Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-19 / 162. szám

1939 JÚLIUS 19, SZERDA J^sfesRHIKbJffi 3 TCazzánroTblsanáts a „Berlin" gőgösön Tizenöt fyalolt, tizennyolc súlyos sebesült N APRÓL-NAPRA Július 18. Jsmeésadt, — keserű, de igazszándékú „felvidéki harcos”, — meghívót tesz az asztalra. A meghívóban nagyobb duna- menti község hivatalos ünnepére idézge­tik a címzettet. ,jNem én vagyok a cím­zett — mondja, — nem is veszem ma­gamra, mert nem vagyok előkelőség!” Igen, a meghívón az áll, hogy a község előkelőségeit meghívják az ünnepségre. — tudom, önöknél pontosan hol van az előkelőségek határa, én, a falunk­ban, úgylátszik, nem esem bele, pedig évek óta ünnepélyeket rendeztem s olyan magátólértetődőleg tartoztam a faluvezetők közé, mint amilyen magától- értetőd'óleg eresz tartozik a falusi ház­hoz”. Ezen aztán kissé elgondolkozik az ember. Mert megint olyan kérdést leb- bent föl ez a meghívó sarka, amelyet csak volt kisebbségi, felvidéki szellemű ember ért meg, ez megint a magunk ógó-mógó, rágható baja, lényegében sen­kit nem bánt, mégis segíteni akarunk rajta. Ezek a meghívók s hasonló tartal­múak, körbejárnak már s lassan, de menthetetlenül húzzák az elválasztó fa­lat az előkelő s kevésbé előkelő közé. A felvidékiek megszokták, hogy a nem­zet mindegyik tagja egy nyájba tarto­zott, a szent magyar közösség és a szakszerű idegen elnyomás végül egyet­len gárdát szervezett belőlünk, senki sem emelkedett veszedelmes magas­ságba, de senki nem került nagyon mélyre. A most címzett meghívók már ismét kezdenek különbséget tenni elő­kelő s kevésbé előkelő között, már las­san elérnek bennünket a 'klikkek hullá­mai, a társadalom oszlik, az alsóbbak kapaszkodnak, a felsőbbek elzárkóznak s a kisfizetésű falusi, nyugdíjazott posta­mester, jobban húz a hatvanezerholdas nagyurakhoz, mint a szomszédban izzadó gazdához. Úri nemzet vagyunk, mond­ják. Pedig az uriságnak ilyes értelme­zése helytelen. Úri nemzet vagyunk váló­ban, de ezek az előkelőség-játékok csak urhatnámságok, uraskodások s aura válók, hogy a nemzet zömét ismét kizár­ják a közösségből. Történetíróink már mondani merik, hogy a negyvennyolcas szabadságharc a nemzet parasztságának jelentékeny hányadát hidegen hagyta: „urak s nemesek dolga!” — mondogat­ták. Pedig ezekre a parasztokra, mun­kásokra ma is építünk, ezeket magunk­hoz kell emelnünk, közötte s közöttünk válaszfalat emelni, csupa urhatnámság- ból nem szabad. Ki az úr? A hivatalnok, a jegyző, a tanító s a méltóságos taná­csos nyilván éppen úgy úr, mint amilyen úr s amilyen előkelő a gazda s a kis­iparos is a maga portáján, a maga nem­zeti, építő területén. A csizmadia nyil­ván akkor előkelő az új meghívók sze­rint, ha iparosköri elnök lett, a gazda is csak akkor előkelő, ha egyházgondnok­nak választják. Jogos ez? Nem. Legyen a mi elvünk az, hogy a magyar ember, bármily foglalkozási ágban munkálko­dik is a magyar nemzet érdekében, min­denütt s mindig előkelő a maga orszá­gában, a nemzet egyetlen egyedét se különítsük el a nemzet kertjétől, mert ahhoz nincsen jogunk! Mondjuk ezt az előkelősködést neobarokk életformának is: a szó nagyon szép, de nem sokat magyaráz. Éreznie, látnia