Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-16 / 160. szám
TEisviDEKi .M^gVarhirmb nyal azért volt, mert a Gondviselés már tudta, hogy a történelmi vihar s örök igazságtétel úgyis nyomtalanul elnyeli ezt a hazug ármádiát! Meifötfe’c a Horfhy-bakák! És megértük 1938 november 8-ikát, mikor Horthy-bakák kemény bakancsai alatt dobbant meg a Rákóczi-tér földje, magyar zászlódíszbe borult minden ház, fel az utolsó, hegyrekúszó vityilóig s estére nemzeti színben égett, izzott. a szent címer az őrtorony mellén! Ha tudnának könnyezni, mosolyogni ezek a sokszázados falak, úgy azon az estén könnyezve mosolyogtak volna. De — lehet, új legenda kél. Úgy rémlik, a hősök emlékművén minden gránitba vésett név után könnycseppeket láttam. Talán őszi zúzmara olvadt fel az örömtüzek melegénél, vagy mi más volt, ki tudja ? ... Most mintha újra itthon volnánk. Mintha más volna a levegő* is, meg a felhők néma vitorlázása a szabad égen. Most már jókedvvel, megkönnyebbült derűvel tudunk emlékezni városunk életére, mosolyogtató epizódjaira, kedves alakjaira. Mintha ma lett volna, mikor még diabárdos éjjeli őrök rótták a görbe utcákat s gyújtogatták a petróleum-lámpákat. Azoknak a szelíd fénye valahogy jobban illett barokkemlékeink méla szépségéhez. A Nagyságos Fejedelem Kamaraházán, — melyben pénzverdéje is volt s áiiol az ónodi országgyűlés előkészítő értekezleteit tartotta, — sem feszült még az ívfényt tartó dróthuzal. A közvilágításhoz szükséges petróleum kannáit a Városháza földszintjén tartották, egy vaspántokból összetákolt, lakattal lezárt ajtó mögött, egy süket kamrában. Ha az éjjeli őrök elkésett korhelyt, vagy garázda verekedőt csíptek fülön, jobb hijján ide zárták be s még nemrégen is fogalom volt Rozsnyón a „petlóriomos”, kéménysejrő helyett ezzel fenyegették a rosszgyereket, ha nem fogadott szót. Az is a csendes békevilág mulatságos emléke, mikor a torony erkélyéről minden éjjeli negyedórán zengő „Dicsértessék”-&i kellett kiáltania az őrnek, megmondván: hány „fertályt” ütött tizenegyre, meg tizenkettőre. Alulról pedig a későn hazajárók felkiáltoztak s igyekeztek zavarba hozni az álmos öreget, akinek egy rémületes Hárpia felesége volt. Nem mese, magam hallottam, mikor egy éjjel éktelen csetepaté zaja harsogott a toronyőr szobájából. Lent a szolgálatos csendőr megsokalta a lármát s mikor a toronyőr kijött az erkélyre negyedórát kiáltani, felszólt hozzá: — „Mi van odafenn? Nem tudnak békén lenni?” Mire a toronyőr keseredett hangon felelte: — „Csendőr úr, tessen mán felgyünni, nem bírok ezzel az asszonynál! .. ” Azok a híres csizmadia*céhek... Hihetetlen számokat kellene felsorolnom, ha el akarnám mondani, hogy valaha micsoda traktamentumokat csaptak egyes céhek, különösen a Csizmadia Céh, melynek igen nagy becsülete volt a régi Rozsnyón. Ne feledjük: egykor külön városrész volt a tímároké, cserzővargáké, s messze földön jó hírneve volt a rozsnyói bőrnek. Ezt dolgozták fel a csianadiák. Az egyik utód a méla visszaemlékezés fájó borongásával mesélt a „Nagy Szála” díszítéséről, a töméntelen pecsenyékről és borokról, melyek egy ilyen díszlakomán eltűntek az éhes és szomjas gégéken. Az egyetlen fennmaradt emlék