Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-12-05 / 49. szám
Ismernünk kell a levegő, a viz, a tápláló szerek, a lakás, a ruházat, a tisztaság, a fizikai nevelés befolyását a test egészségére. E tekintetben sokat remélek most alakuló közegészségi egyesületünktől, mely céljául első sorban a felvilágosítást tűzi ki önnönmagunkat, s a nép egészségének forrásait s föltételeit illetőleg s melynek olcsó, népszerű közlönye hivatva lesz az ide vágó ismereteket terjeszteni s bevinni oly körökbe is, hol a természettudomány még keveset hódított; s éppen azért vállvetve működjünk közre, hogy ezen üdvös intézmény mentül több pártoló laikus taggal bírjon s megszilárdulhasson. Kik az ismeretek megszerzéséért a központba nem mehetnek, azoknak el kell vinni azokat hazájukba. Addig pedig mig közegészségügyünk fejlődését a természettudományi ismeretek utján bevárhatnék, és bevárhatnék azt, hogy népünk belátandja, miszerint azon három ügynek fejlesztése, miket Trefort pozsonyi választóihoz intézett egyik beszédében, mint politikájának vezérelveit zászlójára irt u. m. tudomány, vagyonosság és egészség — bodogulásunk legelső kelléke; és bevárhatnék még azt is, hogy törvény- hatóságaink és községeink a közegészség- ügyi törvény nemes intencióit jószántukból foganatositandják: a kormány feladata fog maradni, hogy ismét Trefort szavaival éljek ezen még nagy mértékben „antigouverne- mentalis“ országban, ha kell erőszakkal is, az állam ezen egyik legfőbb követelményének érvényt szerezni. Csakhogy meggyőződésem szerint mindaddig, mig közigazgatási rendszerünk a mai marad, nincs hozzá eszköze. Ennek gyökeres, megváltozott viszonyainknak megfelelő reformja nélkül én állami életünk helyes, modern fejlődést minden szép törvényeink mellett képzelni nem tudom. Azért előadásomat azzal végzem be, a mivel Stein az államigazgatásról szóló klasszikus müvét kezdé, hogy: »minél tovább halad az emberiség, annál határozottabban lép előtérbe azon tétel jelentősége, hogy a müveit népek az alkotmány-képződés epokháját már túl haladták, és hogy a tovább fejlődés súlypontja az igazgatásban fekszik.* müezzim imára hívja az igazhivöt és pihenő helye egy század osztrák-magyar katonának. Azon a helyen, a hol most a jó magyar baka tanulja a német kommandót; azon helyre majdnem minden nemzet mondhatja, hogy az fiai vérével van áztatva. Vérzett itt Libanon és Eufrát napsütötte harcosa ; hulott itt francia, spanyol, olasz, vegyesen azzal a nemzettel, mely élethalál harcot vívott oly sokszor e helyen a félhold uralmával. Most minden csendes. Régóta porladoznak a hősök, kik itt egymást gyilkolták. Veteráni kezet foghat a Tuba fa árnyékában Tahir pasával ; a vitéz Iskender bég ostromlójának Vécsey- nek megbocsáthatja már, hogy oly sok miizül- mán hullott el magyar kéz által. Eszembe jutnak Madách szavai: »Bolond világ volt hajdanában, Rém járt fel az ösök agyában.* De visszatérek ismét rövid kitérésem után a társasághoz, mely most csoportosan indul a nevezetességek megtekintésére. Első állomásunk a sziget temetője. Korhadt fejfák és kőoszlopok jelzik a helyet, hol a félhold pár száz alattvalója örök álmát alussza. E íejfáknak épen mint a mi sírköveinknek is megvan a maga arisztokráciája. A közvitéz vagy kalmárnak meg kell elégndnie szerény favagy kőoszloppal, ellentétben a vitéz bimbasik és bejekkel, kiknek egy kő szarkofág hirdeti nyugvó helyét, mely fölé megkülönböztetésül egy oszlopra nyugasztott kő-turbán is járul. A sírok közé ültetett tamariskákat és jázminokat a keletről jövő lanyha szellő ringásba hozza, mintha a holtak üdvözletét akarnák tolmácsolni a lombok: Ave viatores 1 mortui vos salutant. Hazafiság a divatban. A nyáron üdvös és hazafias mozgalom indult meg a főváros ifjúsága között. Arról volt szó, hogy a német öltözékeket magyar szabású ruhákkal cseréljék föl. A fővárosi sajtó az eszmét akkoriban a legnagyobb örömmel vette tudomásul s nem egy