Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-06 / 151. szám

Vx.i5»n)Eln 1939 JtLIüS 6. CSÜTÖRTÖK NAPRÓL-NAPRA •Július 5. ftiea cuiftQ. A légvédelmi árkoktól, be- tónfedezékektől felszaggatott Párizs a minap új szobrot állított. Szokatlan tartásával, gigantikus masszájával a szobor teljesen elüt a párizsi közterek tucatízlésü műemlékeitől. Ott áll a mű­vésznegyed szívében, a Boulevard Ras- j>ail és Boulevard Montparnasse ke­reszteződésén, bő, földig érő kabát­jába burkolva, óriási, bozontos fejével kissé hátradőlve, mintha a belső gondo­latok és a lélek elementáris súlya alatt rogyadozna az egész test. A talapzaton a következő felírás: „Balzac-nak, Ro- din-nek — tisztelőik". A Párizsjáró magyarok, ha elzarándokoltak a Hotel Biron-ba, láthatták a szoboralakot, an­nak több gipszvázlatát is. Akik látták, jól ismerik a szobor történetét is, amelynek emberien szép zárófejezete most ért véget az avatóünnepségen. Még a múlt század utolsó éveiben a francia írók Egyesülete“ elhatározta, hogy szobrot emeltet Balzac, a „Comé­die Humaine“ szerzőjének emlékére. Jtodint bízták meg a szobor megalkotá­sával. A nagy szobrász hét évig dolgo­zott müvén. Előbb át meg áttanulmá­nyozta, Balzac életművét, élő kortársait faggatta, bejárta a regényíró szülő­földjét, a bőséggel termő Tourain-t, hogy közelről figyelje a balzac-i figu­rákat. Egyik vázlata meztelenül ábrá­zolja a nagy regényírót, azután ruhá­ban, rövid lábakkal, körteformájú has­sal, ahogy Edmond de Goncourt látta valamikor egy könyvesboltban. Végül is az igazinál állapodott meg: Rodin a testi hibáitól mentes Balzacot gyúrta ki nemes anyagából s híres dolgozó házikabátjában, mint valami lompos Messus-ingben ábrázolta a csodálatos dolgozót, aki ötvenegyéves korában halt meg, kimerülve attól az emberfö­lötti alkotómunkától, amely a francia irodalomban is páratlan teljesítmény. Mikor a művész bemutatta alkotását az 1898-as téli tárlaton, a szoborbizott­ság tagjai felháborodtak s botrány tört ki, művészeti, irodalmi egyesületek til­takoztak Balzac emlékének ilyetén „megcsúfolása“ ellen. A műkritikusok szentségtörönek, közönséges szemfény­vesztőnek nevezték Rodin-t, aki ezzel a hálókabátba bujtatott, pocakos Bal- zac-kál tulajdonképpen a francia ízlés, s francia esprit ellen követett el me­rényletet. A francia művelődés akkori minisztere is mélyen elítélte Rodin al­kotását és szabad utat engedett a mű­vész ellen megindult hajszának, sőt pár évvel később az Avenue Friedlandon hivatalos ünnepségek közt avatták fel bizonyos Falguiére Balzac-szobrát, ele­get téve a megsértett kispolgárok olcsó ízlésének ... Rodin szobra pedig a Rue de Varenne-i múzeumban várta a feltá­madást. Negyvenegy évig késett a tel­jes igazságszolgáltatás. Végül mégis el­jött. Győzött Rodin, a háttérbe szorí­tott tehetség. Az igazi géniusz a tömeg­ízlés fölött. Nagy dolog ez a mai kor­ban? Jelenthet-e még valamit? Jó jel és reménytkeltö ez a szobor­avató ünnepség. íme, egy világváros­nak, Párizsnak a várható viharok elő­estéjén még van ráérő ideje, hogy szobrot állítson a Szellem és az Igazság győzelmének. A Luxem,bourg-kertet ke- resztül-kasul árkolják, a gyönyörű pá­rizsi parkokban légelhárító fedezékeket ásnak, olyan a város, mint egy meg­bolygatott kas, elkészülve a legvégsőkre is, arra, hogy egyszer csak, talán már a közeli napokban is, ellenséges repülő­gépek jelennek meg a terek fölött és pár pillanat múlva füstölgő romok, műemlék-csonkok, meglékelt templom- tornyok, szobortörmelékek bizonyítják a szörnyű látogatást. Ilyen nyomasztó rémképekkel vívódva, a párizsi ma­gisztrátus mégis kötelességét teljesíti Rodin-nál és az egész emberiséggel szemben. Úgy érzi, ezt meg kell tennie, ha negyvenegy évig késlekedtek, tovább már nem szabad. Kötelességeink vannak a mült felé és felelősségünk a jövő előtt. Még akkor is, ha holnap ránk­szakad a pokol minden fúriája, törlesz- tenünk kell minden adósságunkat. Még egy megsértett művésszel szemben is. Amit félszázaddal