a fali gyertyatartók néhány példánya a Múzeumban... A Céh első pecsétje 1620-ból való, s mint ilyen, korelnök az összes többi céhpecsétek között. Szűrcsapók, kalaposok, mézeskalácsosok, kékfestők, kardcsiszárok, puskamívesek, asztalosok, kerékgyártók, szíjgyártók, rézművesek dolgoztak céhekbe tömörülve s remekelve a maguk szakmájában. Császári aláírásos, függő pecsétes céhlevelek mesélnek szép rendtartásukról, érdekes előírásaikról. Az sem humor nélküli eset, hogy az egyik ősi céh éppen tavaly, 1938-ban jubilálni akart. Több, mint 300 áves. Kikérték a céh jegyzőkönyvét, pecsétjét s minden iratait a Múzeumból, a jubileum előkészitésé- hez. De — sehogyan sem tudtam kivenni belőlük: mit s milyen alkalommal akarnak jubilálni. A felelet az volt, hogy ezt majd később állapítják meg, csak adjam ki a kért dolgokat. Kiadtam, de megjegyeztem, hogy ha minden józan indokolható évforduló nélkül, éppen akkor akarnak jubilálni, erős lesz a gyanú, hogy talán a húszéves respublikát jubilálják? Ez láthatóan szöget ütött híveim fejébe, de azért elvittek mindent. Harmadnap szép csendben haza is szállították — egy inasgyerek hozta — és nem jubiláltak ... Sokan még kedves olvasóim közül is emlékezni fognak például az érdekes rozsnyói esetre, mikor néhai Andrássy Géza gróf, akkori képviselőnk ellen a váraljai Andrássy-uradalom kormányzójának a fia, Hodinka Tivadar lépett fel ellenjelöltként. Nagy tusa volt, de a végkimenetel percig sem volt kétséges. Hodinka elbukott és családját tönkretette. Andrássy Géza gróf akkoriban gyakran bennjárt Rozsnyón, autóval, ami nagy újság volt! Mégsem rémítette meg a város egyik híres verekedőjét, a Herkules-erejű Kosiust. Egy ízben vasrudat dobott az autó elé, hogy felborítsa. A gróf maga vezetett, nem történt semmi baj, lefékezett, kiszállt a kocsiból s jobbjával vállonragadta Kosiust, baljával meg a cimboráját s a két embert úgy egymáshoz veregette, mint két rossz fabábut. Mert Kosius ide, Herkules oda, de néhai Géza grófnak is volt egy kis ereje, amint arra kortársai jól emlékeznek... Rozsnyó hazajáró szellemei Ha azután szelídebb héroszok emlékét idézzük, feltűnik Jókai, a nagy mesélő, amint Betlérből Kraszna-Hor- kára jár a grófi hintón, mikor a „Lőcsei fehér asszony” anyagát kutatta a vár levéltárában. Az öreg Falvi bácsi, Rozsnyó egyik jellegzetes alakja, a régi Kármán-féle papirkereskedés néhai tulajdonosa, hajnali koránkelő ember volt, olyankor söprögette boltja lépcsőit s hosszú évekig rajongva mesélte, hányszor látta Jókait harmatos kora reggel átkocsikázni a Főtéren, Váralja felé... Azután látjuk Mikulik Józsefet, a tudós történetírót, amint a Városháza sötét, hideg levéltárában mérhetetlen türelemmel készíti exceptáit s gyűjti a „Magyar kisvárosi élet” anyagát. Vagy — ha még jobban visszanézünk, — látjuk a Pcí/cA-család örömét az Evangélikus Egyház főtéri házában, mikor a kis Albert megszületik, a kis Albert, aki a hősi korszakban a pesti „Tizek” lelke volt s a Vasárnapi Újságot alapította. Még erősebb visszalépés: és látjuk Jólészi Cházár Andrást, amint a Jólészi-utca sarkán álló házának pusztulását nézi s keserű szavakra fakad a sorscsapás miatt, melyet egy különös csoda zúdított reá: a Pozsálló csodája, azé a Pozsállóé, mely Kárpátalja visszafoglalása előtt a megnagyobbodott Haza legmagasabb hegycsúcsa volt. Ez a hegy harminc-egyne- hány éves időközökben felnyílik s olyan árvizet zúdít alá Rozsnyóra, melynek kártevéseit krónikáink sokszorosan feljegyezték. A titok nyitja máig is re- tély, valami földalatti vízrendszernek kell lennie, mely 30 éves időközökben túltelik s fölöslegét lezúdítja a völgy- be. Egyébként Rozsnyó ősi bányavárosi jellegét ma a Rimamurány telepe őrzi, modern áthangszerelésben. Maga a város kimondott iskolaváros volt a bé- •keidőben, iskolái, hivatalai, a tanári karok és hivatali testületek szabták meg társadalmi összetételét is. Iparos- és kereskedőtársadalma ugyancsak nagymultú s ez a különböző intézményekben, alakulatokban is kifejezésre jut. Van egy száznyolcéves kaszinónk. száz .. .-éves kereskedelmi társulatunk, 90 éven felüli Nőegyletünk, a többiek- ről nem is szólva. A Délről Északra áttett határok Rozsnyótól nagy vidéket vágtak el s ennek hiányát sok tekintetben érzi. Egyben nagy fölényhez jutottunk: a visszacsatolás által turisztikai s idegenforgalmi lehetőségekben, de csak rövid időre, mert a Kárpátorosz föld hazatérése ebből is lefarag most valamit. Ez a veszteség is eltörpül azonban a hazatérés öröme mellett s ha Rozsnyó hivatottsága szerint bekapcsolódik a megnagyobbodott Haza vérkeringésébe, okvetlenül megtalálja a módját, hogy a maga jobb jövőjét is kiépítse az új keretben. Éj mesíelenik a német vendég... Amint a város múzeuma mutatja: múltúnk magyar. Ha német bányászok voltak is őseink, de azokat alaposan áthasonítottuk! A cseh népszámlálás 1930-ban már csak 3211 magyart mutatott ki közel hétezerből, de hogy milyen eszközökkel dolgoztak, jól tudjuk. Mielőtt idejöttek volna, Rozsnyónak 90 százalékos magyar lakossága volt. 1939 JŰLIFS 16, VASAKNAP Nem lehet azonba tudni, vájjon a stuttgarti Deutsches Institut „Sippenkunde” csoportjában hogy vagyunk „előjegyezve” ... .Egy szép napon u. i. volt egy késői múzeumlátogatóm, igénytelen szürkébe öltözött, kistermetű turista hölgy, aki német bocsánatkérásek között óhajtotta órán túl is látni a Múzeumot. Csak nagyon röviden, mint mondta, de okvetlenül. Bevezettem, igen gyorsan, szakértő áttekintéssel futotta át az anyagot, száraz, kurta kis mondatokban kérdezett s csal» akkor csillant fel a szeme, mikor a mézeskalá- csos céh rézmetszésű céhlevelét fedezte fel egy vitrinben, német szöveggel, a város korbeli látképével. Megkérdezte, milyen évből való a céhlevél? 1790. „Danke”. Ezt feljegyezte s aztán gyorsan búcsúzott. Mikor elment, megnéztem beírását a vendégkönyvben. Ennyi volt: „Louise Fick, Berlin”. Fejemet merném rá adni, hogy azóta Rozsnyó is kapott egy zászlócskát a stuttgarti nagy térképen, mely számoirtartja a világ minden németjeit. De sebaj. Sok vihart láttunk, kiálltunk s tovább őrködik felettünk a Nagyságos Fejedelem virrasztó szere- tete! A nu írja: Ifj. Jancsó Vilmos Narancsfák a lakásban A múlt század végefelé és századunk elején uradalmi kertészetekben mindenütt meg. találtuk a kisebb-nagyobb narancsházakat, ahol az ehető és dísznarancsok különböző változatai tenyésztek. A