Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-21 / 164. szám

1939 JÚLIUS 21, PÉNTEK TTEDIDEto ■A\gVmhibmb Az alvó község... Riport Zselizről, amely csendes szóval kér orvoslást sok hójára-gondjára Zseliz, július 20. A Garam jobbparti rónáján fekszik Zseliz. Határában javá­ban folyik az aratás. Már kevés gabona áll lábon. Keresztekben fekszik a termés. Búgnak a cséplőgépek. Amerre a szem ellát, búza, árpa, búza, árpa és ke­vés kapásnövény. Csak imitt-amott tar­kálik kender és mák. Teljesen egyoldalú Garamvölgye gazdálkodása. De nincs idő a gondolkodásra, megérkeztünk Zselízre. Az utcák teljesen kihaltak. Igaz, aratás van, az emberek nagyrésze kint dolgozik a határban. De a kihalt utcákat egyedül ezzel megmagyarázni nem lehet. Zselízre valóban rá lehet mondani: az alvó község. Mi az oka ennek a tespedésnek? Emeljük le róla a fátyolt. Amit a múlt mesél Nézzük a múltat először. Zseliz ősrégi település. 1181-ben már plébániája volt. Temploma 14-ik századbeli. Ősrégi fres­kói múlt században a templom restarálá- sakor kerültek elő a vakolat alól. A fres­kót múlt században a templom restaurálá­leszármazóját, Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. Oltára valaha Aquincumban szarkofág volt. Becsey Imre hozatta ide. Zseliz később a Dessewffyek, Eszter- házyak, majd a Breunnerek birtokába ke­rült. A történelem viharaiban is sokat szenvedett. A törökök végigpusztították környékét. Kerekudvar-major a törökdú- lás előtt virágzó község volt. A Rákóczi- felkelés idején is fontos szerepet játszott Zseliz. Vak Bottyán hidat épített itt a Garamon keresztül. Erre vonultak át az élelmiszeresszekerek Újvár, Nyitra és Ta- polcsány felé. A Nagyságos Fejedelem is többször megfordult a községben. A ku­rucok csillagának hanyatlása után Vak Bottyán lebontatta a hidat, de a labancok megint felépítették.. Az Eszterházyak idején Zseliz mint kulturális központ is nevezetes volt. Számos irodalmi és zenei nagyság megfordult itt. Külföldiek is. Eszterházy János leányainak zongorames­tere Schubert volt. Zongorája ma is meg­van. Schubertnek egy szerelmi epizódja is játszódott le itt. Ez ihlette a zene sze­relmes szívű nagymesterét egyik legszebb kompoziciójára, a „Schöne Müllerin“-re. A cseh furfang landó közmunkákkal lehet segíteni. Amikre ugyan lenne bőven munkaalka­lom, — utcakövezések, járdák — de a község anyagi ereje egymaga nem bírja el. A Magyar a magyarért már befejezte ál­dásos működését, de a zselizi csodagyer­mekrőf, a kis Mokos Sanyiról most sem feledkezik meg. A kisfiú már négyéves korában művésze volt a harmonikának. Most a mozgalom tovább taníttatja zon­gorázni. A 6 éves fiú 5 hónapi tanulás után „blattról“ játszik mindent. A kulturális fronton nem volt baj Zseliz sportját „elvitte az árvíz.“ A Garam árterületén épült pályát a gyakori kiöntések tönkretették. Kerítését eladták az egylet adósságainak törlesztésére. Most csak a leventék sportolnak Zselízen. Re­mény van arra, hogy a lelkes zselizi sport­emberek életre keltik a valaha messze környéken híres sportklubjukat. Kulturális téren Zseliz mindig vezetett. A zselizi Kaszinó és Szmke nevét min­denki ismerte a Felvidéken. Bojsza Jó­zsef bankigazgató személyében megtalált^ Zseliz azt a vezető egyéniséget, aki a esek rabság idejében munktársai segítségével nemcsak megőrizte, fenntartott a magyar kultúrát, de fejlesztette is. Tőle várjuk, hogy tovább vezeti az elmúlt év zavaros hónapjaiban ellanyhult Szmke-t és ennek kisugárzó munkája létrehozza, vagy új életre kelti e környező falvak Szmke-it is. Alvó község, ez volt az első benyomá­som Zselizről, de ez csak külső látszatt. Most épül az, Egyészségügyi Ház. Ezt követi a Községháza. Eddig a polgári iskolának sem volt megfelelő épülete. A tanárok a tíz percek alatt valóságos sta­fétafutást rendeztek a szétszórt osztályok között. A község most 60.000 pengős költ­séggel új épületet emel a vándor iskolá­nak. Az a község, amelyik gazdasági pan­gás idején ennyire képes, oly életerőről tett tanúságot, hogy egészen biztosan a jól megérdemelt támogatással a