buzdító szava volt az ifjúság dicséretre méltó törekvéséhez. Minden nemzet féltékenyen őrzi nemzeti jellegét ruházatában, ősi jellegét viseletében, csak a magyar tudott oly könnyen lemondani arról. Pedig 49 után és a 6o-as években üldöztetések árán sem akart attól megválni. A külföldi divat, a külföld divatának maj- molása nagyon is rá ragadt társadalmunk bizonyos úri és fél úri k'irereire ; s viszont olyan ragaszkodással kapaszkodnak ők is belé, hogy láttára a magyar ipar, a magyar termék a semmibevevés mostoha sorsát kénytelen siratni. A magyar társadalomnak ez az indolenciája, ez a semmibe-vevés sokkal nagyobb hiba, sokkal nagyobb vétek, minthogy azt sima szavakkal jellemezni lehetne. Indokolt é a csere? Igazán vétek, talán hazaárulás lenne szembe állítania hirlapirónak a magyar áttillát a frakkal, a pruszlikot a miderrel. A magyar főkötő pláne motívumul szolgál az egész világon az asszony fejékességéhez. De mit tapasztalunk ? Azt, hogy sokszor a külföldi sablonokból kell importálnunk divatképpen a saját nemzeti viseletűnket. A kétségbeesett divatcsináló külföldi szabók, ahol rakásszámra he ver a régi divatminták halmaza, szépet és tetszetőst óhajtván szállítani a divatpiacra, azokbó1 az ízléses divatmintákból kiszemelik a legszebbet, a legkeresettebbet és amikor az elárusítók boltjába mi is vásárolni megyünk, azt tapasztaljuk, hogy a külföldi szalonok sokkal többre méltatják a magyar viseletét, mint mi magunk. Ok divatot csinálnak a mi viseletűnkből, mint olyanból, amelyik, célszerű, ízléses. Sokszor ők ruháznak fel bennünket magyar viselettel, mikor mi azt amugyan is megtehetnők. Hát ez jól van igy ? A berlini hölgyek tavaly rajongásig bele szerettek a magyar ,,huszárká“-ba. Olyan igézőnek találták viseletűnket, hogy a „huszárka“ viselése ma már egész nagy Németországban divattá vált. Mikor az országos kiállítás után Lesseps visszavezette a franciákat Párisba, ott a magyar csecsebecsék viselése valóságos kultuszszá vált. Natália szerb királynénak e nyáron annyira megtetszett nálunk a magyar főkötő, hogy ma már más fejéket nem is visel, s a királynét nemcsak udvarhölgyei utánozzák, hanem a szerb fő város egész hölgyvilága. A tavalyi londoni magyar vásár összes cikkeit megvásárolták az angolok. A párisi „Figaró“ egyik utóbbi számában azt olvassuk, hogy Párisban az idei divatszezonban a „hongroise trigane“ öltözék lesz a legkedvesebb újdonság. Tehát a magyar divat, a magyar cikkek az egész világot meg tudták hódítani, csak itthon nem tetszik; csak itthon nem tud lábra kapni. A nemzeti izlés ezen hanyatlása, a haza- fiatlanság bélyegét hordja magán. De hát kik csinálják első sorban a divatot ? Minden esetre a nők. A női divat van a legnagyobb ingadozásnak kitéve, Minden évben a farsang előtt uj báli cikkek, uj kelmék és egyéb dolgok árasztják el piacunkat. A farsangig még van idő, Nagyon sok Hatat leány és asszony már ma is azon gondolkozik, hogy az tárvasegélyző- és jótékonysági nő-egyesületnek^ s. a- újhelyi bálján milyen divatos toalettben igézzé meg a táncoló fiatalságot ? Mi pedig helyén valónak tartjuk már most figyelmeztetni hölgyközönségünket, hogy az idei farsang divatjául válasszák a magyar szabású öltözékeket. A magyar ipar termékeiből állítsák össze toalettjüket. Akkor igazán fognak tetszeni, igézni és hódítani. Nyilvános nyugtázás. A s.-a. újhelyi árvasegélyző és jótékony egyesület részére befolyt fizetésekről f. évi november hó 25-ikétől december 3-ikáíg : 1. Alapítványaikat teljesen befizették: a veres kereszt egyesület s.-a.-ujhelyi fiókja 200 frt. Dókus Józsefné 50 frt. Mezőssy Menyhértné 50 frt. Mericzay Lajosné 30 frt. 2. 50 frtos alapítványából 20 frtot befizetett Blizman Ferencz. Alapítványuk első részletét 10 frtot befizették a következők; Kolos Ma- nóné, Rieder Engelbertné, Jelenek Adám, Kolos Gyuláné, Matolai Etele. Fejes Istvánná a már befizetett fele kiegészítéséül 5 Irtot. Teich Zsig- mondné alapitó taggá lévén, befizetett 3 írtja kiegészítéséül 7 frtot. 