Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-12-19 / 51. szám
Tizenhetedik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) Sátoralja-Ujhely, 1886. deczember 19. 51. sz. ELŐFIZETÉSI ÁS : Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratom nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mond8or dijja 20 kr. HIRDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt, diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden □ centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. Az udvariasság adója. — Felhivás S. a-Ujhely lelkes közönségéhez, — A vidékre és helyben postán szétküldött uj évi üdvözletekért évente ezerek és ezerek adatnak ki és folynak be az állam kincstárába. A figyelem, az udvariasság lerovására, minden mélyebb gondolkodás nélkül, évente óriási összeget öl az intelligens osztály a levélbélyegjegyekbe. A társadalom, a kormány figyelmeztetésére hallgatva, itt-ott már évekkel ezelőtt levetkőzte a múlttól átörökölt ama költséges és a nemes Ízlés hijával járó divatot. A rósz szokás helyébe, amelyben tetszelgett önmagának, magára öltötte azt a szép uj szokást, melyből a szív nemes gerjedelme és az önzetlen emberbaráti szeretet melege sugárzik át a társadalom szenvedő tagjaira. A főváros példáját követte a közeli vidék, ennek példáját a szomszéd, és úgy tovább, mindig távolabb körbe hullámzó gyűrűkben. A krajcárokat és forintokat, az udvariasság adóját, mai napság már az országnak minden fejlettebb társadalmi értékkel biró községe átváltoztatta az emberszeretet önkéntes adakozásává. Minden valamire való községében hazánknak a nagyobb üzletek, dohány elárusító helyek, kaszinók, olvasó-körök, szóval a nagyobb látogatottságnak Örvendő helyiségek ajtain olvashatók a múló év hetében az ilyen feliratos táblák: „Itten az uj évi üdvözleteket megváltani lehet!“ Azaz, a mondott helyiségekben a jótékonysági egyesületek gyűjtő iveket deponálnak, amelyekre kiki, szive sugallatát követve, annyi-amennyi összeget lefizet s ily módon megváltja magát az udvariasság adójától s ennek az uj évi gratulációk szétküldésével járó terhétől. Az ekként begyülö összegeket a jótékonysági | egyesületek nyilvánosan nyugtázzák és az ezer sebből vérző társadalom szenvedésének enyhítésére fordítják. A kornak üres divatát a humanizmus könyörületes kezével a nyomorral küzdő társadalom áldásává változtatják. A hétköznapiság színvonalára sülyedt szó kást fellángoló emberbaráti szeretetté varázsolják. S.-a.-Ujhely város, amelynek nemesen érző lelkes közönsége annyi szép és ritka például szolgáló jelét adta már az emberszeretetnek, bizonyára nem fog idegenkedni szózatunktól, ha ötét a főváros, a vidék és a müveit külföld példájára figyelmessé téve, mély tisztelettel felkérjük a szép szokás elfogadására, követésére: az uj évi üdvözletek megváltására, az udvariasság adójának a nyomor áldásává leendő átformálására. A helyett, hogy levélileg egymásnak boldog uj évet kívánunk: tegyük boldoggá a boldogtalanoknak uj évét! Az udvariasság helyett tegyük szokásunk állandó forrásává az emberszeretet ! A hiúság helyébe tegyük a szivjó- ságot! A szó helyébe a tettet! Igazi és tartós boldogság csak ott van, ahol a tetterös szeretet indítja öntudatos munkára a sziveket. Az isten is szeretetből teremtette és szeretettel tartja föl a világot addig, ameddig szereti ! Ameddig az árvák, ügyefogyottak, nyomorban szenvedők hálaimája felhallszik az égig: az isten szeretni fogja a világot ! Az örökké muukáló szeretet tartsa fen ezt a mi világunkat! Olvassák minél többen szózatunkat. Értsék és szívleljék meg mindannyian felhívásunkat. Szerezzen minden értelmes és jószívű ember törekvésünknek prozelitákat. Legyen a reánk jövó év a boldogtalanok boldog éve, és legyen uj a reánk jövő év egy uj szokásnak elfogadása, az udvariasság adómegváltásának életbeléptetése által. Ha majd a s.-a.-ujhelyi árvasegélyzö és jótékonysági egyesületnek feliratos tábláit olvassátok; dobbanjon meg szivetek a szegényekért. A jó batátok, a jó ösmerösök, a jó szülök, minden jó ember többre fogja be. csülni azt az áldozatot, amit a jótékonyság oltárára tettetek önként, mint becsülné obiigát névjegyeteket, — a régen divatját múlott négy kis betűvel! S.-a.-Ujhely, 1886. dec. 19-én. Dókus Gyula. Szerviczky Ödön. Dongó Gy. Géza Nemünk jobb feleihez! Megrázta fejét Kronosz, és lehullottak a zöld levelek. Szerte széjjel gurult a gyümölcs. Kiaszott a szőlő. Az életet felváltotta az álom a természet nagy birodalmában. A nyomor és ínség angyala repül el a föld felett. Itt a tél. Száraz nyár s ki nem elégítő aratás után majd beköszönt a hó, a fagy évadja — és milliók szive megdobban, ha elébe néz a következő hónapoknak, Rósz esztendő volt és nem gondoskodhattak télire. A mi csekély gabona, búza, kukorica volt, azt eladták még az ősz folyamán. Alig maradt meg a vető mag. Majd azt is elfogyasztják. Némely vidék feljajdulása már is elhatott az ország minden tájába. Mi lesz majd ezután ? Megint oly időszak előtt állunk, mely alkalmat