Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)
1924-09-06 / 40. szám
Huszonheteúik évfolyam 40. sz. Sátoraljaujhley, 1924. szept. 6. (FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP) Sserkesatőség és kiadóhivatal Sátoraljaújhely, Kazinczy-utcza 5. szám. Talefonszám : 10. Előfizetési ár: Negyedévre 12000 korona. Egyes szám ára *111110 korona. Megjelenik: sz o mbaton fi magyar kereskedő. A kereskedői tevékenység Magyar- országon sohase volt népszerű, sőt évszázadokon át egyenesen lenézett, megvetett foglalkozásnak tekintetted. Az őstermelő magyarok mindig bizonyos antagonizmussal, sőt legtöbbször nyilt megvetéssel kisérték az ide bevonult kalmár bulgáro- kat, örményeket, görögöket, olaszokat, németeket, akik itt a Kelet és Nyugat portékáit összehordták, hogy azokat őseinknek marháért, bőrért vagy ércért cserébe adják. Ez a felfogás a múlt évszázadok távolságából át öröklődött egészen napjainkig. A kereskedelmet még ma sem tekintik „fair“ dolognak s azt a társadalmi osztályt, mely az ország gazdasági fellendítésében oroszlánrészt vett ki, meg mindig alig akarják társadalmi egyenjogositásban részesíteni. Ez a téves közfelfogás, ez a szomorú balitélet régebben nem^volt tisztán magyar specialitás. A középkoron végig majd mindenütt ellenszenves ez a foglalkozás, melyet azidőben is főleg a világ minden tájékára szétszórt zsidóság űzött. Csak az újabb kor gazdasági fejlődése, a rendi társadalom megdőlése s a hatalmas tempóban előretörő demokratizmus uj aerája oszlatta el nagyrész- ben azt a téves közfelfogást, mely a kereskedelem működését évszázadokon át lebecsülte.' Az a hatalmas küzdelem, melyet az önérzetes kereskedő-osztály évtizedek óta vív ezen balitéletekkel szemben, a külföldön már régen megszerezte a kereskedői társadalomnak azt a megbecsülést, mely őt a gazdasági élet és a kultúra terjesztése terén joggal megilleti. Mert a kereskedő, kezdve az ókor föníciai és babilóniai kereskedőitől, végig a középkor vándor kalmárain, egész napjainkig, nemcsak a gazdasági fejlődés előharcosa, hanem ezenfelül az emberi kultúra igazi zászlóvivője is volt. A karavánok portékáival országok szokásai, tapasztalatai, ismeretei vándoroltak egyik helyről a másikra s az anyaföldhöz kötött széles tömegek, melyeket a nyelvi határok kínai falként zártak el, ezeknek a vándor kereskedőknek utján értesültek a szomszédos országok és távoli világrészek idegen szokásairól, fejlődéséről s ugyancsak ezeknek a kereske dőknek utján terjesztették szét saját gazdasági és faji értékeiket. Ily módon ezek a lenézett „kufárok, kalmárok“ a gazdasági élet állandó fejlődésen kívül, mit az emberi haladásnak öntudatlan apostolai, egyszersmind a kultúra terjesztésének katonái is voltak. Magyarorszsgon a kereskedői osztálynak ez az elismerése, sajnos még mindig nem következett be abban a mértékben, ahogy ezt a magyar kereskedelem, az ország felvirágozta tása érdekében végzett nagy munkájáért, joggal megérdemelte volna. Mi még mindig nem tudunk szabadulni ja téves fe.fogásoktól ; mi a kereskedelemben még mindig valami lealázó, „nem úri“ foglalkozást látunk s nem tudunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az áruközvetitői ténykedés is nyugodhat etikai alapokon. Pedig a magyar kereskedelem évtizedes, tiszta múltjával méltán rászolgált arra, hogy az úgynevezett értelmiséghez tartozók közé sorozzák, de megérdemelte azt