Ítéli minden foglalkozási ágnak, hogy a terített asz­talhoz egyformán hivatalos, a ház sze­mélyzete épp úgy megbecsüli, ha kék­beli, ezüstgombokkal érkezik, mintha frakkban, önérzetes, öntudatos magya­rokra van szükségünk s a felvidékiek nem szűnhetnek meg e jelszó mellett küzdeni. Ez nem benesi szellem, ez nem félremagyarázható demokratizmus. Ez a legszentebb, legtisztább nemzeti rajon­gás. És tiltakozás a sallangok ellen, mert hiszen csak színdús sallangokról van szó: a nagy vonalakban, a nemzet­építés sürgős munkájának hangoztatá­sában megegyezünk minden magyarral, akár gömöri ember, akár dunántúli. Ne legyen tehát a mi társadalmunkban szi­gorú választófal. Ne legyen a meghívó­kon előkelőség s kizárt tömeg. Minden magyar ünnep az egész község, az egész város, az egész megye s az egész ország ünnepe s legyen a nagy nemzeti meg­újhodás örömére hivatalos az egész nemzet, legyen ott mindenki előkelőség. Krisztus mondta: a te beszéded legyen úgy-úgy, nem-nem. Gyarló dunamenti emberek mondjuk: a mi beszédünk le­gyen magyar-magyar, igen-igen. Ne építsünk kerítést a mi gyermeki házunk Udvarára! (sz. v.J, Berlin, július 18. A Keleti-tenger partvi­dékén, Swinemünde közelében, borzalmas hajószerencsétlenség történt, amelynek tizenöt halottja van. A Norddeutscher Lloyd egyik gőzösén, a 17.000 tonnás Berlin hajón, a kedden dél­ben kiadott jelentés szerint, Swinemiindé- től mintegy tizenegy mértföldnyire fel­robbant a kazán. A robbanás tizenöt em­beréletet követelt áldozatul s azonkívül Kedden délben Budapestre érkezett az olasz Dopolavoro különvonata, amely 450 olasz munkást hozott négynapos kirándu­lásra a magyar fővárosba. Az olasz vendé­geket a Nemzeti Munliaközpont „Becsüld a munkát” szabadidő szervezete fogadta ünnepélyesen. A Keleti-pályaudvarra ki­vonultak a Nemzeti Munkaközpont magyar­ruhás, árvalányhajas díszszakaszai, jelen volt a fogadásnál Vinci gróf olasz követ, vitéz Marton Béla, a NMK országos elnöke, a kereskedelemügyi és iparügyi minisztérium képviseletében megjelent Jor­dán Emil miniszteri tanácsos, míg Buda­pest székesfővárost Szebeny József tanács­nok képviselte. Zászlók alatt felvonultak a budapesti fassió és dopolavoro tagjai is. Pontban féltizenkettőkor futott be az olaszok különvonata a Keleti-pályaudvarra. A vonat érkezése után a zenekar az olasz királyi himnuszt, majd a Giovinezzát és a magyar Himnuszt játszotta. Ezután az olasz vendégek, akiket ezúttal is Armando Fraschetti, a Dopolavoro utazási osztályá­A Szlovákiai Magyar Házak Mozgalmi­nak budapesti irodája most dolgozza fel az első félesztendő alatt beérkezett adomá­nyok statisztikáját, hogy a mozgalom má­sodik félesztendejében az eddig szerzett tapasztalatok alapján szervezze meg a szlovákiai magyarság kultúrája érdekében a nemzeti áldozatkészséget. A mutatkozó eredményekkel kapcsolatosan Esterházy János gróf a mozgalom megindítója és ve­zetője, a következő nyilatkozatot tette előttünk: — Februári rádióelőadásomban leszögez­tem Mozgalmunk célját, jellegét, és ki­hangsúlyoztam, hogy nem kérek jótékony­adományokat, de mi szlovákiai magyarok a részünket kérjük az itteni magyaroktól. Kifejtettem, hogy a magyar