Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
r 1939 JÚLIUS 2, VASÄRNAP = E=---------------------TELUIDElO •JKö&RHimAß A felvidéki főiskolások tapasztalatai a magyar egyetemeken Irta: András Károly Nagyon sokat vagyunk mostanában együtt az anyaországi egyetemekről hazakerült felvidéki főiskolásokkal. Az elmúlt hónapok kis és nagy eseményeiről, maradandó élményeiről beszélgetünk. Különösen az érdekel minket, mennyire vitték az ismerkedésben, milyen körökkel és emberekkel találtak kapcsolatot és általában mi a véleményük az anyaországi fiatalokról. A. kétféle ifjúságról, anyaországiról és felvidékiről sok vita folyt és folyik, sokan szívesen látnak nagy szakadékot , köztük — véleményünk szerint a kérdés eldöntésében azok a legilletkeseb- bek, akik hosszú hónapokon keresztül együtt voltak az anyaországi fiatalokkal, együtt laktak és étkeztek, tanultak és drukkoltak és nemcsak hivatalos szólamokból, vezércikkekből és üdvözlő beszédekből, elejtett mondatokból ítélkeznek felettük. Nem egy képzelt szakadék túlsó felén állnak és szidják vagy magasztalják az anyaországi fiatalokat, hanem a hétköznapok, keresetlen szavak, rögtönzött viták alapján ítélnek. „Mintha együtt nőttünk volna fel..." Legutoljára husvétkor beszélgettünk /behatóbban ezekről a kérdésekről, akkor a fiatalok még sokkal tartózkodóbban felelgettek, mint ma, nem szívesen nyilatkoztak vagy pláne ítélkeztek, „még nem látunk tisztán" — mondogatták az óvatosabbak és a ki nem alakult véleményeket megtartották önmaguknak. Ma már sokkal közlékenyebbek, érezni a hangjukéban, hogy jóleső biztonsággal beszélgetnek ezekről a kérdésekről és több megelégedést, megnyugvást is látunk az arcukon, mint a múltkoriban. A munka sikerének nyugodt öröme ez. Mert valóban sikernek és szép eredménynek kell tekintenünk azt a tényt, hogy minden komolyabb főiskolásunk néhány őszinte és bensőséges anyaországi barátsággal gazdagodva tért vissza az év végén felvidéki otthonába. •Kérdezősködéseinkre mindegyik felsorol néhány nevet, akikkel kapcsolatban voltak a legutóbbi időben, sokat vitatkoztak és veszekedtek is néha, de most^ már nagyon megértik egymást. „Felkészült, komoly fiúk, ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, mintha együtt nőttünk volna fel, egy sorsban, annyira megértjük egymást és annyira azonos minden gondolatunk“ — ez az általános jellemzés, amit körülbelül ezekkel a szavakkal is mondanak el anyaországi barátaikról. Az anyaországi fiatalok, akikről beszélgetéseinkben szó van, nem a benesi demokrácia vörös posztóját vagy a sokszor agyonsiratott kisebbségi mártírt látják és keresik a felvidékiben, hanem az egyszerű, de más viszonyok között felnőtt magyart, akinek ép azért, mert más vidékről, más országból, más kultúrák talajáról jött, sok érdekes mondanivalója lehet és a sok mondanivalóban bizonyára akad néhány, amit érdemes megszívlelni, a hazai viszonyoknak megfelelően talán alkalmazni is. Ez a ma nagy általánosságban nem mindig szem előtt tartott szempont máris bizalomra hangolt az anyaországi testvérek iránt és így a jó kezdet után megindulhatott aba- rátkozás is, a fegyverek összemérése, elvek, szempontok tüzetesebb összehasonlítása, megvitatása, selejtezése is, — nem a szétválás, hanem a megértés, összehan- golódás érdekében. A siker mindig attól függött és függ, ki milyen elhatározással fogott hozzá a közeledés és megismerés munkájához: ha csak azt kereste, ami elválaszt — nem találta meg a megértő és azonos gondolkodó testvért, de ha szándékai sokkal komolyabbak voltak és azt nézte mindenekelőtt, ami összeköt, okvetlenül barátokra talált — amint hazatért főiskolásaink nagyrészének példája is igazolja ezt... Megható az a szeretet és ragaszkodás, amellyel új anyaországi barátaikról emlékeznek meg. Ezekkel az új barátkozásokkal olvad szilárd egységgé az új magyar célokért küzdő, a népi gondolatért minden áldozatot vállaló és majdan az országvezetés terhét is viselő felvidéki és anyaországi fiatalság. A szakadék tehát nem létezik, néhány hónap eredményes, bár kifelé nem sokat mutató munkája bizonyítja, hogy a komoly emberanyag éppúgy feltalálható nemcsak néhány kifuttatott anyaországi nagy, hanem a névtelen anyaországiak sorában is, csak keresni kell, tiszta szándékkal kell közelíteni feléjük és a baráti kezet