Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-23 / 166. szám
1939 JÚLIUS 23, VASARNAP t'EKJlDtTa JkötoRHimAB 11 /r A TŰZ IRTA: VAAD FERENC Éjjel két óra körül Fehér András anegebreöt az ágyon és nyugtalanul felült. Mintha valami zajt hallott volna. Magára terítette a kabátot, papucsba lépett és kicsoszogott az udvarra. De csend volt. Még a kutyát sem hallotta ugatni. Nem is látta. Felnézett a csendes, csillagos égre, aztán visszament a szobába és lefeküdt. Reggel döglötten lelte a kutyát az istálló előtt. Valamivel megetették — látta felpuffadt hasán. Megfogta az állatot, de már egész merev volt. Felhajolt és kémlelő szemmel végigtekintett az udvaron. Ment hátrafelé. Mindent megnézett és a fészer mögött, a felrakott kazalba vetve, egy elaludt, üszkös csóvát talált. Pörkölt, fekete folt volt körülötte. Fehér András elsápadt. Valami eszébe jutott. Remegni kezdett a lába, alig bírt megnyugodni. Egy ideig még nézegetett, de nem nyúlt semmihez. Elment a csendőrökért. Visszajöttek s most már hárman szaglásztak az udvar végén. Semmire sem tudtak rájönni. Ha hagyott volna is nyomot a gyújtogató, a hajnali erős zápor mindent simára mosott. Csak néztek, aztán megszólalt az őrmester. — Kire gondol, András bácsi? Ki tehette? — Hát nem tudom — hangzott a gyors válasz. — Nemigen volt nekem haragosom... Csak mikor a csendőrök már kimentek a kapun, gondolt rá, hogy mégis szólni kellett volna. Hümmögött rajta egy darabig, aztán ment, hogy ellássa a jószágot. Mióta harmadik feleségét is eltemette, egyedül volt a házban. Pedig . jpódo.s ember volt. De nem akart cselédeket. Egyedül kívánt éliíT s mindenét bérbeadta. Annyi földet fogott csak vissza, amennyivel maga is elbírt. A szép jószágokat is mind elhajtogatta a vásárba, csak a négy szép fekete lovát tartotta meg. Azt nem adta semmi pénzért. Pedig sokan kérték. — Kell nekem — nevetett ilyenkor Fehér András, hogy kivillantak a fogai. — Ezek húznak majd ki a temetőbe ... Senki sem tudta, hogy komolyan beszél-e vagy tréfál? Deres volt már a feje, ötven év körül járt, de annyi furcsát tett a temetés óta, hogy az emberek nem tudtak hová lenni. Furcsálot- ták, hogy mindenétől szabadulni igyekszik, mintha égetné a kezét. Igaz, gyereke nem Volt, se rokona, de ő még csupa erő, csupa tűz és vér — hát minek kótyavetyéli a gazdaságát? így csóválgatta fejét a falu s ő maga, Fehér András sem tudta, hogy miért teszi. Csak tette. És nézte a négy fekete lovat, a hatalmas istálló egyik sarkában, mint ropogtatják az abrakot. Még mindig a csendőrökre gondolt meg a gyújtogatásra. Sokáig tűnődött, aztán valamire elszánta magát s alig várta, hogy dél legyen. Egy' özvegy asszony főzött neki a szomszédban s hozta át mindennap az ételt. Hamar megette és felöltözött. Vasárnap volt s így senkinek sem tűnt fel, hogy a temetőbe megy. Mert oda ment. Csendesen megállt a sírnál és nézte — a fejfából már hogy kiszítta a nap az aranybetüs írást. Alig tudta elolvasni: „Antal Erzsébet, élt 30 évet.” Erre gondolt most, meg hogy ő már negyvenkilenc. Öt évig éltek együtt, öt viharzó évig tudta, hogy az asszony nem szereti, csak mellette^ van, mert megesküdtek. De nem bánta. Bírni akarta az asszonyt s nem engedte visz- sza, el a másikhoz, aki elől elvette, ő volt a módosabb, az erősebb, neki adták Antal Erzsébetet, hát^ vitte. Ö nyerte meg a szerelmi csatát, gondolt akkor rá gőgösen. Akkor. De most a másik jutott eszébe, aki elvesztette a csatát, a Sipos Lajos. Meg hogy mit mondott az neki az esküvő után két nappal, amikor találkoztak. Nem felejtette el. Reggel eszébe jutott, amikor g. csóvát meglátta. És most is ott zsongott a fejében. Nem tudta kiverni. Fél délután elrágódott rajta a temetőben a sír előtt. Már lefelé járt a nap, amikor -elindult. Nagy kerülőt tett a földek felé s visszaérkezve a faluba, beállított Sipos Lajoshoz. Az istállóban találta, éppen szénát vetett a két tehén elé. — Adj’ Isten, Lajos — dűlt neki Fehér András az ajtófélfának s a legényt nézte, akivel öt év óta ötször sem beszélt. — Na, mit csinálsz? Etetsz? Nyugodtan, tempósan beszélt s az izgalom nem érződött meg a hangján. Sipos Lajosén igen. Alig bírt felelni, úgy meg volt lepve. — Jó napot, András bátyám... Igen ... etetek ... Babrált a szénával és nézte az embert, aki már beszélt tovább.