Ujhelyi Hirlap, 1922 (25. évfolyam, 1-100. szám)
1922-08-16 / 64. szám
64 szám (2) ÚJHELYI HÍRLAP 1922, évi augusztus hó 16. mielőbb betöltessék, annyival is inkább, mivel e járásnak közigatási tekintet- beni ketté osztása is belügyminiszte- rileg jóváhagyva lett. Feljegyzés. Az Erzsébet közkórház, hogy a konyhahulladékot értékesítse, disznókat hizlal, ami nagyon helyes és okos dolog. Ezt az alkalmat azonhan arra használta fel Zvolenszky gondnok, hogy íizetésjavitást kérjen, mondván, hogy a hízódisznókra való felügyelet nem tartozik működési körébe. A külön munkadiját nagyon szépen szabta meg. Vagy egy hízott disznót, vagy két sertés tartását kérte. A korházi bizottság egy hizót szavazott meg. A köz- igazgatási bizottság hétfőn foglalkozott ez üggyel és az alispán nagy szónoki hévvel tartott beszédének hatása alatt helyben hagyta a kórházi bizottság határozatát. — Igazán nem nagy ügy az egész. A tisztviselők fizetése, köztük a kórház gondnokáé is, oly kicsiny, hogy mindegyiknél elkelne egy-egy hízott sertés Nem ezért Írunk tehát erről, hanem mert veszedelmes precedenst látunk benne. Hogy ez mennyire igy van, csak nehány kérdést teszünk fel. Mit kell kapnia annak a kórházi szolgának, aki a sertéseket gondozza, ha a gondnok a felügyeletért egy hí zót kap ? Mit kap az alispán azért, hogy — bár a hatáskörébe nem tartozik, — szétosztja a hatósági sót és és lisztet? Megkapja-e a gondnok a hízót akkor is, ha valamennyi hizlalt sertés elhull? — mert hisz ő a felügyeletet gyakorolta, tehát joga van kapni. Nos ! Ugye, hogy furcsa egy kicsit ez a hízott-sertés história, ha el is tekintünk attól, hogy a gondnoknak kötelessége a kórház minden vagyonára felügyelni. Asztalosok figyelmébe! Az Első Sátoraljaújhelyi Mechanikai jCordógyár Deutsch, Blum és Társai faárugyára, épület - és tüzifakereskedése. Elvállal: asztalosok részére újonnan berendezett üzemében mindennemű épület- és bútorasztalos anyagok megmunkálását legolcsóbb munka- dij mellett. Állandó raktárt tart: a legkülönféléb épület- és bútor- anyagokban, valamint saját előállítású hajópadlódeszkában. Régi intelem. A taímudban olvasom a következőket : „Vannak városok, melyek azért dőlnek romba, mert rosszul fizetik tanítóikat. Emberek, kik nem gondoskodnak ról i, hogy a tanító tisztességesen megélhessen, maguk is elpusztulnak.“ E bölcs mondásnak igazságát mi magyarok a saját kárunkon tanultuk meg. De hogy okultunk-e, az a jövő titka. A magyar tanitó nem csak fizetés - ben, de megbecsülésben is mindenkor az utolsó helyet foglalta el A „nemzet napszámosa“ volt nem csak azért, mert a nemzet javáért robotolt, de mert fizetése, szegényes élete az igazi napszámosok mellé állította. Akiknek hivatásuknál fogva a haza- szeretet igéit kell hirdetni, a tudománynak fáklyát gyújtani, az osztály különbség okozta tátongó űrt áthidalni s a felekezetek közötti rést a mindent összekötő és egybeforrasztó szeretetet a szivek mélyére kell plán tálai, azoknak munkája nálunk meg- bénitratott s arra lettek kárhoztatva, hogy a mindennapi megélhetés ezer bajával vesződjenek, a mindennapi kenyérért harcoljanak. Ha fellapozzuk tanítóegyesületeink jegyzőkönyveit, látjuk, hogy mily ádáz harcot vívtak a múltban egy-egy falat kenyéréit, egy csekélyke fizetésjavitá- sért Alázatos kérelmük süket fülekre talált és ha hangosabban szólották, a miniszteri székből a