Felvidéki Ujság, 1948. január-február (3. évfolyam, 1-8. szám)
1948-01-11 / 2. szám
/ft A Harmadik évfolyam, 2. szám. Sátoraljaújhely, 1948 január !l SzQfKQSzteség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely,-utca 2, sz, í f.!(r Fiókszerkesztőség: Ara: tiller. Sárospatak, Kossuíh-utca 40. ÚJSÁG Félre a meoalkuvókka ! keli teremteni. Kérte a bizottság nevében a pártgvűiés azonnali összehívását. Ezután Faragó György elvtárs felolvasta a fővárosi végrehajtóbizottság határozatát. A magunk szocialista magatartására támaszkodva — mondja a határozat — kritikával és behatással el kell érnünk, hogy a világ szociáldemokráciája ne a harmadik út politikáját kövessé, hanem álljon a nemzetközi osztály- harc élére. A magyar szociáldemokratapárt fűzze szorosabbra kapcsolatait ama szociáldemokrata és kommunista pártokkal, amelyek a munkásosztály akció-egységére építik politikájúkat. A határozat követeli, hogy A. S250cS«álcIe;2£ioiíLPárá zemplénváimegyei hetilapba Ma jnporíregény: vsro^aja kémül A zempléni €$ékt*& 1c &tlt£kk osÉro'xxk.Át Világszerte korai árvizekről számolnak be a jelenések. A Tisza felső folyásánál átszakította több helyen a gátjait, jelentős területeket öntött el, úgy hogy számos községben okozott komoly károkat és nem egy falut kellett kiüríteni az árvízveszély miatt. A megye lakossága komoly aggodalommal tekintett a jövő elé és minden érdeklődése a megye területét védő tiszagátak felé fordult. A Tiszaszabályozó Társulat ennek megfelelőiem állandó készenlétben állt, hogy ha valahol veszély következik be, nyomban közbeléphessen, Szerencsére zempléni földet nem fenyegetett komoly veszély. Az árvizet okozó dagály idejében legmagasabb vízállás Tiszakarádnál volt. ahol a Tisza magassága elérte a 711-es magasságot, ami 82 °/0-os vízállásnak felel meg. A zempléni tiszagátak az 1888-as árvíz után 870-es vízállásnak megfelelően épültek, amiket azóta másfél méterrel emeltek. Illetékes helyen nyert értesülésünk szerint az áradás Zemplén számára azért nem jelentett komoly veszélyt, mert az árvíz tulajdon képen helyi jellegű olvadásból eredt, a felsőbb zónában történt árvíz következtében a Tisza vize megcsappant, másrészt az alsóbb folyásban a Tisza vízállása alacsony volt, igy hát szabad lefolyást biztosíthatott a víznek. Budapesti tudósítónk jelenti: Szakasits Árpád elvtárs, dr. Ries István, Marosán György és Rónai elvtársak társaságában fogadta a fővárosi végrehajtóbizottság tagjait. A bizottság nevében Harus- tyák József elvtárs beszélt, aki megállapította, hogy a párt keretén belül a kongresszus óta destrukció folyik, amely máris válsághoz vezetett, de továbbfolytatja aknamunkáját. Ezekkel az elemekkel lehetetlen a kompromisszum. Olyan pártegység, amely kompromisszum útján jön létre nem erőt jelent, hanem gyengeséget. A szocialista eszmékben nincs megalkuvás. Kompromisz- szumnélkülí pártegységet minden egyes pártalkalmazolt és bármely területen dolgozó párt- funkcionárus munkáját vizsgálják felül és aki nem felel meg a szocialista igényeknek, azt nyomban vissza kell hívni. A pártfegyelmet helyre kell állítani és szigorúan alkalmazni kell mindazokkal szemben, akik a kongresszusi elveket a gyakorlatban megváltoztatták. Az Ifjúsági mozgalom területéről haladéktalanul el kell távolítani mindenkit, aki kompromitáló magatartását tanúsított. A bizottság egyhangúan teljes bizalmatlanságát mondja ki Szélig Imre elvtárssai szemben, aki a párt és egyetemes munkásság érdekeinek félremagyarázásával ébrentartotta az elégedetlenség szellemét és a pártot veszélyeztető tevékenységet. A párt központi lapjának az osztályharc és a munkásegység politikájának alapján kell állnia. E követelmények teljesítésére az alkotmányos pártgyűlést nyomban össze kell hívni. szelíd forradalmárok Ezt a határozatot minden tagja aláírta a fővárosi bizottságnak. A határozat felolvasása után Sza- kasils- Árpád elvtárs kijelentette, hogy egyetért a határozat szellemével. A pártnak a legközelebbi kongresszuson baloldali szocialista és osztályharcos arculatot kell mutatnia. A fővárosi végrehajtóbizottság akciójához teljes szolidaritással csatlakozott, a zemplén- megyei végrehajtóbizottság is. Újból szabályozták az áramkorlátozást Sátoraljaújhely. Az áramkorlátozási rendeietet több ízben szabályozták, míg végre végleges formát öltött. Az új rendelet szerint ipari, mezőgazdasági gyárak, üzemék, műhelyek, vendéglők, szállodák, kávéházak, szórakozóhelyek, üzlethelyiségek, kisipari