----Jártam, kint a földeken, aztán, gondoltam, benézek hozzád. Megnézlek... Mert hogy a temetőben is voltam. Az Erzsi sírjánál... A legény hirtelen kiegyenesedett. Letette kezéből a vasvillát és előbbre lépett. — Ezért jött? — kérdezte rekedten, — hogy ezt megmondja? Mit akar vele? — Semmit, Lajos. Csak éppen megmondom, ha te még nem láttad volna, hogy már a betűk is kikoptak a fejfából ... — A betűk elkopnak ... — szólt a legény, de az öreg hirtelen közbevágott. — Hát a szavak, Lajos? Azokra emlékszel még? — Milyen szavakra? Mire gondol, András bátyám — Hát arra, amit, az esküvő után mondtál nekem. Tudod, mit mondtál? — Tudom! — pattogtak most hirtelen keményen a szavak a legényből. — Emlékszem. Azt mondtam, András bátyám, ha Antal Erzsébetet is felégeti, a harmadik feleségét, ha azt is elpusztítja, hát maga is tűzben fog elpusztulni. Ezt mondtam! Fehér András fuldokolva felnevetett. — Na és nem sikerült? — Micsoda? — borzongott inkább a legény, mint ám ült. — Mire gondol? — Hát arra, te, hogy az éjjel föl akartál gyújtani engem. Sipos Lajos fehér lett, mint a mész. — Mit mond?! Mit akar velem? Hogy én gyújtottam fel? — Persze, Lajos. Te. Hogy igazad legyen ... Nem folytathatta, mert a legény elkapta mellén a ruhát. — Elhallgasson, mert nem tudom, mit csinálok! Hát azt hiszi, én is alja vagyok? Fehér András telt, kövér arcát elfutotta a vér. Alig kapott levegőt. — Hát ... hát nem te voltál ? — Menjen, menjen innen! — lökött rajta a legény. — Még maga vádol?! Maga gyilkos! Menjen a csendőrökért! Azoknak majd felelek. Magához nincs több szavam. Megértette?! Fehér András egyszerre megöregedett. Szemében megtört a fény s reszkető kézzel törölgette verejtékes homlokát. Alig tudott szólni. — Azt hittem te tetted, Lajos. Hogy te dobtad a csóvát a kazalba ... — Hallgasson! — Nem, Lajos, hadd mondjam meg. Jobb lett volna, ha te teszed. Akkor most kinevetnélek! Érted!? A szemedbe röhögnék és nem kellene tovább félnem, hogy igazad lesz ... Hogy nem emberi kéz akar elégetni... Egészen meg volt zavarodva. Bámult maga elé s alig talált ki az ajtón. Sipos Lajos nem segítette. Csak állt és nézte. Még szánalmat sem érzett iránija, amikor látta, hogy milyen bofcerkájFa megy végig a tornácon és botl|ra#zil#ki a két lépcsőn az utcára. Betette utána a kaput s valami nagy megkönnyebbüléssel visszament az istállóba. Mintha egy nehéz követ vettek volna le a leikéről. A halott asszonyra gondolt, a szenvedésükre és egyszerre úgy érezte, hogy meg van érte fizetve Fehér Andrásnak. Másnap a csendőrök megfogták a falu féleszű . bolondját, a kajlafülű, majomarcú Zsigát, aki vigyorogva bevallotta, hogy ő akarta felgyújtani a kazlat. Azért, mert a múltkor Fehér András nem adott neki szivart... A csendőrök elvezették őt a kazalhoz, de Fehér András csak legyintett. Nem törődött ő már vele, akármit is csinálnak a féleszű gyujtogatóval. Semmivel sem törődött már. Csak adogatott, kótyavetyélt el mindent a portáról s a régi kevélységéből, erejéből már semmi sem maradt. Alig ismertek rá a falubeliek* olyan furcsa emberré vált, de csak különcködött tovább. Mindentől rettegett, ami ég. Még a kályhákat is szét-* verte és kidobálta a házból, úgy félt á fűztől. De a tűz jött. Augusztusban vihar vonult át a falu felett s egy villám a szomszédjának a házába csapott. A szél őrá hordta át a lángokat s hiába volt az egész falu erőlködése, csak a cserép-* tetős első házat tudták megmenteni. Hátul minden elpusztult. Csűr, fészer* istálló, minden porrá égett a tűzben és Sipos Lajos, aki az elsők közt rohant az égő házhoz, alig tudta kimenteni a négy; fekete lovat a lángoló istállóból. Fehér Andrásnak igaza lett: kellett neki a négy ló. Mert a tűznél szélütést kapott és egy hét múlva meghalt. A Balatonba