Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)

1924-03-15 / 21. szám

(3) 21. szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924. évi március 15 már d. u. 16 óra 15 perckor (vagyis 4 óra 15 perckor) Ujhelybe érkezik. * Mindkét eredmény sokat lendítene városunk kereskedelmi forgalmán és amennyiben a tervbe vett újításokat sikerül valóra váltani, dr. Görgey 1st ván sokat segített Sátoraljaújhely gaz­dasági helyzetén. Számla és nyug$ta&S§y<&!§3©§& valamint egyéb okirati illetékek takarékkorona számítása. A takarékkorona számítást újabban a számla és nyugtabélyegekre, vala­mint egyéb okirati illetékekre is kiter­jesztette a pénzügyminiszter. Az erre vonatkozó rendelet szósze- rint a következő : 1. Minthogy az illetékszabályok szerint az okiratban feltüntetett ér­téket mindenkor a törvényes pénz­értékben kifejezve «keli az okirati illeték alapjául venni, a takarekko- rona pedig nem pénzérték, hanem csupán számolási érték, a takarék­koronára szóló okiratok (váltók, számiak stb.) illetékének lerovása alkalmával az okiratban (váltón,! számlán stb.) feltüntetett takarékko \ ronaösszeget koronára szóló állam- jegyösszegre keil átszámolni és az átszámolás eredményeként mutatkozó koronára szóló államjegyösszeg alap­ján kelt az okirat (váltó, számla stb.) illetékét leróni. 2. Az átszámolásra nézve az ille­tékszabályok értelmében mindenkor az az értékviszony lenne irányadó, amelyet az 1411/1924. M E számú minisztériumi rendelet alapján mű­ködő bizottság a kincstárnak az ok­irati illetékhez való joga megnyílá­sát megelőző utolsó hétköznapon — (vagyis rendszerint az okirat kiálli tása napját megelőző utolsó hét­köznapon) — állapított meg. Tekin­tettel azonban arra, hogy ennek a szabálynak pontos alkalmazása az értékviszony sűrűbb változása esetén az okirati illetékek lerovását és a lerovás ellenőrzését nehezítené, az okirati illetékek szempontjából irány adó értékviszonyt havonként rende­lettel fogom megállapítani úgy, hogy az okirati illetékek lerovása szem­pontjából az egész hónap folyamán a megfelelő rendelettel megállapított értékviszony lesz irányadó. 3. Mindazokban az esetekben, a melyekben a kincstárnak a takarék koronára szóló okiratok illetékéhez való joga bezárólag 1924. évi már­cius 31-ig nyílt meg, a takarékko rónának a koronára szóló államjegy­hez való értékviszonyát az okirati szempontjából következőképen álla­pítom meg : a) Ha a kincstárnak az okirati illetékhez való joga bezárólag 1924. évi március 13-ig nyílt meg, az ok­irati illeték lerovása szempontjából ; 100 takarékkorona === 100 koronára szóió államjegy ; b) ha a kincstárnak az okirati illetékhez való joga 1924, évi márc. 14-től kezdve bezárólag 1921. évi március 31 éig nyilt meg, az okirati illeték lerovása szempontjából : 100 takárékkorona == 115 koronára szóló állam jegy. 4. A 3. bekezdésben megállapí­tott értékviszony szerint kell a ta karékkoronaösszeget koronára szóló államjegyösszegre átszámítani akkor is, ha a takarékkoronaösszeget nem okirati illeték, hanem a kincstár ré­szére bezárólag 1924 évi március hó 31-ig megnyílt más (vagyonát­ruházási, törvénykezési, köz-gazga- tási) illeték megállapítása céljából keli alapul venni Jfíéitóztassanak dolgozni mondja a főispán a vármegyei árvaszéknek. A legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen történt — amint azt már leg­utóbbi számunkban megírtuk — . hogy az árvaszék elnöke .segédmunkaerőt kért egyes hátralékokban maradt nyil­vántartási munkálatok elvégzésére, Az árvaszék elnökének kérelme nagy meg­lepetést keltett a bizottságban, mert 1914. óta minden közigazgatási ülésen — tehát évenkint tizenkétszer — azt jelentette az árvaszék, hogy sem az előadóknál, sem a kezelő hivatalokban hátralék nincs. Az árvaszéki elnök észrevette a bi­zottság meglepetését és azzal próbálta magyarázni a fura helyzetet, hogy azok az állandó je'entések, amelyek arról szóltak, hogy restancia nincs, csak az aktákra vonatkoztak és nem