Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)
1919-06-14 / 38. szám
2. oldal. VÖRÖS HAJNAL 1919. junius 14. Hivatalos harctéri jelentés. 9 románok Szolnoknál megkísérelték a tiszai átkelést. A kísérletet visszavertük. A Magyar Távirati Iroda jelentése junius 13-röl: Szolnoknál az ellenség megkísérelte a Tiszán való átkelést. Az átkelési kísérletet visszavertük. Kisebb, ránk nézve kedvező kimenetelű harcok voltak az északi hadszíntéren. Miskolcztól délnyugatra, a Saió torkolatánál Újvári és Weisz tábori pilóták légi harcban egy ellenséges repülőt lelőttek. A többi harctereken semmi újság. * Hadseregfőparancsnokság. A kassai Munkástanács megválasztása. A direktórium elnöke Molnár Miklós lett. Kassa, junius 13. Tegnap ment végbe Kassán a Munkás- és Katonatanács megválasztása. A kassai proletariátus 15.000 szavazatot adott le, ebből mintegy 12.000 szavazat a hivatalos listára esett. A Munkástanácsba 128 tagot választottak be. Ma történt meg a 21 tagú intézőbizottság megválasztása, melynek elnökéül Molnár Miklóst választották meg. Ezután beválasztottak 4 tagot az országos szovjetbe és megalakították az intézőbizottság egyes ügyosztályait. Pozsonyt kiürítik a csehek. Prága rémületben van. Budapest, junius 13. Bécsből táviratozzák: A cseh esti lapok nagy rémülettel fogadták a Tótföldről érkezett híreket. Srobár miniszter bejelentése, hogy a Tótföld harmadrésze a magyarok kezére jutott, hogy Kassát ki kellett üríteni és hogy a Tótföld egy milliárdnyi kárt szenvedett, lesújtóan hatott. Misarek János iró, aki ma érkezett Pozsonyból Prágába, ezt írja a Tribuna esti kiadásában : — Épen most jöttem meg Pozsonyból és nem tudom, visszatérhetek-e még. Már megtettük az előkészületeket a város kiürítésére. A postahivatalok utasítást kaptak az elutazásra, sőt már el is utaztak. A cseh katonáK, írja Misarek, vitézül harcolnak, szinte dühösek. A tótok ellenben megfutamodnak, csapatostul hagynak el bennünket és a cseh tisztek sem tudják őket támadásra birni. Amig katonáink tehetetlenül és minden támogatás nélkül éjjel-nappal szolgálatban vannak, Klofác miniszter prágai Íróasztalától irányítja csapataink tótföldi visszavonulását. A megbízhatatlan olaszokról nem is beszélek, akiknek legfőbb parancsnoka többet ért a pohárköszöntők elmondásához, mint a háború irányításához. Nem beszélek az antantról sem, mert annyit Klofácnak is kellett volna tudnia, hogy csakis magunkra bizhatjuk sorsunkat. 9 TanácsMny rendeletéi a megszállás ideje alatt. Az imperialisták és kapitalisták pünkösdi királyságának öt hete alatt megszakadt az összeköttetés Ujhely és a Tanácskormány között. Ez idő alatt sóira jelentek meg a Tanácskormány rendeletéi, melyekből az uj világrend fog kialakulni. E rendeleteket, melyek mindenkire kötelezők s melyekneklnem tudásával senki sem védekezhetik, most mindenkinek sürgősen meg kell ismernie. Természetesen lapunk terjedelme nem engedi meg sem azt, hogy az összes rendeleteket szó szerint közöljük, sem pedig azt, hogy egyszerre valamennyit ismertessük. E helyett tehát folytatólagosan, sorrendben fogjuk röviden ismertetni a megszállás ideje alatt érvénybe lépett rendeleteket, mindenkor megjegyezve, hogy mely rendelet melyik számában jelent meg a hivatalos „ Tanácsköztársaság“ c. lapnak. Akit aztán valamelyik rendelet közelebbről érint, az keresse meg és szerezze be a hivatalos lap vonatkozó számát. Harmadik közlemény. A „Tanácsköztársaság“ 31. számában (április 