Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-27 / 169. szám
Előfizetés, ár évente 36,- P, félévre 18- P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,Jözsef-kőrút5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-4CO Szakszervezetek helyébe munkáskamara Irta: Sinkó Ferenc r Van egy szó, melyet sehogyan sem Szeretünk látni a magyar szótárban, mi felvidékiek, ez a szó: nincstelenek. Nincstelen, valahogy oly könnyen se- kélyesedik el benne az a roppant probléma: mi történjék azokkal, akik a termelésbe fizikai erejüket és személyükhöz kötött gyakorlottságukat adják. Munkás! Mennyivel többet jelent ez számunkra! A nincstelen a szociológiai courtsmahlerizmus bojtorjánja, melyben édeskésen párolog el a komor probléma. Amikor mi azt mondjuk: munkás, Meunier zsákhordói, a plakátok pörölyös proletárjai, vagy éppen Derkovics Jenő Dózsa-metszet sorozatának kaszátfenő parasztja magasodik elénk, amint ázsiai komorsággal néz ki villogó kaszája alól. A magyar élet legeslegnagyobb problémája, reformjaink sikerének titka azon fordul meg, mennyire sikerül minden társadalmi szervezkedés, minden akció tűzpontjába állítani az embert, a dolgozót. Az intézmények, mozgalmak, törvények élettartama is olyan hosszú, amennyire sikerül középpontjukba odaállítani a dolgozót. Intézmények, mozgalmak és törvények! A magyar életnek, a magyar problémáknak másik fordulópontja, hogy mennyire sikerült a harcot építéssé emelni. Valahogy azt kell kiérez- nünk mindig a magyar életből, a magyar ember magatartásából és a magyar történelemből, hogy a harc legtöbbször öncélúvá vált, fontosabb lett, mint a cél. Bajvívás a magyar létforma, közéleti bajnokaink és közéleti harcosaink voltak legtöbbször és nem közéleti munkásaink. Sajtónk, szónoklataink, mozgalmaink végzetesen hordták és hordják magukon a baj vívás bélyegét. Mostani reformtörekvéseink legfontosabb feladata, hogy a nemzet életéből, amennyire lehet, kikapcsoljuk az öncélú bajvívást és helyébe állítsuk az építő jellegű munkát. De ugyanakkor tartsuk meg és fejlesszük tovább a magyar lényeget, melyet nem egyszer elhanyagoltak a múltban, mikor idegen minták után hoztak Magyarországra intézményeket. Ne másoljunk szolgailag. Lehetetlen ezekre nem gondolni, mikor hosszú heteken keresztül figyeljük a magyar sajtó vitáját a szak- szervezetek és a készülőben lévő munkáskamara körül. Minden magyar ember előtt nyilvánvaló, hogy nem elég beterelni a dolgozók tömegeit a nincstelenek nagy aklába azzal a hallgatólagos elgondolással, hogy ezek mindenkor szervezetlen függvényei a jelenleg működésben levő gazdasági erőknek, rajtuk legfeljebb csak karitatív támogatással, vagy szociálpolitikai megemlékezésekkel lehet segít- getni. Ki kell mondani a szót, hogy a magyar nemzetgazdaságnak, de minden magyar politikának első és legfőbb érdeke: az ember, a dolgozó ember. A magyar dolgozót tehát törvényes tényezővé, jogi személlyé kell .emelni. Itt dől el a vita a szakszerve7 ele ki Pál miniszterelnök bemutatta a házszabály- revíziós indítványt a Magyar Élet Pártjában A MÉP elfogadta a házszabály revíziót, amely csütörtökön pártközi értekezlet elé kerül A belügyminiszter ismertette az új állampolgársági törvény alapelveit „A képviselőház tárgyalási Utómét meg kell gyorsítani és a tárgyalási' modort meg kell változtatni“ A Magyar Élet Pártja szerdán este hét órakor pártértekezletet tartott az Esz- terházy-utcai helyiségben és ezzel a politika nyári szünete, amely mindössze három hétig tartott, véget ért. Augusztus hónapban még rövid szünetre megy a képviselőház, hogy szeptember elején megkezdődjék az őszi kampány. A pártértekezlet előtt a párt elnöki tanácsa tartott ülést. Háromnegyed hat óra előtt már megjelent a klubhelyiségben Teleki Pál gróf miniszterelnök, aki azonnal az elnöki tanácsülésre sietett, ahol kívüle Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Teleki Mihály gróf földmí- velésügyi miniszter, Bartha Károly honvédelmi miniszter, Varga József, az uj iparügyi miniszter, Kunder Antal kereskedelmi miniszter, Vay László báró pártelnök, Antal István államtitkár, Im- rédy Béla, Ivády Béla vettek részt az