Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-07 / 152. szám
Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-kőrút S, szám Telefon: 144*400 o Telefon; 144 - 400 KÁRPÁTALJÁN életbelépett a polgári közigazgatás Történelmi külsőségek és meleg ünneplés között vette át a kormányzást Parányi Zsigmond báró kormányzói biztos — Perényi báró beszéde a magyar-ruszin együttműködésről Magyarságunk védelmében (ö) Keményen megleckéztették az elmúlt napokban a Felvidéki Magyar Hírlapot. A lipótvárosi megrettent zsidó polgárság, Király- és Rombach- utcai polgártársak, szabadságért és magyar alkotmányosságért lihegő alkonyati kurírja kíméletlenül megtámadott bennünket szerdai vezércikkünk miatt és fejünkre szórva a nemzeti ideálok elvetésének vádját, arra nézve adott fellengzős és nemzeti öntudattól duzzadó kitanítást, hogy mi felvidékiek: nagyobb tisztelettel adózzunk azon magyar ideáloknak, melyek előtt az egész magyarság, minden magyar ember meghatódással és elfogódva veszi le kalapját. Leszögeztük már annakidején, hogy nem szívesen keveredünk vitába értelmetlen és a logika és az önismerés alapszabályait elvető ellenféllel. Rámutattunk már múltkoriban, hogy nem kenyerünk a hiábavaló fecsegés és céltalannak tartjuk a minden tárgyilagosságot és a szabad diszkusszió közismert elveit megtagadó ellenfelet. Azt az ellenfelet, aki csak támadni, kerülő- ütőn, sőt legtöbbnyire hátulról szeret .— hiéna módjára — beleharapni az emberbe, de aki menten megfutamodik komoly és súlyos érvek láttán és sak a távoli homályból üvölti elő kényszeredett mondatait. És hogy mégis foglalkozunk a kérdéssel, ennek nagyon egyszerű az oka. A pesti tőzsdeügynökök és szatócsok alkonyati érdekvédelmi szaklapja ugyanis olyan vádakat szórt felénk, amelyekről feltétlenül nyíltan és egész őszintén kell beszélni. Nem a magunk védelmében, hanem éppen ellenkezőleg: azoknak elmarasztalásában, akik bennünket a nemzeti ideálok, a nagy magyar eszmények lebecsülésével merészeltek megvádolni. Ha jól emlékezünk, arról írtunk legutóbb a Felvidéki Magyar Hírlap hasábjain, hogy a magyarországi liberális és baloldali sajtó és közvélemény kellemetlenül csalódott bennünk, felvidékiekben. Azt mondottuk, hogy az a hazafiasnak felduzzasztott, de valójában sohasem őszinte magyar hang, amelyik néha országzászlóavatásokon, máskor pedig hazafiaskodó banketteken szónokolta a trianoni tragédia könnytől és vértől cseppegő sebeit: most a visszacsatolás pillanatában kegyetlenül csalódott éppen azokban, akiket remekül megrendezett elbúsulások- kal avatott húsz éven keresztül kisebbségi mártírokká. Azt mondottuk, hogy a magyar sajtónak és közéletnek ez a liberális — baloldali-zsidó szárnya: jószimatú üzleti ösztönnel csinált húsz éven keresztül állandóan és mindig boltot, minden magyar szenvedésből, minden magyar megpróbáltatásból és minden nagy magyar akarásból. Azt mondottuk, hogy ez az idegengyökerű, idegenvérű és idegen célok felé törtető magyarországi sajtó és közvélemény szánalmas üzleti atrakcióvá, tartalmatlan és hitvány mutatványszámokká torzította mindazt a becsületes és hősies nagy nemzeti vágyat, mindazt a mély, magyar fájdalmat, melyet a trianoni katasztrófa % magyarságra rázúdított. Igen, azt TJngvár, július 6. Ä magyar anyaországhoz, Szent István birodalmához márciusban visszatért Kárpátalja katonai közigazgatása a mai nappal véget ér. Kárpátalja területének kormányzását július 7-ével kormányzói biztos veszi át. A katonai közigazgatás eddigi vezetője csütörtökön délben ünnepélyes külsőségek között adta át helyét a kormányzó által kinevezett kormányzói biztosnak. Az ünnepélyes hatalomátadás a volt kormányzói palota és országos hivatal, márványoszlopos, üvegtetővel fedett, délszaki növényekkel és szőnyegekkel díszített kupolacsarnokában folyt le csütörtökön déli tizenkét órakor. A kupolacsarnoknak a bejárattal szemközti, magyar nemzeti színekkel, zászlókkal és lobogókkal díszített részén a kormányzó hatalmas arcképe díszlett. A kupolacsarnokban már féltizenkettő után összegyűltek Kárpátalja magyar és ruszin politikai, társadalmi, egyházi, katonai és világi vezetó'i. Ott volt a többi között Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök, Berták Béla munkácsi református püspök, Ilniczky Sándor görögkatolikus nagyprépost, felsőházi tag, Kaminszky