ezelőtt az írók Egye­sülete és maga a miniszter elkövettek, félreállítva, megvetve az igazit, a mű­vészit a selejtes, szokványos ízlés elő­nyére, azt most jóvátették az utódok. A mostani szoboravató ünnepségen ott voltak a francia közélet vezető egyéni­ségei s az ünnepi beszédet a nevelés­ügyi miniszter, Jean Zay mondotta. Ott meaculpázott az utókor a művészálmok­tól, művésztragédiáktól oly gazdag Montparnasse-negyed szép terén, a Ro- din-Balzac szobor előtt. A miniszter súlyos szavakat mondott: — Semmi megalázó nincs abban, ha egy ember, vagy egy társadalom beismeri a hibáit, mulasztásait s az igazságot, a becsüle­tességet, az erkölcsi morált mindenek fölé emeli ... Vigasztaló, gyönyörű sza­vad'c, ha egyelőre csak a Rodin-szobor előtt is. Megtört a jég, mondanánk, ha ezt a mélyen megrendítő vallomást má­sok is követnék, nemcsak a szobrok előtt, de az élő emberek színe előtt is. Nemcsak a művészetben, de az élet, politika, gazdaság minden területén. Í És nemcsak Párizsban, hanem a párizs- környéki városokban is, ahol annyi, de annyi bűnt, végzetes hibát követtek el népek, nemzetek, országok ellen. Ezt a boldogító meaculpát várja az egész vi­lág, hogy felszabaduljanak az emberek a rémképek szörnyű nyomása alól. Oly nehéz beismerni a hiba,kát? Lehet. De semmiesetre se megalázó, amint azt oly 8 sokan vélik e kardcsörtető világban. (V. L.) Bevehetetlen erőddé építette ki a Harmadik Birodalom Helgoland szigetét A négyszázéves tengeri erődítmény Berlin, július 5. Ezelőtt négyszáz évvel vált Helgoland szigete tengeri erődít­ménnyé. 1539-ben erősítette meg először az Északi-tenger e sziklaszigetét a schles- wigi herceg’, majd egészen 18D0-ig angol uralom alatt állt. Ekkor Németország elcserélte érte a keletafrikai Zanzibár- szigetet. A világháború kitörésekor Helgoland szi­gete hatalmas tengeri erődítmény volt, amelynek messzehordó ágyúi széles kör­zetben uralkodtak a tengeren. A világ­háború után a versaillesi békeszerződés értelmében az erődítményeket és hadiki- kötöt a németek kénytelenek voltak le­rombolni. Most azonban már újra bevehe­tetlen erőddé építette k'. a Harmadik Biro­dalom. A tengeri erődítmény négyszázéves fenn­állásának jubileuma alkalmából érdekes cikket közöl a Magdeburger Zeitung az új erődítményekről. „Az a számtalan német fürdővendég — írja többek között a német lap —, aki a német tenger partján és szigetein keres üdülést, nem sokat láthat a partvidéki erődítményekből, amelyeket az utóbbi évek folyamán a Vezér parancsára építettek. Észre sem veszik legtöbben, hogy közvet­lenül az üdülőhelyek mellett bevehetetlen erődítmények rejtőznek a föld alatt. Röviddel azután, hogy Németország visz- szanyerte fegyverkezési szabadságát, rög­tön megkezdték Helgoland szigetén is az új erődítmények építését s ma már éppen olyan biztosan védelmezi meg ez a sziget az északtengeri német kikötőket, mint a világháborúban. A nagynémet birodalom hadilobogója lobog e kiemelkedő szirtin s egyetlen ellenség sem mer hozzá köze­ledni.“ Horthy Miklós kormányzó javaslatára hivatkozik az angol konzervatív párt egyik vezetője Á békét Európa gazdasági megszervezésével kell megmenteni London, július 5. Sir E. Grigg képvi­selő, a konzervatív párt egyik vezetője, a Daily Telegraphban közölt hosszú cikké­ben fejtegeti, hogy a békét Európa gazdasági megszer­vezésével lehet és kell megmenteni. A cikk többi között megállapítja, hogy a semleges vagy még habozó kisebb államok nem engedhetik, hogy bevonják őket a nagyhatalmak vitáiba, de szívvel-lélekkel támogatnák a valamennyi állam érdeké­ben készítendő újjáépítés tervét. Az a rendkívül jelentőségteljes javaslat, amely- lyel nemrég Horthy Miklós tengernagy, Magyar- ország kormányzója az államok érte­kezletének összehívását sürgeti, világosan mutatja, hogy milyen fogadta­tásban részesülnének az ilyen tervek ezek­ben a körökben. isméi visszautasított H a közigazgatási bíróság egy petíciót Érvényes vitéz Tétflássy Béta M ÉP-képviselő mandátuma A közigazgatási