi futtából most sem tud ma­gához térni; ott illatos virágok, karcsú fenyők környezik ágyát, hüs árnyékkal fedik be s hall­gatják locsogását... s tovább ... tovább ! De mit ért nekem utamnak mind e szépsége, ha a Kárpátok felhőbe nyúló csúcsaiban nem gyönyör­ködhettem 1 Utam egyre emelkedett, az utjelek, feliratok egyre szaporodtak, jelezve a tó közellétét; egy­szerre a távolban a fák közt házfödelet pillantok meg: itt vagyok 1 Pár perez múlva e tó partján állottam : ah! s a meglepetés önkéntelen felkiál­tása röppent el ajkamról. Az alföldi ember közönyösen tekint a lomha Tisza széles tengerére, de jöjjön ide: 1800 láb magasba a tenger szine felett s tekintsen a feny­vesektől, majd odább óriás hegyektől övezett csorbái tórá s ő, kit a végtelenül elterülő puszta szemlélete azzal a nyugodt, komoly érzéssel, a »nil admirari« elvével tölt el: ö is bizonyosan a kellemes meglepetés és elragadtatás betelni nem biró érzésével fog végigtekinteni a tó tükrén, a bájos panorámán. A csorbái tó a kárpáti tavak legkedvesebbje s legnevezetesebbike. Van tó, a mely nagyobb nála, például a nagy Lengyel-tó ; van tó, mely mélyebb, mint pl. a Halas-tó; de mindezek nehe­zebben megközelíthetők, zordon környezettel bír­nak, kopár, merev, sziklás hegyoldalak zárják körül, sötétfekete tekintetük rejtelmes érzéssel tölt el: mig a csorbái tó könnyen megközelithető, — a vasúti állomástól kocsin, "egy órajárás — környezete kellemesnek s valóban gyönyörűnek mondható, amennyiben minden oldalról fenyves erdő övezi, melyen túl emelkednek déltől ke­let- és északkeletfelé félkörben elnyúló irány­ban a kisebb-nagyobb hegyek, köztük a magas Tátra égig nyúló csúcsai, melyek, mintegy ékkö­vet zárják magukba a csorbái tavat. A csorbái tó közel 20 hektár területű, vize nem igen mély, kristálytiszta, fehér, majd belebb, a közép felé, halványzöld színben tükrö­ződik. A viz szélén itt-ott óriási kődarabok álla­nak, sőt egynéhány a viz közepéből is felüti fejét. A tóvize több kívülről befolyó forrásvíz, valamint bent is valószinüleg felbuzgó forrás által táplál- tatik s van belőle egy kifolyás is, Így vize mindig a legfrisebb, legkellemesebb. A tó alakja a kör­formáju sokszögéhez volna hasonlítható, ha ezt meg nem zavarná egy északfelől a vízbe benyúló félsziget, melyen egy csinos kis lak áll. A csorbái tóJa Szentiványi Miklós tulajdona s a tulajdonos számos schweitzi stylü, kedves formájú villát építtetett a partra, a tó körül, melyek némelyike a fenyves közül kandikál elő. E lakok telve vannak itt nyaraló vendégekkel s igy a tó partján élénk élet pralkodik, hozzájárul­ván az állandó vendégekhez a nagyszámmal át­utazó touristák is. Jó időben mindennap van kirándulás, hol egy, hol más irányba, most Lucsivnára, majd a 3 Tátrafüredre, hova pár órai hegyi ut vezet s a kényelmesebbeknek ló is áll rendelkezésükre, s Tátrafüredről el a tarpataki vízeséshez, vagy egész a bélai cseppkő-barlang­hoz; máskor fel a hegyek közé a poprádi tóhoz s onnan a lengyel nyergen át a galicziai oldalra. A tó partján szabad fürdőhely van elkerítve, de 2—3 hétben sőt néha nagyobb időközben sem használható, mert a levegő rendes, napfényes idő mellett is hűs, de kitűnő ozondus. Még a melegfürdő helyiségei is kályhával vannak ellátva; hogyne, hisz’ megesik néha, hogy null fokra száll a hévmérő, mint ez idén is júniusban s julius első felében; s ha aztán ilyenkor a köd s felhő eltűnik a Tátráról, ez hótakaróba burkolva mu­tatja szűzi vállait a vágyódó szemnek, de a kisebb hegyek is mind hóval vannak fedve. Úgy hogy egy ilyen alkalmmal méltán mondhatta tréfásan egyik vendég: sno itt most szánkáz- hatunk !