Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
6 tehhdeKi J^g5ö\RHIRLAE 1939 JCLIUS 2, VASÁRNAP y í A Magyar Hiszekeggyel kúcsúztak a tanévtő! a komáromi siketnéma intézet növendékei Három város versenye a Felvidék egyetlen siketnéma intézetéért = Csodaszámkamenő eredményt mutattak az évzáró vizsgák Komárom, június SO. Az utóbbi időben sok szó esett a komáromi állami siketnéma intézettel kapcsolatban. Az intézet, amely eddig egyik katonai kincstári épületben kapott hajlékot,, távozni kénytelen eddigi helyéről, mert a magyar katonai rendszabályok megkövetelik, hogy a katonai épületekkel szorosan összefüggő helyiségekben polgári intézmény nem lehet. Komárom városnak, a tervszerű cseh visz- szafejlesztés folyományaképpen, pillanatnyilag nincs módjában, hogy az intézetnek minden igényt kielégítő épületet bocsásson rendelkezésére, így vetődött fel az a gondolat, hogy a siketnémák intézete elköltözik Komáromból. A hírre Losonc és Léva azonnal megtette a lépéseket azirányban, hogy az intézetet megszerezze maga számára. Mindkét város kész épületet ajánlott fel, sőt Léván egyenesen mozgalmat indítottak, tekintélyes pénzösszeget gyűjtöttek már a siketnéma intézet átköltöztetési költségeire. Természetesen, Komárom viszont mindent elkövet, hogy a maga számára tartsa meg az iskolát, amelynek az elvesztése óriási mértékben sújtaná a város*, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. A komáromi siketnéma intézet a Felvidék egyetlen ilynemű intézménye, amelynek a növendékei nemcsak a környező vármegyékből, hanem messze Kárpátaljáról is ide rekrutálódtak. Kulturális szemoontból egyik büszkesége Komáromnak ez a mesz- sze földön híres iskola, de gazdasági tekintetben is óriási jelentőséggel bír a várost illetőleg. Komárom iparosainak s kereskedőinek évi 200.000 pengő forgalmat jelent az intézet ottléte, gazdasági szempontból is nagy veszteséget jelentene tehát, ha a város kénytelen volna megválni tőle. Fülöp Zsigmond polgármester feliratban kérte a kultuszminisztériumtól, engedje meg, hogy az intézet addig, amíg megfelelő saját épülete nincs, a komáromi mezőgazdasági szakiskola • jelenleg üresen álló épületeiben kapjon elhelyezést. Ilyen irányú kérelemmel járt el a polgár- mester a felvidéki minisztériumban is, Jaross Andor miniszternél s Szilassy Béla államtitkárnál, valamint Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárnál, akik valamennyien megígérték támogatásukat az ügyben. Látogatás a siketnéma intéseiken Vizsgára vagyunk hivatalosak, a siketnémák évzáró vizsgájára s tornaünnepélyére. Sokan gyalogolunk ki a szakadó esőben a vágparti kincstári épület felé, érdeklődő városiak s csizmás falusi bácsik, keszkenős nénik, akiknek a néma gyerekei itt tanulnak az intézetben. Többen jöttek a messze Ruszinföldről is, akik személyesen viszik haza vizsga után a gyerekeiket nyári vakációra. Érdekes dolgot tudunk meg: az intézet növendékeinek több, mint az egyharmada ruszinföldi. Bizony, nem valami könnyű bejutni a siketnémák intézetébe. Két akadály is van: egyik az épület udvarának kapujában, a másik magában a siketnéma intézet ajtajában. Az udvarkapuban katona áll. Nem enged be addig, amíg meg nem mondjuk, kik vagyunk s mi járatban vagyunk. Csak ezután szegődik mellénk s bekísér az udvaron át, az intézet ajtajáig. így cselekszik minden látogatóval. A másik akadály sokkal komolyabb. Az intézet ajtajában két kis siketnéma vár bennünket. Elénk áll. Az egyik halk, günyögő hangon, de egészen érthetően megkérdi a legelői menő vendéget: — Hogy hívják? A kérdezett, nem kis csodálkozás közben megmondja a nevét. A gyerek tovább kérdez: — Hány éves? Erre is felelni kell. | S most jön a legérdekesebb kérdési ; — Magyar? 