pillanat­nyi visszaesést kiheveri és a gazdasági fejlődés útjára lép. Féja Tibor ahs Meghalt az óceánjárón Szarvas László budapesti ügyvéd [ — Várost csinálunk Zselízből, gazdaggá tesszük lakóit — mondották a csehek. Vizsgáljuk meg, hogy vájjon Zselíz ős­magyar lakóinak érdeke lebegett-e a cse­hek szeme előtt, midőn járási székhelyt és járásbíróságot adtak a községnek? Bátran mondhatjuk: Nem! Zseliz környékén ott yolt a kb. 15.000 holdas Brewnner-birtok. Az segített volna a zselizi kisgazdákon, zselléreken, béreseken, ha szétosztják kö­zöttük. Ezek nagyobbodó vásárlóképessége fokozatosan és nem egészségtelen gyorsa­sággal növelte volna a kereskedők és ipa­rosok számát és forgalmát. Azonban a zselizi magyaroknak csak házhely jutott, az is kevés. Az uradalom 90 százalékát le­foglalta az állam és bérbeadta az Oroszkai Cukorgyárnak. A cseh bank kezében levő gyár a vezető állásokat csehekkel töltötte be. Ezek és a cseh részvényesek kövérre híztak a zselizi magyar munkások verej­tékkel öntözött, dúsan termő földek hoza­dékiból. A magyar dolgozott és verejtéke­zett, a cseh uraskodott és gazdagodott. A járási székhely sem az őslakók érdekében került ide, hanem tisztán nemzetiségi poli­tikából. Elvitték a lévai járás magyar köz­ségeit, hogy ezáltal a járás elveszítse ma­gyar jellegét és kisebbségi nyelvi jogait. Ezenfelül az idekerülő cseh és szlovák hi­vatalnokok segítségével Délgaramvolgyé- ben egy szellemi gócpontot akartak terem­teni a vidék elszlovákosítására. Ezért lett Zselíz járási székhely. Ezért kergették Zselízt hatalmas adósságokba. Ezért volt Zselíznek 350%-os pótadója. Mit kíván Zseliz? Elvitathatatlan tény azonban, hogy emiatt számos új kereskedés és iparos­műhely nyilt meg Zselízen és ezek for­galma, mivel a község megszűnt járási székhely lenni, katasztrofálisan vissza­esett. Ez olyan probléma, amit elhallgatni nem lehet és amin segíteni kell. Beszélget­tem Modrovits Jánossal, Zselíz község túrájával. — A község mindent elkövet a járási székhely érdekében — mondotta. — Nem. kérjük vissza mind a 38 hozzánk tartozott községet, csak 24-et. A lévai já­rásnak még mindig maradna 34. Ha a vár­megyei közgyűlés nem teljesíti kérésünket, fellebbezünk a belügyminiszterhez. Súlyos probléma és nehéz igazságot tenni. Léva viszont azzal érvel, hogy elvesztette fél hinterlandját és minek fenntartani egy nemzetiségi okokból, magyarellenes célból létrehozott járást, amelynek községei min­dig Lévához tartoztak. Mezőgazdasági szakiskolát ! Mindenesetre a zselizieken segíteni kell. A volt járási hivatal épületében a földmí- yelésügyi minisztérium internátussal kap­csolatos téli gazdasági tanfolyamot _ és nyári főzőiskolát fog felállítani. Az épü­letben elférne egy újtípusú mezőgazda- sági középiskola is. Tanulóifjúságról kellő propaganda révén lehetne gondoskodni. Seholsem szükséges annyira mezőgazda- sági szakiskola, mint itt. Cikkem elején már említettem, hogy teljes egyoldalú szemtermelés folyik a Garamvölgyében. Ezen csak alaposan átképzett új fiatal gazdaréteg tudna változtatni. Azután ott van Zseliz lakosságának negyede: a nincs­telen zsellértömeg. Végre kell hajtani a zselizi földreformot. Földet juttatni a nincsteleneknek. Ezeknek vásárlóképessége így megsokszorosodik és fokozatosan emelni fogja az iparosok és kereskedők megcsappant forgalmát. Annál is sürgő­sebb a földbirtokreform, mert az aratás után a zsellérek megélhetéséről csak ál­M. N. B. 1214. sz. e. a. S Melfiosz-kOiönvonat BiaPäiS 1939 juüus 30—augusztus 6. Olaszországba Részvételiéi j: Velence Róma ö í§ Nápoly i ■ ■ C a p r i Jelentkezés és felvilágosítás: MEFIIOSZ TRAVEL UTAZÁSI IRODÁNKBAN Budapest, IX., Ferenc-körút 38. és Budapest, VIII., József-körút 5. Telefon: 18—72—74. Telefon: 14:—44—00. Özvegye nem egyezett bele a tengerész­temetésbe/ hanem hazahozatta a holttestet Szarvas László dr. ügyvédet, aki Ame­rikából hazatérőben a hajón hirtelenül el­hunyt, pénteken temetik el a Kerepesi-úti temetőben. Szarvas László dr. két hónap­pal ezelőtt utazott ki Amerikába, hogy elhunyt testvéröccsének, az