Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)
1924-08-30 / 39. szám
ÚJHELYI HÍRLAP 1924. évi aug. 30. &L 39 szám napról-napra fokozódó tömegfogyasztásával szemben egyre szükebb keretek közé szorult a termelés, s míg ily módon a gazdasági élet értékes javai aggasztó módon fogytak, a bankjegyek forgalomban lévő mennyisége óráról órára növekedvén, megindította azt a katasztrófális folyamatot, mely a háború későbbi éveiben a bankjegyinflációhoz, a közelmúltban pedig a pénz teljes elértéktelenedéséhez s a gazdasági élet anarchiájához vezetett A pénz megbetegedett s ez a betegség teljesen szétrombolta azt a szervezetet, mely a .háború előtt a biztos értékű pénz egyenletes vérkeringése mellett biztató módon fejlődött. Megdöntötte a régi termelés kalkulációs alapjait, elvetette még a komoly tényezők között is a spekuláció őrületét s a termelő munkán alapuló vagyonszerzés évszázados tradíciói helyére a valósággal tömeghisztériává dagadt „hirtelen gazdagodási mániát“ ültette az emberek nyakába. Mintha az egész emberi társadalom valami ismeretlen erő hatalmas nyomása alá került volna. Ez a „Hochdruck“ olyan atmoszférát teremtett a nyugodt megfontolásokhoz és biztos számításokhoz szokott gazdasági életben, mely tnár alig valamivel különbözött a tömegőrülettől. A pénzbe tegségnek ijesztő simptomái s a kontárkézzel vezetett gyógyulási kísérletek újabb kudarcai állandó izgalomban tartották az embereket. A politikai élet vörös és fehér korszakának izgalmai és pusztulásai terjedtek el a gazdasági életen, mely felett úrrá lett a chaosz, ahonnan már csak egy.lépés választott el bennünket a teljes bukástól: menthetetlen gazdasági csődtől. S a tizenhetedik órában váratlanul megjött a segítség, magyar apostolok, büszke magyar önérzetük megtagadásával, a koldus alázatosságával és türelmével megszerezték az életelixirt, meghozták a külföldi kölcsönt, majd, megmaradt erőnk végső megfeszítésével, megteremtetiük magunknak gazdasági talpraállásunk uj alapjait, megalakítottuk a Magyar Nemzeti Bankot. Alig egy-két hónap telt el azóta s gazdasági életünk egész területén máris árezhető az a jóleső változás, mit leghelyesebben talán a gazdasági konszolidáció fogalma fejez ki. A nagy de- gességet bizonyosfoku nyugalom,i a spekulációt komoly munka, a hirtelen meggazdagodás őrületét a vagyonszerzés régi, tiszteletreméltó tradiciói váltották fei. A pénz becsülete helyreállt s állam- háztartásunk egyensúlyának lassú hely- reállásával viszatérni készül a lelkekbe is a nyugalom és a biztonság harmóniája. Itt az ideje, hogy nemcsak a vörösfehér terrorok és a Márffyék korszaka, hanem a gazdasági élet bombavetésének izgalmai is örökre elmúljanak. Jöjjön el a régi, a teljes konszolidáció, a munka, becsület és a megértés korszaka. Kelemen Ferencz HIRE k. Őszi levél Pestről és az Antóniáról. Fest augusztus végén Hogy változhatatianul és minden kétséget kizárólag megérkezett az Ősz, azt nem a naptár jelzi, de csalhatatlanul az elmúlt vasárnapi korzó. A vékony selymek, — oh. hány neve van a zizegő pehelynek — áttetsző ruhák, rövid ujjak, merész és még- merészebb kivágások eltűntek és felvonult helyettük a prémek tömege, a házi macskától az alaszkai mormotáig. A hófehér cipők szinte egy éjszaka vedlettek át feketévé és barnává, vagy lehorgasztott orral egy szekrény mélyén várnak az újra eljövendő nyárra. A Nap csak olykor néz ki a szomorú felhők mögül, mint az utas az elrobogó vonat ablakán. A budai hegyek álmosan pipálnak, és távolról úgy néznek ki, mintha nagyon is rozsdások lennének. Borzongató szellő szalad végig az utcán — előhírnökei, vagy talán lakásszerzői az Ősznek. Milyen sivár és csúnya Pest ilyenkor Ősz elején. Mint egy kikopott —- Nagy Nő — ha jön a lemondás órája. A kávéházakban nem fogy már a fagylalt, ellenben igen gyakori a : tea rummal. A nyári vendéglős, homlokán sötét