mai nehéz viszonyok miatt a kevésbbé fényűző uradalmi kertészetek jóformán teljesen beszüntették a narancsfák kultúráját. Hisz ma, amikor fillérekért bárki hozzájuthat az ízletes narancs- és mandarin-gyümölcshöz, gyümölcstermelés végett nincs célja és értelme a narancsházak költséges fenntartásának. Azonban mint szobanövény 1—2 helyesen és jólkezelt törpe narancsfa sok örömet okozhat tenyésztőjének. A narancs (citrus) Ázsiából és déleurópá- ból származik. Mint szobanövénynek a Citrus japonica (mandarin) ajánlatos tenyésztésre. A fiatal növény beszerzése nehézségekbe ütközik, miért is ajánlatos azokat saját ma. gunknak előállítani. E célból egészséges érett naranosmagvaKat felerész homok és felerész melegágyiföld keverékébe kora tavasszal elvetjük és bő öntözés mellett egy évig neveljük. Egy év után tavasszal átültetjük a következő földkeverékbe: 1 rész melegágyiföld, 1 rész komposztföld, 1 rész agyag, 1 rész homok és 2 rész gyepszinföld. Az átültetésnél arra ügyeljünk, hogy a gyökérzetnek és a növény nagyságának megfelelően kerüljön a fiatal magonc a cserépbe. Ha eddig helyesen jártunk el, akkor oly nagyságú magoncot nyertünk, melynek legmegfelelőbb a hatos nagyságú virágcserép. Átültetés után a növényeket a lehetőség szerint 10—14 napig zárt helyen tartsuk. Ha ez máskép nem lehetséges, legalábbis olyan helyre állítsuk, ahol légvonat, vagy hirtelen hőingadozás nem éri a növényeket. Eegyökere- sedés után bőven öntözzük, hetenként tápsó. oldatot adjunk. Ilyen gondozás és ápolás mellett a magoncok annyira megerősödnek, hogy augusztus—szeptember hónapban be is szemezhetjük. A szemzés ugyanúgy történik, mint bármelyik más gyümölcsfánál. Ahol a magoncot be akarjuk szemezni, ott annak szárát megtisztítjuk és a „T” alakú bemetszés előkészítése után a megvágott szemet behelyezzük és kötözőhánccsal szorosan bekötözzük. Magát a szemzést — ügyelve, hogy a rügyet ne érje — oltóviasszal kenjük be. Oltás céljára legmegbízhatóbban oltó- vesszőt Olaszországból szerezhetünk be, ismerőseink útján, vagy egy olyan virágkereskedőt, ki Olaszországból állandóan növényeket hozat be, kérünk meg, hogy részünkre a szükséges néhány fillér értéket képviselő oltógallyat hozassa meg. Az ilymódon nemesített narancsfáinkat a következőképpen kezeljük. Télen mérsékelten öntözzük, a lehetőség szerint 8—10 foknál melegebb helyen ne tartsuk. A kora tavaszi hónapokban azonban bővebb öntözés mellett és melegebb helyen fejlődésre ösztökéljük. A megindult narancsfákat hetenkint tápsóoldat- tal öntözzük. Nyáron széltől védett helyre süllyesszük, bőven öntözzük és permetezzük. A fiatalabb növényeket 2—3 évenként, míg az idősebbeket 4—6 évenként a fent már ismertetett földkeverékbe tavasszal ültetjük át. Tavasszal végezzük az esetleg szükséges alakítómetszést is. A jól kezelt narancsoltvány 4—5 éves korában már gyümölcsöt hoz. Fényes, szép zöldszínü levelük és az ígérkező termésük miatt érdemes velük foglalkozni. Kisebb szobakertészkedéssel már évi 4—5 kg. egészséges szép mandarint termelhetünk. Természetesen a néhány kilógram mandarin értékben nem áll arányban az előállítással járó fáradozással, de e szép szobanövénnyel nem a terméséért, hanem