Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)

1924-11-15 / 50. szám

(3) 41. szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924. évi nov. 15. Ezen követelések 1925. évi január 31-ig jelentendők be az illető belföldi hitelező lakóhelyéhez legközelebb levő pénzintézetnél. A bejelentendő követelésekre, vala­mint a bejelentés módozataira nézve úgy a kamara, valamint bármely pénz­intézet készséggel nyújtanák felvilágo­sítást. A sziniévad kezdete előtt. A közelmúlt évek sziniszezonjki ala pos művészi, sőt a legutóbbi anyagi fiaskóval is végződött az újhelyi szín­társulatokra. Ismetelten rámutattunk arra, hogy a színházi életünknek az az erős visszafejlődése, melynél reánk nézve a művészi színvonal visszafejlő­dése vált ki igen fájdalmas érzéseket, szoros öszzefüggésben van az általá­nos gazdasági helyzettel, helyesebben a színházi törzsközönség nagy részé­nek uj rétegekből való rekrutálódá- sával. Ez a körülmény okozza azt, hogy a színigazgató, ki más körülmé­nyekkel, más közönséggel áll szemben, kénytelen ezen uj közönség Ízlésével, vagy ha jobban tetszik, ízléstelensé­gével is számolni és annak — kétség­telenül a művészi színvonal rovására menő — koncessiókat tenni. Ez okozza azután azt, hogy a színház mindjob­ban eltér nevelő és műveltséget, kul túrát terjesztő hivatásától és egyszerű szórakozó hellyé alakul át. A fentebb említettek mellett igen nagy felelősség terheli azonban ebből a szempontból a városokat is, melyek, amikor erre szinte nem is volt szük­ség, aránylag hatalmas szubvenciókat nyújtottak a társulatoknak, mig az utóbbi években, szinte kivétel nélkül mereven elzárkóztak a társulatoknak nyújtandó, még oly csekély támoga tástól, kedvezmény-nyújtástól is. Most, hogy a sziniévadunktól már csak kb. két hónap választ el, szük­ségesnek tartjuk erre az általunk so­kat feszegetett témára, egyrészt az idejövő társulat, de főkent az intelli­gens és a színházban nem pusztán üres időtöltést kereső közönség érde­kében is visszatérni Köztudomású dolog, hogy az összes színtársulatok mily hat lmas, sok ér téket, eredményt elpusztító válsággal küzdenek. Egyre másra oszlanak fel a kisebb társulatok, azok, amelyek tel­jesen magukra vannak hagyatva. Ez rendkívül szomorú jelenség, különösen a mai időkben, mikor a kultúra ter­jesztésére elsőrendű szükség van és amikor a kultúra leghatalmasabb fegy­vere, a könyv vásárlását igen kevés ember győzi anyagi erővel. A mai időben igen fontos és elkerülhetetlen feledata a városoknak, hogy minden tőlük telhető eszköz felhasználjanak a pusztuló színészet megmentésére, sőt kötelességük, hogy mindent elköves­senek a művészi nivó és érték eme­lése érdekében is Azok a városok, melyekkel Ujhely egy szinikerületet al ot, át is érzik ebeli kötelességüket és értékes ked­vezményekkel — Eger a vigalmi adó teljes elengedésével, nagyarányú vil lanydii mérsékléssel, Kaposvár pedig díjtalan fűtéssel és világítással sietett Mariházy kitűnő társulatának támo gatására. Mi már most( idejekorán fe bivjuk mindezekre a képviselőtestület és a polgármester figyelmét, nehogy Mari- házynak, ennek a régi, nagyhírű igaz gatónak és igazán elsőrendű társula­tának is oly fiaskóban legyen része, mint aminőt — készséggel elismerjük, ! megérdemelten — Heltai szenvedett el. Hangsúlyozzuk, mint már annyiszor — város csak akkor követelhet nivót a társulattól, ha a nivó betartását le­hetővé teszi. Lehetővé pedig csak ak­kor teheti, ha olyan támogatásban részesíti a társulatot, mely megközeli- tőleg egyenértékű azzal teljesen fel sem értékelhető munkával és ambíció­val, melvet irodalmi értékű szindara- bök kifogástalan előadása megkíván és amely részben függetleníti a közönség — valljuk be őszintén — leromlott ízlésének követésétől és amely lehe­tővé teszi a.t a küzdelmes munkát amellyel az Ízlés csiszolása jár MIRE K. Ewkütt. Ezt a hires fiatalembert akkor volt szerencsém először látni, mikor fris­sen vasalt szmokingjában, lila