élet kifejlődé­sében a magyar kultúra kivirágzásában, a magyar gazdasági élet felépítésében ne­künk is van részünk s ennek jogán várjuk, hogy minden magyar segítsen bennünket abban, hogy magyar kultúrát védjünk és fejlesszünk és magyar életet élhessünk. Azt kértem akkor, hogy mindenki érté­kelje fel lelkiismerete szerint mi jár ne­künk és adja ki pénzben a bennünket meg­győződése szerint megillető részt. Ma meg­tizennyolcan szenvedtek súlyos sebesülé­seket. A halottakat és sebesülteket SuA- nemündébe hozták. A sebesülteit közül hat élet és halál között lebeg. A Berlin gőzösön történt kazánrobba­nást, a déli órákban megejtett vizsgálat megállapítása szerint, az a körülmény okozta, hogy eddig még ismeretlen okból olaj került a gőztartályba. nak vezérigazgatója vezetett Magyar- országra, a magyarruhás NMK diszszaka- szok sorfala között kivonultak a pálya­udvarról és szállásaikra mentek. Armando Fraschetti ezután bemutatta Vinci gróf olasz követnek, valamint a megjelent magyar előkelőségeknek a Dopo­lavoro új különvonatát, amely most ké­szült el és először Magyarországra jött az olasz szabadidő mozgalom tagjaival. A vonat 12 egyforma II. osztályú kocsiból áll. Minden fülkében rádióhallgató készülék áll az utasok rendelkezésére. A fülkékben asztalokat lehet felállítani és ezeken szol­gálják fel az ebédet, vacsorát, reggelit, amelyet a vonat 500 személy ellátására alkal­mas konyhájában készítenek. Külön érdekessége a vonatnak a teljesen újszerű és modern espresso-bár, ahol italo­kat szolgálnak fel és táncolni is lehet. A magyar vendégek nagy érdeklődéssel néz­ték végig a gyönyörű új vonatot. Egyéb­ként az olasz dopolavoristák négy napig maradnak Magyarországon. állapítom, hogy van becsületes magyar lelkiismeret és ennek nyomán hűséges kö­telességteljesítés. Megállapíthatom, hogy ez a két hatalmas erkölcsi tényező, amely végeredményében a nemzeti élet fennma­radásának legfontosabb alapja, gyönyörű és lelketkitáró megnyilatkozást nyert velünk szemben a társadalomnak ama rétege ré­széről, amelyben a nemzeti öntudat egyet jelent a szívvel. Ez a társadalmi réteg megszólaltatta lelkiismeretét és meghozta áldozatait. Ezért a szlovákiai magyarok a testvéri szeretet minden melegségével mondanak köszönetét a magyar tudás, a magyar munka, a magyar jövőépítés embereinek: a tisztviselőknek, a tanároknak és tanítók­nak, a kereskedőknek és iparosoknak, a diákoknak és munkásoknak, akik szerény életkereteik között előterem­tették a nemzeti kötelességteljesítés pengőit. Ezek az adományok, ezek a felso­rakozó pengők mélységes tanulságokat rej­tenek magukban és a népi lelkiismeret ha­talmas erejét bizonyítják. Ezek az ado­mányok arról tanúskodnak, hogy itt a kisemberekből álló széles ma­gyar népréteg ugyan azt az erkölcsi értéket hordja magában, ami bennünk szlovákiai magyarokban a nemzeti tudat és a nemzeti élet alapját je­lenti. Mozgalmunk most a megszerzett tapaszta­latok nyomán a magyar gazdasági életre terjeszti ki a magyar lelkiismeretre Hivat­kozó és résztkérő tevékenységét. A gazda­sági élet a nemzeti kultúrájából meríti ere­jét és kötelességei vannak ott, ahol ma­gyar kultúrát kell védeni és életben