Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-18 / 161. szám
Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP tv * ■ tt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144*400 A felvidéki választójog: körül (d) Az anyaországiaknál szajkózott frázissá vált a visszacsatolt északi területtel kapcsolatban corpus separa- tumról beszélni s ezzel azt értik, hogy nem szabad az anyaországiak elnevezése szerint Felvidéknek mondott területet más bánásmódban részesíteni, mint az anyaországot. A tétel maga helyes és igazságos, mert valójában erkölcstelen és igazságtalan volna a fölszabadult magyarokat kedvezményekben és előnyökben részesíteni, ha ugyanezeket a kedvezményeket és előnyöket az anyaországiak nem kapják meg. Senkinek nem lehetnek előjogai azért, mert ő felvidéki, vagy dunántúli, vagy erdélyi. Egyszerűen annyi joga lehet, mint mindegyik magyarnak. De ebből a tételből viszont az is következik, hogy senkinek nem lehet rosszabb helyzete csak azért, mert ő például felvidéki, vagy kárpátaljai. Ez az érem másik oldala. És ha mostanáig a magyar kormányzat több figyelmet, jóakaratot és segítséget szentelt a cseh fogságból visszatért északi területeknek, az nem kedvezményezés volt és ma sem az, hanem a hátrány behozása, amely hátrányt e terület polgárai ösz- szességükben és személyenként a cseh elnyomatás alatt, valamint a fölszabadulás gazdasági és jogi zökkenői miatt viselni voltak kénytelenek. A gazdasági és jogi egyenlőtlenségek gyors kiküszöbölésére kellett meghatalmazást adni a kormánynak, evégből kellett külön tárcanélküli minisztert kinevezni, ecélból kellett külön felvidéki földre- form-rendeletet kiadni, s a reform gyakorlati végrehajtásával külön felvidéki államtitkárt megbízni, egyszóval külön szerveket életrehívni. Most a jobboldali és baloldali ellenzék egy torokkal kiáltja, hogy az egységesítés szerveit gyorsan el kell tüntetni, mert ezek a szervek maguk corpus separatum látszatát keltik. Ez az érvelés, a legszelídebb szóval megnevezve: hi- pokrizis és demagógia. Megakasztása az egységesítés munkájának. Egységesítést kívánnak s ugyanakkor a pokolba kívánják az egységesítő szerveket. Hi- pokrizis és demagógia ez, mert az önző anyaországiaknak igazán mindegy, hogy mikor hajtják végre például a felvidéki földreformot, nekünk felvidékieknek azonban nagyon is nem mindegy. Az anyaországiaknak igazán mindegynek látszik, hogy miképp egységesítik nálunk a választói jogot, és a szociális munkásbiztosítást, nekünk azonban csöppet sem mindegy. Itt egy példa erre. Az Esti Kurírban, a polgári szabadságpárt szócsövében, ma egy közismert közjogász-politiku- sunk véleményét tükröző cikk jelent meg. Ez a cikk, ismétlem, egy kihang- súlyozottan demokrata lapban látott napvilágot, de rögtön szögre akasztja demokrata elveit, mihelyt a Felvidék választójogáról van szó. Kimondja ugyanis, hogy „szó sem lehet róla, hogy a visszaszerzett felvidéki területeken más választójogi rendelkezések alapján történjenek a választások, mint történtek az ország többi részeiben. Szó sincs róla, — folytatja a cikkíró — hogy valami nagyon el lennénk ragadtatva a ma érvényben levő választójogi törvénytől. De egy pillanatig A moszkvai tárgyalás végleges kudarcával számol London A brit kormány most már semmiféle további engedményt nem tehet a szovjetnek — Chamberlain és Churchill viszálya felborulással fenyegeti az angol kormánypártot tűm teljesen értéktelenné válna. Chamberlain miniszterelnök hétfőn ai angol alsóházban kijelentette, Dalton munkáspárti képviselő kérdésére, hogy az angol-francia-orosz tárgyalások ügyében új utasításokat küldtek a moszkvai angol nagykövetnek. Nem tudja, mikor lesz ebben az ügyben újabb mondanivalója. Chamberlain válaszol pártja ellenzékének Chur chill-bar át mozgalmára London, július 17. A moszkvai angol és francia nagykövet, valamint Sir William Strang moszkvai angol-francia rendkívüli megbízott megkapta London és Párizs újabb utasításait. Ezekkel — mint Moszkvából jelentik — Strang és a két nagykövet hétfőn délután ismét felkereste Potemkin orosz helyettes külügyi népbiztost. A tárgyalások délután hat órakor kezdődtek meg. Londoni diplomácia körökben már nem okozna meglepetést, ha véglegesen összeomlanának azok a nagyszabású tárgyalások, amelyek Anglia, Franciaország, Szov- jetoroszország és több más állam között, az úgynevezett „védelmi front“ megalakítása érdekében hónapok óta folynak. Az angol lapok szerint a brit kormány most már semmiféle további engedményt nem tehet Moszkvának. Különben is, ha a tárgyalások még tovább elhúzódnának, úgy az egész tervezett pakLondon, július 17. A mozgalom Churchill érdekében nem akar véget érni. A Daily Express ilyen körülmények között valószínűnek tartja, hogy