Ujhelyi Hirlap, 1922 (25. évfolyam, 1-100. szám)
1922-06-17 / 47. szám
47 szám (2) világítás felemelt egységára fejében 780,000 koronának és az állam által a tisztviselőktől megvont illetmények folyósithatása érdekében körülbelül ugyanily összegnek pótköltségvetés terhére való beállítását határozták el Ezek a tételek tehát már jelentékeny pótadóemelést igényelnek erre az évre. Uj jövedelmi forrásokról is kellett tehát gondoskodni, hogy az újabban megszavazott terheket elviselhessük. Elfogadták hát — bár csak a kényszer hatása alatt — a vigalmi adóról, a telekértékadóról, az ingatlanértékemelkedési adóról és a szálloda adóról alkotott szabályrendeleteket. Ha ezeket a szabályrendeleteket gyorsan jóváhagyják a felettes fórumok és idejében életbeléptethetik, talán még el lehetne kerülni a pótadóemelést. Úgy 6 óra tájban már gyorsabb tempót vett a tárgyalás. A polgármester-helyettes minden áron még aznap le akarta tárgyaltatni a két napra tervezett gyűlés anyagát. És ez sikerült is neki. A referensek szinte beleizzadtak a hadarásba. Közel egy óra leforgása alatt mintegy 30 tárgyat tárgyaltak le.' Legtöbbjét csak tudó másul kellett venni, de ahol határozni kellett, ott is mindenütt a tanács, vagy pénzügyi bizottság javaslatát fogadták el, csakhogy már minél előbb szabadulhassanak. v Végére is értek este y48 órakor a tárgysornak és az a három képviselőtestületi tag, aki a gyűlés elején olcsó győzelmeket arathatott, boldogan hagyta el a közgyűlési termet. Ok örültek. Az iparosok majd sirnak. _________ÚJHELYI HÍRLAP Beküldetett. »Újhelyi Hírlap*, tek. Szerkesztőségének Helyben. A „Zempléni Újság“ személyemmel kapcsolatos valótlan közleményeinek helyreigazítása elől kitért. Azon tiszteletteljes kéremmel keresem meg Önöket, hogy szerkesztésükben megjelenő Újhelyi Hírlapban az alábbi nyilatkozatomnak helyt adni szíveskedjenek: A »Zempléni Újság< junius hó 4-iki és folytatólagosan junius hó 8-iki számaiban »Görgey előszobájában* és »Több világosságot* cimü közleményeiben személyemet olyan világításba helyezte, amely sötét árnyékot iparkodik vetni jellem és erkölcsi érzékemre. Hogy a tisztelt cikkíró azzal a beállításával a kereszténység, a haza és a közérdek,, vagy kizárólag a Kutkafalvy ügyét kivánja-e szolgálni, nem tudom? Azt azonban tudom, hogy a jellem és a közerkölcs talaján sohasem követtem el olyan botlást, amely szigorúbb megítélésre adhatott volna okot. Éppen azért a Zempléni Újság személyemet érintő közleményei távol állnak a valóságtól. Görgey előszobájában velem a cikkíró nem találkozhatott, mert hiszen én az egész választás ideje alatt sem Görgeyvel, sem Kutkafalvyval nem beszéltem. Kutkafalvynak a megválasztatását nem ígértem. Az említett aláírási ivet én nem kezdeményeztem, annak egyrészt fogalmazásában részt nem vettem, másrészt — amit Zsihovics Bertalan is tanúsíthat — az sem felel meg a valóságnak, mintha azt elsőnek irtain volna alá, sőt az aláírással kizárólag Főző József kérelmének kívántam eleget tenni annak idején. Azonban azzal az aláírással nem szegődtem örök időkre Kutkafalvy árkon-bokron való szolgálatába s a választásokat megelőzőleg a Kath. körben tartott jelölő gyűlésen nyíltan meg is mondtam, hogy Kutkafalvy változott politikai irányát részemről nem támogatom, amennyiben én az egységes kormányzó párt létesítését az ország érdekében előnyösebbnek tartom. A »Thuránszkyval szemben való diszkréció* alól a magam részéről mindenkit felmentek, amennyiben nekem nincs semmi takargatni valóm. Személye iránt én mindenkor tisztelettel viseltettem, különösen azért, mert ha 1922 évi junius hó 17. Két haldokló Gladiátor'. (Novak Sándor, sárospataki