Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-09 / 154. szám

4U itmjideKi A\gV?iRKIRME 1939 JŰLIXJS 9, VASÁRNAP ' Mai gondokkal Komját és Ürmény fölött Irta: Andi Nézem, nézem a magyarság demográ­fiai térképét, az északi határon utazta­tom tekintetem s mennél hosszabb utat teszek meg a térképen, szomorúságom annál nagyobb. Látom a magyarság rop­pant veszteségeit, az enyhébben és erő­sebben satírozott foltokat. Az enyhébben árnyalt foltok az ellenreformáció utáni yeszteségeinket jelzik, az erősebben ár­nyaltak pedig az utolsó század alatt be­következett megapadásunkat. Az enyhéb­ben árnyalt foltok sokkal nagyobbak é3 sokkál nagyobb' népi tragédiákat jelez­nek. Temetőket, mint ahogyan előző írá­somban jeleztem. A reformáció és ellen- reformáció idejében a nemzeti eszmélkc- ■dés nem tudott még a vallástól elsza­kadni. A népi és nemzeti mozgálmak is vallási kifejezést kerestek. Az egyházak ■ politikai eszközöket is igénybevettek egy­A mára gondolunk Amint vizsgálom és kutatom ezeket a messzi időket, az az érzésem, hogy a mai felvidéki’ alkat rosszabb és. kártékonyabb formája is szinta. ezekbe a történelmi időkbe nyúlik vissza. Hogy félreértés ne essék, a felvidéki alkat kártékony for­máján én azt a mai hevességet értem, ahogyan most pusztítja magyart a ma­gyar az északi végeken. A magyar tudat most is szétszakadt s hozzá még végze­tesebben, mint kétszáz évvel ezelőtt. Ak­koron csak kétfelé zilálódott szét a ma­gyarság, csakis pápisták és reformátusok rohantak egymásra, hogy kölcsönös meg- pusztítással idegen fajta étvágyas és szorgalmas-csendes hódításának csinálja­nak szállást. Most három felé szakadt $zét a végbeli magyarság. A felvidéki , magyarok egymásközt és az anyaországi , magyarokkal szemben kiáltják el a jésus- ínáriat, már szinte betegesen mérik egy- jnásbán a magyart és el is pusztítják. Vagy elpusztítani szeretnék, ha nőm felel ’ meg - a jogos, .vagy vélt igényeknek, Az 'ember szeretne felkiáltani: az Istenért .. hagyjátok már ezt a kölcsönös,, pusgt.ítga- .•tást és tekintsetek a magyar magatartás „„.és .a végbeli feladatok felé! Bevallom, na­gyon nehéz ma így felkiáltani. A levegő mérgezett indulatok tömény gőzeivel van Igle és ez a furcsa halmazállapotú közeg ‘ hamisan viszi a kiáltók szándékát a cso­portosok és magánosok felé. A kiáltok sorsa' sohasem volt magánosabb, mint- riia. Sokszor az az érzésem, hogy ma már négy-öt magyar sem tudna összehajolni és búsan magyar miérteket keresni. Én itt. élek a milliós városban, de fél kezem is sok, hogy össze tudjam számolni azo­kat akikkel ilyen búslakodásokra össze lehetne hajolni. Mások is így vannak. Ahogyan kifutottak ezek a sorok a tol­iam alól, hirtelen magam is megijedek tőlük. Úgy érzem: formátlanok, terhesek, ; komorak és nehézkesek. Mint a nagy ve­szedelmek. Ijedtségemben úgy védekezek, » hogy elfordulok a világosan kitapintható következmények elől és történelmi analó­giákat keresek. Ez is tipikus mai magyar írpi magatartás. A magyar író a mára gondol és Zrínyit idézi. A felvidéki áfiumokra is van bőven helyi történelmi orvosság. Találtam is fölöttébb alkalma­sakat, olyanokat, ahol mai felvidéki he­lyekről, Ürményről, Komjátról, Érsekúj­várról stb. esik szó. Talán az, hogy ilyen •: ma is létező helyekhez kötözöm a törté­nelmi1 példát, jobban felvillantja a jelen . veszélyét azok előtt, akik ma