se- lyemharisnyávai és lakkcipővel a iá­bán belibbent a komor és ünnepé lyes tárgyalási terembe. Sokáig néz­tem és figyeltem, de valahogy nem engedte, hogy belenézzek, jó mélyen, mi van a fejében, szivében, gyom­rában, mit gondol, érez, forral ez a szimpatikus külsejű fiatalember, aki végeredményben mégis és elkerül­hetetlenül, egymaga fogja kitörni a nyakát sok olyan embernek, akit hosszú és előkészitett, tervszerű h ir- cokkal sem lehetett lehetetlenné tenni. Áldozatai már eddig is vannak. Ki itthon, ki már Amerikában, ki a föld alatt. Áldozatai továbbra is lesznek és hogy az utolsó áldozat ' maga a kormány lesz — ezt tudja ma minden politikus, aki józan és főleg, aki ismeri ezt a titokzatos és összebogozott ügyet Nagyatádit Eskütt ölte meg, és ez volt az első ártatlan áldozat, az első kisé kétesen szürke folt a hó­fehér ingplasztrónon. Ma már nem titok, hogy Eskütt nem vádolta Nagyatádit, csak addig, amig érde­ke volt, amig ki kellett játszania ezt az okos és rendkívüli magyar em­bert a hamiskártyások cinkelt kár­tyái ellen. A jövő heti tárgyalás talán végre fel fog tárni mindent, ami ebben az ügyben piszkos és szennyes, ami közel három éven át annyiszor za­varta fel a már-már megnyugodni kivánó politikai kedélyeket. Ki fog tűnni kik voltak azok a politikai nagyságok, akik ma hivat­kozva makulátlan múltjukra erkölcs és becsülettőröknek tolják fel ma­gukat — de akkor együtt panamáz- tak Esküttel és nem riadtak vissza attól sem, hogy ténykedésük na­gyon is beleütközik a magyar bün­tetőjogba. Ki fog derülni, hogy éb­redő és zsidó, kisgazda és nagybir­tokos, polgár és mágnás ezúttal na­gyon jó! megfértek egymás mellett és baráti jobbot nyújtottak egymás­nak abban a percben, amint a kéz­ben pénz volt, és ez a pénz átszi­várgóit az ő kezükbe. Három éve marja a magyar közélet testét ez a mocsok, három év óta történik pro és contra minden ennek a piszkos ügynek az elsimítására. Most végre dereng, a jövő heti főtárgyalás, ha csak nem hoz va­lami meglepetést, módot fog nyúj­tani az ártatlanul oly sokat ócsá­rolt független bíróságnak arra, hogy felfedje a titokzatos leplet A magyar közvélemény szerint nem az a fontos, hogy Eskütt beszámit- hnó-e vagy nem; a magyar közvé­lemény az igazságot követeli, a bű­nösök büntetését és követeli főleg azt, 1jol y a magyar közélet és po­litika porondjáról tűnjön el végér­vényesen az, aki vizet prédikál és bort iszik. Eskütt eszköz volt és marad Akiknek kezében volt esz­köz, azok sokkal nagyobb bűnösök mint ez a megtévedí, feltűnési visz- ketegségben szenvedő, meggondo­latlan fiatalember. dr. L. A. — Kinevezés. A kormányzó a helybeli ügyvédi kar egyik kiváló kép­zettségű tagját, dr. Ambrózy Ágostont, a szikszói kir. járásbírósághoz bíróvá nevezte ki. — Az Izr. Nőegylet teadélutánja. Mint már hirt adtunk róla, hogy az izr. Nőegylet ez évben felújítja a múlt­ban oly kitünően bevált teadélutánjait. Ezt a hirt a társadalom- széles réte­geiben őszinte szimpátiával fogadták, mivel e teadélutánok, amellett, hogy a jótékonyságot igen szép eredmény­nyel szolgálták, egyúttal a legkelleme­sebb és legfesztelenebb szórakozást nyújtották. Az első teadélután f. hó 22 én szombaton délután 6 órakor lesz a Magyar Király nagytermében. Be­lépődíj ez alkalommal nem lesz, csak a Nőegylet a felszolgált tea ellenében kér szerény, az egylet céljait szolgáló önkéntes adományokat. Az egylet ve­zetősége ez utón is hangsúlyozni kí­vánja, hogy a teadélutánok fesztelen jellegét biztosítani kivánja azzal is hogy minél egyszerűbb, lehetőleg ut­cai ruhában való megjelenést kér. — Orvosi hir. Dr. Gaál Jenő or­vosi rendelőjét Andrássy-ucca 20. sz. alól a Rákóczi-ucca 5. sz. alá helyezte át. Rendel: d. e. 10—12-ig és d. u. 3—5 ig. Weisz Emii angol női-szabó terme Sátoraljaújhely, Petőf -u. 16. (Az állami elemi iskolával szemben) Kosztümök, utcai ruhák kabátok sport-kosztümök elegáns, divatos, elsőrangú kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents