Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

1.039 JÚLIUS 2, VASARNAP TEKm>Ela • 11 Az első „népi Eötvös-kollégium“ T. A „népi Eötvös-kollégium“ gondolatát pár éve felvetette Németh László. Akkor a tervnek nagy „sajtója” volt, ahogy mon­dani szokás. Szekfü Gyulától Veres Péterig mindenki hozzászólt s pártolta. hogy ra­gyogó eszű parasztgyerekek ne kallódjanak el, hanem valaminö kiválasztás útján a leg­kiválóbbakat összegyűjtse egy lazább ke­retű, egyéntől egyénhez szóló módszerű oktatás: szóval egy amolyan „népi Eötvös- kollégium“. Társadalmi gyűjtés is indult meg azon frissiben, de a terv megvalósí­tása azóta is késik. Volt ugyan pár kísér­let: a Felvidék, Zemplén, Bereg, Ugocsa paraszt ifjúságát évenként vendégül látja a sárospataki kollégium teológus-ifjúsága, íneleg baráti közösségben igyekszik a sok leendő lelkipásztor falujával meghittebb és szívesebb kapcsolatba kerülni beszélgetés és előadások, társalgás és oktatás közben. A budapesti Evangéliumi Keresztyén Diák- szövetség is foglalkozik a gondolattal, de nem tudja megszerezni a szükséges anya­giakat. Azonkívül nagy a bizonytalanság az ok­tatási módszerek, az átadandó anyag kivá­lasztása, a személyes bánásmód körül egy­aránt, his&en ezek mind nagyon nehéz prob­lémák. Senkinek sem^jut eszébe, hogy pél­dáért a legkitűnőbb es legmagyarabb szel­lemű pedagógushoz, Karácsony Sándorhoz forduljon, aki 1920-ban Földes községben megcsinálta, igazán eszközök nélkül, bravú­rosan, mindenféle anyagi híján — az első kísérleti parasztgimnáziumot. A hosszú szénvakáció alatt otthon tartózkodott, s összeverbuválta a tanító nélkül lézengő y. és VI. osztályt. Megvesztegetően egyéni módszerével, valósággal pedagógiai varázs­lat alá kerítette a gyerekeket, éppen mert tanítása egyéniségükhöz és életkörülmé­nyeikhez szabódott, nem holt ismeretanya­got tukmált beléjük, hanem kultúrigényü- ket csigázta fel eddig példátlanul magas fokra. A gyerekek, amint valaki az igazi, életes műveltségből adott nekik egy szip­pantást, úgy fellelkesedtek, hogy nagy­vakációjukat is felajánlották, hogy Kará­csony Sándorral elvégzik az első gimnáziu­mot. Közben a professzor Pesten kijárt számukra tandíjmentességet, sőt a kultusz­minisztériumtól bizottságot verekedett ki, akik augusztus végén valóban le is utaztak, helyébe mentek a parasztgyerekeknek. A vizsga eredménye meglepő volt, négy tiszta­jeles, hat általános jeles, hat jórendű került a huszonnyolc közül és egy se bukott meg. Karácsony Sándor azóta akadémikussá lett, de ma is dédelgetett emléke a három nyári hónap, amely olyan lélekből lelkezett, bravúros sikert hozott — és huszonnyolc magyar parasztgyerek friss és eredeti ész­járásáról és óriási szellemi tartalékairól győzhet meg mindannyiunkat, a parla­gon hevertetett népi tehetségességről. — Először én kezdtem tanulni a gyere­kektől. Nagyon engedelmes voltam, de na­gyon éber is. Minden kis rezdülésre figyel­tem és reagáltam. — Első tanulság az volt számomra, hogy mindent szívesen, szomjasan és nagy ada­gokban tanulnak, aminek az értelmét tud­ják. De csak azt. fis csak addig, amíg be­látják, hogy szükségük van rá. Szigorú realitás és a tényekből való kiindulás jel­lemezte őket. Mikor erre rájöttem, nem volt egyéb dolgom, mint megteremtenem az összeköttetést életök és a tantárgyak, to­vábbá az egyes tantárgyak között. — Ez annál könnyebben ment, mert má­sodik, még meglepőbb