a nyilván­tartási munkákra. A nyilvántartási mun­kálatokban tény eg állandó hátralékok voltak. Az árvaszék elnökének ezután a ma­gyarázó kijelentése után a főispán vet­te át a szót és azt kérdezte, hogy tu lajdonképen milyen időben vannak meg­állapítva az árvaszék hivatalos órái. Mikor pedig az árvaszék elnöke azt válaszolta, hogy délelőtt 8 órától dél­után 2 óráig, a főispán a következő választ adta a bizottság egyhangú he­lyeslése mellett: En rólam mindenki tudja, hogy 9 órakor járok be a hivatalba, de még egyetlen egy esetben sem tudtam olyan időben bejönni, hogy az árvaszéknél ott találtam valakit Viszont töbször megfordultam az árvaszéknél déli 1 óra előtt, de sohasem találtam ott már ebben az időben senkit. Véle­ményem szerint segéderőre semmi szük­ség nincs. Méltóztassanak csak a hát­ralékot egymás közt felosztani és pon­tosan betartani a hivatalos órákat Es főleg méltóztassék megmondani az ár­vaszéknél az uraknak, hogy mélcóztas- sanak dolgozni. Egyébként legköze­lebb felügyeleti vizsgálatot tartok az alispán ur Öméltóságával az árvaszék­nél és akkor meglátunk mindent. A főispán kijelentései láthatólag a bizottság minden tagjának nézetét fe­jezték ki. El is fogadták a főispán ja­vaslatát: és nem adtak segéderőt az át vaszéknek. Mindenki úgy gondolkozott, hogy: méltózfassanak dolgozni. Most már csak az a kérdés, hogy fognak-e méltóztatni dolgozni, vagy pedig bevárják a beígért felügyeleti vizsgálatot, hogy ismét odadörögje nekik a főispán — ezúttal azonban már írásban és iáéin keményebb szavkkaí — : méltóztassanak dolgozni. i -Q'iif'». fc.<Vi-,iFifiTni.|r.lii-i^rt vi rtnr.r-.'> «*— viiT~ar^.airj^<^rrT^nnirTitr>itirtaoffnBBgWrsfM>BWWBBWliniMf K S H E K. Kérelem 2 Kérő szóval fordulok fii veimhez ás minden hüsorsosomhoz. Kérő szóval a szeretet, az Istennek tetsző legszebbemben erény nevében. A református-egyház fedetni ás javíttatni óhajtja templomát; amely nagyon rozoga álla­potban van. Isten megszentelt csarnoka, ahol zsoltárokat énekelnek, Istent dicsőítő zsolozs­mák hangzanak fel az Úrhoz, cölöpökkel alá­támasztva, repedezett falakkal fogadja a hívő­ket már évek óta. A ref. egyház ugyan már évekkel ezelőtt gyűjtést indított, hogy rendbe- hozhassák az Isten liízát, de sohasem tudtak annyi pénzt összehozni, hogy szépítkezést csak meg is kezdjék. Az idő pedig nem kiméi, kö­nyörtelenül rombol, pusztít továöb. Félő, hogy egy váratlan pillanatban bedül az egész templom. Ezt embereknek, istentfelőknek tétlenül néz­ni nem szabad, még akkor sem, ha nem oda jár­nak imádkozni. Erkölcsi kötelessége minden embernok, tehetségéhez mérten, odahatni, hogy oz a templom minél előbb kijavíttassák Bölcse­ink mondják : „Istennek tetsző munkát vég­zünk, ha jótékony intézményeinket, az áhitat­nak szentelt épületeinket fantártjuk és segé­lyezzük“. Mindegy az, hogy ki mely felekezet- liez tartozik : az Istenünk egy, egy Urat szolgálunk mindannyian, minden templomban, az egyetlen egy Istent dicsőítik. Ez indított engem, a zsidó papot arra, hogy ez utón forduljak az adakozókhoz, kérjem a jószivüeket, járuljanak hozzá e nemes célhoz, épüljön föl o templom Isten dicsőségére, az emberszeretet ápolására, az egymást megbe­csülés szent nevében. Sátoraljaújhely, 1924 évi március hó 4-én. Koth Sámuel főrabbi — Március 15-ének történelmi ne­vezetességű évfordulóját meleg, ben­sőséges ünnepségek keretében ünne­pelték meg az összes iskolák. A róm. kath. templomb m reggel 9 órakor ünnepi misét celebrált Payer Ferenc püspöki helynok fényes papi segédlet­tel. A ref. egyházban tartott istenitisz- teleten Enyedy Andor ref. lelkész mon­dott magas szárnyalásu imát. Vala­mennyi istentiszteleten megjelentek az összes állami, megyei és városi ható­ságok képviselői. ffleisz Ctttll angol no is zaß 6 terme 8 á t or alj a uj h e l y, y r. 8 EosztümöR, H sa®- ele g án s, ssr* őrnagyi Ilona-utca 11. szám {Pap sor) ruRáR. RaSáíoR, divatos, PT elsőrangú kivitelben. • i

Next

/
Thumbnails
Contents