1 w * — Igen, valamennyien magyarok vagyunk! — feleli az illető úriember, mire a kis néma félreáll az útból, tovább enged bennünket. Roppant nagy a csodálkozásunk a párbeszéd felett. De az egyik tanár később megmagyarázza, hogy ezzel a három kérdéssel fogadnak mindenkit a kis némák az intézetben. Ha a három kérdésre megfelelő feleletet kapnák, csak akkor jön meg a. bizalmuk az idegenek iránt. Akkor aztán kedvesek, megfogják az ember kezét, mutogatnak mindent s dicsekszenek a rajzaikkal, kézimunkáikkal. Mint a templomk Kunder Antal kereskedelmi és iparügyi miniszter érkezése után a rigai repülőtéren an «•« Valóban, minél tovább tartózkodunk az épületben, annál jobban érezzük: akárcsak templomban járnánk. A magyar kultúrának szentebb temploma nem lehet a siketnémák intézeténél. Sehol sem döbbentünk még rá Igazabbul az édes magyar szó értékére, mint itt, sehol sem tudtuk megérteni mélyebben, milyen óriási ajándéka az Istennek az, hogy beszélni tudunk, mint ezen a helyen. A pedagógia legmagasabb foka az, amit itt a tanárok művelnek. Nagy-naay türelem, idegmegfeszítés, hit s végtelen szeretet kell hozzá. Papi munka ez, a léleknek kell irányítania ezt a munkát,.^. Ezeket érezzük, mialatt az egyes osztálytermeket járjuk. Az intézet fiatal, koránőszülő igazgatója, Tinschmidt Ernő vezet bennünket s pár mondatban tájékoztat bennünket a siketnémák oktatása felől. Az oktatás három fő szempontra összpontosul: a fonetikára, ami a legfontosabb, a nyelvalakok elsajátítására s a fogalmak megismerésére. Ezeknek fokozatos elsajátítása után a kis siketnéma lassan-lassan szavakat tud kiejteni, sok esetben egészen tisztán, érthetően beszélni is megtanul, bár beszéde teljes hibátlan sose lesz, mert főkép a viszonyítást elsajátítani teljesen sosem tudja. A mások megértése a szájról való leolvasás útján történik... Az igazgató lelkesen, egyszerű szavakkal beszél ragokról, képzőkről, hangokról, szófűzésről, metodikáról, de mi valamennyien érezzük, hogy csak beszélni róluk ilyen könnyű, egyszerű dolog... Hiszek egy Istenkén, Hiszek egy kazákan.. ♦ Az osztálytermek fala csupa kép, felírás, a növendékek a terem közepén félköralakban ülnek, a tanár a körben jár- kel s beszél, magyaráz, mutogat, néha odamegy a felelő gyerekhez s a kezével, ujjaival tapint a gyerek torkára, nyakára, így is segítséget nyújtván annak a drága magyar szónak, hogy felzenghessen, ha szegényen is, küzködve is, azokról a nyomorult kis ajkakról... Döbbenet száll az ember szívére, mikor ezt a rettenetes munkát látja. S ime: az I. osztály szépen végigolvassa már az ábécét, sőt egyes szavakat is gyönyörűen kiejt. A II. osztályban már úgy fogadnak bennünket: Kezét csókolom! Itt már beszélgetés folyik. A IV.-ben az egyik fiúcska azt is elmeséli, hogy délután az egyik tanár úrral fog utazni Sátoraljaújhelyig, ahol az édesapja várja majd. Az V. osztályban egy kisleány arról panaszkodik, hogy nemrég meghalt az édesanyja s öten maradtak otthon testvérek. Érdekes megfigyelni, hogy a kis némák milyen bátrak. Egyik sem izgatott, hogy felelnie kell, sőt mind jelentkezik. Az egyik tanár azt mondja, okvetlenül nagy baj volna az, ha valakit ma nem feleltetnének: fájna az illetőnek nagyon. A legnagyobb örömet a VI. osztály okozta. Mielőtt kijöttünk volna a teremből, az osztály tanulói szépen, együttesen, áhítattal, összetett kézzel — elmondták előttünk a magyar Hiszekegyet. f~, Bevalljuk, alig álltuk meg,, hogy ne könnyezzünk az ima alatt. Nagy-nagy boldogságot éreztünk. S büszkeséget. Meg hálát, köszönetét. Mikor kijöttünk a tanteremből, erősebben szorítottuk meg Ka- nozsay József tanár úr kezét... Búcsú a régi kelytől A tornabemutató elmaradt, a szakadó eső miatt. Az intézetnek tornaterme nincs, ahol megtartható lett volna. Bizony, ez az épület se volt a legalkalmasabb az intézet számára. Ha másik épületbe költözik az intézet, okvetlenül gondoskodni kell arról is, hogy saját internátusa legyen. A növendékek az elmúlt tanévben az intézeten kívül laktak, komáromi családoknál. Nagy hátránya volt; ennek. A tanároktól halljuk, hogy a növendékek rászoktak a csavargásra, sokszor kéregetésen fogták rajta őket. A tanárok úgy bocsátják el a tanulókat, hogy jövőre már nem ebben az épületben találkoznak. Vagy tálán nem is ebben a városban. Majd kiértesítik a szülőket... Benézünk még a kiállítás-terembe. A növendékek kézimunkáiból, rajzaiból rendeztek kiállítást. Sok szép, ügyes munka. Legértékesebbek a lányok