« »Igen, ha farkasbundánk volnál« viszonzám én dideregve. S önkéntelenül gondoltam a télre, mely a természeti szépségek kevesebb változatát tüntetheti fel s melynek borúja búsit, derűje der meszt, s a kedélyt gyakran lehangoló változat­lanságot mutat. Eltekintve azonban az időjárás olykori sze­szélyétől, a csorbái tó egyik legkedvesebb nya­raló hely a Kárpátokban ; zajos életben nem igen gazdag, de hiszen ez pihenni, a folytonos mun­kától, a nagyváros poros levegőjétől felüdülni való hely s a mellett ott van a számos kirán­dulási pont, ott vannak a hegyi tourok, próbára téve az ember lábát és tüdejét s ezek kellő szó­rakozást is nyújtanak. Esténkint szép holdvilág mellett, a különben csendes, nyugodt tó is megelevenül. Csónakázók — élénk beszéddel, kedves danával — szeldelik keresztül felületét, kedves képet nyújtva az ábrándozónak! Ott létem alatt még azon szerencsében is részesültem, hogy az idő teljesen kiderült, a fel­hők elsimultak, a kék ég valóságos olasz derűben ragyogott s a tiszta idő teljes szépségében látni engedte a gerlachi s jégvölgyi csúcsokat a mint egymás mellett a magasba nyúlnak s rendithet- len nyugalommal — mint királyai minden bérez­nek és csúcsnak — uralkodnak az egész hegy­ség, az egész vidék, az egész Magyarország felett! ff. L HIVITILOM KÉSZ. 38506. szám. IV. Magyar kir. belügyminiszter. Valamennyi község elöljáróságának. Körrendelet. (Másolat.) A községekről szóló 1886. évi XXII. törvényezikk az országos törvénytár folyó évi julius hó 8-án megjelent szamában kihirdet- tetvén, annak kötelező ereje az 1881. évi LXVI. t. ez. 4. §-a értelmében az országos törvénytár­ban való megjelenését követő 15-ik napon, azaz 1886. évi julius hó 23-án kezdődik. Habár a törvény világosan és szabatosan rendelkezik és irja elő mindazon teendőket, me­lyek a törvény keretén belül, annak végrehajtá­sánál az illető hatóságok, hatósági és községi kö­zegek feladatát képezendik; mégis tekintettel a jelen törvénynek a régitől eltérő több rendelke zéseire, szükségesnek láttam a megye közönségé­nek figyelmét részben miheztartás, részben meg­felelő intézkedés végett az alább következőkben foglaltakra felhívni. A törvénynek 9-ik $-a azt rendelvén el, hogy a községnek a települési szándék bejelen téséröl igazolványt kell kiállítania, szükséges lesz az iránt intézkedni, hogy a községek (rendezett tanácsú városok) küion pontos jegyzéket vezes­senek arról, hogy ily igazolvány kinek és mikor lön kiállítva; ugyanoda azon esetben, ha a tele­pülés meg lön tagadva, ezen körülmény az oknak rövid felemlitésével s annak megjelölésével, hogy a megtagadás mikor vált jogérvényessé, szintén feljegyzendő lészen. A 14. §. a felvételi dij követelhetését min­den községre kiterjesztvén, felhívom a megye kö­zönségét, hogy kellően ellenőrizze azt, miszerint a községek a törvényben különben is mérsékelt­nek jelzett dijat, vagyonuk jövedelme, abból a lakosokra háramló előnyök s az általuk viselendő községi terhek és egyéb helyi viszonyok megél­hetési feltételeihez mérten állapítsák meg. Külföldieknek a községben lakhatását, tele- pülhetését és a községi kötelékbe való felvételét a törvény 15. §-a szabályozván, ami a települhe- tés és a községi kötelékbe való felvétel kérdését illeti, ezekre nézve a törvény világosan s minden félreértést kizáróan intézkedik, sőt a községi kö­telékbe való felvételre nézve az 1879. L. t. ez. életbe lépte óta már gyakorlat is áll fenn. A lakhatás kérdésére nézve a törvény ren­delkezésének helyes és a foganatot biztositó vég­rehajtása tekintetében a megye közönsége külön utasítást fog venni, mi azonban ki nem zárja azt, hogy a törvénynek e részbeli intézkedése is az időközben felmerülhető egyes esetekben megfele­lően alkalmaztassák. A törvény 28. §-a rendelkezésére való te­kintettel, minthogy a 64. §. szerint az ez utóbbi szakaszban emlitett szabályrendeletek átvizsgálan- dók lesznek, figyelmeztetem a megye közönségét, hogy gondos ügyelettel legyen arra, hogy a sza­bályrendeletekbe a törvénnyel ellenkező vagy ren­deltetésének meg nem felelő intézkedések fel ne vétessenek, s ha bármi alkalomból ilyesek léte zése észleltetnék, azok iránt a netán fenforgó ma­gánjogi viszonyok érintetlen hagyása mellett az orvoslás eszközöltessék. A 32. §. kiterjesztvén a képviselőtestületben gyakorolható legtöbb adót fizető jogot, az öz­vegy vagy törvényesen elvált nők, nagykorú ha- jadonok és a jogi személyek meghatalmazottjaira, továbbá a kiskorúak gyámjai és a gondnokság alatt állók gondnokaira is, már a legközelebbi al­kalommal, midőn a legtöbb adót fizetők névjegy­zéke ismét kiigazittatik, tehát az 1887. évre szó­landó névjegyzék összeállításánál kivétel nélkül valamennyi községben a jelen törvény rendelke­zéseit keilend kizárólag alkalmazni. A 33. §. értelmében a legtöbb adót fizető képviselők által kijelölhető és az alispán, illetőleg főszolgabírónál bejelentett megbízottakról az illető község azonnal értesítendő, a községnél pedig a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe az illető leg­több adót fizető képviselő neve mellé megbízott­jának neve feljegyzendő lesz. Minthogy a 38. §. szerint a meghatalmazá­sok a választás előtt egy órával a választási el • nőknek, mint különben érvénytelenek, bemutatan- dók: figyelmeztetem a megye közönségét arra, hogy a választási elnöknek kötelességében álland a választás színhelyén legalább egy órával a sza­vazás megkezdése előtt jelen lenni, nehogy abbeli panaszra szolgáltasson alapot, hogy a meghatal­mazásoknak a törvény szerint való benyújtására az idő hiányzott. Az 51. $. szerint az igazoló választmányba két tagot a főszolgabíró, illetve az alispán nevez­vén ki, legczélszerübb lenne, ha ezen két tag ki­nevezése ugyanakkor eszközöltetnék, midőn a 45. §. alapján a főszolgabíró, illetve az alispán a vá­lasztás napját kitűzi, mert az igazoló választmány­nak elnöke nem mindég a nevezett két tisztvi­selő, s igy alakulásában nem vesz okvetlenül sze­mélyesen részt. Az 56. §. első bekezdésében foglaltak tekin­tetéből a megye közönségét az arról való gon­doskodásra hívom fel, hogy a közgyűlések szá­mát, idejét minden község s rendezett tanácsú város szabályrendelettel állapítsa meg, s hogy a tavaszi és őszi azon rendes közgyűlés napja, me­lyen a számadások vizsgálatának, illetve a költ­ségvetés megállapításának kell történnie, figye­lemmel azon napokra határoztassék meg, és pe­dig a törvény értelmében legalább egy hónappal előbbre, a mely napokra a törvényhatóságnak ta­vaszi, illetve őszi rendes közgyűlésé a törvényhez képest megállapítva lön. A 63- 8- megállapítja azt, hogy a rendezett tanácsú városokban a hatósági jogkörrel biró ta­nácsot az elöljáróságnak mely tagjai alkotják, mi­nélfogva a rendezett tanácsú városok utasitandók, hogy a tanács ügyrendét és a törvények által hozzáutaltakon kivül egyéb hatáskörét, törvény- hatósági jóváhagyás alá terjesztendő szabályren­deletek által újra határozzák meg és pedig a tör­vény (69. §.) azon rendelkezésének figyelembevé­telével, hogy a rendőrkapitányok a város pénz­ügyeit, javadalmait, vagyonát és gazdászatát ér­deklő ügyeknek a tanács által való intézésében részt nem vehetnek. A 64. §-ban emlitett szabályrendeleteknek a törvény határozmányaival összhangzásba hozata­lára határidőül 1887. évi márczius ji-ikét állapítom meg és egyúttal elrendelem, hogy a megye kö­zönsége az iránt, vájjon a szabályrendeletekre nézve követelt intézkedés a fenn kitett határidőig megtörtént-e, hozzám legkésőbb 1887. junius hó végéig jelentést tegyen. A 65. §. utolsó pontja a törvényhatóságot azon joggal ruházván fel, hogy bizonyos esetben a községi elöljárók háza és egyéb vagyonának a község költségén tűzkár ellen való biztosithatását elrendelhesse, figyelmeztetem a megye közönsé­gét, hogy az érintett rendszabály ott lesz alkal­mazandó, hol gyakoribb gyujtogatási esetek fel­merülte és a lakosság valamely részében az elöl­járóság vagy egyes tagjai irányában annak hiva­tali ténykedéséből kifolyó alaptalan ellenszenv, annak szükségét igazolnák, a község vagyoni ereje azonban itt is méltányos figyelembe veendő, (Vége következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents