Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-30 / 172. szám
TOVfDEKl J^aö^ÄRHIRIliÄß 1939 JÚLIUS 30, VASÁRNAP .................. . —;-------1 röppent a hír Petőfi oroszországi éle- rejtélyes eltűnése még napjainkban is téről, jeléül annak, hogy a költő halála, mennyire fáj sok-sok magyarnak... Élve temették el? Mi lehet végül is az igazság, a valóság? Még 1860 elején, a költő egyik legjobb barátja, Pákh Albert a „Vasárnapi Újság” hasábjain összegyűjtötte a legkülönbözőbb híreket, legendákat és gondosan megvizsgálta azok hitelességét. Pákh alapos kutatás után megállapította, hogy Petőfi a segesvári ütközetben esett el, 1849. július 81-én s sírja együtt lehet a többi áldozatéval a közös meszesgödörben. Sokan látták a költőt a végzetes csatában, de mindegyik szemtanú mást és mást mond. Az egyik szerint — Lengyel József ezredorvos — a költő a faluszélén egy rombadőlt sütőkemencéről figyelte a harc menetét és gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a közelben lecsapódott golyókat. Egyszerre csak a magyar huszárzászlóalj megbomlott a két ezredből álló orosz túl- , erővel szemben, mindenki hanyatthom- lok menekülni kezdett, Petőfi is futni próbált, de mert gyalog volt, a kozák lándzaások hamar utolérték a kukoricásban. Mások szerint megint Zeyk Domokos maga mellé vette a nyeregbe. Akadtak olyan állítólagos szemtanuk is, akik azt igyekeztek bizonyítani, hogy a költőt, mint akkor annyi sok ! honvédet, élve temették el a marcona | idegenek. Mikor az elvesztett ütközet Után jónéhány nappal, Szendrey Júlia, a költő özvegye meglátogatta a csatateret, megdöbbentő adatokat tudott meg egy Bader János nevű takácsmestertől, aki állítólag a következőket mondta el neki: — Azon a szomorú napon néhányan kimentünk a csatatérre. Az orosz és osztrák katonák egyrésze fosztogatta a sebesült és halott honvédeket, másrésze temette őket. Az egyik sír szélén megtaláltam Petőfit. Hatalmas szúrt seb volt a mellén, de még élt... El akartuk vinni, kértük a katonákat, engedjék meg, bogy orvost hozzunk, meggyógyíthassuk őt. Nem volt eszméleténél, de volt benne élet és azt hiszem, a szivét nem érte a döfés, élhetett volna. Durván elkergettek bennünket, megragadták Petőfi testét, bedobták a közös Sírba. Akkor még élt, Könyörögtünk a katonáknak, hogy ne temessék el elevenen. Azt mondták, hogy úgyis mindegy, hogy a sírban hal meg, vagy az orvosok segítik a másvilágra ezt a Kossuth-kutyát. Újabb és újabb hullákat hoztak s pár perccel később már [ semmit sem láthattunk Petőfiből. Rá- 1 dobáltak egy csomó halott honvédet... Utolsó út: a kukoricás!... A legmegbízhatóbb adatnak talán mégis báró Heydte osztrák ezredesnek a béesi császári titkos levéltárból csak nemrég előkerült vallomását kell elfogadnunk. Az ezredes pontosan leírja a segesvári csata lefolyását, majd így folytatja: — Én az országúton lovagolva, a kozákok után siettem, amikor egy leszúrt felkelő tiszt mellett, aki már nadrágjáig le volt vetkőztetve, több, vérrel behiocskolt iratot láttam heverpi, A mellém beosztott egyik kozákkal felszedettem az iratokat, s nagyon megörültem, hogy egy, akkor igen fontos okmány került a kezembe, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Bemhez csapatai állásáról... A lei- let, amelyből arra kellett következteti- nem, űogy a halott tisztnek Bem méh lett volt állása, arra bírt, hogy közelebbről szemügyre vegyem a holttestet, vájjon nem ismerek-e rá benne valami régebbi ismerősömre. De a halott előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, kicsiny, szárazarcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakál- laj. Nadrágja fekete pantallón volt. Kér sőbb közölve velük ezeket az adatokat, tudakozódtam több felkelő tisztnél ezután a személyiség után, s legtöbbjük úgy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt • • • Sok-sok szemtanú eddig ismert vallomásai megerősítik az osztrák ezredes adatait: a halott bizonyosan Petőfi volt. Tudjuk