Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-06 / 151. szám

MMDHQ J^G&ARHIRME Életfogytiglani és tizenkétévil fegyházra ítélték a 71 éves kárpitosmestei gyilkosait Az egyik vádlott mindent bevallott, a másik konokul tagadott a Vasvári Pái~uicai gyilkosság drámai főtágyalásán Szerdán délelőtt tartott tárgyalást a budapesti büntetőtörvényszék Dorossy Dezső dr. tanácselnök vezetésével a Vas­vári Pál-utcai rablógyilkosság ügyében. Szuronyos fogházőrök állították elő a két rablógyilkost: Kain István kárpitos­segédet és Sachs József villanyszerelő­segédet. Amikor az elnök a vádlottakat szemé­lyi viszonyaikra vonatkozólag kihallgatta, kiderült, hogy Kain zsarolásért, Sachs pedig köz- veszélyes munkakerülésért már volt büntetve. Kain és Sachs — amint ezt annakidején megírtuk — április 16-án délután 3 és 4 óra között felment Reich Márton het­venegyéves asztalos- és kárpitosmester lakására, Sachs rátámadt az öregemberre, egy sezlonra rántotta, ' száját kendővel befedte, nyakát összeszorította. Azután Kain István segítségével rákötötték az öregembert a sezlonra, egy díványpámát szorítottak arcára. Az áldozat rövid idő múlva megfulladt. A gyilkosság elköve­tése után a két tettes kikutatta a lakást, Reich két aranygyűrűjét, ezüstóráját, láncát és tíz pengőt tartalmazó pénztár­cáját magukhoz vették, majd elmenekül­tek. „Ne bántsatok... Kain a főtárgyaláson beismerte bűnös­ségét. Elmondta, hogyan ismerkedett meg és költözött össze Sachs Józseffel. Azt állította, hogy nem akartak rablógyilkos­ságot elkövetni, csak lopni akartak az öregembertől. Tervük az volt, hogy egy nő segítségével moziba csalják Reichet s amikor a lakás őrizetlen marad, ki­fosztják. Ez a tervük azonban nem sikerült. Magát a gyilkosságot így adta elő a vádlott: — Amikor a tükör elé állt és háttal volt felénk, intettem Sachsnak, ami azt jelen­tette, hogy megkezdhetjük. A rádióról le­vettem egy rongyot, befogtam a száját és a sezlonra rántottam. Az öreg védekezni akart, kiabált, de Sachs rátérdelt a mel­lére. Én kimentem és behoztam egy 15 méteres erős zsinórt a munkaládából. Ez­zel a zsinórral szoktam lekötni kárpito­zásnál a rugókat. Sachs ököllel ütötte a elég volt már..." fejét az öregnek. Én megkötöztem kezét- lábái, és a kötelet keresztülhurkoltam a fején is, hogy a ruhát a szájára erősítsem. — Hiszen a szerencsétlen ember már amúgy is, tehetetlen volt, miért kellett ennyire megkötözni ? Maguk még párnát is tettek a fejére és azt is rákötötték — szólt közbe az elnök. — Hogy ne mozduljon és ne kiabál­jon ... — A párnát akkor tették rá, amikor már hörgött... — Ezt nem hallottuk. Csak nehezen be­szélt, azt mondta: „Ne bántsatok, hagy­jatok, elég volt már.“ — Maga jobban lekötözte Reichet, mint a legjobb sezlonrugót szokás. Egy hetven­egyéves ember, akit agyba-főbe vertek, fojtogattak, már amúgy sem védekezhetett. — Megijedtem, önkívületi mozdulat volt részemről... t— önkívületben követte el a rablást is? *— Azt nem. Közös öngyilkosság terve Ezután elmondta Kain, hogy társa talált az áldozat tárcájában tíz pengőt, majd lehúzták i ujjáról a pecsét- és karikagyű­rűjét. Keveselték a zsákmányt és megálla­pították, hogy ebből nem lehet külföldre szökni, mint ahogy tervezték. A rablógyil­kosság után fürdőbe mentek, majd kószál­tak a városban. Másnap ; a gyűrűket ötvenöt pengőért