Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-08 / 153. szám
1939 JÚLIUS 8, SZOMBAT TEEJJTDETa AgWhikmb NAPRÓL-NAPRA Július 7. A tettest seeéiem vádja ; még folyton kísért. Hol a parlamentben, hol a közélet más szintjén, hol magánbeszélgetés formájában, sajtóban, vagy gyűléseken: a gyanú, hogy a felvidéki magyarság egészében az átkos benesi szellemnek hódolt s most is benesi módon viselkedik, — a gyanú nem halt meg, a gyanú él. Valamikor, még novemberben, a köztudatba dobták a benesi szellem szólamát s azóta már oly mélyen beleágyazódott ez a hiedelem az anyaországnak azokba a magyarjaiba, akiket kevés kritikával s csekély szemlélni tudással látott el az ég, hogy a gyanú fölött napirendre térni a gyanakvó magyar ma már nehezen tud. Az egyik kisváros — anyaországbéli kisváros — városi közgyűlésén teremtettézte él megint egy városi tanácsi tag a Felvidék „átkos széliemét“ s mondta él véleményét a „húsz év óta nemzeti erkölcs híján szűkölködő“ felvidékiekről. Az illető kisváros ugyancsak közel feküdt a trianoni határhoz s a kisvárosi tanács s a kisváros helyi potentátjainak minden tagja ugyancsak mélyen pillanthatott bele a kisebbségi helyzetben vergődő város mindennapjába, rendkívül jól ismerhette embereit, sőt azt is tudta, hogy éppen az átkos benesinek nevezett szlovákiai város maradt meg a leggerincesebbek s legma- gyarabbak között; hitvalló s példaadó város volt. ügy látszik, hiába volt a szlovákiai város minden igyekezete, minden példaadása. Mihelyst anyagi ügyekről, zsebkérdésről van szó: rögtön elő lehet vonni a benesi átok szódarálógépét s „nemzeti erkölcsök pangásával“ lehet megvádolni, válogatás nélkül, kritika mellőzésével a kisebbségi helyzetben vergődött magyarságot. Sőt. mi több, ilyenkor határozzák el önkéntes szellemmentők s lélekbúvárok, hogy majd megtanítják a Felvidéket igaz magyarságra, igazi világszemléletre, modern gondolkodásmódra s mindenre, —amit a felvidéki ember amúgy is régen tud. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Való, hogy a magyar vonaltól sokan eltértek Szlovákiában is. akadtak, akik szívesen álltak át Benes- nek, Hodzsának pártjára, tolták a csehszlovák állam szekerét inuk szakadtáig. Csakhogy ezeket a „becsehelte- ket“ maga a kisebbségi közvélemény ítélte el rögtön, ezeket nem számította gárdájába, félreállította s nem sorozta a hitvalló nemzetépítők közé. Ezek fölött — akár tetszik, akár . em — azonnal ítélkezett a gerinces kisebbségi közvélemény s e volt közvélemény fenntartja a jogát ma is arra, hogy e megszédültek fölött ítéletet mondjon, felettük pálcát törjön, vagy megbocsássa vétkeiket. Az ítélet mondáshoz, igazoláshoz nem kell a felvidékieknek segítség, nagyon jól tudják a gerinccel maradt felvidékiek, ki való közéjük, ki nem. Általánosítani tehát nem lehet. A benesi politikát űző, Prágának szolgáló megtévedt magyar sorsát nem lehet egybevetni a gerincesnek maradiéval. Nem lehet azt állítani, hogy azért, mert a felvidékiek között voltak szoedemek. agrárok, kommunisták, akkor minden felvidéki magyar megbízhatatlan. Hiszen e baloldali s csehszlovák pártok hívei sokkal kevesebben voltak, mint az öntudatos magyarok. Hogy ki a jobb magyar: erről vitatkozni fölösleges. Jó magyar az, aki minden helyzetben s minden körülmény között hűen teljesítette nemzeti kötelességét. Már pedig hogy a felvidéki magyarság zöme ezt megtette, afelől kétség nem lehet. A felvidéki magyarság nem is engedi m.eg, hogy magyarság-leckét adjanak neki, hogy magyarságra tanítsák, különösen azok, akik a kisebbségi sors kenyerét nem, ették, vagy ennek vállalásától rögtön az első héten igyekeztek megszabadulni. Könnyű volt magyarnak lenni ott, ahol más nem is lehetett az ember! Egyszersmindenkorra legyen már vége ennek a benesi vádnak. Ha a felvidéki magyarság ítélkezni akar: megteszi maga is, elég sok gerinces magyar akad a Felvidéken, aki bírálni tud. Fölösleges bclcártani magát bárkinek egy város magatartásának elbírálásába s fölösleges fényűzés általánosítani most, a visszacsatolás öröme után. A nemzet magatartását a történelem bírálja el s ne a városi kisgyű- lés heveny-szónoka! (szv.) „Kárpátalja népe nemcsak kaimmi, hanem polgárt értelemben is hűséges őre