bíróság Balás Kornél elnökletével szerda délelőttre ismét két petíció nyilvános tárgyalását tűzte ki. Az egyik panasziratban Lengyel Mihály és társai kérték, hogy a közigaz­gatási bíróság érvénytelenítse vitéz Tég- lássy Béla dr. országgyűlési képviselő mandátumát. A másik panasziratban Papp József és társai azt kérték, hogy a Batto- nyán megválasztott Sárrnezey Endre kor­mánypárti képviselő mandátumát érvény­telenítse a bíróság. Először Tégktssy Béla dr. mandátuma ellen benyújtott petícióval foglalkozott a közigazgatási bíróság. Egressy Árpád köz- igazgatási bíró referálta a beadvány tar­talmát. Hangsúlyozta, hogy a beadványt csupán hárman írták alá, a három aláírás közül az egyik olvasha­tatlan, az aláírók nem hitelesíttették alá­írásaikat, nem igazolták választói. jogo­sultságukat, a beadványnak semmiféle melléklete sincs, sőt a panaszlók még az ezer pengőt sem helyezték letétbe. Rövid tanácskozás után Balás Kornél elnök kihirdette a bíróság végzését, amel • szerint a panaszt a bíróság visszautasítja. A végzés indoklása szerint a panaszlók nem megfelelő számban írták alá a bead­ványt, azt csupán egy példányban készí­tették el, aláírásukat nem* hitelesíttették, választói névjegyzék kivonatát nem csa­tolták. A költségekre nem tettek le ezer pengőt, tehát a választási törvényben elő­írt kellékek hiánya miatt a panaszt hiva­talból vissza kellett utasítani. A határozat elhangzása után Balás Kornél tanácselnök bejelentette, hogy a bíróság szerdán nem foglalkozik a Sár- mezey Endre mandátuma ellen benyúj­tott petícióval, mert az utolsó pillanatban új beadvány érkezett a közigazgatási bírósághoz s az előadó bírónak nem volt módjában a beadványt áttanulmányozni. Ennek a petíciónak a tárgyalására a közigazgatási bíróság ké­sőbb fog új határnapot kitűzni. Ünnepélyes keretek között tartották meg az ungvári képviselőtestület díszközgyűlését Kossuth La|os-tér; Arc lsfvár&-hid Ungvár, július 5. Ungvár város képvi­selőtestülete hagyományos és az ősi szo­kásoknak megfelelő díszes külsőségek kö­zött tartotta meg alakuló díszközgyűlését a megyeháza pompásan feldíszített nagy­termében. A közgyűlést megelőzően a képviselőtestület tagjai a katolikus temp­lomban istentiszteleten vettek részt. A közgyűlésen megjelentek a többek között Szvoboda Ferenc apostoli kormányzó, vi­téz Becskeházy Sándor vitézi székkapi­tány, Choma Viktor görögkatolikus kano­nok, Zombory Bertalan miniszteri taná­csos, a hegyvidéki kirendeltség vezetője, Kessey János, Ung megye alispánja és sokan mások. A Hiszekegy elhangzása után Pelt- sárszky Imre polgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Megay László pol­gármester-helyettes felolvasta a belügy­miniszter leiratát, amelyben a belügymi­niszter Peltsárszky Imrét Ungvár megyei város polgármesterévé nevezte ki. Ezután ismertették a polgármester féléves jelen­tését, amely szerint a város lakossága a csehek kivonulása után 12.000 fővel csök­kent, a város adóssága pedig a felelőtlen ny János-út és Szent Ungvárott cseh gazdálkodás következtében 3 mil­lió 741.500 pengőre emelkedett. A jelentés ismertetése után Kerekes István dr., a magyar párt volt elnöke, a képviselőtestület nevében, Kaminszky Jó­zsef felsőházi tag pedig a magyar-orosz nép nevében üdvözölték Ungvár városát. A díszközgyűlés ezután elhatározta, hogy hódoló .feliratban üdvözli a korma:- zót, valamint táviratilag üdvözli Telr Pál gróf miniszterelnököt, Imré' Béla volt miniszterelnököt, Kereszti Fischer Ferenc belügyminiszter Jaross Andor felvidéki miniszteri valamint Nyíregyháza testvérvárost. Elhatározta még a közgyűlés, hogy a még cseh elnevezésű utca- és térneveket magyar nevekkel cseréli fel, így a Masa- ryk-teret Kossuth Lajos-térnek, a Tol• stoj-utat Arany János-útnak, az új beton- hidat pedig Szent István-hídnak nevezik el most már hivatalosan is. A díszközgyűlés után a képviselőtestü­let tagjai közös ebéden vettek részt, ame­lyen több pohárköszöntő hangzott el.

Next

/
Thumbnails
Contents