okvetlenül megtaláljuk. Az anyaországi segítőkéz Eljövendő nagy tervekről, a most egységessé kovácsolódó fiatal nemzedékre váró nagy feladatokról beszélgetünk a felvidéki fiatalokkal. A siker miatt nem váltak elbizakodottá. Az, hogy rátaláltak néhány segítőtársra, nem tette őket köny- nyelművé, ugyanúgy érzik a felelősség sulat és a kibontakozást most sem látják magától értetődőnek, mert ime — az egész világ így gondolkodik, az eredmény tehát nem maradhat el. Nem — a súlyos feladatokkal tisztában vannak, mert az örvendetes tények mellett látják a nehézségeket is, látják, hogy még mindig meglehetősen népes a visszafelé mene- telők, az elkopott emlékeken vagy pedig homályos valóságokon alapuló osztálygőgbe burkolózók vagy legjobb esetben a közömbösek tömege, — ugyanúgy különben, ahogy a Felvidéken sem hiányzik ez a kettős lelkiség; kibontakozását éppen az elmúlt hónapokban tapasztalhatok igen szemléltető példákon. A hang azonban, amellyel a „kettős lelkiségről" és a lendületes indulásokat mindenképpen lefékezni akaró ellentáborról nyilatkoznak, sokkal bizakodóbb, mint a múltban. Akkoriban indult meg a felvidéki „egység" bomlása, a fiatalok ott a messzi anyaországi városokban, nagyon egyedül érezték magukat a hazulról érkező hírekkel s talán ez a tudatalatti félelem okozta pillanatnyi ellanyhulásukat. Azonban mihelyt rátaláltak az anyaországi segítő kézre, hitük újból feltámadt megerősödött a bizakodásuk, többé már nem érzik magukat egyedül, „gettóban", melybe rövid ideig teljesen akaratukon kvül sodorták őket a körülöttük és fölöttük összecsapó erők hullámai. Egy félévi anyaországi tájékozódás eredménye: a felvidéki fiatalok megtalálták az utat az anyaországi testvérekhez, akikkel a jövőben a legszorosabban együtt fognak dolgozni. Ez a legszebb és leg- konkrétebb munka, amit egyáltalán elvégezhettek ezen a téren. így készítik elő, apró, de rvidesen naggyánövő barátkozá- sokból az átalakulás útját. tak volna az anyaországiaktól. Ellenkezőleg, rendszeresen részt vettek egymás összejövetelein, megvitatták a problémákat, értékes barátokra találtak. Elvetődött közéjük egy-egy anyaországi testvér, kíméletlenül kipakolt minden hibával, amit hibának vélt a felvidékiek viselkedésében — a felvidékiek kissé meglepődtek a komoly szavaktól és az őszinteségtől, de pár perc múlva már a hibák kiküszöbölésének lehetőségeiről tárgyaltak és ettől a pilanattól már minden kérdésüket, minden ügyüket közösnek, egyformán fontosnak és jelentősnek tartották, akár felvidéki, akár anyaországi vonatkozású is volt — végeredményben egy közös célt kellett szolgálnia. így kezdődött, egy-két ember szórványos látogatásából, aztán mindinkább összeszoktak, végül nélkülözhetetlenekké váltak egymás számára. De ezeken a szép eredményeken túl, a vidéki városokban aránylag sokkal nagyobbak voltak a szociális kedvezmények is, mint a fővárosban, sokkal nagyobb szeretettel fogadták a felvidékieket, « ami természetes is és általában a sokkal kevesebb diák miatt a tanár és a diákja között a tanulmányok szempontjából rendkívül értékes személyi kapcsolat is kifejlődhetett. Mindez talán irányadó 's lehet a most egyetemre készülő fiatalok számára. Kívánatos lenne, hogy megszabaduljanak Budapest „varázsától" és inkább vidéki városokban tömörüljenek. Háromféle szempont int erre a cselekvésre. Elsősorban a komolyabb szociális támogatás, másrészt a vidéki várósok sokkal közvetlenebb, melegebb légköre miatt a komoly ifjúsági munka lehetősége, harmadszor pedig — és erről még nem volt szó, csak futólag említjük, pedig ugyancsak fontos szempont: minden egyes főiskolás, aki vidéki egyetemre megy, egyben hozzájárul a vidéki kultúr- gócok megerősítéséhez és a magyar kultúrának annyira kívánatos decentralizációjához, mely többek közt egyik legbiztosabb eszköze lenne annak, hog az igaz magyar kultúra eljusson a néphez is és lelkileg, szellemileg erőssé tegye az új magyar jövendőre. Jaross Andor vasárnap a beregszászi nagygyűlésen beszédet mond Beregszász, július 1. Az egész Felvidék feszült várakozással tekint a Beregszászon megtartandó népgyűlés eseményei elé, különösen pedig Jaross Andor felvidéki miniszternek a gyűlésen elmondandó beszédét várják. A beregszászi és tiszamenti magyarság lelkes nagy ünnepsége lesz az Egyesült Magyar Párt beregszászi