már szinte öncélból keresik egymásban a magyart hogy megpusztítsák. Komját és Ürmény Romját, amint már azt a múltkori írá- 1 somban röviden megírtam, a török hódolt­ság idején a felvidéki szellemi élet vi­Mit csobog a Mikor Veresmarty Mihály uram, a Itomjáti prédikátor megtért, az ürményi iskola diákjai bosszút esküdtek ellene. Az . ürményiek vezére, Sári iskolamester „go­lyóbissal“ és „megnyomvasztással“ fenye­gette meg a megtért Veresmartyt. Maga Veresmarty így beszéli ezt el: „Azt Súri " magamnak is mondta, hogy ha igaz lett volna, amit felőlem hirdettek, hogy fog­ságomban pápistává lettem és valahol ta­lált volna deákival, (mert akkor oskola- • mester volt! a Nitréba vettetett volna; és a Nitrn is ott mindárt: féltem bezizeg, • hogy esv éjjel- házamból kivonyván a Nit­- lába lobbantanak s. azt bilikum gyanánt i d y Lajos más ellen és pusztították — a magyart a magyarban. A reformált főurak elűzték a katolikus, vagy hogy a kor terminoló­giáját vegyük: a pápista magyarokat, a pápista főurak pedig a reformátusokat. Pápista és református énekek egyformán szállottak a gályák rabláncravert meg- gyötörtjeiből az ég felé s közben száz és ezer négyzetkilométernyi területek teme­tőkké változtak és teljesen elnéptelened­tek. A kiürült falvak és tájak azonban csak egy ideig maradtak néptelenek. A hegyekből csakhamar szlovákokat költöz­tettek a puszta vidékekre. A magyarság visszaszorult, mint valami tó vagy ten­ger s a növekvő partokon a tótság fog­lalt magának életteret. így pusztítottuk enmagunkat, így vettük el egymástól az életet és így teremtettünk másoknak bol­dog és felmenő életlehetőségeket. és Zrínyit idézzük rágzó központja volt. Magas szellemi fe­szültségekkel telített batéria, ahová európai áramok is befutottak. Ugyan­ilyen hely volt Ürmény is. Mind a két he­lyen magyar reformátusok laktak. Mind­két helyen jelentékeny iskolák működtek. Neves iskolamesterek állottak élükön, többnek a nevét őrzi a magyar szellem- történet. Az iskolákban kétszáz évvel ez­előtt magyar diákok már a nyugathoz tartották magukat, pro vagy kontra Bellarminussal mérték gondolkodásuk mélységeit és magasságait. Kétszáz évvel ezelőtt a Nyitra partján is olyan szellemi központok voltak, hogy akár a Szajna vagy a Rajna partján is ellehettek volna! Izgalom fut végig rajtam, ha ezt a hely­zetet végiggondolom. Természetesen vol- í tak más helyek is, ilyenek é3 nagyobbak, j Nagyszombat é3 Nyitra még magasabbra j hevítette ezt a magyar tudatot. Nagy- I szombatban Pázmány volt a nagy hevítő, I de nem maradt el a nyitrai püspökség ! sem. A nyitrai püspökségnek volt szo­kása, hogy furcsa fogságra rendelte be ingadozó’ papjait. Bezárta őket, de köny­vekkel csukta őket össze a börtönben. A püspökök pedig vártak, hogy az igék megtegyék hatásukat. A legmagasabb szellemeket csukták össze mindig a de­likvenssel. Az egyházatyákat és az akkori élő legnagyobbakat. Ha valakit meggyőz­tek ezek az érvek, akkor rendben volt minden. Ha nem, akkor elbocsátották az egyházi kötelékekből. De megváltozott ám a helyzet. A békés és emberi módszereket, a nyugodt meg­győzés eszközeit durvábbak váltották fel. Veresmarty Mihály komjáti mpgtért pré­dikátor jegyezte fel, hogy a vitákat már teljesen öncélból kezdték űzni. Mindkét fél feltételezte a másik ördögi rosszhisze­műséget, hegy az eszközök tekintetében teljes szabadságot