Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-13 / 157. szám

f 1939 JÚLIUS 13, CSÜTÖRTÖK 3 NAPROL-NAPRA v. , # Július 12. diákkafdáe néven érdekes és figyelemre­méltó kísérletet kezdett néhány lelkes magyar pedagógus. A diákkaptárak társulatok, melyek abban különböznek az eddigi diákszövetkezetektől és spó­rolási intézményektől, hogy itt a diák­nak saját erejéből kell pénzt előterem­tenie. Legutóbb versenyt tartottak. A verseny tárgya volt: melyik diák tud a maga erejéből megspórolni egy évben {10 pengőt. Az eredmények azt igazol­ták, hogy nagyon is tud. Még többet is tud, ha kerek koponyájában fürge eszét munkába fogja. Az elmúlt esztendőben a Diákkaptár pályázatot hirdetett: ki tud jobb ötletet kitalálni pénzszerzésre. Jöttek is az ötletek egymásután. Mikor az egyik önképzőkörön meghirdették a pályázatot, az igazgató félbeszakíttatta a gyűlést, mert a társaság robbant a tervektől. A beérkezett feleletek olyan ötletesek, hogy sokszor kacagni kell rajtuk. Az egyik polgárista kislány, másodikos, vagy harmadikos a követ­kezőképp szerzett pénzt: az egyik köz­ségtől megvásárolta két vadkörtefa évi termését összesen két pengőért. A vad­körtéből ecetet csináltatott, amelyből negyvenkilenc pengőt vett be. Egy má­sik nebuló kerékpáron végigjárta a kör­nyékbeli nagybirtokokat és megállapo­dott velük, hogy a lovakról levakart szőrt nem dobják el, hanem dohány fe­jében neki adják. Öt pengő ára do­hányért harmnicöt pengő áru lószőrt szedett össze. Feleletében még külön ki is emeli, hogy ilyen dolgokat kell gyűj­teni, mert a hegedűnek való lószőrből behozatalra szorulunk, pedig a magyar ló szőre még jobb a vonóra. Lehetne folytatni a felsorolást, melyek mind tanúbizonyságai, hogy a magyar gye­rek tele van találékonysággal üzleti szellemmel. A penészes pincékben ehető gombát termelnek, kórházi főorvosok­kal tárgyalnak, hogy kísérleti célokra tengeri malacot tenyésztenek, ha kell, ócska sezlonrúgókból csinálnak üzletet. Mondhatja-e valaki ezután, hogy a ma­gyar nem képes kereskedelemre, üz­letre, találékonyságra'? Képes, nagyon is képes, csak elhanyagolták. Elhanya­golta önmagát. A Diákkaptár tizenöt­ezer kérdőívet küldött szét a szülőkhöz, hogy figyelik-e gyerekeiket, hajlan­dók-e bekapcsolódni a Diákkaptár mun­kájába. A tizenötezer kérdőívre egyet­len szülőtől nem érkezett felelet. Ami­lyen kitűnően szerepeltek a gyerekek, olyan rosszul vizsgáztak szüleik. A ma­gyar reformok lényeges jegye, hogy lelki reformok, nevelés nélkül nem old­hatók meg. A szülőknek tudniok kell, hogy nem várhatják ölhetett kézzel, hogy majd mások mindent rendbehoz­nak körülöttük. A tátottszájú magya­rok nagyobb akadályozói a reformok­nak, mint a reakciósok. Van egy na­gyon is általános magyar, amelyik ma­kacsul és tehetetlenül várja a sült ga­lambot, semmi az eszébe nem jut, min­den vállalkozásához azt várja, hogy akadály ne legyen előtte. Lám a ma­gyar gyerekek a vadkörtéből és a sez- lonrúgóból tudnak pénzt elővarázsolni. Most már csak az kell, hogy a felnőttek is tudják ezt. Akkut soha többet nem látnak ... Az Egyesült Párt egyik irodájában ez a kedves eset. Az iroda tele van felek­kel. Türelmesen várakozó kisemberek, napszámosok, intellektüelek, iparosok, doktorok. Sorrendben, ahogy jöttek egy­másután vonulnak be a soros hivatal­nok szobájába, hogy egyéni ügyeiket elintézze. Megjelenik azonban a türel­mesen várakozók között egy úr sebbel- lobbal. Hatalmas kézmozdulattal az al­tiszt kezébe nyomja a névjegyét, hogy azonnal vigye be a soros hivatalnokhoz, mert őt rögtön fogadja. Az altiszt za­varba jön ekkora nagy önbizalom lát­tára és készségesen rohan be a név­jeggyel a szobába. A felek elhallgatnak és feszülten figyelik, hogy most mi lesz. Az altiszt ismét megjelenik és tisztelet- teljesen szól a magabiztos úrhoz: „A titkár úr nem tudja azonnal fogadni, szíveskedjék várni“. A magabiztos úr felháborodik: „Hát akkor mondja meg, hogy soha többé nem látnak". Sarkon- fordul