Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)

1924-02-06 / 10. szám

Huszonhetedül évfolyam 10 sz. Sátoraljaujhley, 1924. február 6 (FELSŰMAGYAR0RSZÁ6I HÍRLAP) Sa«rkesztőfl^g és kiadóhivatal Sáicraljaufh«lv. Kaiínczy-utcza 5. szám. Telefonszám : 10. Előíizetési ár: Negyedévre 4000 korona. Egyes szám ára 303korona. Megjelenik: szerdán 82 o 111 bato ix London. A szociáldemokrata parlamenti ve­zér londoni utazása körül még min­dig tombol a jólértesült hírek és nyi­latkozatok árja. Egyes körök azt állítják, hogy Bethlen intervenciójára történt Peidl londoni útja, mások vi­szont azt állítják, hogy a miniszter- elnöknek nem volt semmi ingeren- ciája ez ügyben. Akáihogy áll is azonban a dolog, az kétségtelen, hogy Peidl Gyula londoni utazása a legfontosabb po-! litikai esemeny a jelenben, ugyannyira, hogy minden más eltörpülhet mel­lette. A ki figyelemmel kísérte a politika eseményeit az októberi forradalom óta, az érdekes megfigyelést tehetett. Az őszirózsás forradalomban fel­tűnt már, hogy a polgári radikális elemek sokkal szélsőségesebbek a szociáldemokraták mérsékelt szár­nyánál. Ugyanaz a jelenség volt ész­lelhető a kommün alatt is, amikor azt láttuk, hogy a felszínre került polgári származású elemek tajtékozva, veszett dühhel estek neki a polgári társadalomnak, mig a vérbeli szó-’ cialisták képviselték a mérsékletet. Ez a jelenség folytatódott a kommün bukása után is, amikor azt láttuk, hogy a régi keresztény politikusok és a régi keresztény-szocialisták sok­kal mérsékeltebbek voltak, mint azok a polgári pártok, melyek hirtelen ébredtek tudtára keresztény-nemzeti mivoltunknak. Ez tulajdonképen nem is uj dolog, igy vagy hasonlóan történt úgyszól­ván minden forradalomban. Sokkal érdekesebb azonban az a jelenség, hogy ma is, amikor már úgyszólván teljesen kilábaltunk a for­radalomból, még ma is radikálisab­bak a szélső polgári pártok — úgy az egyik szélen, mint a másik szélen — összehasonlítva a szociáldemokrata és a keresztény-szocialista csopor­tokkal Érdekes és szomorú ez a jelenség, mert azt mutatja, hogy a polgárság az a társadalmi réteg, mely sohasem egységes, sohasem érti meg önmagát és a magához hasonlót. Éppen ezért szinte megnyugtatás nekünk, hogy az angol miniszterel­Az utóbbi időben valóságos panasz­iroda lett a szerkesztőségünk. Nem múlik el nap, hogy panasszal telt leve let ne hozna a pósta, de leggyakraf) ban személyesen adják elő panaszaikat az emberek. E panaszokat megértjük és méltányoljuk, de hát ki az, akinek nincs oka a panaszra. Ez a meggon­dolás, no meg lapunk szűkre szabott terjedelme késztetnek arra, hogy e pa­naszok közül csak azoknak adunk he­lyet, melyek közérdekűek, vagy lega­lább közérdeklődésre tarthatnak számot. * Egy érdekes ügy mellyel már ismé­telten felkeresték szerkesztőségünket. Szinte nem múlik el hét, hogy ne hallanák a stereotip kérdést: „Mi van kérem a régi villanygyár felszámolásá­val“. E heten is kaptunk ez ügyben egy levelet, melyet közreadtunk, talán meg lesz az óhajtott foganatja. A múlt év végén olvastam becses lapjukban, hogy egy panasz-társam szóvátette amészáros-szövetkezet létesí­tése köröl történteket. A felszólalásnak meg is lett az eredménye, mert a sző- kezet céljaira annak idején sokkal jobb koronákban befizetett összeget a na­pokban visszatéritették végre a rész­jegyzőknek megduplázva és igy lega­lább — habár a korona leromlása kö­vetkeztében még mindig bizonyos ká­rosodás érte a befizetőket — még meg­nököt a szociáldemokraták legmér­sékeltebb, legnyugodtabb veze're fogja- informálni a magyar helyzetről, mert biztosan tudjuk, hogy végig nyugodt, tárgyilagos fog maradni, tudni és érezni fogja, hogy magyar beszél Magyarországról, — ha jóindulatú és megértő embernek is — de mégis csak idegennek. maradt a fejsze nyele és kaptak becsü­letes mérvű kamatot. Máskép áll azonban a helyzet nálunk, a villanygyár régi részvényeseinél. Az én tudomásom szerint a város még 1918.-ban megváltotta a villany­gyárat bagatell összegért, amelynél többet lehetett volna kapni, ha csak a vezetékeket adták volna el ócska réznek. Úgy tudom, hogy a város a vétel­arat, 500.000 koronát ki is fizette a társaságnak, mely az eladás perfektu- álása után megválasztotta a felszámoló bizottságot. Ez történt 1919.-ben, azóta pedig semmi. Nem tudom a pontos idejét az 500 000 korona lefizetésének, de fel­teszem, hogy a kommün bukása után történt. Abban az időben pedig a ko­rona 12.00 állott Zürichben, mig most 0 02-ön vagyis 500.000 akkori ko­rona a mai értékben 300.000.000-nak felelne meg. Kötve hiszem, hogy a vételárat sikerült úgy elhelyezni, hogy meglegyen a valutáris értéke. Ha a felszámoló bizottság ma osz­taná szét a vételárat a részvényesek között, akkor kapunk talán 11j2, leg­jobb esetben 2 millió koronát, vagyis 500.000 helyett 834 — 1519. augusz­tusi koronát, ismétlem, ha az 500.000 korona felnövekedett 2 millióra. Arról pedig jobb ha nem beszélünk, hogy milyen kicsi lett ez az összeg, ha a FEKETE ÉS KÉK gyapjúszövetek és posztók a legjobb minőségben. Szabott árak! legjobb férji és női gyapjúszöveteket NŐI COSTÜM ÉS ruhaszövet unions ágok. legolcsóbban szerezhet be c&rünner Hajósnál Sátor aljaujfíely; Sto-utca 1G, FÉRFI OL/ ÖNY és felöltő szövetek a leg­{Megyeházzal szemben.) Kérem cégemre ügyelni jobb kivitelben. Mi van a villanygyár r. t. falszámolásával ? A részvényeseket nagy anyagi károsodás érte. — Panaszos levél a szerkesztőséghez

Next

/
Thumbnails
Contents