Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-28 / 170. szám
TtMtwt'Vi • JiaßfeiRHTBKffi 3 1939 JtiLIUS 28, PÉNTEK Nyugtalan szomszédság Irta: Darvas János Mikor a bécsi döntés fölszabadította a fcseh-szlovákiai magyarság kilenctized részét, mi, fölszabadultak úgy éreztük, hogy a hazatérés boldogsága egyben óriási kötelességet is ró ránk. Azt a kötelességet, hogy soha többé ne engedjünk másokat hasonló sorsra juttatni, mint amilyenben nekünk volt részünk. Ahogy a háború végén minden .jóakaratú ember azt sóhajtotta, hogy „soha többé háborút“, ugyanúgy kívántuk és kívánjuk mi, hogy „soha többé kisebbségi sorsot“. Úgy éreztük, jegyesei, elkötelezettjei vagyunk annak a nagy erkölcsi parancsnak, hogy küzdjünk minden nemzetiségi félreértés ellen, ami magyarok és szlovákok között véletlenül keletkezik, hogy hídverői legyünk történelmi kibékülésnek, a történelmi testvériesülésnek a Kárpátok alatt. Mi, hazatért magyarok ismerjük legjobban a szlovák pszichét, ezért mi vagyunk a leghivatottabb tolmácsok a Magyar Alföld és a Magas Tátra fiai között. Magam szószerint is értelmeztem ezt a tolmácsi szerepet, amikor a legnagyobb mai szlovák költők lelkét igyekeztem vagy száz műfordításon keresztül magyarul is megszólaltatni a lehető legnagyobb hanghűséggel. A szlovák-magyar testvériség hirdetői kívántunk lenni mindannyian, fiatalabb magyar toliforgatók, elfeledve a húsz év sérelmeit és tűszúrásait, hogy a békés, jobb jövőt szolgáljuk. És nagy örömünk volt, amikor az anyaországiak felé itt-ott sikerült szlovák testvéreinknek egy-egy kis hidat verni, anyaországi magyar testvéreinkkel sikerült megértetnünk, hogy a mai szlovákság más, mint a húsz év előtti volt, hogy a gyermeknemzet ifjúvá zsendült, tele van az ifjúság minden lendületével, merészségével é ssokszor a felelőtlenségével is s ezért apróbb túlkapásait és kilengéseit az idősebb, megállapodottabb testvér jóakaratával és nyugalmával kell sokszor nézni és —• elnézni. És nagy örömünk tellett abban is, amikor láttuk, hogy az utóbbi jdőben már a mi anyaországi magyar sajtónk is a mi jóakaratú tekintetünkkel szemlélte a szlovák állam erőfeszítéseit. A szlovák közvélemény láthatta, hogy a magyarok nem a régi cseh mesék vérszomjas ázsiai mumusai többé, hanem egy barátságos, békés szomszéd, amelynek a fiatalsága nem tör a szomszéd szlovák nép jjnállóságára, hanem kész a mennél szorosabb gazdasági együttműködésre, — a segítésre. Annál fájdalmasabb, hogy ez az Ígéretes kezdet, a mi őszinte baráti kéznyuj- tásunk, a másik oldalon egyre inkább csak brutális elutasításban részesül. Nap- ról-napra megdöbbentőbb kirohanásokat hallunk a legfelelősebb szlovák politikusok szájából Magyarország ellen. Tiso miniszterelnök, ugyanaz az ember, aki a komáromi határtárgyaláson elutasitotta a népszavazás útján való határrendezést S e helyett a német-olasz döntőbíróságot kérte föl, most lázit a bécsi határ ellen, revíziót követel, Kassát követeli vissza, Yácra fáj a foga, az általa föllázított tömeg pedig Pannóniát reklamálja az álmoskönyvből kiolvasott „történelmi jogra“ hivatkozva. De még ez is csak langy fuvallat ahhoz a gyűlölködéshez, amit a kevésbbé felelős, vagy egészen felelőtlen szlovák államférfi-fiókák népgyűléseken, az újságokban, a rádióban mennydörög- nek felénk. Dátumokat suttognak, amikor hadaik visszafoglalják például Kassát, azt terjesztik, hogy nálunk nincs már mit enni s tömegével szöknek át tőlünk szlovákok, ukránok (?) és magyarok is az éhség elől jóllakni — Szlovákiába s ezeket aztán az eperjes-varannói vasútépítésnél alkalmazzák. Sőt még a kassai templomrablással kapcsolatban is azt írja a szlovák sajtó, hogy „a kincseket a magyarok Budapestre szállították, hogy ne kelljen azokat Kassával együtt visszaadni“ (Národnie Noviny, júl. 22.). S mit mondjunk ahhoz, amit a szlovákiai magyar véreinkkel már nem a türelmes papiroson, hanem tettleg, a börtönben csinálnak? Letartóztatások sora van napirenden, legutóbb szombatról vasárnapra virradó éjjel egyedül Aranyosmaróton harmincöt magyart, férfiakat-nőket hurcoltak börtönbe, ugyanakkor Lőcsén és Őtátrafüreden is házkutatásokkal zaklatják az Egyesült Magyar Párt vezéreit? Mire magyarázzuk ezt a háborús uszítást, ezt a magyarellenes terrort? Mivel magyarázzuk ■ meg azt, hogy háromszáz szegény magyar gyermektől megtagadták a balatoni nyaralás lehetőségét, amikor a németajkú gyermekeket tömegesen kiengedték Németországba? Hát lehet ilyen gyűlölködő légkörben leülni a tárgyalóasztalhoz kereskedelmi szerződésről tanácskozni? Egyáltalában nem értjük ezt az egész magyarfaló rendszert. Hát már annyira agonizálna az új állam, hogy csak mesterséges gyűlölet-injekciókkal, a- magyar- ellenes uszítással, a magyar-szlovák határ elleni izgatással, az irredentizmus mérgével lehet a tömegeket összetartani? És miért lázítanak a szlovákok a mai határok ellen, amikor a bécsi határ igazi szülőatyja éppen Tiso József dr. Hiszen Komáromban, mint a cseh-szlovák határ- megállapító-bizottság fejének, módja volt a magyar kormánnyal közvetlen tárgyalásokkal megállapodni a mindkét felet véglegesen kielégítő új államhatárokat illetően. A magyar kormány a világ legbecsületesebb ajánlatát tette. A nem vitás terület átadását s a vitás területeken népszavazás útján való önrendelkezést kért. A szlovák delegáció brüszkül elutasította az ajánlatot s ehelyett a tengelyDebrecen, július 27. Debrecen város polgármestere az Aranybika-szálló nagytermében vacsorán látta vendégül a csütörtökön záruló felvidéki tanfolyam résztvevőit. A vacsorán megjelent és felszólalt Jaross Andor miniszter is. — A felvdéki tanfolyam — mondotta a miniszter — a harmonikus magyar élet- szemlélet városában, Debrecenben a testvéri együttműködés hangulatában zajlott le. Sokat és sokszor beszélnek még ma is felvidéki szellemről és az anyaország más szellemiségéről. A visszatért magyarság azt vallja és hirdeti, hogy nincs kétféle, magyar szellem, csak kétféle magyar élet- tapasztalat és ezeknek a szintéziséből kell kialakítani az új magyar életet. A tanfolyam szlovák és rutén résztvevői is megismerhették, hogy a Kárpátok me- dencéjeber. egyenlő becsű nacionalizmusok mellett is csak egyesült erővel szolgálhatjuk becsületesen mindnyájunk jobb jövendőjének életcéljait. Az alföldi magyarság Pénteken délelőtt fejeződött be Debrecenben az a tanfolyam, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendezett felvidéki tisztviselők és tanárok részére az anyaország szellemi életébe való bekapcsolódásuk megkönnyítésére. Az egyetem aulájában megtartott záróünnepélyen megjelent Jaross Andor tárcanélküli miniszter is és ott volt Lossonczy István főispán, Lám Dezső helyettes rendőrfőkapitány, vitéz Nagy Iván dr. min. tanácsos, Kiss József dr. tankerületi főigazgató és sok más előkelőség. Az ünnepséget rugonfalvi Kiss István dr. egyetemi tanár nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a politikai magyar nemzet tagjává fogad mindenkit vérségi és faji hovatartozan- dóságra való tekintet nélkül, csak azokat veti ki közösségéből, akik a haza ellen vétkeznek. Jaross Andor miniszter mondott ezután beszédet. — Elsősorban bejelentem, — kezdte szavait, — hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök úr bajtársi szeretettel köszönti a tanfolyam minden hallgatóját és meg van győződve arról, hogy a tanfolyam komoly eredményeket hozott, amelyeket a magyar állami életben megfelelően fogunk a jövőben értékesíteni. — Kevés generációnak jutott osztályhatalmak döntőbiróságához föllebbezett. Megkapta a döntést, amelynek kötelező és fellebbezhetetlen voltát eleve aláírta, most pedig tovább fellebbez és izgatja Közép-Európa békéjét. Hát csak ennyit ér egy államfő aláírása? S ezt ráadásul egy tengelyállam teszi egy másik tengelyállammal szemben. Hát ennyi kölcsönös békeakarat és szolidaritás van a tengely államai között? Képzelhető, menynyire örül a francia és angol propaganda, de legfőképpen Benes, amikor ennyi fe- gyelmetlenséget, belső civódást lát a tengely keretén belül. Vagy talán éppen a Londonban tartózkodó Benes titkos utasítására történik ez az egész színjáték? Ilyen körülmények között nehéz, nagyon nehéz a hídépítést vállalni Pozsony és Budapest között. Mert amit mi Budapesten építünk, azt Pozsonyban egy újságcikk, egy rádióbemondás, egy népgyűlési lázítás, egy rendőri brutalitás azonnal lerontja. Pedig mi még a történtek után is szent meggyőződéssel valljuk, hogy Közép-Európa népei rosszul teszik, ha egymás ellen acsarkodnak, mert egymást gyengítik és Közép-Európát kiszolgáltatják a nagyhatalmak játékszeréül. A szlovák politika a békétlenség és nyugtestvéri szeretetét a Felvidék magyarsága azzal viszonozza, hogy saját lelkiségéből szétárasztja a történelmi sorsközösség érzetét. A miniszter szavait lelkes tetszéssel fogadták. A vacsora során felszólalt még Zöld József helyettes polgármester, Lossonczy István főispán, Horváth István ipolysági és Dobossy László kassai gimnáziumi tanár, továbbá Dücs Ottó dr. komáromi aljegyző s végül Csekey István dr. szegedi és Hankiss János debreceni egyetemi tanár, a tanfolyam igazgatója, akit melegen ünnepeltek. Hugyec József dr. nagysurányi szlovák gimnáziumi igazgató a magyar-szlovák sorsközösség történelmi feladatainak megérzéséről és megéreztete- sérői szólott, Szulincsák László dr. ungvári gimnáziumi igazgató pedig arról beszélt, hogy a magyar-orosz nép boldogan tért haza Szent István országába elsőnek az összeomláskor elszakadt népcsoportok közül. részül a Kárpátok medencéjében, — folytatta a miniszter — hogy születésétől kezdve a sírig állandóan az építő munka jegyében élhette volna le életét. Majdnem kivétel nélkül olyan nemzedékek éltek itt, amelyeknek nyugodt alkotó munkáját és békés kultúrfejlődését a Kárpátok medencéjére kívül ható erők befolyásolták és zavarták. A mi nemzedékünknek is osztályrészül jutott egy politikai jellegű földrengés, amely megakadályozta, hogy őseink munkájába belekapcsolódva, az előttünk járó nemzedékek alkotásait átvéve, azokat nyugodt építő munkával fejleszthessük. Ehelyett a megingott magyar állami élet helyén új állami képletek formájában kettős történelmi feladatot rótt reánk. A trianoni magyarság előtt ott állott a kérdés: képes lesz-e a maga kicsinységében és viszonylagos gyengeségében összegyűjteni azokat az erőket, amelyek túlnőnek csonkaságán, a