tar­tani. Ezt a kötelességteljesítést olyan mér­tékben várjuk azoktól, akik a tőke ^ ere­jére támaszkodnak, amilyen mértékben éreztük és érezzük azok részéről, akiknek egyetlen tőkéjük a nemzeti öntudat lelki- ismerete. A gazdasági élet intézményeitől nem várunk és nem is fogadunk el mor- zsás jótékonykodást. Nem lehet odavetett pár pengővel szolgálniok olyan ügyet, amelyet százezer magyar a leikével és életéve! szolgál és amelynek oltárán a kisem berek pengőiket elhelyezve, a szivük tüzét is meggyujtották. — Az alamizsnás adományokat nem va­gyok hajlandó elfogadni és nekünk szlová­kiai magyaroknak erkölcsi jogunk van ah­hoz, hogy a kötelességteljesítés megnyilat­kozásának mértékét a lelkiismeret mérle­gére helyezzük. Ezért küldtem vissza az egyik leg­nagyobb magyarországi biztosító in­tézetnek a beküldött 50 pengős ado­mányát 1 pengővel megtoldottan. mert ha egy hatalmas biztosítási vállalat úgy érzi, hogy csak 50 pengője van a szlo­vákiai magyar élet számára, akkor maga szorul rá arra, hogy legalább 1 pengős adománnyal támogassa az ember. Ezért vesszük számba a magyar gazdasági élet minden intézményét és ezért tartjuk nyil­ván, mi szlovákiai magyarok nemcsak azokat, akik a szlovákiai magyar Házak céljaira adtak és a magyar lelkiismeretnek és becsületnek megfelelően adtak, de azokat is, akik nem akarják meghallani, hogy sza­vunk és kérésünk van hozzájuk. Petőfi emlékének hódol Erdély magyarsága Segesvár, július 18. A fehéregyházai Petőfi-síremléknél Erdély magyarsága az idén is kegyeletes ünnepélyen hódol a nagy költő emlékének. Az ünnepélyt Fekete Lajos örményesi unitárius lel­kész imája vezeti be. Az emlékbeszédet Teleki Ádám gróf képviselő mondja. Walter Gyula „Petőfi él" című költe­ményét Balázs András fehéregyházai református igazgató-tanító szavalja. Közreműködnek Segesvár, Medgyes, Tö­vis, Homoródszentpál, Szászrégen, Brassó, Fiatfalva és Csíkszereda ma­gyar dalárdái, továbbá a Segesvári Székely Alkalmazottak Társaságának fúvós zenekara és a Fehéregyházai Re­formátus Fúvószenekar. Ifjabb Fekete Domokos oklándi székelygazda és Páll Károly székelyudvarhelyi kisiparos sa­ját alkalmi verseiket adják elő. Este Segesvárt tartanak emlékünnepélyt, amelynek ünnepi szónoka Kertész Ist­ván brassói kereskedő. Ennek műsorán is több szavalat és énekszám szerepel. isi lel magyarok a felvidékre és Kárpátaljai?1 Most jelent meg! Kárpátalja Városok, gyógyfürdők és üdülőhelyek nyaralásra alkalmas községek ismertetője 1 térképpel és sok képpel . . . P 2.— Magyar Felvidék Városok, gyógyfürdők és üdülőhelyek nyaralásra alkalmas községek ismertetője 1 térképpel és sok képpel . . . P 2.— 3ortó 20 fillér, ajánlott küldéssel 70 fillér, az utánvéteies küldés drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Négyszázötven olasz munkással Budapestre érkezett a Dopolavoro különvonata Rádiók, hatalmas konyha, expresso bár az olasz munkások tizenkét vagonból álló új vonatán Esterházy János gróf: „A. gazdasági élet intézményeitől nem íogadimk el morzsás jótékonykodást!1* A Szlovákiai Magyar Házak Mozgalmának vezére a magyar gazdasági élet nemzeti kötelesség- teljesítéséről

Next

/
Thumbnails
Contents