műhelyek, társaskörök, kaszinók, lakással egybe nem függő irodák 100 kw óra világítási és 500 kw motoráramot fogyaszthatnak. Ha az 1947 szept. havi fogyasztás ezt meghaladta, úgy ennek megfelelő lehet az áramfogyasztás. Ha a világítási áram túllépése 10Ö százalékos, akkor a többletet az egységár kétszeresével, 100 százalékon túl pedig az ötszörösével számítják fel. Motoráramnál minden többletet ötszörösen számítanak fel, isméiéit túllépésnél kikapcsolják az áramot. Háztartásokban a világítási áram havi 40 kw óra lehet. A túlfogyasztást az egységár kétszeresével büntetik. Társbérlőknél a lakókat külön kell venni és mindegyik lakó 40 kw órát fogyaszthat, még akkor is, ha közös órájuk van. Háztartási vízellátásra szolgáló u. n. kútraótorok nem esnek korlátozás alá, ha különórájuk van. Közhivatalok, intézmények, köz üzemek és szakszervezetek nem esnek korlátozás alá. Azok a fogyasztók, akik az áramfogyasztás felemelését óhajtják, kérvényezhetik azt az iparügyi cinisztériumnál. A kérvényt a minisztériumhoz kell címezni és a városi közműveknél kell beadni. 6 forintos okmánybélyek kell rá. (L. M.) A »Harmadik út“ általános európai jelenség lett. Jelentkezett, van és beszélnek róla. Minthogy a mi vizeinket zavarja, elsősorban a mi jogunk és kötelességünk, hogy bíráljuk és küzd- jünk ellene. Azok, akik ezt az erősen göbbels: hangzású áramlatot megindították, szociáldemokraták voltak. Nem egy közülük csoportokat, sőt országos méretű alakulatokat vezetett, sőt r.éhányan pionírjai voltak a szocialista eszme el- i ültetésének. Valamennyien egykor cél- i tudatos és lángoló forradalmárok vol- ! íak. ők tanították azt, hogy a proletá- ! riátUsnak tömegkcreiokbe kell tömörül- j űrök emberi jogaik kivívására és hogy I ezeknek a kereteknek forradalmi har- i cos jellegük van, még akkor is, ha a I kapitalizmussal folytatott harcunkba j még nem szólnak bele ágyuk és golyószórók. Ők figyelmeztettek arra, hogy nem szabad se gyengének, se csügge- dőnek lenni a reakcióval és kapitalizmussal szemben, mert az ellentábor mir den megtorpanásban gyengeséget lát és eltiporja a szocializmus palántái!. Ők hirdették, hogy nincs kompromisszum a kapitalizmussal, mert az se ismer velünk szemben kompromisszumot, vagy félmegoldást. És most mégis megtorpannak, mondhatni a célszalag előtt. Mi az oka ennek ? A helyzet változott, vagy a személyek? Mind a kettő. A helyzet az ő szocialista és harcos honikban az vslt, hogy a szocializmus meg mondhatni kezdeti, partizánharcát folytatta az egyes országok keretein beiül a maguk burzsoáziáival. Csapat- gyűjtés volt laza interr.acionalis horizonttal, a mai viszonylathoz mérve helyi csetepaték az ellenfél gyengítésére. Ez a karemód megkívánta a maga formáját, taktikai vonalát és pártarculatát. Most, hogy e partizáncsapaíok immár közös és valóban nemzetközi fronttá tömörülnek, hogy .döntő !u fsukat vívják meg a kapitalizmussá: ez a karcmód, taktikai vonal és pártarcuiat természetszerűen túlhaladott és berozs- dált forma, hiszen csak helyi hezak- latra született. Vezetésre teremtődött emberek rugékpnyságáíó! függ ezután, hogy belátják-e az új és korszerű formál: követelményét és ehhez alkalmazkodnak-e. A „Harmadik út* szocialistái sem az új követelményeket nem látták meg, sem alkalmazkodni nem tudtak hozzájuk, csak konokul és ártó .daccal ragaszkodnak az immár atavísztikus ős gyakorlatilag teljesen értéktelen párt- arculathoz, csak .-ízért, mert nem tudják a formát új forradalmi lendülettel megtölteni és a tömlő értékesebb számukra a tartalomnál. És mert értetlenül és idegenül állanak egy új helyzet közepette, azt sem tudják felismerni, mennyi ellentmondás van magatartásukban. Ha a kezdeti harcok idején fontos volt a szocialista keretek hadi jellege, miért r.em az most, amikor minden békekonferenciából, nagyhatalmi összecsapásból nyilvánvalóvá vált, hogy a kapitalizmus döntő harcra fegyverkezik? Ha akkoriban nem volt szabad csüggednünk, amikor ők tanították ezt, miért kell most megtorpannunk és szeüdebbeknek lennünk? Talán kegyet, vagy elnézést várjunk attól a kapitalizmustól, amelyről ők tanították, hogy nem ismer kompromisszumot és félmegoldást éppen velünk szemben ? Az idők választóvizéhez értünk, amely szétmossa az aranyat és a salakot. Harcot hirdetnek velünk szeműben, így hát harcosokra van szükségünk. A „szelídek“ vonuljanak félre, mert a „mérséklet bölcsessége“ a harcban a gyávasággal és árulással egyenértékű. A szocializmus nem kompromisszumot akar, hanem győzelmet!
