Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-11 / 155. szám

* 1939 JÚLIUS 11, KEDD f'ELVIDEXl -M&öÍARH IRME Chamberlain bejelentette az angol alsóházban: Tisztultabb légkörben tanácskozni lehet a danzigi elrendezés Javításáról Újabb eredménytelen tárgyalás Moszkvában Molotov és az angol-francia megbízottak közt — Angliában ez év végén általános választásokat tartanak London, július 10. Lord Halifax külügy­miniszter hétfőn délelőtt felkereste Cham­berlain miniszterelnököt, akivel hosszasan tanácskozott arról a világszerte figyelem­mel várt nyilatkozatról, amelyet Chamber­lain miniszterelnök Danzig ügyében volt az alsóházban elmondandó. Az alsóházban Chamberlain miniszter- elnök ifjabb Henderson Artur, Fletcher, Adams, Macmillian és Tryon képviselők kérdéseire felelve a következőket mon­dotta : — Az angol kormány Danzig ügyében szoros érintkezésben áll a lengyel és a francia kormánnyal. A helyi viszonyokról nincs jelenleg újabb mondani valóm, de célszerű lesz e kérdés elemeit az angol kormány szemszögéből áttekinteni. Danzig fajilag majdnem teljesen né­met város, lakosainak jóléte jórészt a lengyel keres­kedelemre van utalva. A Visztula Lengyel- ország egyetlen vizi útja a Balti-tener­hez, ennélfogva a torkolatánál levő kikötő ránézve életbe vágó katonai és gazdasági fontossággal bír. Egy másik hatalom, amely Danzigban megalapítaná uralmát, ha úgy akarja, elvághatja Lengyelország útját a tengerhez és ezzel gazdaságilag és katonailag fojtogató nyomást gyakorol­hat reá. Ezt jól tudták a szabad város jelenlegi statútumának alkotói, akik min­den lehetőt elkövettek, hogy megfelelő in­tézkedésekről gondoskodjanak. Egyébként szó sincs a danzigi német lakosság elnyo­matásáról. Ellenkezőleg a szabad város közigazgatása német kezekben van és a korlátozások egyáltalán nem olyanok, hogy a legkevésbbé is csökkentenék a dan­zigi polgárok szabadságát. A jelenlegi el­rendezés, noha talán még javítható, semmi esetre sem tekinthető alapvetően igazság­talanságnak, vagy illogikusnak. A jelenlegi állapotnak 1944-ig való fenntartását maga a német kancellár is szavatolta Pilsudski táboranggyal kötött tízéves szerződésben. lőtt legutóbbi fejlemények megzavarták a bizalmat és jelenleg egyelőre megnehezí­tették ama légkör megtalálását, amelyben a józan ész tanácsa diadalmaskodhatik. A lengyel kormány ezzel a helyzettel szem­ben nyugodt marad és az angol kormány reméli, hogy a szabad város régi hagyo­mányaihoz híven ismét bebizonyítja, — mint ahogy történetében azelőtt is bebi­zonyította — hogy különböző nemzetiségekkel békében dolgozhatik együtt, ha igazi érdekeik közösek. Addig is bízom abban, az összes érdekel­tek ki fogják nyilvánítani és ki fogják A Luther-szoborpályázat díjnyertes pálya­műve, felállításra kerül a Deák-téren (Lux Elek alkotása) mutatni azt az eltökélt szándékukat; nem engedik, hogy Danziggal kapcsolatos in­cidensek olyan értéket öltsenek, amely Európa békéjét fenyegethetné. Chamberlain a moszkvai tárgyalásokról Chamberlain a danzigi kérdés kifejlődéséről és az angol kezességről — Egészen márciusig úgy látszott, — folytatta Chamberlain, — hogy Németor­szág is úgy érezte, hogy Danzig helyzete idővel felülvizsgálást kívánhat meg ugyan, de a kérdés nem sürgős és aligha vezet­het komoly vitához. Azonban márciusban, amidőn a német kormány bizonyos követelések alakjában terjesztett elő javaslatot, amelyet sajtóhadjárat követett, a lengyel kormány felismerte, hogy rövidesen egyol­dalú megoldással kerülhet szembe és elha­tározta, hogy ennek teljes erejével ellent- áll. Szeme előtt lebegett Ausztria, Cseh- Szlovákia és Memel sorsa. Ennélfogva a lengyel kormány visszautasította a német álláspont elfogadását és a maga részéről javaslatokat tett azoknak a kérdéseknek megoldására nézve, amelyekben Németor­szág érdekelve van. Lengyelország március 23-án bizonyos védelmi intézkedéseket tett és március 26-án választ küldött Berlin­nek. Németországban uton-utfélen azt ál­lították, hogy az általam ismertetett el­járásra az angol kormány által nyújtott biztosíték bátorította a lengyel kormányt. Kezességünket azonban csak március 31-én adtuk, március 26-án még csak nem is említettük azt a lengyel kormánynak. — Az újabb danzigi események ahhoz az elkerülhetetlen aggodalomhoz vezettek, hogy az a veszedelem fenyeget, Danzig jövendő jogállását egyoldalú eljárással szándékoznak elintézni, amit titkos mód­szerekkel akarnak megszervezni, hogy Lengyelországot és a hatalmakat befeje­zett tény elé állítsák. A lépéseket, ame­lyeket Lengyelország ilyen körülmények között a helyzet helyreállítása végett tenne, lengyel támadásnak szándékozná­nak minősíteni és a lengyel eljárást támo­gató többi hatalmakat azzal vádolnák meg, hogy segítik és előmozdítják Len­gyelországot az erőszak használásában. Ha az események sorozata tényleg követné ezt a feltevést, akkor az esetet nem le­hetne többé tisztán helyi ügynek tekin­teni, amely