és kipöndörül a szobából, ügy vonult ki, mintha soha többé hallani sem akarna a pártról. Most ne beszél­jünk arról, hogy ennek a magabiztos úrnak az illető párt tisztviselő hosszas utánjárása, futkosása tette lehetővé, hogy meglehetős magas állásba jutott. De beszéljünk arról, hogy a fegyelem mindenkire egyformán érvényes és kö­telező. Az ilyen embereket mi sem akarjuk látni soha többé. Vannak olya­nok, akik nem ismernek határt a köve- telődzésükben. Ha türelmet, vagy vára­kozást kér tőlük valamelyik párthiva­talnok, felháborodva tiltakoznak: „Én vagyok-e a pártért, vagy a párt van ér­tem“. Jó, mi ezt nagyon is tudjuk, hogy a tagjaiért van. De minden tag­jáért. A kicsinyekért éppúgy, mint a nagyokért. Hogy pedig segíteni tudjunk 8 mindenkin, szükséges, hogy mindenki egyformán tartson fegyelmet. Nekünk nincsenek senkivel szemben követelé­seink, csak kéréseink. Aki ezeket köve- telődzéseknek veszi, maga lássa kárát. Mi nem vagyunk államhivatalok, csak a tagok közös fegyelme viszi to­vább a közös munkánkat eredmény felé. Aki ezt nem látja be, annak nincs helye S asok között, akik türelemmel, becsület­tel várnak, míg rájuk kerül a sor. Kunder Antal hazaérkezett és nyilat­kozott északi A magyar-finn-észt testvériség nem üres frázis, hanem eleven val ság Kunder Antal kereskedelem- és ipar- ügyi miniszter feleségével, valamint Vil­lám Lajos báró követségi tanácsos, Pai- kert Géza miniszteri osztálytanácsos és Flnck István miniszteri osztá;ytanácsos, a miniszter személyi titkára kíséretében két­hetes észtországi és finnországi utazásáról szerdán délután félöt órakor a menetrend­szerű helsinki-varsó-budapesti repülőjárat­tal visszaérkezett Budapestre. A miniszter fogadására a budaörsi re­pülőtéren megjelentek Törley Bálint és Álgyai-Hubert Pál kereskedelemügyi állam­titkárok, Varga József iparügyi államtit­kár, Joffert budapesti észt ügyvivő, Mar- tola budapesti finn ügyvivő, László Géza miniszteri osztályfőnök, a kereskedelem­ügyi minisztérium elnöki osztályának veze­tője, Zsámár József miniszteri osztály­főnök, az iparügyi minisztérium elnöki osztályának vezetője, Árkay Ferenc és Kádas Károly miniszteri osztályfő-ökök, Imrédy Ká'mán MÁV igazgató, Splényi István báró, a Külkereskedelmi Hivatal elnöke, Hubay Sándor, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, továbbá a kereskedelem- és az iparügyi minisztérium főtisztviselői és tisztviselői nagy számban. A kölcsönös üdvözlések után Kunder Antal kereskedelem- és iparügyi miniszter a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Észtországi és finnországi utamon a legnagyobb benyomást az észt és finn test­vérnemzetek szívből megnyilvánuló szere- tete, fogadásának szívélyessége tette rám. Ezt az érzést tapasztaltam az észt állam nagyrabecsült elnöke Püts Konstantin, valamint Ecmpaalu észt miniszterelnök részéről, Cainder finn miniszterelnök ré­széről, — aki a sajnos jelenleg gyengél­kedő Kallio elnök nevében látott vendégül, — ezt érezte megnyilvánulni Hannula finn közoktatásügyi miniszter, Jaakson észt közoktatásügyi miniszter, Sepp észt gaz­dasági miniszter, Voionmaa finn kereske­delem- és iparügyi miniszter és a két kor­mány minden egyes tagja részéről, de ez az érzés végigkísért utamon fel egészen a yaitolahti egyszerű halászig. Ez mutatja legjobban, hogy a magyar-finn-észt testvériség nem üres frázis, hanem eleven valóság. — Utazásomnak főcélja az volt, hogy a magyar kormány képviseletében Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisz­ter helyett résztvegyek az észt-magyar és a finn-magyar kulturális vegyesbizottság ülésén. Ezeken az üléseken megvitattuk a függőben lévő kérdéseket és teljes meg­egyezésre jutottunk. — Ezzel kapcsolatban alkalmam nyílt megismerni azt a kulturális előrehaladást is, amelyet a két ország az utolsó húsz évben elért. Mélyen impressziónál a kultúra szé­les elterjedése; az, hogy a kultúrát nemcsak vertikálisan, hanem horizontálisan is sikerült