3. Az 1886 iki rendes tagsági dijat 3 frtot: Szerdahelyi Vincze, Fendrich Miksáné, Főnyi Árpádné, Metzner Mór, Farkas Lajosné. 4. Aláirt pártolói tagdíjat; Perlsberg Ede 3 frtot. 5. Adományozott egy whistezö társaság 55 krt. Összesen 430 frt 55 kr. S.-a.-Ujhely 1886. deczember 3-án. Cliyzer Kornél, egyesületi pénztárnok. Különfélék. (S.-a.-Ujhely város) képviselőtestülete f. hó 18-án Dókus Gyula járási főszolgabíró elnöklete alatt közgyűlést tartott s elnöklő főszolgabíró abbeli előterjesztése folytán, miszerint a képviselőtestület átalakítása, továbbá a tisztujitást megelőző előmunkálatok foganatosítása szükségessé vált: a régi szabályrendeletnek az 1886. évi XXII. t. cikkel leendő összhangzásba hozatala-, illetve átdolgozására Evva András elnöklete alatt Farkas Lajos, Nagy Béla és Pataky Miklós képviselőtestületi tagokból, a választók névlajstromának összeállítására Hlvathy János elnöklete Folytatás a mellékleten Még egy utolsó tekintetet vetve a temetőre, tovább megyünk tudni vágyásunkat máshol kielégíteni. Vezetőnk a mosché fele irányozza útját, követjük lépteit rósz kőlépcsőkön, mig felérünk a bástya fokára, hova a mecset van építve. Tágas terem áll nyitva előttünk, melynek fele kopott keleti szőnyegekkel a másik fele rósz deszkákkal van kipadlózva. A szőnyegre profán sáros cipőnek nem szabad lépnie, aki a valódi szent helyre be akar hatolni, annak le kell vetnie saruit a templom ajtaja előtt. Azonban a társaság egyik tagjában sem láttam hajlamot, hogy az európai etikett megsértésével a török rítus eme parancsának hódoljon. Rokonszenves benyomást keltenek a terem fehérre meszelt falai s csak itt-ott látható a próféta, vagy szultán utánzott autogrammja. Valódi emléklap. A háttérben nagy gyertyatartók, vagyis inkább méternyi magasságú mécsesek között áll az oltár, tiz lépcsövei és karfával ellátott emelvény. Innen imádkozik a miiezzin, kérve dicsőséget és szerencsét a fényes porta számára, de csak az ötödik lépcsőig szabad nékie a felmenet. A lépcsőzet tetején a próféta lakozik, ide f el- szállani csak a próféta utódának a szultánnak van privilégiuma. A szuette lépcsők, melyek fokát még ember lába nem érinté porosán állanak, úgy várják a dicső szultánt, de hiába várják. El fog korhadni e rósz íaalkotvány, összedül a nagy török birodalom, de a lépcsőt nem fogja érinteni a próféták utóda. Kíváncsiságunk ki lön elégítve, megláttuk a szieret látni valóit, kivévp a törökök hárpmét. Itten is a nők (társaságunk legkiváncsibbjai) részesültek előnyben, amennyiben megtekinthették egy öreg bég fiatal feleségeinek szobáit. Az alkonyat közelgett, midőn megelégedve a különben obskúrus bazárban felszolgált mokkával és latakia cigarettel, megrakodva az ösz- szevásárolt különféle apró emlékekkel a kikötőnek vettük utunkat, hol már járómüvünk türelmetlenségét sürü füstgomolyok által adta tudtunkra. Fáraó nemzetsége rá húzta a török indulót sivitó akkordjaival. Hogy dobhártyámat nem a legkellemesebben csiklandozta ez a zenei atten- tátum, azt a legerősebben bizonyíthatom, úgyszintén azt is, hogy török testvéreink nem bővelkednek, Haydn, Rouge de Isles, Ru- zitska rangú zenészekben. A part ezalatt egész vásár jellegét ölté magára. Dohány- és gyümölcs-árusok kinálgat- ják kiabálva áruikat, a kis török nebulók sivi- tozva szaladgálnak a parton, csak a török nők a háttérben ütnek el zajongó hitsorsosaiktól csendes trécselésök által. Boldogság lehet itt, török férjnek lenni. Kötelékeitől megszabadult hajónk sirályként hasítja a sima víztükröt kisérve a ,,csok-jassza“ kiáltások által. A Balkán ormai mögé a búcsúzó nap pihenőre szállott, utolsó sugarával fénybe árasztva s tündéri tájt s bucsucsókot adva négy ország határának. O’ Donell honfiúi érzete vett rajtam erőt. Az ő szavaival búcsúztam el Ada-Kalehtől. Szép vagy félhold birodalma — de szerencsétlen. Chyzer Béla.