Chamberlain miniszterelnök rövidesen válaszol majd pártja ellenzékének támadásaira. A miniszterelnök szakít majd azzal a hallgatással, amelyet eddig magára kénysze- rített. Egyelőre azonban még nem bizonyos, hogy Chamberlain milyen módon adja meg ezt a választ. A lap három lehetőséget mérlegel: alsóházi nyilatkozatot, a konzervatív párt országos tanácsához az egész kérdés napirendretűzését és végül a konzervatív párt októberben Newcastleben megtartandó országos értekezletén megteendő nyilatkozatot. A Daily Express belpolitikai szerkesztője szerint Chamberlain ki akarja jelenteni, hogy Churchill belépése a kormányba önműködően magával vonja majd, hogy neki távoznia kell a kormányból. A liberális News Chronicle me~'llapítja, hogy a konzervativpárti parlamenti képviselők nagy többsége Chamberlain mögött áll. Eden és Puff-Cooper számára szintén sem lehet kétséges, hogy az immár a Magyar Szent Korona szuverénitása alá tartozó területrészeken nem lehet érvényben más közjogi rend, mint amelyet az országgyűlés, az ország egész területére nézve megalkotott.“ Hát így vagyunk a felvidéki választói joggal. Még a magát legdemokratikusabbnak valló anyaországi párt szócsöve sem tudja másképpen elképzelni a jogegységesítést, mint úgy, hogy a felvidéki választói jogot úgy, ahogy van, félre kell lökni és az anyaországit kell egyszerűen oda is kiterjesztetni. A megyénél bizonyára a virilista rendszerrel egyetemben. Még az átmeneti engedményeket is „aggályosaknak“ mondja, amikor így érvel: „A politikai célszerűség túlnyomó erejű szempontja talán indokolttá tenné, hogy a közjogi jogegység elvének rovására megtegyük azt a gyakorlati engedményt, hogy e területek lakói bizonyos szerzett jogok birtokában maradjanak, vagyis a magyar választójogi törvényben el nem ismert jogcímen is gyakorolhassák továbbra már korábban gyakorolt választójogukat.“ Aggályai miatt végül is kimondja végső szentenciáját: „A magyar alkotmányjog szelleméhez való ragaszkodás és ami ezzel egyértelmű, a közjogi egység fenntartására való igyekezet tehát elvitathatatlanná teszi, hogy a felvidéki választások csakis az érvényben levő választójogi törvények alapján történhessenek“. Érdemén felül idézzük ezt a „de- I mokrata“ megnyilatkozást, de anny ira jellemző az átlagos pesti centralista gondolkodásra, hogy meg kell ismertetnünk a Felvidék közvéleményével. íme, így képzeli egy ellenzéki politikus a Felvidék beolvasztását. A legdemokratikusabb polgári jogunk puszta elkobzásával. Eszébe se jut az egyesítést esetleg úgy megkísérelni, hogy a felvidéki választói jog átvehető rendelkezéseit terjesztenék ki az egész országra. Hogy e két formula közt mekkora a különbség, ezt egy gyakorlati példával világíthatjuk meg. E sorok írója a Felvidéken érvényben levő választói jog alapján Cseh-Szlovákiában háromhavi egyhelybenlakás után legföljebb egy féléven belül érvényesíthette választói jogát. A magyar választói jog szerint a visszahonosítás miatt csak hat év múlva. És hány ezer és ezer magyar ember van a Felvidéken, aki hasonlóan visszahonosításra kényszerül. És hány ezer és ezer felvidéki polgár lesz, aki a legközelebbi választáshoz szükséges névjegyzékekbe azok összeállításáig a magyar választói törvény megkötései mellett nem kerülhet be, holott előzőleg a csehek alatt tizenötször-husszor élhetett szavazati jogával? Hát lehetséges itt egyszerűen ráhúzni erre a te- 1 rületre az anyaországi konsztánsabb | viszonyok közt talán alkalmas egyhely- benlakási cenzust? A magyar választói i törvény kétségtelenül csak az anyaor- í szág viszonyaiból nőtt ki s az anyaország számára készült. Ha Darányi és a magyar országgyűlés annak idején 1935-ben biztosan számíthatott volna a Felvidék 1938-as hazatérésére, egész bizonyosan belekalkulálta volna a törvénybe a felvidéki adottságokat is. De erre nem gondolhattak, a törvénybe ezt nem vették be. Ezért a törvény 1939 júniusában nem is volt alkalmazható a Felvidékre. Mert ha alkalmazható lett volna, bizonyára megtették volna. Több mint félesztendő lett volna a végrehajtás előkészítésére, a választói névjegyzékek összeállítására. Maga a felvidéki választás elmaradása olyan tény, ami bizonyít és azt bizonyítja, hogy a mai anyaországi választói jog a Felvidéken és Kárpátalján nem alkalmas mai formájában, hanem kiegészítésre, a megnagyobbodott állam birodalmi szükségleteihez való hozzáido- mitásra szorul. A pesti centralisták érzékenységének megnyugtatására még egyszer hangsúlyoznunk kell: nem a Felvidék, vagy Kárpátalja extra szükséglete kívánja ezt, hanem a birodalmi szükséglet, amelynek mi felvidékiek mindig fegyelmezetten alávetjük magunkat, még ha jogokról kell is lemondanunk. Az egyetemes nemzeti érdek kívánja ezt a kis választójogi novel-