lesz a magyar birodalmi eszmének a Kárpátok keleti bércein Érdekes beszélgetés Novakovlls Béta tábornokkal, a kárpátaljai katonaközigazgatás eddigi vezetőjével a közbiztonsági szolgáld? megszervezéséről, a lakosság élelmezéséről, a polgári és gazdasági élet megindul Sásáról, a szociális kérdésekről és Kárpátalja népének erényeirő a Ungvár, július 7. A Kárpátalja területén csütörtökön végétért katonai közigazgatás a három és fél hónapos működés alatt igen nagy munkát végzett. A katonai köz- igazgatás szervezetének nemcsak központi munkásai, hanem áz egyes legkisebb községekben vagy falvakban elhelyezett szervezetei is a legnagyobb lelkiismeretességgel, sokszor éjt nappallá téve, fáradoztak a ruszin nép sorsának jobbrafordításán. A katonai közigazgatás feladatának teljesítése és befejezése után még most is lázas munka folyik a katonai közigazgatás ungvári központjában. Megkezdődtek ugyanis az előkészületek az ügyek átadására. Ez az átadás előreláthatólag néhány napot vesz majd igénybe. A közbiztonsági szolgálat és a lakosság élelmezése A Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste Novakovits Béla tábornokot, a kárpátaljai katonai közigazgatás eddigi vezetőjét, aki munkatársunk ama kérdésére, mikor és milyen célkitűzésekkel indult a katonai közigazgatás Kárpátalján, a tábornok a következőket mondotta: — A katonai közigazgatás Kárpátalján március 17-én kezdte meg működését. A kezdet kezdetén főtörekvésem kettős volt — mondotta —: 1. a közbiztonsági szolgálatnak minél eredményesebb megszervezése; 2. pedig a közellát ásna,k, tehát a lakosság élelmezésének a biztosítása volt a fő feladatom. Mindkét probléma megoldása a sok nehézség ellenére, hála az illetékes szerveknek és alakulatoknak, már kezdetben sikerült. — A közbiztonság helyreállítása hosz- szú időbe került? — kérdeztük tovább a tábornokot. — A közbiztonság a felszabadítás után alig egypár nap múlva helyreállt, úgyhogy néhány nap múlva a lakosság nyugodtan hajthatta álomra fejét. Hangsúlyoznom kell, hogy az illetékes katonai, csendőrségi és egyéb biztonsági alakulatok feladataikat a legkifogástalanabb módon látták el. — Merültek-e fel nehézségek a közélelmezés ellátása terén? — vetettük fel ezután a kérdést. — A közélelmezés biztosítását lehetővé tette az a körülmény, — mondotta a tábornok — hogy a felszabadítás után az ország belterületéről azonnal megindult az elsőrendű közszükségleti árucikkek ideszállítása és a Magyar a magyarért- mozgalom hatalmas arányú segítő-tevékenysége. De a felszabadító csapatok is kivették részüket a közélelmezés biztosításából, amennyiben kezdetben a szükséghez képest bocsátottak rendelkezésre szállítási eszközöket és ezáltal egyrészt ellensúlyozták azokat a nehézségeket, amelyeket kezdetben Kárpátalja katonai köz- igazgatás alatt álló területén az autóforgalom szünetelése okozott, másrészt pedig pótolták az egyes magánszemélyek szállító eszközeinek elégtelenségét. Ilyenképpen a lakosság élelmezési szükségleteinek ellátása nagyobb zavarok nélkül már kezdetben sikerült. A tehetősebbek vásárolhattak. Az Ínséges lakosság pedig az első hetekben ingyenes támogatásban részesült. Természetszerűleg nagy súlyt helyeztünk arra, hogy megokolatlan árdrágítások ne legyenek. A járási katonai parancsnokság mindenesetre állandóan figyelemmel tartotta ezt a kérdést és adott esetekben a legszigorúbban járt el. [A polgári élet megindulása Kárpátalján — Mikor került sor a rendes polgári élet helyreállítására ? — kérdeztük ezután, mire a katonai közigazgatás vezetője így válaszolt: — A közbiztonság rendjének és a köz- élelmezés kezdeti megszervezése után kezdtük meg a közigazgatás rendjének kiépítését és ezzel a normális polgári élet helyreállítását. A Kárpátalján felállított 13 járási katonai parancsnokság joghatósági területén egymás után szerveztük meg azokat a hivatalokat és neveztük ki azokat a közegeket, amelyek illetőleg akik a lakosság, a társadalom, az állam érdek:it voltak hivatva szolgálni. Megbízást kaptak a községi bírók, kinevezést a jegyzők, a tanítók, kör- orvosok, közjegyzők, stb. Megkezdhették működésüket a különböző kormányhatóságok hivatalai, kirendeltségei, erdészeti, vízügyi, államépítészeti