fulladt vitéz Dániel Béla őrnagv Tegnap délután megrendítő szerencsétlenség történt Balatonakarattyán, ahol fürdés közben a Balatonba fulladt vitéz Dániel Béla őrnagy. A partmenti sekély vízben fürdött Dániel Béla, a strand mellett azonban kotrógépek dolgoztak és Dániel Béla nem vette észre, hol kezdődik a kotrógépek által kimélyített fenék, s belelépett egy mély gödörbe. Miután a világháborúban szerzett sérülése következtében Dániel Bélának a jobb karja béna, nem tudott kiúszni, s mire a többi fürdőző észrevette, hogy Dániel Bélával valami baj történt, addigra már megfulladt. Holttestét felszállítják Budapestre^ itt fogják eltemetni. Halálát édesapja, Dániel Sándor dr. kúriai bíró, fivére Dániel Sándor dr. ügyvéd és kiterjedt rokonság gyászolja. IWI A Kassai nyomoxás meglepeíése: törüli biulcsola Weber-lépcsö aJtajánaK zárfdib anII Tosí Barna jtreláíus is résziveii a legújabb helyszíni szemlén Kassa, július 22. Tost Barna prelátus- plébános, aki péntek este hét órakor érkezett Kassára, szombat délelőtt megjelent a rendőrségen, hogy tájékoztassa a szükséges adatokról a Dóm kincseinek elrablása ügyében nyomozó hatóságot. A rendőrség részéről Miklós dr. tanácsos informálta Tost prelátust a nyomozás eddigi eredményéről. Féltizenkettőkor Bodnár dr. fogalmazó, a TeZeIci-detektívcsoport tagjaival helyszíni szemlét tartott a Dómban, ahova meghívták Tost Barna prelátust, Altdorfer dr. ügyészt és Eckert dr. vizsgálóbírót is. A szemlén pontosan megállapították a hiányzó kegytárgyak jegyzékét,. valamint a károsultakat.Tosf prelátus felvilágosításai alapján megállapították, hogy a plébánián kívül Hartsár főprépost tekinthető károsultnak, akinek saját tulajdonát képező kelyhét is elrabolták a tettesek. A tegnapi helyszíni szemle legérdekesebb eredménye az a megállapítás volt, hogy a Weber-lépcső ajtajának zárjában kettétört kulcs van. : Egy nyeles kulcs nyelvét találták meg a zárban, amelyen friss törés látható. Ez amellett szól, hogy- a bűncselekményt valóban július 9-én követték el, amikor Pajor László joghallgátó a szemközt lévő lakásukból megfigyelhette a tegnap közölt feltűnő jelenségeket. Ugyanekkor a helyszíni szemle résztvevői keskeny csigalépcsőkön keresztül famentek a Dóm ter- rászszerü részébe, onnan pedig több ajtón keresztül bejutottak a kincstár feléit lévő padlásrészbe. A kincstár padlásának ablakrámáján erőszakos feszítés nyolcait fedezték fel és találtak egy rézlemezt is, amelyet á tettesek az ablakrámáról törhettek le, Ez a törés is friss. | A rendőrség azon a véleményen van, hogy a tettesek az ablakon keresztül megpróbálkoztak a kincstárba bejutni. Kétségtelen az, hogy a Weber-ajtón keresztül egyszerű álkulccsal is be lehet jutni a; Dóm belsejébe és tíz perc alatt kényelmesen megjárható az út a kincstárba és vissza. A tegnapi és mai eredmény is azt mutatja, hogy a bűnténynek politikai háttere van. A beregszászi tanítói á tképz ötan folyam látogatása a huszti várban Beregi és ugocsai tanítóság átképző tanfolyama ünnepéllyel egybekapcsolt tanulmányi kirándulást tett Beregszászból a huszti várba. A tanfolyamon résztvevő tanítóság mintegy száztíz tanító és tanítónő, Kacsó Lajos dr. kir. tanfelügyelő, Tóth Antal dr. kőszegi tanítóképzői tanítóigazgató és Kapossy Károly budapesti gyakorló iskolai tanító vezetése mellett vonult ki a lélekemelő ünnepségre az ősi várba. A várban rövid pihenés után Kacsó Lajos dr. tartott tanulságos előadást a tanítók jogviszonyáról. Az előadás után az omladozó falak előtt álló országzászló köré vonult a tanítóság. Az ünnepély bevezetésekép a tanítói énekkar, Szabó Sándor beregszászi tanító vezetésével, elénekelte a Hiszekegyet. Az ünnepi beszédet Balogh Sándor szernyei igazgató-tanító mondotta. Utána Simonyi Endre tanító és Tomcsányiné Beck Aranka szavaltak kuruc verseket, majd Balogh Sándor tárogatószólói következtek. Demjén Nándor búcsúi államtanító szavalata után Kacsó Lajos dr. tett ünnepélyes fogadalmat a magyar gondolateszmény és cél mellett. Az ünnepély a Himnusszal ért véget.