azt, hogy a költő valóban Bem szorosabb környezetéhez tartozott, a lengyel altábornagy gyakran futári, hivatalos küldetést is rábízott, úgy bánt vele, mint édes gyermekével. Az az adat is helytálló, hogy a „leszúrt felkelő tiszten” fekete pantalló-nadrág volt. Akik az utolsó napokban látták Petőfit, valóban polgári ruhát viselt. Heydte leírása még ott is megegyezik, mikor a fekete körszakállt említi. Ahogy Petőfi odahagyta Mezőberényt, majd egy hónap telt el, állandó harcok idején aligha volt ideje és alkalma a költőnek szakállát rendbehozatni. A szemtanuk vaallomásából egy dolog szembetűnő: Petőfi gyalog futott a kozák lovasok elől. Hogyan? Hát neki, Bem legkedvesebb tisztjének nem volt lova? Éppen a költő egyik leveléből tudjuk, hogy Bem altábornagy neki ajándékozta gyönyörű feketeszínű csatalovát. Tudunk azonban arról is, hogy Petőfi a szabadságharc idején különöskép nehéz anyagi viszonyok között élt. 1849 májusában a szüleit temettette el, azután kisfia és felesége eltartásáról is kellett most már gondoskodnia, miután Arany János ugyancsak anyagi okok miatt kénytelen volt a gyermek gondozásáról lemondani. Ami pénzt kapott abban az időben, édeskevés volt. Mit tegyen hát? El kellett adnia a lovat, a Bem-ajándékozta paripát. így maradt ló nélkül, gyalogszerrel a költő a segesvári csatában, ahol 2400 honvéddel és 250 huszárral szemben tizenötezer orosz gyalogos és hatezer kozák állott. Szegény magyar feje, mit tehetett ebben a szörnyű reménytelen helyzetben? Kétségbeesetten futott a kukoricásba, hátha még ott meg tudja menteni az életét. Mert dehogyis akart ő meghalni! ... Senki úgy nem szerette az életét, mint ez a drága-drága ifjú ember, aki pár hónapja már apa is volt. Rengeteg terve volt még; egy megkezdett történeti drámát is szeretne még befejezni, el kellene még olvasni néhány klasszikust is, nemrég kapott néhány társadalompolitikai művet, azokat is jó volna még áttanulmányozni. És szeretne ellátogatni a nyugati fővárosokba is, Parisba, Lón- donba, ahová annyira vágyakozott és sohase juthatott el. A kukoricás már nem tudta elrejteni és átmenteni drága fiatal életét e vágyott vágyak beteljesítésére .,. Kínzó örökség Csak huszonhatéves volt, mikor odaért a végzetes kukoricásba, s hiába védekezett a teste felé zuhanó lándzsák ellen, amelyeket szláv vértestestvérek dobtak magyar tűztő} hevített szláv vére kiontására, Talán szólt is hozzájuk, hisz' keveset érthetett a nyelvükön, Erről az utolsó párbeszédről azonban mit se tudunk. 1823 első napjának első órájában szláv szavakkal köszöntötte az édesanyja, s most a halál küszöbén: szláv átkok kíséretében döfték lándzsájukat fiatal testébe a gyilkosok ... Beteljesedett a kegyetlenül döbbenetes magyar sors. Székely és magyar fiúkkal, halott honvédekkel együtt földelték el. A falvakon, tanyákon nem így hiszik az emberek. A puszták népe még mindig hazavárja. Ha élne, ma 116 éves volna a költő. A nép azonban nem számolja az esztendőket, a legendák hőseinek nincs kora, a hősök sohase halnak meg. Óh, még ma is, ha Róla beszélnek a sötétségben hagyott falusi házakban, egyszerre csodálatos fény gyűl ki, s tisztító világosság sugarai áradnak szerteszét a magyar éjszakában. ügy kell őt szeretni — figyelmeztet Ady Endre, — hogy fellángoljon i tőle ismeretlen pora — a önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete tette, úgy kell felülni a Petőfi dicsőségének magas kőoszlopára s éhezve, fázva, csak az ő dicsőségét hirdetni. A nép, az ő népe ezt eselekszi, Kínzó örökség a Petőfi költészete, amelyet nekünk mai magyaroknak is kötelességünk gondozni, gyarapítani. ■ De orgazdának érezheti magát, mondja Illyés Gyula, aki csak verseinek szépségét élvezi és elzárkózik a bennük •rejlő parancstól. Teljesítsük tehát ezt a fölséges parancsot és akkor mi is hn veinek vallhatjuk magunkat. A magyar népet pedig hagyjuk meg abban a boldog hitében, hogy Petőfi él, Petőfi nem halt meg, Petőfi egyszer csakugyan hazatér. Ne csonkítsuk meg ezeket a szép legendákat, amelyekben a nép Petőfivel együtt tulajdonképpen a szabadságot, a boldogabb, emberibb és magyarabb életet várja haza. Azt a szabadságot, amelyért oly sokan hullatták vérüket a magyar kukoricásban ... ma a i ■ » m.