Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-05 / 150. szám
Ara: 10 fillér Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzset-körút S, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Es mégis megmaradunk ••• irta: Olvedi János Nem állíthatjuk éppenséggel, hogy Jdvénhedt magyarországi liberálisbaloldali sajtónk és közvéleményünk túlságosan dédelgetett volna bennünket, felvidékieket a visszacsatolás óta. Annakidején az októberi és novemberi napok feszült várakozásában — igaz •— széles ez országban fellángolt az őszinte és elszánt irredenta hangja, de ez a náluk elsősorban szóvirágokra, hitvány és tartalmatlan nagyképűségre hangolt országzászlóavatásokon, díszvacsorákon és előkelő banketteken szinte megrendelésre elsírt nemzeti honfibú: menten megtorpant, sőt bátran mondhatjuk, áthasonult abban a pillanatban, amidőn szembetalálkoztak az oly sokat megsiratott, kisebbségi mártírokká szónokolt felvidéki magyarokkal. Avval a felvidéki magyarsággal, amelyet ők mindeddig csupán a budapesti kávéházi asztalok mellől, vagy a körúti szerkesztőségek homályából láttak, sirattak és sosem vették a fáradságot, hogy megismerjék azt a felvidéki magyar népet, mely húsz esztendőn keresztül rengeteg szenvedés, idegen érdekkel és önmagával vívott vergődés után egy sajátosan új magyar arculatot fejezett ki. Zsidó és liberális közvéleményünk — és ezt ma már leszögezni szinte nem is meglepő újdonság — csalódott a felvidéki magyarságban. Ők ugyanis azt képzelték, hogy a felvidéki magyarság sokat hangoztatott szociális meggyőződése, demokratikus gondolkodása: ugyanaz a meggyőződés és ugyanaz a gondolkodás, amelyik manapság körúti szerkesztőségeinkben, a Conti-utcai elaggott harsonában, a lipótvárosi kaszinó. európaiságot, szabadelvűséget, demokrata haladást lihegő falai között kérődzik elő, valami csodálatos egyöntetűséggel. A letűnt magyar liberalizmus kivénhedt közéleti lovagjai azt képzelték, hogy fegyverbarátokat találnak bennünk, felvidéki magyarokban. És egetverő lett a megütközés és vége-hossza nem volt a nagy zsidó-liberális sivalkodás- nak, amely a felvidéki magyarság felé, most már éppen fordítva: a totális eszmékkel való kacérkodás, a szélsőségek felé kacsintó magatartás vádjait kezdte üvölteni. Lehet, hogy közhelyként hat az a megállapítás, amikor azt mondjuk, hogy minket a magyarországi baloldal vádaskodása, néha csúfondáros modora, máskor nyílt kis piszkolódásai: egyszerűen hidegen hagytak. Megtanultuk ugyanis még az előző húsz esztendőben azt, hogy vannak bizonyos politikai irányok, vannak politikai tényezők, amelyekkel nem tárgyalunk. Vannak irányok, amelyekkel nem szállunk vitába, mert nem tartjuk célravezetőnek a meddő és értelmetlen fecsegést. Főleg a mai, azonnali munkát sürgető súlyos időkben. Ez a meggyőződésünk a kisebbségi élet húszesztendős tapasztalatainak logikus következménye. Annak a meglátásnak az eredménye, hogy nem akarunk meggyőzni a magunk hitéről, a magunk igazságáról olyanokat, akik füleiket makacsul bedugják minden beLengyelország a katonai tevékenység megszüntetését kéri a danzigi szenátustól A danzigi félhivatalos lap szerint nem történtek katonai, csak rendőri intézkedések — Hírek az angol kormány küszöbönálló átalakításáról Enyhült a danzigi helyzet London, július 4. A külügyi bizottság délelőtti ülésén, amelyen a danzigi kérdést vitatták meg, Sir Howard Kennard varsói angol nagykövet is résztvett. A külügyi bizottság Sir William Seeds moszkvai nagykövet beszámolója alapján foglalkozott a nagykövetnek a hármasszövetség ügyében a szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásaival is. Norton varsói angol ügyvivő szoros érintkezésben áll a lengyel kormánnyal. Londonban úgy tudják, hogy Lengyelország kérni fogja a danzigi szenátust, vessen véget haladéktalanul a militarizálási tevékenységnek, utalással a szabad város alkotmányára. Varsó közölni fogja Danzig válaszát Londonnal és ha a válasz nem lesz kielégítő, akkor Anglia, Franciaország és Lengyel- ország újból tanácskozik a további lépésekről. Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet, aki kedden érkezett Londonba, haladéktalanul jelentést tett a helyzetről Lord Halifax külügyminiszternek. A Daily Telegraph céloz annak lehetőségére, hogy a nagykövet nem tér vissza a közeljövőben Berlinbe, „ha orvosai ezt nem tartják tanácsosnak“. A Financial Times lehetségesnek tartja, hogy az angol kormány újból figyelmezteti Németországot Anglia Sir Eric Phipps párizsi angol nagykövet lakomáján hosszasan beszélgetett Dala- dier francia miniszterelnökkel. A későesti órákban érkezett Londonba Sir William Seeds moszkvai angol nagykövet jelentése Molotowal folytatott legújabb megbeszéléséről. Danzig, július 4. A Vorposten című fél- hivatalos lap nyomatékosan cáfolja azt a hírt, mintha német állampolgárok tömegesen érkeztek volna Danzigba kirándulás látszatával. Ez a hír ép olyan alaptalan, — mondja a lap, — mint az állítólagos hétvégi puccsról szóló híresztelés, amelyet múlt héten terjesztettek. A lap a továbbiakban emlékeztet arra, hogy bizonyos, nem német oldalról olyan Londoni körök egyelőre hallgatásba burkolóznak ugyan, de majdnem minden lap értesülése szerint bíznak abban, hogy rö- desen létre jön az angol-fracia-szovjet egyezmény. VI. György király hétfő este a titkos tanács ülése után hosszabb magánkihall-» gatáson fogadta Lord Runcimant, a titkos tanács elnökét. kijelentések hangzottak el, hogy „Danzi* got el kell foglalni“. Ezeket a kijelentésen két Danzigban nem vették egészen komolyan, de nem lehet rossznéven venni, hogy ilyen körülmények között a szükségesnek mutatkozó rendőri intézkedésekre mégis megtették az előkészületeket. Katón nai intézkedésekre azonban Danzigban; nein látnak semmi okot. Angol-francia megállapodás Lengyelország megsegítésének módszerei tekintetében A danzigi sajtó cáfolja a katonai intézkedések hírét szándékaira a danzigi probléma egyoldalú megoldása, vagy Lengyelország függetlenségének veszélyeztetése esetén. A figyelmeztetést a berlini angol ügyvivő fogja a német külügyi hivatallal közölni. Hőre Belisha hadügyminiszter, aki jelenleg Párizsban tartózkodik, hétfő este Párizs, július 4- Párizs, Varsó és London között igen élénk diplomáciai érintkezés áll fenn. Bonnet külügyminiszter kihallgatáson fogadta Noel varsói francia nagykövetet, aki hétfőn este visszatért állomáshelyére, továbbá megbeszélést folytatott Lukaszievic lengyel nagykövettel. Másfelől Corbin londoni francia nagykövet hétfőn megbeszélést folytatott Hali fául lord külügyminiszterrel. Párizs és Londoni kormányai diplomáciai téren is teljes mértékben támogatják Lengyelországot. Az Oeuvre a francia-lengyel eszmecseré* vei foglalkozva úgy értesül,, hogy Varsó rLCLrjvrif .rxr.-rirjiT-nrirnri-rri— csületes és igaz meggyőző hang elől, s egyre csak a maguk kivénhedt politikai csinnadrattáját dadogják. így azután nem csodálkozunk azon sem, hogy ez a megöregedett, fogait rég elhullatott magyar baloldal minden apró kis alkalmat megragad arra, hogy nyiszlett kígyó-nyelvét felénk öl- tögesse. Most is, a feudális-liberális csáklyás politikai irányzat levegőjét oly félreismerhetetlen talmudi modorban rikoltó 8 Órai Újság abban a kedves figyelemben részesít bennünket, hogy szóvá teszi Jaross Andor vasárnapi beregszászi beszédével kapcsolatban azt a kérdést, ami minket, felvidékieket eléggé közelről érdekel. Mint köztudomású, a felvidéki miniszter Beregszászon arról beszélt, hogy a felvidéki Egyesült Párt kereteit a párt vezetősége meg akarja és meg fogja tartani a jövőben is. S miként nagyon jól tudjuk, ez nemcsak a felvidéki miniszternek és a párt vezetőségének a kívánsága, de a felvidéki magyarság egyetemes és változatlan akarata is. A felvidéki magyarság ragaszkodik ahhoz a párthoz, amely húszesztendős szenvedésében nyújtott neki segítőkezet és tudja és érzi, hogy ez a komoly politikai szervezet a mai súlyos időkben éppen olyan hivatás és feladat előtt áll, mint annakidején, húsz esztendő alatt. Beregszászon a felvidéki miniszter, megkérdezte a tiszaháti és bodrogközi magyar népet, hogy vájjon meg akar* ja-e tartani az Egyesült Párt kipró* bált és sok nehéz vihart látott politi* kai keretét? És a válasz elsöprő és ön* tudatos igenlés volt. A felvidéki ma* gyarság ragaszkodik pártjához és po* litikai életet csak ebben a keretben akar élni. Nos, a budapesti szabad* elvű polgárság délutáni harsonája a beregszászi gyűlésben egyszerre orszá* gos, magyar sérelmet lát. És előjön a jól ismert és véznára koptatott érvekkel: „Corpus separatumról“ írdogál éa arról, hogy a felvidéki miniszter megint „monopol területének“ kezdi te-