is, hogy az ország nagy gazdasági feladatainak megoldásánál, az újjáépítés munkájából kivehesse az őt megillető részt. Sajnos, kereskedelmi kormányunk nem védelmezi a magyar kereskedelem érdekeit azzal az eréliyel, amellyel azt, a háború után újabb erővel lábrakapott kereskedelemellenes irányzat letörése érdekében, megtenni kötelessége volna ! A kötött gazdasági renddel összefüggő, s az ország igazi érdekeit szem elől tévesztő ezerféle rendeletek, de legfőképen pedig a szerencsétlen devisa-rendelet a magyar kereskedelmet alapjaiban megrendítették s a magyar kereskedő jó hírnevét a külföldön tönkretették, amit az ugyne nevett „kurzus vállalatok“ állami támogatása, a szabad gazdasági verseny béklyókba verése tetézett. Itt az ideje, hogy a magyar kereskedelem végre visszanyerje teljes szabadságát, s a magyar kereskedő visz- szaszerezze külföldön az elveszett jóhirnevét, ideben pedig a többi tár sadalmi osztály megbecsülését. A mostani rettenetes gazdasági nyomorúságból csak az összes gazdasági tényezők megfeszített munkájával kerülhetünk ki. Ebben a közös munkában pedig rendkívül fontos szerep vár éppen a kereskedői osztályra, mely kötelessége, hogy az ország geográfiai helyzetét kihasználva, a Kelet és Nyugat áruforgalmát mennél intenzivebben rajtunk kérésztől bonyolítsa le. Sátoraljaújhely kereskedői társadalmának vasárnap ünnepe lesz. A legnagyobb magyar kereskedői szervezetnek, az Omkenek két értékes delegáltja e napon városunkba érkezik, hogy részt vegyen a Kereskedelmi Társulat közgyűlésén. Szükségesnek láttuk ez alkalomból megemlékezni a még mindig uralkodó kereskedelemellenes politikáról s arról az antagonismusról, mellyel a többi társadalmi osztály a kereskedőkkel szemben viseltetik, s melyek égetően szükségessé teszik, hogy a kereskedői társadalom egyesületekké tömörüljön, értékének tudatára ébredjen s egyesült erővel kivívja magának az osztatlan elismertetést és megbecsülést. E téren a helybeli Kereskedelmi Társulat már eddig is dicséretre méltó munkát végzett, de, véleményünk szerint, nehéz feladatát még sokkal eredményesebben végezheti, ha az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesüléssel, Magyarország kereskedői társadalmának ezzel a hatalmas szervezetével még szorosabb kapcsolatot létesít. Kelemen Ferenc I — Népünnepély. Furcsa az, hogy ‘vasárnap egy népünnepély lesz Uj- helyben, programúira, hangulatra, mulatságosságra talán éppen olyan, mint mint minden más ünnepély — és mégsem lehet mellette néhány köz- hellyelelmenni. A népünnepélyt ugyanis a Népkonyha javára, gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőné védnöksége alatt rendezik, amiből önként értetődőleg következik az, hogy ezt a tömegmulatságot mindenkinek meg lehet, meg kell, meg muszáj látogatni. Ismételjük, furcsának tűnik ez fel, de mégis természetes. Ebben a tekintélyeket nem ismerő, lejárató korban itt, Zemplénben, egyetlen tekintély máradt meg, sőt erősbödött minden viharon és változáson keresztül: — gróf Szechenyi- Wolkenstein Ernőné az egyetlen ebben a megyében, aki tekintély minFEKETE ÉS KÉK gyapjúszövetek és posztók a legjobb minőségben. íegjobb férfi és női gyapjúszöveteket NŐT COSTÜM ÉS ruhaszövet újdonságok. legolcsóbban szerezhet be Strünner bajosnál Sátoraljaújhely, cPó-uica 15. FÉRFI ÖLTÖNY Szabott árakl és felöltő szövetek a leg(Megyeházzal szemben.) Kérem cégemre ügyelni jobb kivitelben.
