Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-04 / 149. szám
3 1939 JÚLIUS 4, KEDD TOMiiBa MafifeiRHIKRAB JAROSS ANDOR: Megfogadtuk, hogy titeket nemcsak szabaddá, hanem boldog: magyarokká is akarunk tenni A felszabadulás utáni első politikai gyűlés Beregszászon Hitet tett a tömeg az Egyesült Magyar Párt mellett Beregszász, július S. Jaross Andor miniszter vasárnap délelőtt Beregszászon igen nagy jelentőségű beszédet mondott az Egyesült Magyar Párt első kárpátaljai gyűlésén, amelyre többezer ember gyűlt össze Bereg megye összes falvaiból és községeiből. Jaross Andor miniszter még szombaton este gyorsvonattal érkezett meg Beregszászra felesége, valamint Mészár Oszkár titkár, ölvedy János sajtóelőadó, valamint Rozsinszky László országos pártigazgató társaságában. Jaross Andor minisztert a késő esti órák ellenére igen nagy tömeg várta a pályaudvaron. A minisztert először Fekésházy Zoltán alispán, majd Or„Hónapokig: vártam erre a találkozóra“ A felszabadulás utáni első politikai gyűlést, amelyen Jaross Andor miniszter részt vett, a Kossuth Lajos-téren tartották meg vasárnap délelőtt. A környező falvakból és községekből igen nagy számú csoportok jöttek Beregszászra. Nagy csoportokban érkeztek a városba nemcsak magyarok, hanem a falvak ruszinjai is. A Kossuth Lajos-téren felállított díszemelvény körül magyarruhás kisleányok álltak sorfalat, míg szemközt az emelvénnyel elsősorban a húszéves küzdelemben kipróbált beregszászi magyarság buzogányos harcosai sorakoztak fel. Az első kárpátaljai politikai gyűlésen megjelent Siménfalvy Árpád Bereg-Ugo.csa-Ung megyék újonnan kinevezett főispánja, Ortutay Jenő, Hoklcy Károly, Egry Ferenc, R. Vozáry Aladár, Hápka Péter országgyűlési képviselők, Benda Kálmán, a kárpátaljai magyar kul- túregyesület országos elnöke. A környező falvak, Csonkapapi, Zápszony, Som, Mező- kaszony, Nagybégún, Hettyen, továbbá Visk és Técső nagyszámú küldöttséggel vettek részt a gyűlésen. Ezenkívül ott volt Huszt, Tiszaujlak, Nagyszállás, Királyháza, Makkosjánosi képviselőinek igen nagy csoportja. A gyűlést féltizenkét órakor Polchy István dr., az Egyesült Magyar Párt be„Nem engedjük, hogy a megkötött kévéket szétoldják“ tutay Jenő országgyűlési képviselő köszöntötte. A tömeg meg-megujuló lelkesedése közben indult el a város felé. A pályaudvar előtt lovasbandérium fogadta Jaross Andor minisztert, amelynek vezetője, Csabin János bereg- dévai legény köszöntötte a minisztert. A városba vezető útvonal mindkét oldalát nemzeti színű zászlók szegélyezték. A Horthy Miklós-út elején diadalkapu várta a minisztert és kíséretét. A Kossuth La- jos-tér bejáratánál pirosszegélyű fehér táblán zöld villanykörték a magyar nemzeti Hiszekegy első négy sorát sugározták. regszászi körzeti elnöke nyitotta meg, akinek indítványára az egybegyűltek egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy hódoló távirattal üdvözlik Horthy Miklós kormányzót, valamint Teleki Pál gróf miniszterelnököt, akiket az egybegyűlt tömeg percekig lelkesen ünnepelt. Ezután Jaross Andor felvidéki miniszter emelkedett szólásra. Mindenekelőtt köszöntötte a beregszászi, tiszaháti magyarokat. Hónapokig vártam erre a találkozóra — mondotta. ..A sors, a történelmi