kézimunkái, különösen a martosi varrottasok. Egész csapat gyerek követ bennünket. Dicsekedve mutogatják a munkáikat. Mindegyiket, kivétel nélkül, megdicsérjük, de ez kötelességünk is, mert máskülönben nagy bajba kerülnénk. A gyerekek roppant érzékenyek. Mindenkit érdeklő könyv, amelyben a Kelet misztikumáról lebbo:- fel a fátyol. Dr. Weninger Antal: A keleti jóga India misztikája és gyógymódja. Az Ifjúság megőrzésének, a szervezet konzerválásának és a betegségek kezelésének új útjai Ez a várvavárt, a magyar irodalomban úttörő munkát feltétlenül el kell olvasnia orvosnak, papnak, pszichológusnak és minden művelt embernek. A keleti misztikum ködös hátteréből a jövő orvostudományának körvonalai bontakoznak ki. A gondosan leírt, mindezideig titkosnak számító lálegzésszabályozó gyakorlatokat bárki könnyen elsajátíthatja és alkalmazhat A szerző elsőnek ismerteti magyar nyelven a fakirok és lámák csodás képességei:- tudományos magyarázatát. A könyvhöz dr. Baktay Ervin írt előszót. Ára P 3.60. Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérje’- Az utánvétel ?s küldés 00 fül érre) '’■•'"'fb a k" .....**. ' Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedés Budapest, IY., Kossuth Lajos-u. 5. Tel.: 18-57-30,18-74-00 Barnaképű, feketehajú, csillogószemű, kis gyerkőc tolakszik hozzám a tömegen keresztül. Rögtön ráismerünk nagyszerű fajára: cigánynak született a huncut. Messziről mutogat egy deszkából kivágott, sárgaszínű papagályt s magyarázza kéz- zel-lábbal-szájjal, hogy azt nézzék meg, az aztán a nagyszerű alkotás. — Csakugyan szép, — mondjuk s megveregetjük a kis cigány vállát. Olyan, büszke erre a veregetésre, hogy egész kihúzza magát, úgy megy ki a teremből. Csak mikor már kiment, akkor szólal meg a mellettünk álló tanár: — Ez a kis csirkefogó becsapta az urakat. A papagályt nem ő csinálta, a hátára más neve volt Írva ... Mosolyogtunk. A kis kócos még siket, némán se tagadja meg a fajtáját. Nehéz Ferenc Ungvár átalakul törvényhatósági *'■*'"*?!TO ny lé if ,n,,M ~r ~jp~~ c„r £ várossá-9.ot9.ti Vngvár, július 1. A város képviselőtestületének első ünnepélyes ülését az ősrégi vármegyeháza nagytermébe július 5-ére hivták egybe. Az első ünnepi ülés meghívójának címlapján „TJngvár hazatért” felírás olvasható. Húszéves keserves rabság után leráztuk az idegen rabigát. A magyar igazság elindult diadalmas útjára, amelynek során egymás után szabadította fel az elszakított felvidéki városokat, közöttük Ungvárt is. A magyar nép vezére, a kormányzó úr parancsára dicső honvé- deink 1938 november 10-én foglalták el Ungvárt. örökké emlékezetes mindnyájunknak e történelmi nap — mondja bevezetőjében az ünnepi meghívó. A város polgármesterétől szerzett értesülés szerint a július 5-ére egybehívott képviselőtestületi gyűlést megtartják, noha a város körülbelül tíz nappal később törvényhatósági várossá alakul át. Az első ünnepi ülésen a megalakuláson és az üdvözléseken kívülegy sürgős kérdés szerepel, még pedig az ungvári Utcák és terek magyar elnevezése és az eddigi utcatáblák kicserélése. Az új varsói szlovák követ Moscicki elnöknél Varsó, július 1. Szatmári új varsói szlovák követ megbízólevelének átnyujtása alkalmából egyebek között így nyilatkozott: — Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy Varsóba neveztek ki követnek. Büszkeségem annál nagyobb, mert Lengyelország az elsők egyike volt ama nagyhatalmak között, amelyek elismerték a szabad, független szlovák köztársaság szuverenitását. Országom semminek sem örülne jobban, mint annak, ha jó, megértő kapcsolatokat mélyíthetne el és fejleszthetne ki. Ezek szorosan függenek össze Európa életérdekeivel. Boldog lennék, ha erőfeszítéseim hozzájárulnának a népeinket oly szerencsés módon összekötő, baráti kapcsolatok fenntartásához és megerősítéséhez. Moscicki köztársasági elnök válaszában kijelentette, hogy Lengyelország volt aa első állam, ameíy Pozsonyban felállította diplomáciai képviseletét és elismerte Szlovákia függetlenségét. Ezzel Lengyelország nyílt kifejezést adott a Szlovákia irányában elfoglalt jóakaratú magatartása« ■ns.Tr.
