Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)
1919-04-12 / 18. szám
2. oldal. VÖRÖS HAJNAL 1919. április 12. I Fellángolt a forradalom egész Németországban. A Vörös Hajnal telefonjelentései. — Bpest, áprsll. Berlinből jelentik : A Ruhr vidéken kiakarták kiáltani a szövjetköztársaságot. Tegnap éjjel kellett volna ennek megtörténni, de a kormánycsapatok Essen megszállásával meghiúsították a tervet. Mühlheimban a munkástanács 17 tagját letartóztatták. Düssendorfi jelentések szerint a kormánycsapatok és a tüntető tömeg között állandóan súlyos összeütközések vannak. Eddig 25 halottat jelentenek. Braunschweigban szombatra határozták el a szovjet ktkiáltását. Drezdából jelentik, hogy a kormány fegyveres erőt küldött a Rugan-Zwit- tani szénbányák környékére, mert' a spartaccuszok a tárnákat fegyveres erővel akarják megszállni. Olasz dandárt kilöött ellenünk az Antant ? Bpe*t, ápr. 11. Bécsből jelentik: A „Deutsches Voll- ksblatt" csütörtöki számában tud arról, hogy az antant a magyar bolsevizmus letörésére 2 olasz dandárt küldött ellenünk. A „Vollksblatt" pénteki száma megcáfolja e hirt és azt mondja, hogy az antant bécsi parancsnoksága semmiféle fegyveres intervencióról nem tud. }/íég e héten kész a békeszerződés. Budapest, ápr, 11. Rotterdamból jelentik: A „Nieuve Rotterdamsche Courant“ megerősiti azt a hirt, hogy a békeszerződés főbb kérdéseiben még e héten készen lesz. Ekkor a német delegáltakat is meghívják Párisba. Erre mutat az is, hogy Lloyd George hétfőn Londonba utazik és az alsóházban fontos kijelentéseket tesz, szerdán pedig visszautazik Párisba. Egy másik párisi jelentés szerint Bonar Law Párisba érkezett, hogy a végleges békefeltételekről tárgyaljon a meghívott német delegáltakkal, mert a konferencia most már egységes a főbb békepontokban. £lcyd (jeorge a kártérítésről. Budapest, ápr. 11. Amsterdamból jelentik : Az alsóház tagjai táviratot intéztek Lloyd Geoge- hoz, amelyben kérték, hogy a kártérítés kérdésben való álláspontját fejtse ki. Lloyd George úgy válaszolt, hogy ő és minisztertársai ragaszkodnak választóiknak tett Ígéretükhöz, amelyek hadikárpótlás nélküli békét akartak. A „Temps“ párisi tudósítója azt mondja, hogy Lloyd George némi vonakodás után szerencsére belátta, hogy Németország kártérítési kötelezettségeit legalább elvben ki kell mondani. flz európai helyzet és a világboisevizmus. Franciaország imperializmusa • a négyek-tanácsának tárgyalási rendszere a győzőkből legyőzötteket csinál — Írják az angol és amerikai lapok, — helyes, igazságot éa gyors béke a bolsevizmus széruma létt volna, mondják a semleges diplomaták. Nem áltatjuk magunkat hiú reményekkel és csak igen kevés örömet éreztünk az utolsó hetek ellentmoadó híreinek olvasásakor, amelyekben Clameneeau már többször megbukott, a amelyek szerint a párisi konferencia feloszlott, de épen Így az sem ijeszt meg, hogy az antant fegyverrel akarja letörni a bolsevizmust — vagy, hogy nyíltabban beszéljünk — 500000 emberrel jön Magyarország ellen. Mert az igazság ez: Cleraeneeau még mindig miniszterelnök, a párisi konferencia ma is együtt van, Wilson még nem utazott vissza Amerikába s az antant a bolsevizmussal szemben teljesen tanácstalanul áll és még nem határozott, de — és ezt Foeh, Pótain és Clemenceaun kívül mindeaki tudja — a párisi konferencia csődbe jutott, a győzelemmel kikényszeri- tett »fait accompli" nincs meg többé és a szövetségesek képtelenek akaratukat Kö- zépeurépára oktrojálni, Ezek megértésére vizsgáljuk meg az utolsó napok eseményeit s mindenek előtt a hadikárpótlás kérdését. Ebben az egyben az antant mindenha egységes volt s olysn igényeket árult el, amelyekkel évszázadokra koldusbotra juttatta volna Kö- zépeurópát. „Minden zsebünket ki fogjuk kutatni" mondta a különben mérsékelt Lloyd George