eladták egy ékszerésznek és a pénzt együtt elköl­tötték. , A következőkben előadta Kain, hogy az egyik délelőtti lapból értesültek arról, hogy a bűncselekményt felfedezték és Reich meg is halt. Megijedtek és elhatározták, hogy öngyilkosok lesz­nek. Drótot vásároltak s a Talbot-centrálfi áramával akartak végezni magukkal. Ezután annak a levélnek ismertetésére került sor, amelyet Sachs Répássy detek- tívnek irt, magára vállalva a bűncselek­ményt s amelyet azzal adott oda Kain- nak, hogy ő csak jelentkezzék a levéllel a rendőrségen, nem lehet semmi baja, mert ő közben öngyilkos lesz abban a kunyhó­ban, ahol három napig együtt húzódtak meg a gyilkosság után. Végül Kain el­mondta, hogyan vezette a detektiveket a kunyhóhoz és hogyan fogták le Sachsot. Ezután Sachs Józsefet állította a fog­házőr az ítélőtanács elé. Sachs, aki az el­nök kérdéseire kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem követett el sem­mit. Azt állította, hogy ő jelen sem volt a rablógyilkosságnál, amelyet Kain egy másik társával követett el. Magára vállalta ugyan a bűntettet, de csak azért, mert életében úgy sincs öröm, Sachs elszólja magái Rövid zárt tárgyalás után az elnök kér­déseire Sachs továbbra is makacsul ta­gadta bűnösségét. Az elnök szembesítette Sachssal Káint, aki szemébe mondta vád­lott társának, hogy ő volt az, aki rátér­delt, fojtogatta Reichet s arcára szorí­totta a diványpárnát. — Ez nem igaz! Hazugság! — kiáltotta Sachs. Az elnök kétnapi sötétzárkával büntette meg viselkedéséért. Sachs továbbra is kapkodó válaszokban próbálta valószínűsíteni, hogy a bűncse­lekményben nem vett részt, de komoly és elfogadható bizonyítékokat nem tudott felsorolni. — Megrögzött konok ember maga, Sachs — állapította meg a kihallgatás végén az elnök. Rövid szünet után a törvényszéki elme­orvosszakértő adta elő véleményét, amely szerint mindkét vádlott épelméjű, de Sachs megállapíthatóan befolyásolta Káint elhatározásainál. Ezután több ta­nút hallgattak ki, akik egytől-egyig ter­helő vallomást tettek. Amikor az elnök elővette a bűnjeleket, kérdést intézett Sachshoz: — Ezek voltak azok a csészék, amiből ittak ? —■ Ezek — szólta el magát a konokul tagadó Sachs, majd észbekapva, igyekezett magyaráz* gatni akaratlan beismerő vallomását. A perbeszédek elhangzása után a bíró* ság ítélethozatalra vonult vissza. Hosz- szas tanácskozás után hirdette ki az elnök a büntetőtörvényszék ítéletét, amelyben mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki szándékos emberölés és ezzel kapcsolat­ban rablás bűntettében és ezért Kain Istvánt tizenkétévi fegyházra, Sachs Józsefet életfogytiglani fegy­házra ítélte. A vádtól eltérőleg azért nem mon­dotta ki gyilkosság bűntettében bűnösnek a vádlottakat a törvényszék, mert az előre megfontoltságra nincs megnyugtató bizonyíték. A vádlottak megnyugodtak az ítélet­ben, Sachs József védője azonban felleb­bezett. Ugyancsak fellebbezést jelentett be mindkét vádlott terhére Zombory ügyész is. Felelős szerkesztő' LÜKÖ GÉZA Felelős kiadó NEDECZKY LÁSZLÓ STADIUM SAJTÓVÁLLALAT RT* BUDAPEST. VUL. RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. - FELELŐS« GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ A „Becsüld a munkát” szabadidő-szervezet munkástagjainak ünnepélyes fogadtatása a Déli-pályaudvaron

Next

/
Thumbnails
Contents