események úgy hozták magukkal, hoigy ez a terület a visszacsatolás ünnepélyes virágözönben úszó napjai után újabb történelmi események előkészítő színterévé váljék. A katonai munkálatok erről a vidékről indultak el északra és keletre, úgy, hogy az volt a politikai követelmény, hogy pártpolitikai gyűlésekkel ne befolyásoljuk ezen a vidéken a hangulatot. Ez volt az egyedüli oka annak, hogy eddig Tiszaháton, a Kárpátalja magyarlakta területén politikai tevékenységet nem akartunk megindítani. Azóta újabb hónapok teltek el és azok a történelmi események, amelyek novemberben késtek, márciusban megvalósulhattak és északi határainkon, ezeken a helyeken kitűzhettük a magyar trikolórt. N APROL-NAPRA Július 8. IammI fi percet késett az első utasszállító óceánrepülő, a Yankee Clipper és megdörzsöljüh szemünket: ébren vagyunk-e, vagy álmodunk? Régi szólásmondás ugyan azt mondja, hogy úr sohasem csodálkozik. Ha a nemcsodálkozás egyszersmind valakinek az úri- ■ mivoltját is jelentené, akkor nyugodtan elmondhatnák, hogy úr az egész világ, mert ime nem hogy senkisem csodálkozik az első utasszállító repülőgép megérkezése felett, hanem az óceántúli géprevárók úgy vették elő zsebórájukat és állapították meg: — Az óceángép 15 percet késik! — mintha a hatvani kofavonatra vártak volna. Még szép, hogy azt nem mondták: Hallatlan. Tizenöt perc késés. Ezt jelenteni fogjuk az üzemigazgatóságnak. Ámbár lehet, hogy akadt olyan is, aki mondta: Hallatlan, s csak azért nem mondta, hogy az óceán- gép „ismét” késik, mert ez volt az első az Óceán túlsó feléről jövő utasszállító gép. Tehát még nem eshetett az ismételt késés bűnébe. De ha ez még egyszer megtörténik. egész bizonyos, hogy a lő perc késést a várakozók már különböző indulatszavakkal kisérik. Közben pedig itt állunk szemben magával az eseménynyel és bárhogy akarjuk felkelteni magunkban a csodálkozás érzését: szeret- nők idegeinken keresztül érzékelni az emberi élmének, akaraterőnek, hősiességnek, sőt vakmerőségnek ezt a csodálatos eredményét, magunk sem tudjuk megtenni. Csak agyunk mondja: Szédült ember, nem emlékszel Bleriotra? Hiszen odavoltál a gyönyörűségtől, mikor az embert repülni láttad. Őrülten józan ember, hát nem emlékszel már azokra az idegizgalmakra, amelyeket átéltél, miközben saslelkü pilóták nekivágták az óceánnak. Hogy aggódtál sorsukért, mennyire őszinte szívvel gyászoltad meg őket, mikor hullámsírban lelték halálukat, hogyan tapsoltál, ujjongtál, estél eksztázisba a Gellért-szálló előtt, amikor az egyik óceánrepülő, Chamberlain ellátogatott Budapestre; emlékezel az Igazságot Magyarországnak hősi vátlál- kozásáraj az egész ország lelkét felkorbácsoló örömünnepre. Emlékezel mindenre. Hogyan lehet hát, hogy magának a Yankee Clippernek a megérkezéséről nem írod tele a hasábokat, nem Yövete- led, hogy a lapok fele oldalszámukat ennek az eseménynek szenteljék, hiszen a Yankee Clipper útja azt jelenti, hogy az óceán úgyszólván eltűnt Amerika és Európa között. Majdhogynem kis vizesárok lett. Hogyan lehet az, hogy pár sorban veszed tudomásul: a Yankee Clipper elindult és most megérkezett. Nincs tovább. Hogy is lehetne csodálkozni, amikor maguk az utasok sem számoltak be óceánrepülöi élményekről. Azt