igen ma­gas fokra emelni. Mindenütt, a gyéren lakott területeken is ott láttuk a népis­kolákat, a művelődés előretolt őrszemeit. — Felhasználtam ezt az alkalmat arra is, hogy tanulmányozzam Finnország és Észtország gazdasági struktúráját. Ki kell emelnem azokat az eredményeket, amelye­ket a két országban mind a mezőgazda- sági, mind az ipari termelés terén tapasz­taltam. Finnország a legelőgazdálkodás és az ezzel kapcsolatos állattenyésztés fejlett foka mellett különösen a gabonatermelés terén ért el olyan eredményeket, amelyekre méltán büszke lehet. Észtország gazdasági struktúrájában elsősorban mezőgazdasági ország, — annál elismerésre méltóbbak azok a törekvései, amelyek iparának fej­lesztését vannak hivatva előmozdítani. Itt külön ki kell emelnem azokat az eredmé­nyeket, amelyek a pala-olaj ipari feltárá­sával kapcsolatosak. — Magasfokú organizáció és a’-terme­lésnek tökéletes racionalizálása — á finn ipari élet jellegzetes sajátságai — olyan értékek, amelyekről éppen egy kis állam ipari életében a legnagyobb elismeréssel, kell megemlékeznem. — Rendkívül jellemzőnek és kiemelen­dőnek tartom, hogy mindkét ország mező- gazdasági és ipari termelése attól kezdve mutat meredek fellendülést, amióta poli­tikai függetlenségüket kivívták és gazda­sági életüket is nemzeti megerősödésük szolgálatába állították. — Ha utam hozzájárult a rokon népek közötti barátság és rokonszenv megerősí­téséhez, akkor sikerült célomat elérni. Számomra Szerdán, 19-én tják a Jßßt osztálysoie^ osztályának £>' húzSffyT' Magujitási összegj v'/dW *4=14 tí=7 ¥ . is az ^jírt 30 fillér kölpég a liuiás eldtt megf zetinefö, T Ulönpen a nyereményig^ny és / minden jog elvesz a finnországi és észtországi napok felejthetetlenek maradnak, mindig életem legbecsesebb emlékei kö­zött fogom megőrizni a rokonnépek ven­dégszeretetének megnyilvánulását és őszinte magyar-barátságát. Távozniok kell a bolzanói tartományból az ideiglenesen tartózkodó külföldieknek Franciaország, Svájc és Anglia kép­viselői tudomásul vették az olasz kül­ügyi államtitkár felvilágosításait Milánó, július 12. (Német Távirati Iroda). A bolzanói kerületben lakó svájci, angol, francia és holland állampolgárokat az olasz hatóságok felszólították, hogy hagyják el a kerületet és telepedjenek le Olaszország más ré­szein. Róma, július 12. (Stefani.) A belügy­miniszter szigorú intézkedéseket léptetett életbe az Adige felső folyásának vidékén tartózkodó külföldiekkel szemben. Az in­tézkedések a bolzanói tartományban lakó és a nyugati nemzetekhez tartozó bizo­nyos elemek politikai tevékenységéről szóló s rendőri jelentéseken alapuló poli­tikai és katonai természetű okokra vezet­hetők vissza. A bolzanói tartományban ideiglenesen tartózkodó valamennyi kül­földinek haladéktalanul el kell hagynia az or­szágot, vagy a királyság más terüle­tére kell utaznia. El kell hagyniok a Felső-Adige vidékét az állandóan ott lakó külföldieknek is, ezek­nek azonban bizonyos határidőt engedé­lyeznek, hogy ügyeiket rendezhessék. Egyes külföldi országok, úgymint Fran­ciaország, Svájc és Anglia képviselői fel­keresték az olasz külügyminisztériumot, nem azért, hogy tiltakozást terjesszenek elő, amit úgyis elutasítottak volna, hanem azért, hogy tájékozódjanak a helyzetről. A külügyi államtitkár megadta a szüksé­ges felvilágosításokat, amelyeket a kül­földi képviselők tudomásul vettek. M. N. B. 1934 sz. e. a. Társasutazás a Magas Tátrába 2 HETES NYARALÓUTAK Ó- ÉS UJT ATRAFÜREDRE, MATLÁRHAZÁRA, UJCSORBATÓRA STB. INDULÁSOK: JULIUS, 16 es 30. AZ UTAZÁSOK KÍVÁNATRA 1 HÉTTEL MEGHOSSZABBÍTHATÓK. Részvételi díjak: JELENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS ÉS PROSPEKTUS! Felvidéki Magyar Hírlap ütazási Irodája és IBUSz-Máv. Hív Menetjegyirodák VI!!, József-kr*5. T 14-44-00 és Vigadó-téri főiroda I. Cat. 291 —P. II. Cat. 244.—P. III. Cat. 197.—P. IV. Cat. 166.—P. BUDAPESTTŐL—BUDAPESTIG AZ ÖSSZES KÖLTSÉGEKKEL.

Next

/
Thumbnails
Contents