hivatalok stb.), továbbá a különböző igazságügyi hatóságok és bíróságok, már amennyire ez utóbbiak működését a helyzet lehetővé tette. Mindezeknek működése nyomán már maga az eleven élet lüktetett és nem volt semmi akadálya annak, hogy a katonai záróvonalat az anyaországgal szemben — alig néhány hét múlva — meg ne szüntessük. Ezzel az intézkedéssel Kárpátalja bekerült az ország gazdasági vérkeringésébe, — mondotta a tábornok — annak ellenére, hegy különböző okokból a polgári igazgatás beállításának időpontja kitolódott. A belterülettel való gazdasági kapcsolat ma már tényleg minden téren teljesnek mondható. Helyreállították a munkaerkölcsöt — Mit tett a katonai közigazgatás a munkanélküliség megszüntetése érdekében? —- fordultunk ezután a katonai köz- igazgatás eddigi vezetőjéhez, aki válaszul ezeket mondotta: — Nagy jelentőségű volt az az akciónk, amelyet az utóbbi időben a belterületekre szóló munkaközvetítés során fejtettünk ki. Ennek eredménye az, hogy azokat a munkaképes egyéneket, családfenntartókat, stb., akiket az itteni munkapiac már nem tudott felvenni, nagyrészt az ország belterületén juttattuk keresethez és remélhetőleg egész télre elégséges kenyérhez. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom kell, hogy a felszabadítás első hetei után természetesen a szociális igazgatást úgy építettük ki, hogy a munkaképes munkanélküli lakosság megsegítése csakis munkához juttatás ellenében, 'azaz munkaszolgáltatásért történjék. Fontos volt ez azért, mert a leromlott munkaerkölcsöt mindenképpen vissza kellett állítani. Hogy ez sikerült, az sok tekintetben a nagyszerűen működő Magyar a magyarért mozgalomnak köszönhető. A munkaszolgáltatás elvének következetes kérész tülvitele eredményezte azt is, hogy alig van Kárpátalján község, amelyben hasznos és értékes munkát nem végeztek volna az eddigi munkanélküliek. — De ez alatt a rövid idő alatt nem-hanyagoltuk el a közegészségügyi követelményeket sem, nemcsak a szervezés munkáját (egészség- ügyi körök, Zöldkereszt, stb.) végeztük, hanem számtalan konkrét megelőző intézkedést tettünk, amellyel mind a lakosság javát, mind jólétét szolgáltuk. Kárpátalja népének dicsérete — Milyen magatartást tapasztalt tábornok úr a magyar-orosz nép készségéről az új magyar rendbe való beilleszkedés tekintetében ? — Munkám eredményességét nagyban elősegítette — válaszolt a tábornok — a felszabadult Kárpátalja népének jóindulata, bizalma cs a magyar nemzeti gondolathoz való őszinte ragaszkodása. Nyilatkozatom talán nem is lett volna teljes, ha ezt meg nem említettem volna. Ennek köszönhető ugyanis, hogy Kárpátalja népe az új viszonyokba a legsimábban illeszkedett be és intézkedéseinket nem csak megértéssel, hanem szeretettel fogadta. Tapasztalatokra alapítom azt a meggyőződésemet —; fejezte be —, hogy ez a derék testvérnél) a csorbítatlan magyar birodalmi eszmének nemcsak katonai, hanem polgári értelemben is hűséges őre lesz a Kárpátok keleti bércein. Nyugodt lelküsmercttel adtuk át helyünket a hivatott polgári igazgatásnak,.illetve szerveinek. Sok szeretettel és lelkesedéssel dolgoztunk, tudván.azt, hogy munkásságunkkal a magyar jövőt szolgáltuk. Marina Gyula nyilatkozata Marina Gyula miniszteri tanácsos, a kárpátaljai közoktatási és vallási ügyek szakelőadója, a most meginduló ruszin önkormányzat tanügyi problémáival kapcsolatban a többi közt a következőket mondotta: — Nagyon jól tudom, hogy nehéz posztot vállaltam el. Bízom azonban benne, hogy mint papi ember, aki az igazságosságot vallja és hirdeti, objektivitásommal és az ezzel párosult elhatározásommal használni fogok a ruszin tanítóságnak. Kiindulópontom az, hogy nem akarok Kárpátalján állástalan tanítót látni. Mindenkit kvalifikálni akarunk. Erre felhívom a ruszin tanítóság figyelmét. Remélem, hogy az egész tanítóság megérti Szent István állameszméjének egyedüli , elhivatottságát és ebben a szellemben igazán a nép tanítói lesznek. Magam is tanítócsalád tagja vagyok és édesapám életéből is jól ismerem a tanítóság minden baját és ismerem annak életkörülményeit, így minden reményem megvan arra, hogy amint a ruszin tanítóság meg fog érteni és támogatni fog engem, ugyanúgy elő fogom segíteni boldogulásukat.