magáért azért a tényért érdemes foglalkoznunk, hogy lakásunkban sikerült narancsot termelni. ÜZENETEK. Ungvári előfizető. Cserépben nevelt rózsák kezelésénél a következőket vegyük figyelembe. A beszerzett í'ózsatöveket kora tavasz- szal 10—12 cm. átmérőjű cserepekbe, 2 rész agyag és 1 rész melegágyiföld keverékébe ültetjük. A gyökerek %-ad részét és az esetleg megsérült részeket eltávolítjuk, magát a! növényt pedig gyökérnyak (oltás helye) magasságáig ültetjük. Földfeletti hajtásait 2—3 rügy felett visszavágjuk. Ha az átültetett rózsa kihajtott, bőséges öntözésben részesítjük. Tápsóval csak az ültetéstől számított 6—8 hét múlva öntözzük. Egy tövön ne engedjünk egyszerre 3—4-néi több bimbót fejlődni, mert ellenkező esetben csak satnya virágokat kapunk. A fellépő rovar és gomba- kártevőkkel szemben ugyanúgy járunk el, mint a szabadföldi rózsáknál. Gyökeres szekfüdugványok külföldről való beszerzése nem szükséges, kérjen árjegyzéket Neuhen-Hort hatvani speciális szekfü- kertészetből, hol a legkülönbözőbb változatok beszerezhetők. A szekfük cserepes kultúráját egyik legközelebb; cikkemben fogom majd ismertetni. Csallóközi előfizető. Levelében leirt bab betegségét könnyű felismerni. Mint ahogy írja. is, a bab levelét és hüvelyét rozsdaszerü foltok lepik el. E betegség okozója a babrozsda CCJromyces appendiculatus). Ez a betegség; sajnos általánosságban nagyon elterjedt, melyet a sötétbarna porozodó spóratelepek révén könnyű felismerni. Ezen foltok mindinkább nagyobbodnak, végén az egész levelet belepik. Ha a betegség igen nagymérvű, akkor az életfunkció a növényekben megszűnik és elpusztul, de máskülönben is a foltos babot nem szívesen vásárolják és fogyasztják, Az ilyen bab piaci értékesítése rendkívül nehéz. Ellene védekezni csak úgy lehet, ha a bajt kezdettől fogva előzzük meg olyképpen, hogy. csak teljesen egészséges anyanövények, röl gyüjtsünk és szedjünk magot. Hogy pedig a baj továbbterjedését megakadályozhassuk, szükséges, hogy a rozsdalepte növényeket megsemmisítjük. Ezt úgy érhetjük el, hogy a beteg töveket elégetjük, vagy pedig mésszel telt gödörbe beássuk. Faradicsompermetezés. Paradicsoftitöveimetí ezelőtt négy nappal Peronospora ellen permeteztem. Rövid Idővel a permetezés után a paradicsomtábla úgy nézett ki, mintha leforrázták volna. Van-e még segítség és ha igen, akkor mit kell tennem? A paradicsomlevelek hirtelen elszáradását a túlerös pertu étié okozta. A megadott permetezési utasításokban a permetléerösség mindig általános. azért ajánlatos a permetezőszsrt, — amit készítünk —- ,1—2 * tövön kipróbálni, hogy azok a növényre milyen hatással vannak. Sok függ attól, hogy olyan növénnyel van-e dolgunk, amely bő öntözésben részesült, szóval laza szövetű, vagy pedig olyan, melyet csak ritkábban öntözünk. Az előbbi gyöngébb, az utóbbi erősebb permetezést igényel. A permetezéssel leégetett növényen úgy segíthet, ha azok töveit megkapálja, bőven öntözi és a növényeket többször egymásután lemosásszrrüen tiszta vízzel permetezi. Amennyiben már termés van, a kérdéses paradicsomokban, azt meg kell ritkítani, hogy a kis levélfelülettel rendelkező tövek ezt a nagy pusztítást némiképpen kiheverhessék.