és francia lapok már számokról — 360 milliárdról — is tudtak. Ma pudig ugyanezek az újságok közük, hogy mindössze Németország arany készletéről van szó (persze ha németek is beleegyeznek I) s est is az elpusztított vidékek felépítésére fogják fordítani — amit, ha jól emlékszünk, a németek önként felajánlottak. Nézrük most a területi kérdéseket, amelyekre nézve már 1917-ben, a londoni egyezményben döntöttek. E szerint Franciaország megkapja Elszász-Lotharingián kívül, a Saar vidékat, (ezt Fooh mindig is keveselte és a Rajnáig akart hódítani) Olaszország Déltirolban körülbelül a Brenner hágóig nagyobbodik, Szerbia, Románia, Csehország igényeit ismerjük. Anglia, Japán, Amerika, Belgium pedig a német gyarmatokon és a Török birodalomon osztozkodnak. Ezzel szemben mit írnak ma az angol és ameriksi lapok? Követelik a wiisoni elvek pontos betartását, a népszavazást és az annexiómentes békét, amelyre a párisi konferencia úgy rezouál, hogy Danzigot meghagyja német városnak, Fiúméból szabad kikötőt csinál, Wilson kikényszeríti ax annexiókról való lemondást, Német Csehországban 20-ika tájára tűzik ki a népszavazást, a Saar^vidók pedig nem cserél gazdát, csak épen, hogy 20 évre kibériik a franciák, (amit mi teljesen jogosnak és méltányosnak tartunk.) Magyar- országba elküldik Smuths tábornokot aki a Wíx jegyzékét visszavonja és a megértés útját egyengeti, ugyanekkor feladják Odesszát, a bolsevizmus elleni háború báz'sát. A megoldáson nem kell soká töprengenünk, mindössze erre, kell gondolnunk : egy ereje teljében levő, mérhetetlenül sokat áldozott, győztes — mondjuk — Auazíria-Magyarország megtűrne ilyen rekompenzlcié nélküli, jövőt ? S végül a bolsevizmus. Ebben is egyek voltak eleinte és a kapitalizmus megmentésére az azonnali fegyveres intervenciót pártolták s ezzel párhuzamosan egy erős, Német és Oroszországot elválasztó Lengyelország megteremtését határozták el. így született meg az Odessza-Arohangelszki expedíció és a független antant párti Lengyelország. Ma pedig mi a helyzet ? Odesz- szát kiürítették, Archangelszkből még ki nem mozdultak és összetett kezekkel állnak az immár egységes bolsevista, fenyegető Középeurópával szemben, amelyhez pár napon beiül Olaszország fog csatlakozni s bevallják, hogy a lengyel terv is csődöt mondott. Ez most a helyzet, azaz még egyszerűbben: a központi hatalmak proletár szövetsége, mint a háború előtt, megint fix tény, 03ak ép, hogy a »gőzhenger" most a mi oldalunkon van, ezzel szemben Amerika hirtelen a Monroe-dok- trina alapjára helyezkedik, mert csak igy reméli a bolsevizmus, Amerika felé való megakadályozását. Már most eltekintve a bolsevizmus fizikai és pszichikai okaitól, tisztán a katonai lehetőségeket mérlegelve, felvetem a kórdóst: remélheti-e a megára magára maradt Francia és Angolország, hogy a bolsevista háromnegyed Európával szemben kilátásosan állja meg a helyét ? Ezt ma ismétlem — Fooh, Petain és Clemenoeaun kívül senki sem hiszi. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a párisi konffx ncia hitelét vesztette és ha a fejvesztett kapkodásból csak egy kiutat látnak: a feloszlatást. E helyen objektiven meg kell azonban állapitanuuk, hogy Wilson, ha a mi proletárdiktatúránkba nem is belenyugodó, m'ndenesetre ekos, világos fejű és mérsékelt államférfi, aki a párisi konferencia többi delegáltjai közül mesze kimagaslik és akire még a kommunista Amerikában is szerep vár. A semleges diplomaták jámbor és »savanyu a szőlő" izü ell nvotósére pedig azt mondjuk, hogy a bolsevizmust fegyverrel sohasem állították volna meg, amiképen a rómaiak is hiába igyekeztek a ktreszíéoységnek gátat vetni, amely kereszténységnek végeredményében szintén csak gazdasági okai voltak. Aki el volt nyomva, minden időben könnyíteni akart a helyzetén, akit kizsákmányoltak, az
