Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)
1924-04-09 / 27. szám
(2) 27. szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924 évi április 9 télén összeget tett ki és a földtulajdonosoknak nem állott módjukban a bérnek felemelése. A mezó'gazdasági ingatlan értékét befolyásoló ezen körülmény azonban ma már teljesen megszűntnek tekinthető és köztudomású, hogy az ilyen ingatlanok aranyparitásban többet érnek, mint békében. Dacára a lakbér-korlátozásoknak, megállapítható az is, hogy a házak értéke is csaknem elérte aranyparitását. Ily körülmények között nem helyt álló többé az az indok, hogy az ingatlan árverését azért kell megakadályozni, mert az árverés előreláthatólag olyan vételárat eredményezne, mely az ingatlan valóságos értékének nem telel meg és igy az adóst méltánytalanul nagy anyagi károsodás érné. Ezen korlátozó intézkedés ma már a múltra nézve semmiféle jelentőséggel nem bir, mert minden jelzálogos adós abba a helyzetűbe került, hogy adósságát az ingatlan értékéhez viszonyítva jelentéktelen összeggel kiegyenlíthette, a jövő szempontjából azonban annál nagyobb jelentőségű, mert megakadályozza a mai nehéz átmeneti viszonyok között a hitelélet egészséges irányban való kifejlődését, ami úgy a hitelt adóra, mint a hitelezőkre nagyon hátrányos. A hitelélet ugyanis önmagában véve is nagy változáson ment keresztül. Amig normális viszonyok között, stabil korona mellett, megállapodott existen- ciák voltak, akiket múltjuk, egyéniségük, ismert és a változásnak alig kitett vagyoni viszonya k alkalmassá tettek arra, hogy a hitelező megnyugvással kölcsönözhesse ki pénzét és u. n. személyi hitelt nyújthasson, addig ma a hatalmas vagyoni eltolódás, a rövid időközben beállott változó gazdasági viszonyok, a hihetetlen arányú konjunkturális nyereségek és veszteségek folytán a gondos hitelező ritkán van abban a helyzetben, hogy személyi hitelt nyújthasson és kialakult a békebeli viszonyokkal ellentétben a főleg biztosíték mellett való hitelnyújtás. Kétségtelen, hogy az intézetek még sokáig lesznek abban a kényszerhelyzetben, hogy a kereskedelem, ipar és mező- gazdaság céljait szolgáló egészséges hiteleket is csak biztosíték ellenében folyósíthassák. Ilyen bankszerü biztosítékként ma még egyedül az értékpapír jelentkezik, mert nehezen adhat jelzálogos hitelt bármelyik intézet, amikor saját tapasztalataiból tudja, hogy a jelzálog csak eszmei biztosíték s az adós nem fizetése esetén semmiféle kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésére. A mezőgazdasági ingatlanok jelzálog hitelének kérdése már nehezebben lesz megoldható, mert itt még csak reményünk sem lehet arra, hogy ezen ingatlanok árverését korlátozó intézkedés hatályon kivül helyeztessék. A földbirtokreform törvény ugyanis a mezőgazdasági ingatlanok megszerzését különböző feltételekhez és csaknem hatósági engedélyhez köti, ennélfogva a törvény céljaival ellenkeznék a mező- gazdasági ingatlanok árverése. De ha meg is engedtetnék a végrehajtási árverés, mindaddig, mig ezen törvény hatálya tart, csak ilyen előfeitételekkel rendelkezők, vagy olyanok vásárolhatnák meg árverésen az ingatlant, akiknek biztos reményük lehet ahhoz, hogy a vétel az illetékes hatóságok által tudomásul fog vétetni. Ily körülmények között pedig nem lenne alaptalan az aggodalom, hogy az ingatlan nehezen fog forgalmi áron vevőt találni, sőt arra is el kel! készülni, hogy árverési vevő hiányában az árverés eredmény télén lesz. A pénzintézetek mezőgazdasági ingatlant nem szerezhetnek, ennélfogva épen a hitelező az, aki el volna zárva attól, hogy az árverésen vevőként való szereplésével érdekét megóvja, s igy nagyon kétséges, hogy pénzintézetek