-u.--,. — A mi kertünk írja: Ifj. Jancsó Vilmos A mmh&tli története A Pelargonium (muskátli) Délafrikában, a Fokföldön honos. A? 1600-as évek végén hozták az angolok először Londonba, onnan Indult azután hódító útjára. Nevét a „mo- susz” szóból származtatják, moschata vagy muscata moschus, illatot jelent. A szó olymódon keletkezett, mint a rokon értelmű muskotály. A muskátli illatos fajtája a Pelargonium odoratissimuma jólllatú levelétől és virágától kapta a 19. században a magyar muskáta, majd később svábosan muskátli nevet. Először a 17- században találkozunk nagyobb mennyiségben Angliában a Pelargo- nium-tenyésztőkkel. A híres, gazdag Beaufort hercegnő hatalmas összegeket áldozott, hogy a távoli Délafrikából még az alig ismert Pelargonium-féleségeket beszerezze. A történelem róla jegyezte fel, hogy az ő gyűjteményében volt először Európában a lecsüngő, vastag fényeslevelü Pelargonium peitatum. Tőle került ki a Pelargonium azon fajtája, mely meghódította az egész világot, g Pelargonium zonale. A 17., 18. és a 19-ik század elején inkább mint csak érdekességgel, találkozunk a muskátlival. Tulajdonképpeni fellendülését a 19-ik század közepe hozza meg, mikor szerte az egész világon, Délafrikából importált Pelargonium-féleségeket hosszú beltenyésztés után, egymással keresztezve,-' új dekoratív fajtákká állították elő. Egyes városokban: Lqndonhan, Páriában, Bécsben valóságos kultuszt űztek tenyésztéséből. Egy-egy jól sikerült keresztezésért súlyos aranyakat fizettek. Béosben Kleier Jakab adótisztviselö híres muskátlitenyésztést létesitett, 1820 körül muskátlijai egész Európában híresek voltak. Több ízben Ferene császár is meglátogatta, hogy megnézze a világhírre szert tett Pelargonium-üjdonságo- kat. Mindezekből azt tapasztaljuk, hogy a ma annyira elterjedj és közismert muskátlit a múlt században még csak a felső tízezrek kedvelt növénye volt. Azonban mint minden hóbortra, úgy erre is ráuntak és most már a kis anyagi áldozatok árán megszerezhető virág a nép minden rétege között elterjedt. Közel 400 évnek kellett eltelnie addig, míg a messzi tengerentúli Foktőidről az alföldi kis faluk fehérre meszelt házainak ablakába eljusson és erősen elmggyarosodjék a muskátli. Eszterházy Miklós herceg azonban, aki nagy előszeretettel kertészkedett, már egy századdal ezelőtt külön növényházat tartott fenn erre a célra, ahol a fokföldi muskátli fajtáit ápolta és tenyésztette. Ez azonban féltve őrzött kincse volt, magyar szakemberek nem juthattak a kismartoni kertbe, üvegházba, nehogy a ritkaságszámba menő növényei elterjedjenek és ritkasági értékük ily módon elenyésszen. A muskátlit szagos levelei és virágai miatt Franciaországban a múlt század végén és a század elején nagy mértékben tenyésztették, jnég pedig azért, hogy belőle illő olajat nyerjenek. Szokás volt még a szagoslevelíi muskátlit dohány szago- sítására és fehérnemű illatosítására is használni. Buxusslégy A Buxusok levelét a puszpánglégy támadja meg. E sargá, szúnyogba; hasonló legyeeske petéit május végén jűnius elején a puszpáng (Buxus) levelének fonákjába tojja. A hetéből kikelt nyüvek a Buxus levelének húsából táplálkozva, annak lemezén hólyagokat képesek. A légy által megtámadott levelek idő előtt lehullanak és ezért a növény vegetációját károsan befolyásolja. Permetezéssel, vagy egyéb rovarölő méreggel védekezni ellene nem lehet. Egyetlen bevált módszer a3, hogy a Buxus nyírásakor a megfertőzött leveleket összegyűjtjük és elégetjük- Igen fontos a Buxusnak július végén, augusztus elején még egy metszést adni, hogy az esetleges Buxus-légy által megtámadott hajtásokat eltávolítsuk, mert a levélben élő nyü májustól június végéig kifejlődik, bábbá