mondják nagyszerűen aludtak, kényelmesebben borotválkoztak, mint a hajón, mert a gép egyenletesebben repül, mint ahogy a hajó ingadozva szeli a hullámokat. Nem történt semmi érdekes, legfeljebb azt lehet megemlíteni, hogy nagyon jó volt a reggeli. Igen a reggeli. Itt ■ még lehet valami érdekeset mondani: a lágytojás elkészítése 25 percig tart a kis légnyomás miatt. Ezzel aztán ki is merült a szenzációk ösztövér sora. Az átkelés az Óceán feletti levegőégben normális dologgá zsugorodott össze. Pénzkérdés as egész. És nekünk mégis gondolnunk kell azokra a neves és névtelen hősökre, akik ennek a normálissá zsugorodott ténynek olyan úttörői voltak, hogy hagymázos fantasztáknak látszottak. Talán csak legbizalmasabb barátaiknak merték megsúgni, hogy milyen célt tűztek ki magük elé, hogy miért számitgatnak, próbálnak, kísérleteznek, hogy miért adják oda idejüket, lelkinyugalmukat, hozzák forrásba vérsejtjeiket és dobják a halál kockájára életüket. Gondolnunk kell rájuk nemcsak azért, mert megérdemlik, hamem azért, mert ebben az Óceánt átívelő gigantikus gondolatnak volt egy kísérő gondolata is: közelebb hozni egymáshoz a földrészeket, hogy jobban érthessék meg egymást az emberek. És minthogy az emberek megértését a Yankee Clipper sem hozta meg, normális dologgá zsugorodott össze maga a csodálatos teljesítmény. Az embereket most is óceánok választják el egymástól. Az volna gigantikus és igazán csodálatos, ha ez a láthatatlan óceán tűnne el közöttünk, ha ezt tudnák átrepülni — lélekkel. Ez annyira sürgős lenne, hogy itt már a 15 perces késés is sok. Úgy éreztem, — folytatta — hogy meg kell kezdenünk most már a politikai munkát ezen, a bécsi döntés alapján is magyar etnikai területen. (Ügy van, helyeslés.) Ezen a meleg nyári napon, amikor már minden gazda kint van a szántóföldeken, vagy már élesíti az aratáshoz kaszáját, mindenki az aratás lázában ég. Mielőtt azonban a kaszát belevágná a gazda a búzatengerbe, szükség volt arra, hogy eljöjjek munkatársaimmal együtt és kezet szorítsak veletek, felemeljem a fejeteket és belenézzek tekintetetekbe. Mi. akik húsz éven át mint becsületes magyarok egy frontban harcoltunk, .nem engedjük meg most. azt, hogy a már egyszer megkötött kévét mások szétoldják és nem engedjük meg, hogy jöjjenek a kalászszedők és a mi általunk nehéz munkával egybekötött. learatott gabonának a kalászait magunkhoz kaparintsák. Átcsatolásunk ideje óta állandóan azt hirdetjük, hogy aki szántott, aki vetett, annak a joga az aratás is. (Lelkes taps és éljenzés.) A miniszter ezután így folytatta beszédét: Mi megszoktuk húsz éven át, hogy egymást soha félre nem vezettük. A tényeket egymás előtt nem kendőztük, hiszen erre soha sem volt szükségünk. Mint a kormány tagja itt kijelentem azt, hogy ma a magyar kormánynak sincs erre szüksége. Ha most ezeknek a gondolatoknak világánál vizsgálni akarom azt, a mi nagy lelki felszabadulásunk szabadságának mámoros érzésén túl, a magyar életbe való beilleszkedésünk problémáját megoldattuk-e vájjon már maradéktalanul, vagy mondhatja-e ma bárki azt a magyar tömeg előtt, hogy bevezettünk benneteket egy szabad hazába és a szabad hazában most már boldog élete van minden magyarnak ? Még nem monhatjuk — jelentette