ráncokkal a bilancot csinálja és halkan káromkodva, ezúttal kivételesen nem a tőzsdére mond átkot, hanem az Őszre Öt óra felé kigyulnak a lámpák, az ég sötét és haragos és lassan megindul az eső. Fekete, sáros, lucskos lesz a város. Valamelyik utcasarkon sárosán, vékony köpenyébe burkolózva indulásra készen áll a Nyár Mögötte kacag — szél zúgásának véled és meggyorsítod a lépteid — az Ősz. A színházakban táblás ház. A Vig- ben az Antónia és — ami nem az Ősz érdeme kivételesen — századszor megy és századszor kacag és sir, élvez és haragos a néző. Lengyel Menyhért úgy játszik velünk, mint egy bábjátékos a bábjaival. A háború utáni forradalmas^ fáradt, agyonszanált éle tét akarja felváltani a béke egy forró és fülledt éjszakájával. Neki könnyen megy — nekünk nehezen. Látni és élni a mát és érezni a békét ép oly nehéz, mint el akarni felejteni mindent, hacsak három órára is és visszalopózni abba a jó, drága évekbe, mikor a naptár 1914-et mutatott Ha már nem is merülhetünk a Ritz selymes, puha, párnás és süppedő szőnyegeibe, legalább 3 órán keresztül, szentül hisszük, hogy ott ülünk, iahol ma tönkrement tőzsdések elfogyasztják az „utolsó vacsorát“, mielőtt a környék erdeiben, sárguló levelek alatt pontot tesznek az életük után. Kopott jelenünk itt találkozik — ha csak egy percre is — a múlttal, mélyen dekoltált ruhák, nyugati illatok és festői uniformisok alakjában. A hófehér, dúsan aranyozott falak, gyémántként izzó vdlanylámpák ragyogásában talál egymásra, egy gyorsan múló éjszakára a béke halottja és a háború idekergette angol tiszt. Egy éjszaka szerelme az egész, kint haj- nalodik, a cigány elázott, felkel a Vár fölött a Nap és az első sugarak mindenkit kijózanítanak. A hajnali napsugár olyan, mint a hideg fürdő. Utána csak emlékezés marad, mint egy szivünkön rejtett selyemzsebkendő illata. Narcis noir ! A dunaparti szálló ragyogásából felénk árad a mult, a békeévek nyugalma, Cliquot, kaviár, összetört poharak a földön, egy közönség békebeli, kedves, drága, jó, öreg éjszaka, egy darab egészen hamisítatlan 1914. Van benne Fedik. Hegedűs — nőknek Lukács, férfiaknak Gaal Franci, cigányzene és Java, egyszóval minden, ami lehetővé teszi a száz előadást és talán a következő százat is. Aki nem igy gondolja, legyen elnéző irántam és bocsássa meg egy ragyogó, torró este diktálta sorokat nekem, aki mégis csak elfelejtettem egy estére 8 — 10-ig, hogy volt tizennégy és forradalom és stb. és tőzsde és szanálás és hogy csekély rettenetes tiz évvel lettünk öregebbek. Lengyel Menyhért ezen az estén, ha csak három órára is, de felülmúlta Steinach profeszort: mindenkit megfiatalított tiz évvel. A pályaudvaron, az éjbeli álmosságban, a párisi gyorsra egy elkésett utas ugrott fel. Sokáig á'lott az ablakban és nézett vissza az éjszakába merülő városra Majdnem lekéste a vonatot az Antónia miatt. Aztán heves szél húzott keresztül az ablakon, megrázkódott undorral és fülkéjébe ment. Boldogan gondolt a nyugatra, ahonnan indult. Nem mondom, sajnálta Budapestet. A Nyár volt. dr. Lázár Andor — A református templom felszentelése. Holnap fogják az újonnan restaurált ref templomot fényes ünnepi keretben felavatni. Az ünnepségre már d. u. megérkezik dr. Révész Kálmán püspök, Farkas István esperes és Enyedy Andor. A felavató ünnep a vasárnap d, e. 10 órai isten- tisztelettel veszi kezdetét, melyen az avató imát Révész püspök, az avató beszédet Enyedy Andor fogja mondani. — Tanügyi hírek. A közoktatás- ügyi miniszter a halálozás folytán megüresedett sátoraljaújhelyi áll. polg. leányiskolái igazgatói állásra Ivanovich Viktor orosházai polg. leányiskolái tanárt nevezte ki. — Hoffman Károly sátoraljaújhelyi kegyesrendi tanárt a rendkormány a kecskeméti főgimnáziumhoz helyezte át. — A kamara főtitkára hivatalában. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, Wittich Andor sza-