alakul és augusztus elején a bábból kikelve, elhagyja a levelet. Azért szükséges a nyári nyírás, hogy ezeknek a legyeknek a kirajzását megakadályozzuk. Sóska Nincsen házikert, ahol a Zöldségek között meg ne találnánk a sóskát. Mielőtt magáról a sóska termeléséről beszélnék, néhány szóval megemlítem a sóska értékét is. A magyar konyha a sóskát rendszerint hús mellé mártásnak adja. A sóskában levő különböző növényi savak és sók az emésztést az embert szervezetben igen elősegítik és így a sóska nemcsak magában véve tápláló, hanem a vele együtt fogyasztott más ételek tökéletesebben való felhasználását is elősegíti. Mártáson kívül igen jóízű leves is készíthető belőle. Keressünk kertünkben 3—4 négyzetméternyi területet, ahol a földet ásónyom mélységben megporhanyltjuk. IJa módunkban áll, komposzttal, vagy érett istállőtrágyával ásás előtt a leendő sóskaágyat 4—5 cm vastagon terítsük be és az ásással alaposan keverjük bele a talajba. A felásott táblát azután pon- doagn gereblyézzük pl. Elgereblyézés után jelöljük ki 20—35 cm távolságra a sorokat és kis kapával 3—4 cm mély barázdákat húzzunk a kijelölt sorok helyén. Ezután már előre elkészített, finomra rostált kerti föld és felerész homok keverékével töltsük kJ a barázdádat és a barázdád közepén egy ültetőfa segítségével újabb 1—IV2 centiméter mély barázdát húszunk. A vetés tulajdonképpen ehbé a barázdába törtép- jék- Ha kellő gyakorlatunk nincsen még a ritka vetésben, úgy a sóskamagot keverjük össze homokkal és azzal együtt vessük el, mely eljárással eléFjük azt, hegy a sóskát nem vetjük túl sűrűn. Jó idő esetén a sóska 14—|o nap alatt kikel. Növényeink, ha kikel“ tek és a 2—3 cm-t elérték, 1Ö—15 cm távolságra szétültetjük őket. A vetéstől számított, egy hónap elteltével 8—10 naponként bőséges mennyiségű sóskát szedhetünk- Sóskaágyainkat télire betakarni nem szükséges, csak akkor, ha kora tavasszal sóskát akarunk róla szedni. A takarás úgy történik, hogy a kemény fagyok beállta előtt apró lombbal beszórjuk ágyainkat. Kora tavasszal, ha a fagyveszály elmúlt, a lombtól ágyainkat megtisztítjuk, hogy a levélképzödés minél hamarabb meginduljon. A sóskaágyak évi kezelése az Időnkénti kapálásból és nagy szárazság esetén bőséges öntözésből áll. ÜZENETEK Japán Auouba, Léva. J5 közkedvelt örökzöld szobanövény télen hűvös helyiségben tartandó, kevés öntözéssel. Tavasszal már korán, március—áprilisban szabadba helyezhetjük. Ha kertjének földje jó tápdús, úgy a szabadba ki Is ültetheti. Három-négy évenként ajánlatos az Aucubát átültetni. Átültetéséhez 2 rész komposztföld, 1 rész trágyaföld, 1 rész homok keveréke szükséges. Ilyenkor növényünket meg is metsszük úgy, hogy mindenkor erőteljes fiatal hajtásokkal legyen tele Aucuhápk. Ha jól begyökeresedett g cserépbe, ajánlatos időnként trágyalével, vagy tápsóoldattal öntözni. Szaporítása augusztus végén, szeptember elején, vagy a koratavaszi hónapokban dugványozás útján történik. Amatőr paprikát er tyelq, Komárom. Paprikatöveimnek fiatal és fejlettebb gyümöloseln feketés színű foltok mutatkoznak. Mi okozza a foltosodéit? A beküldött paprikatermést megvizsgálva, azon szárazfoltosság (Alternarja tenuis) betegségét állapítottam meg, ami mindenkor a paprikanövény termését támadja meg, ® meglehetősen nagy, bársonyos tapintató fekete foltok a paprikát, mint kereskedelmi árut, teljesen értéktelenné teszik- A megtámadott paprika ízben is némi változást szenved. Ezek ft fekete foltok a gomba spórái és azok fonálalakú tartóját foglalják magukban. E betegség mindinkább sűrűbben és sűrűbben fordul ejő. Védekezni ellene csak nehezen lehet. Tekintettel azonban arra, hogy a gomba spórái a földön vagy földben telelnek ki, kertiem a tábla (40—50 cm) mély forgatásával védekezünk ellene, mert ilyenkor a gomba spórái mélyen lekerülnek a talajba, úgyhogy azok onnan már újból visszakerülni nem képesek. FELVIDÉKI Magyar hírlap (IÁI,Iratai, Bp, Vlfl, József-lír» 5. Telefonnám! 144-400