tanulságom szerint a gyerekeket nem az egye3 adatok érdekelték, hanem a dolgok vége. Mindig az egész, mindig az egyetemes. Előbb a nyelvfilozó­fia, aztán a nyelvtudomány és legutoljára az egyes eset. Előbb a tér és idő, aztán a matematika, aztán az algebra, aztán az aritmetika és geometria és legvégül a példa, vagy a szerkesztési feladat. Előbb a lét, aztán az élet, aztán a biológia, aztán a rendszer és legutoljára az állat vagy a növény. ; Tégladobálás a toronyból — tanulság: a Föld gömbölyű Csak a maguk módján tudtak sikeresen tanulni, hanem úgy aztán tudtak. Hét hét leforgása alatt megették az egész elsőosz­tályos anyagot. Pihent eszük úgy fogott, punt a tűz. A „kézzelfoghatóságok“ kellettek ugyan nekik, de nem materiálisán. Csak úgy, hogy például földrajzból nem lehetett aj­tóstul rohanni a házba s taxatíve felsorolni a Föld gömbalakú voltának a bizonyítékait. Ellenben lehetett útleírás-részletet olvas­tatni. Egy-egy ilyen mondatnál — akkor ragyogott ámuló: szemünk előtt elsőízben a „Déli Kereszt” — öten-hatan is felütötték a fejüket. . — Megájjunk'. Nem értem. Meg kellett állni, beszélgetni kellett. Ki­derült, hogy a Kaszás-csillagot, a Göncöl- szekeret meg a Fiastyúkot mindenki is­meri, a Déli Keresztet meg senkise. A Déli Keresztről jutottunk a Fold gömbalakúsá- gához. Öra végén nagycsomó gyerek fel­ment a toronyba lefelé „górálni” az ablaká­ból, miért meg kell mindenről bizonyosodni, amiről lehet. Hajót ugyan nem láthatunk felbukkanni a láthatár szélén a tengeren, de lefelé dobálni lehet tégladarabokat a toronyablakból s az is egyik bizonyíték, hogy érnek földet a tégladarabok. A tejút és a két cső Az is megható, mikor Indiának 350 millió lakosáról van szó s újra megállítanak: — Megájjunk, — mennyi is lehet az ? Az előírt anyag ugyan akkor még csupán Magyarország, de az nem megy csak úgy, India nélkül. A földrajz is így alakul: ha­zulról elfelé a végtelenig s onnan ismét vissza hazáig. „Mert jó azt tudni az ember­nek, merre tűled és meddig hozzád.” „Hiába ismerem én a földesi határt, akár a tenyeremét,' ha a búza felől Zürichben ha­tároznak.” — mondja a másik. Ezért jó, ha Zürichet is ismerjük, — ez a tanulság előfeltétele annak, hogy földrajzot tanulni kell. De Zürich nem elég. Van Földesen egy nagyon elbizakodott ember. Szavajárása, hogy majd megmutatja ő, hogy kicsoda­micsoda az a Nagy János. Már t. i. saját­maga. Ez az ember akkor kerül szóba, mi­kor a Déli Kereszt s nyomán a csillagos ég. „Mit akar ez á szegény megmutatni?” — kérdi az egyik első gimnazista tűnődve. —- „Maga se tudja, ki ű, hát mit magyaráz rajta másnak.” — „Hogyne tudná, vetem ellen, magamagát csak ismeri.” — „A tej­úthoz képest aligha, — hangzik a végső el­intézés, — ha meg igen, mit feszít?” „Kín­lódik, mint két csű tengeri egy zsákban”. Az emberszólást nem számítva — nagyon jó geográfiai világkép ez: földrajzi tudat nél­teugeri egy zsákban kül az egyik ember a másik ember mellett csak „kínlódik”, mint két cső tengeri egy zsákban.” Búzaasztag az univerzumban Mindent világviszonylatba kell hozni, de a tanyától kezdve. Földrajzórán falusi kiindulópont a nyári búzahordás, asztagrakás, szállítás. Minden jó volna, de nem élég csak az állomásig. A földrajz abban a pillanatban vált szükséges és kívánatos tudnivalóvá, mikor belátták, hogy a tanyási asztagot voltaképpen a mindenségbe kell belerakni. Belerakni. A mindenségből így lett