nagygyűlése, melyet délelőtt 11 órakor a beregszászi Széchenyi-téren tartanak meg. Felvonulnak ide a párt Beregszász-környéki szervezeteinek népes küldöttségei és messze környékről sokezer ember. A népgyűlés ünnepi szónoka Jaross Andor felvidéki miniszter lesz, aki ez alkalommal nagyjelentőségű beszédet mond az időszerű felvidéki politikai kérdésekről. Fokozott jelentősége van a miniszter beszédének most, amikor a megnagyobbodott ország a visszacsatolt területekről már meghívta a felvidéki és kárpátaljai képviselőket, s akik az országos politikában most már a felvidéki alkotó szellemet, a felvidéki problémákat maradék nélkül képviselhetik. H KUNDER ANTAL a Hnn-magyar vegyes- bizottság helsink Helsinki, július 1. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a szombati napon látogatást tett az Arábia porcellángyárban, majd az Athenaeum művészeti gyűjteményt tekintette meg. Utána Cajander miniszterelnök fogadta a gyengélkedő Kallio köztársasági elnök képviseletében Kunder minisztert a köztársasági elnök palotájában, majd utána villásreggelin látta vendégül. A villásreggeli után a miniszter a nemzeti múzeumban tett látogatást, majd résztvett a képviselőházban a finn-magyar kulturális egyezmény értelmében kiküldött finn-magyar vegyesbizottság ülésén. Az ülés teljes összhangban folyt le és a bizottság jelenlévő tagjai megállapodtak abban, hogy a részletek megbeszélése végett még egy ízben összeülnek. Utána a miniszter Seurasaariba ment és ott megtekintette a szabadtéri múzeumot. Este a néprokonsági egyesület rendezett vacsorát. Magyar ludovikások bajtársi találkozója Bulgáriában Bolgár repülök viszonozzák a látogatást A szegediek vezetnek! A főiskolásainkkal folytatott beszélgetéseinkkel kapcsolatban még egy igen érdekes tényre szeretnénk rámutatni: a vidéki egyetemeken tanuló felvidékiek aránylag sokkal jobban bele tudtak illeszkedni a magyar élet egészséges áramlásába, sokkal inkább meg tudták vetni a lábukat az új talajban és így sokkal értékesebb munkát is végezhettek ezen a téren, mint a pestiek. A lármás, állandó ideges feszültségben élő Budapesten főiskolásaink nem találtak annyira magukra, mint a vidéki városokban, magukba zárkóztak, az apró gondok^ lekötötték minden figyelmüket és a főváros ridegsége valahogyan őket is rideggé, fá- Sílttá, tette, Prágában, összetartotta őket a diákotthon, Pesten nem tudtak hol összejönni, széthullottak és végül is kis csoportokba szakadozva, majdnem érdektelenül várták, mi lesz velük. Nagyrészt nem tudtak felmelegedni az anyaországi fiatalokkal szemben sem legalább is nem a kívánatos mértékben. Munkájuk korántsem volt intenzív önevelés és tervszerű ismerkedés, kapcsolatos keresése, kiépítése, megszilárdítása, mint a vidéken tanulóké, különösen a szegedieké. Főiskolásaink talán Szegeden értek el a legszebb eredményeket. Nem szóródtak szét, az első pillanattól az utolsóig együtt maradtak, ez az egység azonban nem jelentette azt, hogy elzárkózEzófia, július 1. Szombaton Altorjay Jenő őrnagy vezetésével a Ludovika katonai akadémia tizenöt tagból álló növendékcsoportja érkezett repülőgépen a „Bojou- richte“ repülőtérre. Fogadásukra megjelentek Woracziczky Olivér gróf szófiai magyar követ, vitéz Bakay Szilárd vezérkari ezredes, katonai attasé, valamint sok magasrangú bolgár katonatiszt. A kivezényelt bolgár kadét-repülőszázad tisztelgése mellett a katonazenekar a magyar és a bolgár Himnuszt játszotta. A tisztelgés és a bemutatkozások után a magyar repülők bolgár bajtársaik társaságában szállásukra, a szófiai katonaiskolába mentek. Szombaton este a bolgár légihaderők főparancsnoka vacsorát adott a magyar repülők tiszteletére. .Vasárnap Woracziczky Olivér gróf magyar követ ad a követségen ebédet a magyar vendégek és a bolgár repülőtisztek tiszteletére. Vasárnap délelőtt a magyar repülők koszorút helyeznek el a Névtelen Hős sírján. Szófiából a Ludovika növendékei közel hathetes körutazást tesznek Bulgáriában, amely néhánynapos várnai tartózkodással ér majd véget. Július 3-án tizenhat tagból álló bolgár repülőcsoport látogat el Magyarországra, hogy viszonozza a Ludovika növendékeinek bulgáriai látogatását. Helyi képviselőket kik csemegéseknél jól be vannak vezetve, ken raájkáa hentes-áru üzem jutalékra. Ajánlatoka ^Mellékeikk” jeligére a kiadóba.