29-én) jelentek meg a következő rendeletek: Alkoholellenes Tanáos szervesése. A munkaügyi és népjóléti népbiztosság 16. M. N. sz. rendelete megszervezi az Alkoholellenes tanácsot, melynek feladata az alkoholkérdósre vonatkozó összes ügyekben hivatalos előterjesztéseket tenni és szervezni az alkoholéi enes társadalmi mozgalmat. A Tanács folyó ügyeit 5 tagú direktórium intézi. Egyéb népjóléti rendeleteb. Ugyanezen népbiztosság a 17. M. N. N. számú rendelete kimondja, hogy a munkás- biztositási választott bíróságok előtt folyamatban levő perekben azonnal tárgyalást kell tűzni s a pereket rövid időn belül le kell tárgyalni. A régi evkölcs. Kidobott, kirúgott lénye volt a múlt társadalmának a megtévedt, az elesett nő. A régi rezsim erkölcse rabszolgává tette a nőt, kinek nem volt más joga, mint az, hogy gyermeket szüljön. A múlt társadalma külön erkölcsöt állított fel magának mindenről, a vallásról, a szerelemről, az életről. Féltve őrizte egyetlen várát — az eikölcsöt. — A gróf birtokán ólt az öreg, őszhaju, becsületes munkájában megőszült utkaparó. Nehéz testi munkájával őhbórért dolgozva éjjel-nappal, tartotta fenn nagyszámú családját. Felesége elhalt, gyermekei elszéledtek a nagyvilágba. Kenyeret mentek keresni és nem maradt más odahaza, csak a legfiatalabb leánya. Az utat tisztogatta az öreg utkaparó, azt az utat, melyen a fiatal gróf ur a kontesszel kilovagolt reggelenként délelőtti kilovaglásra. Ebéd előtt szükséges a mozgás mondották. Nekünk szegény nyomorult proletároknak nincs erre szükségünk. Mi eltud- juk silány ebédünket enélkül is költeni, hogy ki kellene lovagolnunk, vagy csak erre gondolni is mernénk. A fiatal gróf szemet vetett az utkaparó leányára. Tetszett neki a fiatal, üde husu, piros pozsgás, telt mellű paraszt leány. Ingerelte a vérét, felkorbácsolta a fantáziáját a fiatal leány piciny lábikrája, formás fehér lábszára. Hosszan elnézegette, mint mos a patakban- és hogy nyaldossa a kristálytiszta patak vize hófehér térdkalácsát. Magához hívta. Beszélt néki hosszan a gazdaságról, a fényről, a pompáról, a gazdag jutalomról. A leány elvakult. Ott érezte magát a puha perzsa szőnyegek, gobelinek és nippek birodalmában, ott érezte magát, hol egyszer gyermekkorában félve és reszketve bent volt az édesanyjával. Mint víziók vonultak el előtte a gyémánt gyűrűk, az ékszerek, a kollierek, a butonok, az arany karkötők gyémánt betétekkel. Magán érezte a nehéz selyem ruhákat, maga után vonta az arany fonalakkal hímzett uszályt. Nehéz harcot vívott önmagával. Két lélek küzdött nehéz csatákat. Hát miért ne lehetne nékem is olyan, mint másnak ? ... Más vagyok-e én, mint a többi ? ... És elesett a leány I... Szeretője lett a grófnak. A gróf először gazdagon jutalmazta, majd mikor már sz anyaság jelei mutatkoztak a lányon eltaszitotta magától. Letagadott mindent. Az apa szégyenében kitagadta leányát. Kidobta kunyhójából, mint megbélye- gezettett. A leány elbujdosott. Az apa szégyenében és lelki bánatában lassan elpusztult. A leányból céda lett, ki folyton sü- lyedt lefelé, az élet fertőjében« Ma már kiaszott a teste és bűnnel teli a gondolata — a lelke. Qz volt a régi társadalom morálja. Ez volt annak a nagyszerűnek nevezett erkölcs. A gróf urfi azért szabadon járt. Nem Ítélte el senki, nem dobta ki a társadalom. Tovább végezhette aljas munkáját. Tovább tehette tönkre a szegény, köny- nyen elvakitható proletár lányokat, tovább zavarhatta a proletár családok családi bé-