haragnak villámai, a megtorlásnak Ígéretei szóltak felé jük. Az emlékezetes kassai gyűlésen már a vörös nyakkendőt emlegették. Ekkor Apponyi bölcsessége és előrelátása megállította a veszélyes útra tévedőket. Szép szavakkal, gazdag ígéretekkel és csekélyke fizetés javítással enyhítette a tanítók már már elviselhetetlenné vált sorsát. De már akkor, mint a bekövetkező tények igazolták, késő volt, mert az elszórt mag egyrésze termő talajra hullott. Az a keserűség, mely a tanítóság szivét marcangolta, az a sorsával való elégedetlenség káros érzete észrevétlen és akaratlanul is átszivárgóit a íogékony gyermeki lelkekbe, az ifjabb nemzedékbe. A világháború ezernyi baja, szenvedése s a vesztett csatánál is szégyenletesebb béke csak növelte és szélesbitet^ ezen káros szimpto- mákat, melyek a közelmúltat és a jelen szomorú állapotát s hazánk végromlását hozta létre. lm' a saját kárán tanulta meg a magyar nemzet, hogy hiába való minden kincs, ha nincs lélek, mely e kincset értékelni s a nemzet érdekében kellőképen felhasználni tudja. A nemzet lelkét pedig az a sok ezernyi tanitó alakitja, kinek fáradságos s önmagát emésztő munkáját még ma sem tudják kellőképen értékelni. Az ősi bölcselők intelme szolgáljon Útmutatásul azoknak, kik a nemzet sorsát intézik, mivel »városok azért dőlnek romba, mert rosszul fizetik tanítóikat.« Turányl Közönség kóréból kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség ! Nekem sohasem volt szokásom hatóságokat, vagy más, hatósági jellegű intézményeket erősen bírálni, vagy a nagyközönség előtt nem előnyös színben beállítani. Nem tartottam ezt helyesnek és célszerűnek, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindezek az intézmények legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint járnak el. Épp ezért még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy bármily, hatóságok, vagy ily jellegű intézmények cselekedeteit a nyilvánosság előtt bíráltam volna. Hogy most az egyszer kivételt teszek, az az oka, mert mégis csak furcsa, hogy az árvizsgaló bizottság éppen akkor emeli a hús árát, mikor minden ár csökken és amikor a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel le akarja törni az árakat. Éppen b. lapjuk közölte legutóbbi számában az uj húsárakat és bár igazuk van abban, ami egy másik közleményben foglaltatik, hogy furcsa a hús maximálása akkor, mikor az élőmarha árát szabadon emelhetik, azonban engedje meg a t. Szerkesztőség kijelentenem, hogy még furcsább a hús árát Ujhelyben 160 koronára emelni akkor, mikor Pesten a prima marhahús — és ezt tudjuk mit jelent — 150—220 korona, Miskolczon pedig az elsőrendű marhahús (hátulja) 180 korona. Ha pedig ezek az elsőrangú húsok ennyibe kerülnek Pesten és Miskolczon, akkor az újhelyi hús nem ér 100 koronát sem. Mert — és ez a legfontosabb ebben a kérdésben — akár hogy fog esni a marha ára és emelkedni a hús ára, az újhelyi mészárosok igazán jó húst sohasem fognak mérni. A szives közlést előre is köszönve vagyok tisztelettel Aláírás. Strausz Cipót aranyműves, órás és ékszerész Sátoraljaújhely, Wekerle-tér 2. Elvállal és készít Mindennemű ékszer, arany és ezüstnemü, valamint őrajavitásokat Raktáron tart ezüstárukat, ékszereket, arany és aranydoublé tárgyakat, drágaköveket. Pontos, gyors és megbízható kiszolgálás legolcsóbb napi árak. VESZ: aranyat, ezüstöt és drágaköveket.