mezőgazdasági ingatlant jelzálog tormájában biztosítékként elfogadjanak. Más a helyzet azonban ezen törvény keretén kivül eső ingatlanoknál, a házaknál. Semmi komoly indok nem szól amellett, hogy az árverési korlátozás itt továbbra is fennálljon. Az összes illetékes tényezőknek össze kellene fog niok ezen korlátozás megszüntetésére, mely mint lidércnyomás nehezedik a hiteléletre, annak egészséges itányban való kifejlődésére. Kárát látják a hitelnyújtással foglalkozó pénzintézetek és kárát látják azok, akiknek hitelre szükségük van. A pénzintézetek a fent vázolt okoknál fogva a stabil magángazdaság kifejlődéséig nincsenek abban a helyzetben, hogy a kereskedelem szükségleteit kielégítő személyi hitelt nyújthassanak és a kereskedő, az iparos szívesen adna jelzálogos biztosité kot, ha elfogadnák. Amilyen magasabb közérdek szülte azt a rendelkezést, ugyanolyan egyetemes érdek szól a megszüntetése mellett. Égetővé vált már ezen kérdésnek a megoldása különösen most, hogy a hitelélet is a stabil és a közeljövőben talán az arany korona rendszerébe kezd beleilleszkedni. A városi ingatlanok forgalma szabad és a forgalmiérték ma már erősen megközelitette és csaknem elérte a valóságos értéket, az árverés engedélyezése tehát az adós szempont jából semmiféle veszélyt nem jelent, ezzel szemben az a tudat, hogy a jel zálogos követelés érvényesítésének akadálya nincs, magában elegendő volna arra, hogy biztos alapokou nyugvó hitelnek egy hatalmas arányú válfaját ál- litsa vissza anélkül, hogy a végső eszközre, az árverésre szükség volna. De hatalmas lendületet venne a házépítés is, a háztulajdonosoknak is módjukban állana leromlott házaikat alaposan ki- javittani, a használatlan lakrészeket rendbehozni és ezzel n lakáskérdés megoldása felé is közelebb jutnának, és egyben ezernyi uj munkaalkalom volna teremthető. Nincs tehát helye többé további késedelemnek, minél gyorsabban hatályon kivül kell helyezni ezt az elavult rendedetet, amelynek megszűnése meggyőződésem szerint az ujjaépités ember- feletti munkájában könnyítést jelentene. felemellek az adómentes minimumot a jövedelmi adónál. A pénzügyigazgatóság értesíti az adózó közönséget, hogy az 1924. évre szóló jövedelemadó szempontjából a létminimum 500 aranykoronáról 800 aranykoronára felemeltetett. Bevallást tehát csak azok tartoznak adni, akiknek 1923. évben szerzett összes adóköteles jövedelmük a 800 arany koronát, vagyis 2.800,000 papir koronát, meghaladja. A magánalkalmazottak létminimuma 2400 aranykorona, vagyis 8.400.000 papir korona. Vagyonadó szempontjából az adómentes határ továbbra is 4000 aranykorona, vagyis 26 000,0000 papirko- rona marad. A jövedelem és vagyonadó bevallásokat április hó 20 ig okvetlenül be kell nyújtania. Halasztást a pénzügyigazgatóság nem engedélyezhet, H 8 R £ SC. — Hilálozás. Síőllősy Sándor, Sátoraljaújhely város nyugalmazott főszámvevője, f, hó 7-én 76 éves korában meghalt. Halálával újból kidőlt egyike azoknak a keveseknek, akik a régi nagyközségnek vezető férftai voltak és nagyban járultak hozzá a város fejlődéséhez. Szőliősy Sándor egyik alapítója volt az önkéntes tűzoltó egyletnek és azok köze tartozott, akik a rendezett tanáccsá való átalakulásnak tevékeny harcosai voltak. Halála városszerte mély részvétet keltett. Temetése f. hó 8-án d. u 4 órakor volt. — F. hó 5-én reggel 6 órakor, meghalt Sárospatakon Végh Bertalan ügyvéd. Az elhunyt ügyvéd, aki 75 évet élt, súlyos és előkelő szerepet vitt Welsz Cmil angol női-szaBó terme 8 á tor alj a uj hely, Pét ő fi - u. 16. (Az állami elemi iskolával szembe n.) Kosztümöd,utcai rudád, daß átad, sport-Kosztümöd § elegáns, ear divatos, sár- elsőrangú kivitelben. g)