nyújt az emberiségnek, hogy kimutassa, mi a tizenkilencedik század legszebb vívmánya, alkalmat nyújt a társadalomnak, hogy bebizonyítsa humanizmusát, emberszeretetét, jótékonyságát ; hogy tanujelét adják a nők, nemünk jobb felei, annak, hogy nem olyan rút ez a mi társadalmunk, mint amilyennek festik; hogy amidőn álta’ános a panasz a vallástalanság terjedése felett, mind inkább tért hódit a jótékonyság vallása. Ez utón méltó vezér a főváros. Büszkén teT A H 0 K Olasz meleg napsugár téli hidegben. Montekarló. A gZemplén* eredeti tárcája' II. Ha Mentone felöl jön az.utazó s az utolsó alagutat elhagyta, egyszerre előtte van egy táj, melynél kevés regényesebbet láthatni a Földközi tenger partján ; maga előtt látja elterülni Károly, Monakó hercegének egész birodalmát: a monakói hercegséget. Terjedelme olyan lehet vmint Budapest összes területe, szépségre versenyez bármely más hasonlóval, s gazdagabb sok más nagyobb hercegségnél Két szikla hegy nyúlik be a tengerbe, az egyiken, a magasabbon fekszik Monakó város, melyből kiemelkedik a hercegi kastély olajfák, ciprusoktól körülvéve, honnan ezredéves ágyú torkok ásitoznak rá a tengerre mely békés torkok egyébre sem alkalmatosak, mint arra, hogy fészket rakjon benne a madár s ottan menedéket találjon a kiöntött ürge. A másikon épült Montekarló, kaszinójának kimagasló s aranyos tornyaival uralkodik az egész vidéken. A szerencsehajhászok Scilla’ja és Carybdise, hol oly sokan szenvedtek már hajótörést, követve a csábitó szirének, az aranynak s az ezüstnek ellenálhatatlanul csengő és hivó hangját. Alig ha van valaki, ki Montekarlónak hírét ne hallotta volna. Gyakran olvashatni róla leiráso kát, tárcákat, s még gyakrabban találkozik vele az ember a különfélék rovatában s ilyenkor neve mint gyászlap, össze van kötve egy-egy öngyilkos nevével, ki mindenét a szerencse kerekének szeszélyére bízta, mindent veszített: vagyont, becsületet, önbizalmat s ami még részére tehernek megmaradt: élete, attól önmaga szabaditá meg magát. De Montekarló nemcsak a játékbarlang, nemcsak az öngyilkosok s kalandorok Eldorádója, Montekarló a Riviera nem I Európa egyik legszebb helye. Ha a Riviérát virágos kertnek nevezik : Montekarló a legszebb virágágy benne. Egy pont, hol a természet s az emberi kéz versenyre kelt egymással, hogy valami szépet, valami nagyszerűt teremtsen, hogy fölülmúlja az egyik a másikat, a természetet a művészet. Egy kis pont a kerek nagy világban s e kicsi kis pontban egyesítve, képviselve van az egész világ népe, szépsége, gazdagsága, nyomorúsága a maga bűneivel s hibáival. Mily hasonlatossága van természeti szépségeit illetőleg Bordigherával, s még is mily nagy az ellentét közöttük. Az egyik a mesterkéletlen természet, a rét egyszerű virágaival díszített falusi leányka, kit látva megigézve érezzük magunkat természetes naivsága s elbűvölve kereset- lensége által; mig Montekarló egy nagyvilági uölgy hatásával van reánk. Olyan érzés fog el, mintha egy hírhedt s általánosan ösmert nagyvilági hölgy bu- doárjába lépnénk be. Leporozzuk az ut által megviselt ruháinkat s cipőinket, megigazgatjuk félre- csuszott nyakkendőnket, elsimítjuk ráncainkat s s keztyüt huzva, bizonyos vegyes érzéssel lépünk be. A félelem s a kíváncsiság érzetével. A félelemmel, hogy most olyas valamit teszünk, mit nem egészen helyeselünk, mit magunk előtt mentenünk kell, hogy szembe állunk azzal, kiről hallottuk, hogy mosolya annyitk megigézett, s hogy e mosolytól megittasulva oly sok lett boldogtalan s oly kevés boldog. Tudjuk, érezzük, hogy veszedelem előtt állunk, de a veszedelem érzete csábit, szeretnénk futni s mégis maradunk. Mérlegelve erőnket, elszántan lépünk be e nagyvilági hölgyhöz, Fortuna istenasszonyhoz. Montekarló fekvése valóban megérdemli a »festői* elnevezést. Közvetetlen a park mögött óriási magas hegyek emelkednek, a sziklák kü- lörféle alakzatával, melyék oly szépek s mesterségesen fölállitottaknak látszanak, hogy egy német ösmerősöm szentül elhivé magyarázatom, hogy e hegyet a monakói herceg évtizedek alatt apránként hordatá föl, s hogy a meredek bástyákhoz hasonló sziklák az öngyilkosok számára készültek. A hegy aljában le a tengerig terjed a park, mely kétségkívül Európa legszebb kertje. Mind az öt világrész hozzá járult flórájával, hogy felékesitse azt. A bársony zöld gyep szőnyegből a legkülönfélébb dísznövények és cserjék emelkednek ki. A jukkák s dreénák, melyek itt famagasságuak s vastagságúak, kaméliák s azaleák, melyek ezer s ezer virággal vannak borítva. Egy helyen gruppok vannak alakítva a fényes sötét zöld s piros nagyvirágu magnóliákból, mig másutt a főnix s cikászpálmák ritka szép példányai lepnek meg. A passziflóra szép virágaival befutott lugasból, mint kép keretből belátni a 20—30 meter magas, legyező pálmákból alkotott aléba, hol a legfantasztikusabb fogatok korzót képeznek. Szép kilátás nyílik egy magas csepkövekből összeállított szikláról, melyet az aloék s kaktuszok minMai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