tér. Ebből kellett eljutni a geometriához. Kell az, azt mondták rá. Az eddig ismert való­ságos asztaghoz is geometria kellett, csak az a véribe van a jó asztagrakónak, szerin­tük. A jó asztagrakó mindig tudja pontosan, mékkora feneket kerítsen hány kereszt búzakévének. Tanulta az azt valahogy, va­lakitől és azóta rááll a keze. Mert csak ta­nulni kell azt! Azt is, hogy ne féloldalaz­zék az asztag, be se ázzon. Hogy ez tudo­mány, az is mutatja: debreceni ember, ha nálunk rakja is — olyanná sikeredik a keze alatt az asztag, akár egy nagy temp­lom, persze torony nélkül. A lábán vásárolt gulya és az arány meg a szám fogalma Ebből lett az arány, azután a szám fo­galma. A mészáros apa jobb szeret „egyre- másra“ venni jószágot, mint „mázsára“. No hiszen ez jól is volna, de nem örökre érvé­nyes így. Ha lábán kél el egy egész gulya, mégsem mehet szemre, úgy lutri az egész. Itt valami hiányzik, amit meg kell keresni, hogy kezünk közül ki ne csússzon az egész. Mentő ötlet: a mindenséget nem tarthatjuk szemmel, £ők nem így mondták, de ezt mondták.) Ide élvek, kellenek. Törvények. Azt, hogy a Föld gömbalakú, nem lehet ta­pasztalni. A legutolsó tapasztalatból kell Az aszíagrakásban elfér: de még a A másik órán az ember vonult be az asz­tagrakás képzetébe. A mozzanatok így kö­vetkeztek : Dolgoznak az asztagrakók •— részért. Asszonyok, félrészen, gyerekek harmadán: jog, torna, egészségtan, cserkészet. Bandában vannak, összeverődtek, egy­más kezére dolgoznak, kiegészítik egymást: történelem. Danolnak. Jobban telik tőlük az idő, könnyebb is a munka, de meg kedvök is van: ének, versek, mesék, rajzolás, festés. Értik egymást: nyelv, anyanyelv, szom­kivetíteni a hipotézist. (Ezt se így mond-! ták, de ezt is mondták.) . jog, történelem, költészet latin nyelv is szédaink nyelve, (német) eleink nyelve (régi nyelv, latin). —- Nagyon, nehéz gátat vetnem az emlé­kezésnek, de ha tovább részletezném is ennek a felejthetetlen nyárnak a tanul­ságait, élesebben talán, ugyanezt a képet adnák végeredményül. Karácsony Sándor tapasztalatai e téren egészen egyedülállók és példátlanul haszno­sak. Reméljük, hogy a talán mégis meg­alakuló „népi Eötvös-kollégium” tanulni fog ebből a magyar lélekhez illeszkedő sa­játos pedagógiai módszerből. Nagyarányú közmunkák indulnak Ungvárott Peltsárszky polgármester, nyilatkozata a város helyzetéről Ungvár, július 1. Peltsárszky Imre dr. polgármester Ungvárnak törvényhatósági jogú várossá való átalakításával kapcso­latban kijelentette, hogy a kormánynak ez az elhatározása a város lakosságának kö­rében nagy örömet keltett, mert a kor­mány ezzel a város fejlődését és gazda­sági fellendülését is elő akarja mozdítani. Ungvár különleges helyzetét — mondotta a polgármester — a kormányzat jól is­meri, előterjesztett ügyeinket mindenkor szeretettel kezeli s legmesz- szebbmenő támogatásban részesíti. — A napokban a miniszterelnökségen tartott tárcaközi értekezleten — folytatta a polgármester — különböző városrende­zési problémák merültek fel, amelyek mind munkaalkalmak teremtését í v i szolgálják. így a legközelebbi közmunkák program* ján szerepel különböző útvonalak kijaví­tása, az Ung-folyó városi szakaszának kot­rása. Az Ung-folyóból- kikerülő kavicsot azután értékesíteni fogják. Ugyancsak rö­videsen megindulnak Ungváron a városi bérházak tatarozási munkálatai. Szó van az egyik városi bérháznak modern szállo­dává való