odakint jól is­mert dalköltőnek, Szarvas Pálnak, hagya­téki ügyeit rendezze. A családi ügyek el­intézése után két hónapot töltött el az Újvilág tanulmányozásával; elsősorban azt a kérdést tanulmányozta, milyen módon lehetne az Amerikába szakadt magyarokat hazavándoroltatni és mikép volna lehetséges az amerikai ma­gyarok által gyűjtött tőkét, tapasztalato­kat és gyakorlati szellemet idehaza gyü- mölcsöztetni. Szarvas László dr. hazatérőben a hajón mindjárt az első napon meghalt. özvegye nem egyezett bele a tenge­résztemetésbe, hanem hazahozatta holttestét, amelyet a róm. kát. egyház szertartása szerint pénteken helyeznek örök nyuga­lomra. Szarvas László dr. emléklapos csá- szárvadász-százados volt és frontharcos bajtársai is elkísérik utolsó földi útján. Rendkívüli vasúti kedvezményt kaptak a nyaraló munkások Családjukkal együtt féláron utazhatnak az ország bármely állomására és vissza A közelmúltban adta ki a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter azokat a ren­deleteket, amelyek a vasúti személydíjsza­bás tételeit leszállították, az egyes csalá­dok utazási lehetőségeit a gyermekek után fizetett menetdíjak csökkentésével megnö­velték, a Balaton partján fekvő és egyéb fürdőhelyek felkeresését olcsó viteldíjak által biztosították, és most újabb, szociális és kulturális jelentőség szempontjából ha­sonló fontosságú kereskedelem- és közle­kedésügyi miniszteri rendelet jelent meg. A miniszter ugyanis elrendelte, hogy az ipari, kereskedelmi és bányászati munká­sok, valamint ezeknek velük együtt utazó családtagjai, — feleség és tizennégy évnél nem idősebb gyermekek — a családfő fi­zetéses szabadságának ideje alatt egyízben az ország bármely állomására, majd vissza, 50 százalékos menetdíjkedvez­mény igénybevételével utazzanak. Ez a rendelkezés szerves kiegészítő részét alkotja a munkások fizetéses szabadságá­ról szóló és a multévben megjelent ipar­ügyi miniszteri rendelkezésnek és azt van hivatva biztosítani, hogy a munkás és családja e szabadságidő alatt lakóhelyük­nek megszokott környezetéből, ha rövid időre is, eltávozhassanak, és megnyíljék számukra a lehetőség, hogy a szabadság- időt más helyen lakó rokonaik meglátogatá­sára, vagy esetleg munkahelyüktől távol­eső helyen üdülésre használhassák fel. Figyelemmel arra a közleményre, hogy a rendelkezés a munkások és családtagjaik óriási számát érinti, gondoskodni kellett természetesen arról is, hogy megfelelő ellenőrzési rendszer bevezetésével az eset­leges visszaélések megakadályoztassanak. Ezért minden munkás személyazonossági igazolójegyet kap. Ezt az igazolójegyet azonban — amennyi­ben munkaadója az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár kötelékébe tar­tozik — a munkás részére maga a munka­adó állítja ki, ha pedig olyan kisebb munkaadónál van alkalmazva, aki nem tagja a családpénztárnak, úgy az illetékes ipartestülettől kapja meg. Ezenkívül a munkás a maga és család­tagjai számára féláru jegy váltására szóló utalványt kap, amelyen szabadságának ideje, tehát az az idő is fel lesz tüntetve, amely alatt a kedvezményt élvezheti. Ezt az utalványt a munkások szintén a fent- említett módon munkaadójuktól, illetőleg az illetékes ipartestülettől szerzik be. A munkaadók és az ipartestületek kö­zött a személyazonossági igazolójegyeket, valamint az utalványokat az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár osztja szét. Látható ezekből az intézkedésekből, hogy a miniszter rendelete végrehajtásá­nál a lehető legnagyobb egyszerűségre és gyorsaságra törekedett. A most vázolt egyéni utazási kedvez­mény mellett a miniszter elő kívánja moz­dítani a munkásság csoportos utazásait is. Éppen ezért kilátásba helyezte, hogy a kulturális és szociális célú csoportos mun­kásutazásokra a jövőben nagyobbmérvű —1 a csoportok létszámának megfelelően — 57—75 százalékig terjedő menetdíjkedvez­ményt fog engedélyezni. Ezeket a kedvez­ményeket a miniszter az esetről-esetre be­nyújtandó kérelmek alapján az iparügyi minisztériummal egyetértve fogja elbírálni, sw

Next

/
Thumbnails
Contents