csak a danzigiak jogait és szabadságát érintené, — amelyet egyéb­ként senki sem fenyeget — hanem a len­gyel nemzeti létet és függetlenséget érintő sokkal súlyosabb kérdések vetődnének fel. — Kötelezettséget vállaltunk arra nézve, hogy segítséget nyújtunk Len­gyelországnak a függetlenségét határozottan fenyegető olyan veszedelem esetén, amelyet Lengyel- ország olyannak tekint, hogy létérdeke kö­vetelné, hogy annak nemzeti haderejével ellenálljon. Szilárdul el vagyok tökélve, — úgymond Chamberlain, — hogy ezt a kötelezettségünket teljesítjük. „Tisztultabb légkörben tanácskozni lebet esetleges Javításokról“ — Az előbb kijelentettem, — így fe­jezte be Chamberlain beszédét — hogy a jelenlegi elrendezés alapjában véve nem igazságtalan, vagy illogikus, mindazonál­tal még javítható. Meglehet, hogy tisztultabb légkörben tanácskozni le­het az esetleges javításokról. Maga Beck ezredes kijelentette május 5-i beszédében, hogy ha a Németbirodal­mat békés szándék és békés eljárási módszer vezérli, akkor bárminő megbe­szélés lehetséges. A német kancellár a némethirodalmi gyűlés előtt április 28-án tartott beszédében kijelentette, hogy ha a lengyel kormány új szerződéses elrende­zést kíván Németországhoz való viszo­nyát illetően, akkor csak örömmel üdvö­zölheti azt az ötletet. Hozzátette, hogy minden jövendő elrendezésnek mindkét fe­let egyaránt kötelező világos kötelezett­ségeken kell alapulnia. Az angol kormány felismeri, hogy a szabad városban lezaj­London, július 10. Az alsóházban Cham­berlain miniszterelnök Dalton és Adams (kormánypárti) kérdésére kijelentette, hogy az angol és francia kormány újból utasításokat küldött a háromhatalmi egyezmény ügyében a két ország moszk­vai diplomáciai képviselőinek, akik azóta kétszer tanácskoztak újból Molotovval. A szovjetkormány bizonyos újabb javas­latokat tett, amelyek most megfontolás tárgyai. Más pontokra még nem sikerült megkapni a szovjet viszonválaszát. Quibell, Fletcher és ifjabb Henderson annak kijelentését kérték a miniszterelnök­től, hogy a létesítendő angol-francia- orosz egyezmény nem csökkentheti a balti államok függetlenségét és szabadságát. Chamberlain: Az angol kormány álta­lános politikája arra irányul, hogy fenn­tartsuk minden szuverén állam sérthetet­lenségének 'tiszteletét. Tudomásunk van Finnországnak és a balkáni államoknak arról a kívánságáról, hogy fenn akarják tartani függetlenségüket és semlegességü­ket és minthogy az angol kormánynak is ez a célja, természetesen figyelembe vesz- szük azokat a szempontokat a mostani tárgyalások során. Adams kérdésére kijelentette a minisz­terelnök, hogy nem szándékoznak lord Halifax kül­ügyminisztert Moszkvába küldeni! Egy képviselő pótkérdése, hogy miért nem küldi a miniszterelnök Winston Churchillt a kormány nevében Moszkvába, általános derültségbe fulladt, bár a kérdező hangoz­tatta, hogy kérdése komoly. A távolkeleti kelyzet az alsóház előtt Az alsóház hétfői ülésén a konzervativ- párt egyik képviselője azzal a kérdéssel fordult a kormányhoz: nem gondolja-e, hogy Anglia távolkeleti tekintélye állan­dóan csökken s az a veszedelem fenyeget, hogy végül semmi sem marad ebből a te­kintélyből. Az interpelációra Butler kül­ügyi államtitkár válaszolt és azt állí­totta, hogy az angol kormány fellépése folytán a helyzet legutóbb egynémely tekin­tetben javult. A tervbevett tokiói angol-japán tárgya­lások csak akkor indulhatnak meg, ha Tiencinben megszűnik az angol állampol­gárok bántalmazása. Butler még hozzá­tette, hogy az angol kormány eddig még nem válaszolt azokra a hivatalos és fél- hivatalos jellegű japán miniszteri nyilat­kozatokra, amelyek szerint a tervbevett tokiói értekezleten olyan kérdéseket kell tisztázni, amelyek messze túlmennek a helyi jellegű tiencini zavarok keretén. Az angol kormány álláspontja ebben a kérdésben eddig mindig azt volt, — mondotta But­ler, — hogy a tokiói tárgyalások program­ját nem lehet ebben az irányban kiter­jeszteni. „Minden jel arra mutat, hogy meg fognak indulni Danzigról a tárgyalások“ Párizs, július 10. Marcel Déat volt repülésügyi miniszter nagy feltűnéstkeltő cikket közöl az Oeuvreben a danzigi kér­désről. Megállapításait abban foglalja ösz- sze, hogy a franciáknak nem szabad meghalniok Danzig miatt. A cikk bevezetőben különböző híresz­telésekről ír, amelyek szerint belga vagy j olasz részről közvetíteni próbálnak a dan­zigi kérdésben, majd annak a véleményé- 1 nek ad kifejezést, hogy az angol kormány vele, Déatval együtt sokkal józanabbnak és hasznosabbnak tartja a tárgyalások megindítását az ellenségeskedések kirob­banásánál. A legújabb hírek szerint min­den jel arra mutat, hogy a hasznos megbeszélések lehetősége már adva van és hogy a tárgyalások ténylegesen is meg fognak indulni. Ha a danzigi kérdést két kereskedőnek kellene megoldania, minden bizonnyal megtalálnák a megegye­zés alepjait. Cáfolhatatlan tény, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents