Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

20 TELViDEta -AfefitARHIRMß 1939 JÚLIUS 2, VASÁRNAP*. 1 “■ a Mezey István: Az igazi Japán (A Magyar-Nippon Társaság kiadása) Ebben a pillanatban, amikor a könyv­től írjuk e beszámolót, a napilapok az orosz-japán háború kitörését jelentik, he­tek, hónapok, sőt évek óta pedig ádáz harc folyik Kína és Japán között, hogy ne is említsük a tiencsini angol-japán in­cidenst. Mintha a fél világ ellen szállna szembe a virágzó cseresznyefák országa! Soha jobbkor ez a könyv! Szerzője, Me­zey István, hosszú ideig utazott a csodá­latos Távol-Keleten, több hónapig tiszte­letbeli tanára volt a tokiói Szenshu- egyetemnek, alaposan megismerhette a japán élet minden titokzatossságát, hogy most *— e vészes időszerűség jegyével — beszámoljon az igazi Japánról. Amit eddig valószínűtlen álomnak hitt az ember, azt valóra váltotta a világhá­borús orosz fogság, amelyből valahogy megszökve, később egy fogolyhajó fedél­zetén eljuthatott a messzi Kelet legcso- dásabb országába. A szerző csak nemrég került vissza keleti útjáról, javában tom­bolt a japán-kínai háború s egyre vészt- jósolóbban tornyosultak az angol-japán viszály fellegei, amelyek most már Tien- csin felett villámokat is lövelnelt. Keleti útja során Mezey István elvetődik Mami­jába, ahol egy magyar étterem címtáblája állítja meg. Egy makói magyar jött ide a Fülöp-szigetekre szerencsét próbálni, ma egy gyönyörű japán nő a felesége. Van még egy másik magyar is Manillá- ban: Rice ezr-'es, Nyitrazsámbokrétről, aki már csak akkor tér haza szép Ma­gyarországra, ha Nyitrazsámbokrét ismét magyar lesz... A háborúról odakint nem beszélnek annyit, mint Európában. Kan­tont lövik, Sanghájból menekülnek, — ennyi az egész. Akik leginkább izgulnak: azok az angolok. Tulc.j' "báppeni hábo­rús élményeket az olvasó csak az angol, amerikai lapokból szerezhet be. Japánban ma is sok kínai él, rendesen dolgozhat­nak. Azt hiszem, — írja Mezey — hogy éppen ez a háború fogja a kínai-japán el­lentéteket véglegesen elsimítani... A kí­nai klasszikus irodalomnak valóságos re­neszánsza van Japánban ... Mindez euró­pai fülnek, szemnek szokatlan dolog, szinte hihetetlen. Keleti rejtély. A japá­nok még a filozófiájukat is Kínából vet­ték át és tovább fejlesztették. Tele titok­zatossággal az egész Japán, amelynek igazi arcát részletesen, legapróbb voná­saiban is megvilágítja Mezey kitűnő könyve. Élvezetes fejezetek számolnak be a tá­volkeleti japán-magyar emlékekről, Pe­tőfi költészetének japán visszhangjáról s arról, hogyan vélekednek rólunk a japá­nok? Végül beszámol a tokiói Magyar- Japán Kultúr Intézet munkásságáról, amely a magyar művelődésnek legkele­tibb végvára. Most jelent meg! Kaán Károly Alföldi Mú című új könyve. Kaán Károlynak az Alföldről írt munkáit a közönség eddig is nagy érdeklődéssel fogadta A 420 oldalas könyv ára P 6.80 Píeiler Ferdinand könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Laios-uíca 0 Telefon: 18-57-30, 18-74-00 Móricz Zsigmond és a felvidéki regősdiákok Sok-sok felvidéki magyar ifjú — ma már férfikorba nőtt tanár, tanító, ügy­véd, bíró — hálás szeretettel fordult Leányfalu lakója, a hatvanesztendős Móricz Zsigmond felé. A péterpáli szüle­tésnap sok kedves emléket vert fel a ki­sebbségi kor hősi kezdőéveiből, mikor ma­gyar diákok elindultak a Kisalföld, Zobor- alja, Gömör, Bodrogköz, Kárpátalja fal- veiba, hogy regős dalolásaikkal, játékaik­kal meghódítsák nyíló szívüknek az árva­ságra hagyott szegény népet. A regősjá­rás a csehszlovákiai magyar diákok életé­ben rendkívül felbecsülhetetlen nemzeti jelentőségű szociális mozgalmat indított el. A pozsonyi, érsekújvári, komáromi, kassai és losonci regősdiákok regős szel­leme: a szociális magyar megújhodás első fuvallatát jelentette. Nemsokára ez a mozgalom átjutott Magyarországra is, ahol a falukutatók népes táborává nőtte ki magát. A regősdiák-mozgalom szellemi mesterei a nagy magyar írók voltak, köz­tük is leginkább: Móricz Zsigmqnd, aki állandó kapcsolatban volt a kisebbségi magyar ifjúsággal s azt többízben fel is kereste Pozsonyban és más felvidéki vá­roskában, végül pedig Prágában. Szívesen küldött elbeszéléseket „A Mi Lapunk“ című losonci ifjúsági lapba, amely akkori­ban — 1922-től 1931-ig — egyik legkitűnőbb és legkedveltebb fóruma volt a csehszlo­vákiai magyar diákságnak. Ebből a lapból idézzük az itt következő szép írást, amely megvilágítja Móricz Zsigmond jótékony hatását a regősdiákok falujáró mozgal­mára. Az írás 1928 január hónapban je­lent meg: Gyalogolni jó... népművészeti vázlatait és bemutatta nap­lóját a szíves házigazdának. A tiszteletes érdeklődéssel lapozgatott a furcsa kapu­bálványok, búboskemencék és rózsás ka­rosládák képei között és azt mondta ne­künk: — Hát nem maguk az elsők, akik ilyen járatban fordulnak be hozzám. Ami­kor még Csetefalván voltam segédlelkész, a Tisza mellett, beállított a szomszédból egy fiatalember és ő is ilyesmik után ér­deklődött. Móricz Zsigmondnak hívták, hallom, azóta híres író lett belelőle. Az öröm döbbenetében néztünk egy­másra. Akkor már annyit jártuk a falva­kat, hogy magunk is a természet része, szinte parasztlegények voltunk és nem csodálkoztunk semmin sem, akármit lát­tunk, vagy hallottunk, inkább szerettünk mindent, ami magyar volt, mert vérbeli és lélekbeli közünk volt hozzá. Most isi szinte meg sem lepődtünk, de egyszerre úgy éreztük, hogy valahol mélyen mámo- rosak lettünk. Kérésünkre a tisztelete* elmondotta azt is, hogy a csetfalvai fa­templom mennyezete tetszett meg Móricz Zsigmondnak. Akárcsak valamelyik regős­diák, felült a karzatra és lemásolta a dús, tulipántos magyar festést. Előttünk járt! A rajzoló diák másnap kikeresett a gyűj­teményéből egy szép faragott kaput és rámásolta egy levelezőlap hátára. A tisz­teletes szép üdvözletét kanyarított hozzá, a fiúk is aláírták és a lap elindult Móricz Zsigmondhoz, mi pedig nekivágtunk az útnak és azon túl — Csetfalva felé. Csecse falu tornya A beregszászi cserkészek fölvittek min­ket a városunk fölé emelkedő szőlőhegy erdős tetejére és egy messzelátó emel­vényről megmutatták nekünk Csécse falu tornyát a Felső-Tisza túlsó partján, Szat- mármegyében. Ott született Móricz Zsig­mond. Amikor aztán a hegyoldalban egy pásztor barátságos tüze köré telepedtünk szalonnát sütni, sok mindenről elbeszél­gettünk. Körülöttünk rohamosan sötéte­dett, de egyre nagyobb lett a tűz. Kifa­kadt ott belőlünk mindaz, ami a szívün­kön feküdt. Népi szellemű cserkészet, re­gősmunka, nagy mestereink, a magyar megújhodás és kisebbségi jövőnk. A ba­rátságos együttlét a tábortűz körül kiol­vasztotta belőlünk a paraszti vándorlás eddig öntudatlan élményeit. A végén éne­keltünk és a fiúk akkor már sírtak. A pásztor, aki egész ottlétünk alatt csak tü­zelt és hallgatott, búcsúzóul megszólalt: — Bizony úgy van, kérem, az rendjén, ha az urak megbecsülik az egyszerű pa-i rasztembert. Mindegyiknek megvan » maga szakmája, az uraknak is, meg a ma­gamfajta embernek is. Ha maguk olyan gondolkozású urak akarnak lenni, mint ahogyan most gondolkoznak, akkor az Is­ten áldja a jószándékukat. A vaksötétben felcsörtettünk megint a magaslatra. Alattunk voltak a Kárpátok és az Alföld. Sokáig énekeltünk egyfoly­tában, biztattak a csillagok is, meg a tá­voli pásztortüzek. Talán ezen a lélektáró cserkészestén született meg az a mondás, hogy Móricz Zsigmond a regösdiákok mestere. De gon­doltunk erre akkor is, amikor Bökényben az öreg tiszteletes kioktatott bennünket, hogy melyik nótát jegyezzük fel. Azt, amelyiket Móricz Zsigmond is elénekelte­tett magának, amikor itt járt népkuta­tóban. Itt is az ő nyomában jártak a re­gősdiákok. Egyre erősebb, szebb és cselekvőbb lesz a mi lelki kapcsolatunk a megújhodó ma­gyar szellemiség nagyjaival — írja A Mi Lapunk. — Ez a húr, melyről a jövendő magyar világ harmóniája kél. Egy bereg­szászi cserkésztársunk múltkor írta A Mi Lapunkban, hogy Móricz Zsigmond, a re­gőseszme nagy mestere. Pedig ez a diák talán nem is ismeri azt a változatosan folyó történetet, melyben Móricz Zsig­mond a regősdiákok mozgalmával állan­dóan érintkezik. A zsúfolt erejű magyar múlt és a magyar parasztvilág zseniális megörökítője, aki a mai elkopott magyar idők irodalmában újból a tősgyökeres népi hangot juttatta érvényre, nem lehetett so­hasem távol a falu mélységes nemzeti ér­telmét kutató regősöktől. Előbb-utóbb oda kell találnunk közvetlenül is Móricz Zsig­mondhoz. Valahogy úgy indult meg a do­log: levelet kaptam Prágába egy kedves regősdiák-barátomtól, aki azt írta, hogy nagyon visszavágyódik a falura. De úgy szeretne vándorolni, mint a fiatal Móricz Zsigmond valamikor a Nyírségen. Magá­nosán járva, felkutatni minden, ősi voná­sát az alvó, elmosódó magyar arcnak. El­tanulni a parasztnótákat és a kálomista fejfák faragását. Nem tudom én, hogy honnan szedte az én barátom azt, hogy Móricz Zsigmond a Nyírségen vándorolt. De ez a néhány sor megütött. Összedug­tuk a fejünket a Szent György Körben és másnap ment a levél Budapestre. Kissé félve, arra kértük a nagy írót, hogy küld­je el A Mi Lapunk olvasóinak ifjúkori vándorélményeit. A márciusi szám már hozta is a cikket, az volt a címe: Gyalo­golni jó. Bemutatkozott nekünk az a kis diák, aki még nem lehetett cserkészfiú. Az iskolatársai kinevették, amikor vándo­rolni hívta őket. Ám ő egymagában is ne­kivágott az Alföldnek. Azóta vallja: „Sze­retnék mindenkit megmozdítani s kilódí­tani ebből a füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő városból", Előttünk járt Az érsekujvári egyetemi hallgatók Mó­ricz Zsigmond-estjén lépett az első regős­diák a „Légy jó mindhalálig“ írója elé. Aláírást kért abba a Fáklya regényköte­tébe, melyet egy regősversenyen kapott jutalmul. Móricz Zsigmondnak fennakadt a szeme a könyvtábla belső oldalára ra­gasztott ajánló lapon. Egy regősrajzolónk helyes kis munkája volt: az ajánló sorok latin betűi úgy stilizálva, mintha az en- lakai templom székely írása lennének. Móricz Zsigmond mosolyogva megkérdezte cserkészünket: — Hát az igazi rovásírást nem ismeritek? — Aztán beírta a nevét és visszaadta a könyvet. Csak később tudta meg a regősdiák, hogy miért mo­solygott Móricz Zsigmond. Az eredeti ro­vásírással írta be a könyvbe a nevét. Amikor a múlt nyáron (1927.) néhá- nyan regősdiákok a Munkács melletti Izs- nyéte község református papjánál szállot­tunk meg, rajzoló utitársunk előszedte | Móricz Zsigmond decemberben kihívott magával Leányfaluba. Nagy ünnep egy diáknak. Villanyoson indultunk Budapest­ről, segítettem egy kis kertészkosarat vinni. Szent-Endréről omnibusz vitt to­vább. Nagy, de most télen csupasz, rögös kert a Móricz Zsigmondé. Szabad, szent itt a levegő, tiszta a látóhatár, akár kiál­tani is lehetne. A kert közepén nemrég hordtak össze egy kis dombot kilátónak. Azon álltunk éppen, amikor valahogy szóbakerült Csécse és a cserkészek ván­dorlása. Hárman, regősdiákok, a nyáron éppen Csécsével szemközt (a trianoni ha­táron) töltöttünk egy éjszakát egy pat­togó nyelvű tiszai révész kunyhója tövé­ben, késsel vágtuk a füvet magunk alá szénának. Móricz Zsigmond mosolygott és lemenet nevet adott a dombnak: — Ha már a regősdiákokról beszéltünk, rajta, hát legyen Regölő domb. A nyaraló tulajdonképpen az igazi csa­ládi ház. Amikor betértünk, rögtön meg­sejtettem, hogy Móricz Zsigmond itt tudja magát leginkább otthon, nem is Pesten. Csupa könyv. A dolgozószoba faláról Gyulai Pál néz le, a másik oldalon meg Arany János az egész családjával. A szekrényben a vliág minden népköltészeti gyűjteménye. Mórciz Zsigmond felállt egy székre és ledatott nekem a szekrény te­tejéről egy almát. Aztán egy nyitott könyvállványról előhúzta Kézai króniká­jának új kiadású, vaskos kötetét. — Ezt a könyvtárat a?:á,.nelyik konzervál'. > professzor is megirigyelhetné — motty dotta nevetve. Felmentünk az emeletre. Nézem, nézem a székeket, az asztalt, a tükröst, de hiszen ez felsőtiszamenti pa­rasztfaragás 1 Most ötlött belém, hogy a fából készült lépcsöház és a tornác min* den oszlopa is az! Móricz Zsigmond ma­gával hozta falujából a tiszta ősmagyar; művészetet is. Kis magyar sziget a Pest­től idáig terjedő modern, civilizációs ten­gerben és rajta a különös magyar népi kultúra él. Előretolt űrállomása ez a faj méhéből, a néptömegek erejéből Ígérkező új arcú magyar világnak, mely az ide- genséget meg fogja tudni emészteni. Az őr nem is lehetne más, mint író. A társa­dalom mélyében vajúdó és eljövendő tör­ténések a közéletben mindig a költő, a zseni életét remegtetik meg jó előre és legelőször. A remegés gyűrűalakban min­denfelé terjed és egyre hatalmasabb lesz, amint magáévá fogadja fiatal lelkesedé­sével a fölsorakozó új nemzedék. Móricz Zsigmond a fiatalságé. Az egye­temi hallgatóké, a cserkészeké, a regős­diákoké. Még a falusi gyermekeké is, hi­szen a Boldog Világ népi zamatú verseä állatmeséi odavalók minden regősdél­utánra. Vannak regényei, amelyek olvasá­sához érett ész és kemény, férfias erköl- csiség kell, különben kárt okoznak, ahogy a termékenyítő szél is leveri a gyönge vi­rágot. A Sárarany nem is való a kezébe annak, aki még nem keménykötésű cser­készember. Adja Isten, hogy ilyen em­berré serdüljön minden magyar fiú, erős férfiúvá, aki csak lelki ,épülést és tanul­ságot szerez a faluba börtönölt magyar titán tragikus történetéből. „Minden férfinek el kell olvasnia, hogy jobban megismerje az asszonyokat és minden asszonynak, hogy vigasztalást, erőt merítsen belőle!” PEARL S. BUCK« a Nobel-dijas írónő legújabb regénye a Hisste szív Pearl S. Buck, sohasem fél a nehéz kérdésektől. Most is szembenéz azzal a nehéz és sokszor fájó kérdéssel: vájjon milyen lehet az asszony élete, ha a szo­kottnál több értéket kapott a földi útra? A tehetség nem jelent mindig örömet és könnyű életet, még akkor sem, ha férfi viseli a lelkében. Hát még ha asz- szony! Aki emellett jó feleség és jó anya is kíván lenni, tisztalelkű, gyöngéd, jó, aki vállal munkát, szenvedést, áldozatot, erőfeszítést — és ha mindezt vál­lalta, akkor... akkor mi lesz a sorsa? Erre ad feleletet Pearl S. Buck! A körülbelül 400 oldalas nagyszabá-sú regény ára egész vászonkötésben P 5.60. Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló oostával intéztünk el. Ha ajánlott küldést kíván. 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 5. Tel.: 18-57-30,18-74-00 A l€ányfalusi Regölő-domb

Next

/
Thumbnails
Contents