elnöki tanácsülésen. A kabinet tagjai közül Hóman Bálint kultuszminiszter, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, Csáky István gróf külügyminiszter, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter nyári pihenője, Jaross Andor tárcanélküli felvidéki miniszter pedig a felvidékieknek a debreceni nyári egyetemi záróünnepén való részvétele miatt távol maradt. Az elnöki tanácsülésen a házszabályrevizió kérdésével foglalkoztak, amelyet Antal István államtitkár ismertetett. A pártértekezletet Vay László báró elnök nyitotta meg, aki mindenekelőtt Varga József új iparügyi minisztert üdvözölte e párt nevében. Napirend előtt Hunyady Ferenc gróf szólalt fel és néhány anomáliát tett szóvá a zsidótörvénnyel kapcsolatban. Elmondta, hogy egyes üzletágakban történelmi nevek viselőit választották meg a vállalatok Megjelent a tanácsülésen Lukács Béla, & képviselőház elnöki főtanácsosa, aki mint szakértő volt jelen. Amíg az elnöki tanácsülés tartott, ad« dig a párt képviselőházi és felsőházi tagjai nagy számban gyülekeztek. Hét óra tájban már zsúfolásig megtelt a társalgóterem és negyed nyolc órakor megkezdődött az elnöki tanácsülés végeztével a pártértekezlet. élére, hogy ezzel mentsék a helyzetet, Ezek a nevek' nincsenek kapcsolatban ax űzeti élettel. Teleki Pál gróf miniszterelnök azonnal válaszolt a felszólalásra és ezzel a kérdéssel már a minisztertanács is foglalkozott és igyekezni fognak olyan szervet létesíteni, amely az ipari vállalatoknál ellenőrzést gyakorol, Teleki Pál gróf ax Ipari vállalatok ellenőrzéséről és a házszabályt evizlóról zet és a munkáskamara között, a kamara javára. A szakszervezet tömörítetté és tényleg erővé tette a munkásság egy részét. Volt azonban egy tulajdonsága, amely miatt soha sem tudott a munkásérdekeknek eleget tenni. Harcos szervezet volt és ezért nem tudott igazán építeni. Azok, akik megcsinálták, harcos politikai fegy-. vert és hatalmat kovácsoltak belőle, és akarva, nem akarva politikai érdekek kiszolgálójává tették. A kamara, mint államba beépített érdekvédelmi szervezet ellenben szükségszerűen de- politizálódik és tisztán hivatásrendi szervezetté válik. A szociáldemokrácia és a szélsőjobboldal egyformán hadakozik a kamara ellen, mert lecsapolja malmukról a vizet és kifogja vitorlájukból a szelet: a munkáselégedetlenséget. Ezért nincs igazuk, amikor a kamara gondolatát támadják. Mi nyílt szemmel és függetlenül nézzük a magyar életet és ezért a következőkben látjuk a törvényessé tett érdekvédelem lényegét. A legelső és alapvető követelménye a munkáskamarának, hogy minden munkáskategória helyet találjon benne. Nem ismerjük e pillanatban, hogyan alakul ki véglegesen a kamara konkrét kerete, de helyet kell benne adni a mezőgazdasági munkásságnak is. A mezőgazdasági munkásság az ország legjelentékenyebb társadalmi csoportja, melyet föltétlenül megillet egy önálló, vagy legalább is külön szakosztályi érdekvédelmi keret. Szigorú szabályokkal kell továbbá biztosítani, hogy sem politika, sem pedig a munkássággal ellentétes érdek ne hatolhasson be a kamarába. Önállóság és f üggetlenség! Különösen a vezetésnél kell erre vigyázni. A kamara vezetősége álljon szakemberekből, de elsősorban munkásemberekből. Ha akármelyik más társadalmi osztályból és nem munkásokból tesznek vezetőket a kamarába, a kamara sínyli meg. Semmi szükség díszelnökökre. Feltétlenül találni az országban akkora intelligenciával biró munkásembereket, akik az állam érdekeit — különösen ha szakértő szervek állanak mellettük — összhangba tudják hozni a munkásság érdekeivel. Biztosítani kell a hatásos érdekvédelem lehetőségét a kamarának más társadalmi hivatásrendek felé. Az osztályharc kiküszöbölése akkor történik meg, ha az érdekvédelmi küzdelmet törvényessé teszik. Legyen meg a kamara jól megválasztott vezetőségének az a lehetősége, hogy az állam támogatásával és súlyával léphessen fel mindenütt a munkásság érdekében, amidőn kellő fegyelmet gyakorol az állam és a társadalom érdekében a munkásság fölött. Látjuk és el kell ismernünk, különösen az utóbbi sztrájkokkal kapcsolatban, hogy a hivatalos fórumok a munkásság mellé állob«