megmaradt nemzetrész egyszerű életműködésén és tudja-e táplálni azokat a vérkeringéseket is, amelyek a maguk külön útján a politikai határok gravitációs törvényét igyekeztek legyőzni. Aztán kaptunk feladatokat, mi többiek is, akiket a törtéGyors / lebarnuláshoz _--------J talanság magvait hintegeti a KS#p4Í2Í_ alatt éppen olyankor, amikor a tőszóm^ szédságban erős nemzetközi feszültség van s a demokrata-kommunista háborús uszítóknak éppen az kellene, ha a nyugtalanság fészkét erre a területre tehetnék át. Mi a békéért küzdünk s éppen ezért kétszeres éberséggel kell figyelnünk a nyugtalan szomszédságra, ahol felelőtlen kezek tűzcsóvákkal játszanak. Várjuk az időt, mikor majd ' nem a nyugtalanok gárdája, hanem a nyugalmat, békét óhajtó szlovák »nép maga jut majd szóhoz. Szeretettel várjuk Észak felől a testvéri szót: a megbékélés szavát. nelmi vihar elsodort a családi tűzhelytől és akik máról-holnapra rádöbbentünk arra, hogy a magyar államiság védő paj& zsa nélkül kell megpróbálnunk magtárnak maradni s megtartani mindazokat az erkölcsi értékeket, amelyek egy egészségesebb és erősebb magyarság jövendőjét jelentik. Ha egy trianoni magyarnak azt mondom: Testvér, mi a magyarság, akkor a trianoni magyar előtt ott vizionál az ország szépsége, a büszke ezeréves magyar állami öntudat, amely sok kataklizmán keresztül vészelve mindig tudott a kicsiből újra nagyot teremteni. És ha megkérdeztem a Csehszlovákiába került magyar testvért ugyanerről a fogalomról, mi akkor mást láttunk. A magyar közösség gondolata — A magyarság — fogalom, tehát a kisebbségi életsorsban egészen más volt, de mindkettőre szükség van. Ne higyjük, hogy egyik élhetne a másik nélkül. Szükség van olyan magyarság-fogalomra, amely minden időt át tud vészelni. Szükség volt és lesz azokra a történelmi tapasztalatokra, amelyeket egy más nemzet életsodra mentén megkapaszkodott magyarság szerzett, amikor a szegénység szélső mesgyéjére került és kezdett befelé élő életet élni, amikor lehámlottak róla az osztály-válaszfalak és azok az előítéletek, amelyeknek kifejlődésére egy önálló állami életet élő társadalom mindenkor alkalmas. Láttuk, hogy amint a cseh állami élet, az önálló impérium fejlődött, a cseh társadalom retrográd irányban bomlado- zott, ugyanakkor azonban nálunk progresszív irányban haladt a fejlődés és amilyen mérvben az általános elszegényedés a proletárnívó felé kényszerítette a könnyebb életet élő hivatásrendeket, lassan, de biztosan nagy magyar közösség tudatának automatikus kifejlődésévé vált. A magyar közösség gondolatát ezért hoztuk át magunkkal. Ez a gondolat valami olyan nagy szent valami, amely előtt egyaránt fejet hajt a földbirtokos, a tisztviselő, az ipari munkás, a paraszt és a proletár. Azért nem tudunk mi másképpen gondolkozni és ne vegye tőlünk soha senki rossz néven, hogy ezt a mi tulajdonságunkat nem is akarjuk levetni. A történelmi felelősséget tehát vállaltuk, de a mai helyzet azt diktálja, hogy ez az ország, a mai megnagyobbodottsá- gában forrjon minél jobban össze azokban a közös feladatokban, amelyeken kérész- * Lr 1 • ...... .....11 "■ 1 "»rnmmmmmmt JAROSS ANDOR: A visszatéri magyarság azt vallja és hirdeti, hogy nincs hétféle magyar szellem, csak kétféle magyar élettapasztalat és ezeknek a szintéziséből kell kialakítani az új magyar életet Az ország fogjon minél Jobban össze a közös feladatokra Szükség van olyan magyarság-fogalomra, amely minden időt át tud vészelni