ki a miniszter. — Egészen higgadtan nézzünk szembe ezzel a kérdéssel. Senki olyan joggal nem beszélhet erről a kérdésről, mint azok, akik az Egyesült Magyar Párt vezetésében résztvettek, akiknek tehát van nagy politikai felelősségük, nagy elkötelezettségük, mert ez azt jelenti, hogy mi nemcsak azért hirdettük a Cseh-Szlovák Köztársaság felbontásának és felosztásának szükségességét, mert azt akartuk, hogy szabadon szárnyaljon a magyar trikolór, szabadon zenghessen a magyar szó, hanem mi tovább menve megfogadtuk, hogy titeket nemcsak szabaddá, hanem boldog magyarokká is akarunk tenni. (Úgy van! Úgy van!) Ennek a munkának jegyében indultunk el valamennyien november másodika után és hajtjuk végre azokat a jogszabályokat, amelyek a kétféle terület jogi és gyakorlati gazdasági egyesítésének kérdését jelentik. Ha ma végig akarok tekinteni az elvégzett munkán, látom, hogy ennek az útnak egy részét már megjártuk. „Megtisztítjuk a magyar élet terét azoktól, akik nem méltók . « — Ha körülnézek, — folytatta Jaross miniszter — azt is látom, hogy még nem mindenütt kerültek a becsületes magyar, emberek arra a helyre, ahová nekik joguk van. Vállalom a felelősséget, mert vállalnom kell nemcsak a húszéves politikai felelősség alapján, de jelenlegi felelősségem alapján is. Én nekem mindaddig a helyemen kell maradnom, amíg minden egyes posztra a magyar állam őrhelyén álló olyan magyarokat állítunk oda, akik húsz éven át kipróbálva, méltók voltak arra a helyre. Azért vezettük be az iga- zoló eljárások rendszerét a közigazgatási fronton, azért vizsgáljuk felül az ipari és kereskedelmi jogosítványokat, mert azt akarjuk, hogy a keresztény magyar élet ne csak szónoki program legyen, hanem az életbe is átültethető valósággá váljon. (Hosszantartó taps.) A magyar államon belül kenyeret kell adni mindenkinek, aki a magyar állam keretén belül akar élni és akinek erre joga van. De hogy a hónap elején kinek a szájába teszi a magyar állam a kenyeret, erre nézve csak azoknak a magyarokkal együtt dolgozni tudó és a múltban együtt dolgozott testvéreinknek van joguk, akik azonban ebben a pillanatban az íróasztal mellett a tollat, a barázda mellett az eke szarvát fogják és ha kell, akármikor hajlandók kardra is átcserélni. (Viharos helyeslés.) — Remélem, hogy az igazoló eljárások folyamán megtisztítjuk a magyar élet terét azoktól, akik nem méltók arra, hogy ezen magyar élettérben magyar állami kenyeret fogyasszanak és helyükre állítjuk azokat, akik húszéves harcunkon keresztül erre jogos érdemet szereztek. (Nagy taps.) Az igazoló eljárást részint azért vezettük be, mert jogállam vagyunk. — Jogállam vagyunk, ezért állítottuk fel az igazoló bizottságokat, amelyek becsületes magyar igazságérzettel, kereszfel. fei magyarok a felvidékre es Karpataiiáií Most jelent meg! Kárpátalja Városok, gyógyfürdő1-; és üdülőhelyek nyaralásra alkalmas községek ismertetője. Térképi el és sok képpel . . . P 2.— Magyar Felvidék Városok, gyógyfürdők és üdülőhelyek nyaralásra alkalmas községek ismertetője. Térképpel és sok képpel . . . . P 2.— 3ortó 20 fillér, ajánlott küldéssel 70 fillér, az utánvéteies küldés drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Telefon: 18-57-30, 18-74,00.