főiskolai tanár verskötete) CsudaSzép őszi idő volt. A hajmáskéri tüzérségi tábor hatalmas parkjában sétálgattunk és gyönyörködtünk a tornyok ablakain ragyogó napsugarak ban. Szerettük a természetet s a csen det, mely körülvett bennünket. — A nagy tábor kihalt, alig egy-kél ember lézengett a szépen gondozott hatalmas tereken és utakon. De a mi leikeinkre mégsem szállt az a megnyugvás, amelyet a természet szépsége és csendje szokott magával hozni. Az üres tábor minduntalan eszünkbe juttatta azt a félelmetes gondolatot, mely keserűvé tette minden időnket, minden nyugalmunkat. Mert az itthoni csend és béke, az őszi napnak nyugodt, szelid fénye csak hazug takarója volt a szemünk előtt azoknak a borzalmaknak, amik távol tőlünk már akkor végbementek. Akkor ismertem meg Novák Sándort ezt a borongós lelkű pesszimistát. — Tele volt sötét gondolatokkal, fájdalmas sejtésekkel. A beszéde, a hangja is mindig olyan fátyolozott, szinte gyászos színezetű volt, — mintha gonosz sejtésekkel megtelt lelkét akarta volna jobban kifejezésre juttatni. Azóta nyolc kínos esztendő telt el. Hányt, vetett az élet bennünket, — de mit számit ^ mi nyomorúságos egyéni sorsunk mindabban a borzai más végzetben, amely a nyolc esztendő után bennünket lesújtott. Nyolc esztendő után egy versfüzetet küldött el hozzám Novák Sándor. Kedves Sándor ! Olvasom a verseidet, mintha megint hallanám a te tompa, gyászos hangodat, amellyel két ideálnak- a hazának és a humanizmusnak a vesztét siratod ! — Oh, a te borzalmasan valóra vált sejtéseid !... Dicsérni akartam a verseidet, s ime első sorban nem a lelkesedés szólal meg belőlem, hanem a fájdalom, amelyet bennem verseid keltettek. De hiszen talán ez a legnagyobb dicséret a te verseidre, — hogy azok olvasása felzaklatta az én lelkemet, amelyet pedig úgy szeretek elaltatni hazugságokkal, hogy ne lássam, ne nézzem a szörnyű valót. Te most elsirattad, eltemetted a hazát és az emberiesség ügyét. Hatalmasan. szépen, megragadóan szóltál: igazi költő voltál! — De ne állj meg itt. Dolgozzál tovább. Add ki lelked- ből azt a sok nemes érzést, sok szép gondolatot, ami benned él. Ródd egymás mellé azt a sok apró fekete betűt, amelyek terjesztik, széthintik az eszmét, a hitet a lelkekben, hogy az ember talán nem lesz mindig vérszomjas bestia, — és hogy lesz még nekünk hazánk! Kezdj uj dalt, — uj dalt, mely hirdesse a feltámadás igéjét. Verseid közül különösen tetszettek: Diszmenet Gábor Áronnak, — Elesettek félig lezárt szeme, — Csatamezők véres sara, — Sóhaj város, stb. De talán nem is gondolod, hogy az elsőséget mégis egy kicsi, igénytelen külsejű versednek adom, — melynek gondolata valósággal frappáns. Ennek a cime: Átveszem a kommandót, — s igy szól: „Vidám fiuk hosszú glédában állnak, Zászlés vonatről alig hogy leszálltak. Dőlt kémények hátterén komorul Magyar falu, otthoni gond Leikeikben gyorsan bealkonyul, Egy fenséges ur várja őket: — Kísérettel a parádés Halál, Gőgösen a fiuk elébe áll. Megmustrálja a hozzá készülőket. Ellóp előttük, — zord csontváz karjával, Kardot ránt s igy szél tompa rögszavával: (Soha ilyen, a sirfenékről Sir partjára kegyetlen kidobbant szét!) „Átveszem a kommandét!“ Sorvaszté szél zug áh a sorokon, A hús már csak árnyék a csontokon, Megdöbbenve, mint kisértetek állnak S uruknak némán szalutálnak. Búza Bila FEKETE ÉS KÉK gyapjúszövetek és posztók a legjobb minőségben. legjobb Jérji és női gyapjúszöveteket NŐI COSTÜM ÉS ruhaszövet újdonságok. legolcsóbban szerezhet be cßrünner bajosnál Sátor alj auj Rely, cTő-utca IS. FÉRFI ÖLTÖNY és felöltő szövetek a legSzabott árak! (.Megyeházzal szemben.) Kérem cégemre ügyelni jobb kivitelben.