József dr. felsőházi tag, vitéz Novakovits Béla tábornok, Kármondottuk, hogy ennek a zsidó-liberális sajtónak és közvéleménynek annakidején, húsz éven keresztül sem volt őszinte a fájdalma, nemzeti keserűsége, mert minden elsírt könnye, minden lendületes pózba csukló fájdalmas kesergése mögött egyesegyedül a jól felfogott érdek és a jól megfogalmazott üzlet gondolata állott. És ezért nem csodálkozunk, mi felvidékiek, midőn visszacsatolásunk után újból idegenekként állunk egymással szemben: régi kisebbségiek és a liberális-zsidó világ hitsorsosai. Az inkriminált rész szerdai vezércikkünkben, mely miatt egy budapesti héberszellemű napilap szinte a nemzet- gyalázás vádját szórta reánk, tehát az volt, hogy kétségbe vontuk a magyarpátalja katonai közigazgatásának vezetője, Horti Béla, katonai közigazgatás polgári vezetője, Szűcs Andor tábornok, helyőrségi parancsnok, nagyszámú katonai tisztikari küldöttség élén, Egry Ferenc, Földest Gyula, Csuha Sándor, Hápka PéNagyszőllősi kúriájáról jövet pontosan déli tizenkét órakor Perényi Zsigmond báró gépkocsin megérkezett a nemzeti zászlókkal díszített kormányzósági palota elé. Kíséretében volt Siménfalvy Pál Ung megye és Ungvár város főispánja, valamint vitéz Imecs György, Szeged város volt főispánja, Bereg és Ugocsa vármegyék belügyi igazolóbizottságának elnöke. Megjelent a kupolacsarnokban a meginduló polgári közigazgatás összes vezető tisztviselője. Köztük Marina Gyula miniszteri tanácsos, a katonai közigazgatás mellett működő eddigi kormánybiztos, a vallás- és köz- oktatásügyek leendő előadója, Demkó Mihály miniszteri tanácsos, a pénzügyi és közgazdasági ügyek előadója és Bess- kid Sándor miniszteri tanácsos, a belügyi tárca körébe tartozó ügyek előadója Perényi Zsigmond kormánybiztos mellett. országi zsidó-liberális köröknek húsz esztendőn keresztül annyi alkalommal fitogtatott nemzeti lelkesedését. Nos, ezt az állításunkat — előre bocsátjuk, hogy a legteljesebb mértékben hívei vagyunk a szabad és jóhiszemű diszkusz- sziónak — a leghatározottabb formában fenntartjuk. Sőt tovább is megyünk egy lépéssel. És kutatni kezdjük a magyar szellemi élet legutolsó hetvenesztendős fejlődésének keresztmetszetén át, hogy vájjon kik voltak azok, milyen irányt, miféle vüágnézetet, milyen szellemiséget követtek azok a rétegek, melyek évtizedekre visszamenőleg: minden becsületes nemzeti ideálunkat, minden heroikus nagy magyar elszánásunkat, minden szenvedésünket és hősies bizakodásunkat a vásári és kalmárkodó tér, Hokky Károly, Boksay János ország* gyűlési képviselők. Ott volt Zombory Bér* tálán miniszteri tanácsos, a hegyvidékifí- rendeltség vezetője, Kössey János alispán, Péltsdrszky Imre ungvári polgármester és még sok előkelőség. Az érkező Perényi Zsigmond báró Schultz Gábor belügyi osztálytanácsos, a szervezési munkálatok egyik vezetője kísérte fel a kupolacsarnokba, ahol az egybegyűlt előkelőségek igen meleg, lel* kés ünneplésben részesítették. A terem közepén dís magyaros ruhákat, színes papi talárt és attilákat viselő előkelő közönség soraiból előlépett vitéz Novakovita Béla tábornok, a katonai közigazgatás vezetője és rövid beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a történelem fényes tanú* bizonyságot tett és igazságot szolgálta-* tott ez év tavaszán, amikor • a hűséges ruszin népet, amely sohasem volt kishitű, magyar szent hazájához vissza vezette. — Jó tudni, — mondotta — hogy Ex* cellenciád a ruszin népet jól ismeri, éppen ezért szent meggyőződésem, hogy nagy életbölcsességével, fáradhatatlan szellem modorával és eszközeivel seké- lyesítették el és húzták posványba? A legteljesebb tárgyüagossággal kérdjük: kik voltak azok, akik vásári tö- megatrakcióvá, naiv és tartalmatlan, az egész magyar közszellemet ferde irányba nevelő, öncsaló és értelmetlenül optimista vágányokra terelték a millenniumi idők magyar közvéleményét? Kik voltak azok, akik a csuhajos magyarkodás tartalmatlan szólamaival egy kellemetlenül gyökértelen és keleti szellemtől telített öncsaló fejlődésre tolták el a háborúelőtti magyar közvéleményt? Kik voltak azok, akik pompás üzleti szimattal az első pillanatban megnyergel- ték nemzeti vágyainkat, függetlenségért rajongó magyar törekvéseinket és átfordították a maguk éhes és mohó váA történelem igazságot szolgáltatott a ruszin népnek