átalakításáról is, ami szintén sok iparosnak nyújtana munkalehetősé­get. A további munkaprogramon a pálya­udvart a várossal összekötő út kisajátí­tása és megépítése szerepel. Ennek az út­nak a megépítésébe igen nagy szükség van, mert így sikerülne a kocsiforgalmat a nemrégiben épített új betonúidra terelni. A polgármester végül kijelentette, hogy az előterjesztett terveket a kormányzat részéről nagy megértéssel fogadták s emudén remény megvan azok megvalósítá­séba, ” A román király beszédei mondod Románia külpolitikáiéról, az állam újjászervezéséről ésa tekintély helyreállításáról Bukarest, július 1. A képviselőház és a szenátus küldöttsége pénteken megjelent a királyi palotában és átnyújtották az uralkodónak1 a trónbe3zédre adott választ. A király ebből az alkalomból beszédet mondott, amelyben többek között kijelen­tette, hogy Románia évszázados törekvé­sek és súlyos áldozatok árán érte el mai helyzetét. Feladata: sértetlenül megőrizni az őseitől rá­hagyott örökséget. ,.Semmit sem kívánunk, ami a másé, de épp annyira el vagyunk tökélve, hogy megvédjük azt, ami a miénk1’. Az államfő ezután rámutatott azokra az áldozatokra, amelyeket a hadsereg megerősítése érdekében hoztak, majd így folytatta: „Szükségesnek tartjuk, hogy tovább folytassuk a nemzetvédelem megerősítését, olyan módon, hogy ellátjuk hadseregünket minden időszerű felszereléssel, hogy így elég erős legyen Románia határainak és jogainak megvédésére. A király ezután hangoztatta, hogy vérrel öntözték az egyesített Románia határait, majd meg­emlékezett az állam újjászervezéséről és a tekintély helyreállításáról; mindez az or­szág számára megnövekedett n^egbecsüést biztosít, amiről a nyugaton1 tett látogatása során is meggyőződést szerzett. Hála en­nek a tekintélynek — mondotta — Romá­nia erélyesen megvédheti és követheti a nemzeti függetlenség békéjének politikáját. Ez adja meg külpolitikájának alapvonalát. A szenátus képviselője válaszában ha­sonló elveket hangsúlyozóit. Elértük Ro­mánia számára a megfelelő határokat — mondotta. Nem vágyunk a máséra, de ké­szek vagyunk utolsó csepp vérünkig meg­védeni azt, ami a miénk. Ilyen elgondolás­ban Románia mindenkor hajlandó együtt­működni azokkal, akik a népek közötti egyetértés békéjét és a nemzetek közti gazdasági kapcsolatok kifejlesztését óhajt­ják szolgálni. A király végül kijelentette, hogy az ország határait védő hadsereg fejlesztésé­nek befejezése után a nemzetgazdaság megerősítése kerül sorra, hogy ezáltal is biztosítsák a békét. ,j Vízrebocsátották a Liitzow csatahajót Hitler Adolf-híd Brémában Bréma, július 1. Raeder vezértenger­nagynak, a haditengerészet főparancsno­kának jelenlétében szombaton-' délben a .weseri hajógyárban vízrebocsátották a Lützow nehéz. cirkálót. A vízrebocsátás alkalmából Prentzel tengernagy mondott beszédet, a keresztelést Harder Fanny asszony, a Lützow-csatahájó egykori pa­rancsnokának özvegye hajtotta végre. A felavatásra az. állam, a párt és a véderő nagyszámú díszvendégein kívül több mint 50;000-en jelentek meg Bréma Hansa-vá* rosból és a birodalom minden részéből. A vízrebocsátás előtt Raeder vezérten­gernagy felavatta az új Weser-hidat, az utolsó Weser-átjárót a folyó torkolata előtt, amely a Hitler Adolf-híd nevet kapta. A déli órákban a Iíansa-város pol­gármestere és szenátusa a történelmi bré­mai városházán fogadta a vezértenger­nagyot, .

Next

/
Thumbnails
Contents