nyerjen vele szemben. Az indulatok fortyogni és sisteregni kezd­tek. Impresszionista hevességgel törtek fel. Olvasd csak az akkori hitvitákat, szónoklatokat. A stílus szinte éget, az in­dulatok szinte keresztül sütnek a formán és úgy rohannak a másik megsemmisíté­sére. Mintha a mai írásmodor előképét mutatnák. Veresmarty Mihály uram megtért és buzgó katolikus lett. Reformátusból lett katolikus. Szeretnők kinyomozni, hogy mit változott benne azáltal a magyar? Az az érzésünk, hogy alig változott. Az ellenreformáció alkalmazkodás a refor­máció gondolataihoz és eszközeihez. Amit a reformátorok az egyháztól akartak, azt Pázmány megvalósította. Csakhogy az indulatok ekkor már önálló életet éltek és megteremtették törvényeikét is. Mi le3z, ha a Felvidéken önálló életet kezde­nek élni majd az indulatok? A partokat és pártokat ebben az esetben alig lehet majd összeegyeztetni! Nyitra folyó? meg nőm Ihatom, meg is fog ártani.” Így Ígérgettek egymásnak bosszút a magyarok a Felvidéken, s mai felvidéki magyar büszke lehetsz arra, hogy a Nyitra vjze igazságosztó eszköz volt ebb9n a hatalmas szellemi háborúságban, melyben magyar állott szemben magyarral. Én, ha hazamegyek ezen a nyáron, kidagasztom felvidékiségemet mellemben, ha megállók a Nyitra füzesei alatt. Mert immár tudom, hogy nagyon történelmi és felvidéki szellő lengedez a gyérfolyósú foHóeskn felett. Számbaveszem, hogy itt fejlődött ki egykor az a magatartás, amikor egészen elméleti, vagy eszmei célokért harci jézus­.: .• .v. ... máriák közepette hogyan „nyomvasztotta" és miként „lobbantotta” a habokba egy­mást a magyar. Ma már nem harcolnak ilyen eszközökkel, ma már másként „nyomvasztanak" és lobbantanak, de nem esik-e jól felfrissülni a történelmi példák fényessége mellett ? Ennek a kétszázéves magatartásnak volt azonban egy olyan következménye, melyre ma nagyon jó emlékezni. Amikor a refor­mátusokat kiűzték Nyitra alól, Ürmény- ből és Komjátról, akkor a felvidéki ma­gyarság életében ez következett be. A szlo­vákság lenyomult Nyitra alá, Ürmény és Komját elvesztésével pedig elszakadt egy­mástól a mátyusföldi és zobori magyar­ság. Az északi, nyitrafeletti szlovákság egyesült a Burányi-szigettel és egy hatal­mas szláv öböl nyúlt be a magyarság tes­tébe, mely elérte Érsekújvár vonalát. S mindez azért történt, mert Veresmarty uram nem tudott Súri és Taksonyi ura- imékkal az „elvekben“ megegyezni. Az el­vekben nem tudtak megegyezni és nem is­merték fel feladataikat. A következmény az lett, hogy ezernégyzetkilométeres ma­gyar temetőket teremtettek. Ma is az a helyzet, hogy elvek körül fo­lyik a harc s a feladatok egészen ismeret­lenek. Vitákat olvasok naponta a lapok­ban, ahol eszmei értékeket támadnak és védenek, de a végbeli feladatok frontján nem bírnak összetalálkozni a magyarok a Felvidéken. A felvidéki magyar, aki a. húszéves kisebbségi sorsot végig élte, job­ban ismeri a teendőket, de nem a felada­tok megmutatásával akarja az odakerült magyart a munkára megnyerni, hanem eszmei messzeségből indult el térítő út­jára. Az odakerült magyar azt hiszi, hogy idegen hitelveket akarnak reá kényszerí­teni, holott azokat a feladatokat, melyek az elvekből következnek, ő is akarja és akarná is, ha látná az összefüggéseket. Most is szeretnék felkiáltani, de nem me­rek, még többesszám második személy­ben sem általánosítani. Azt szeretném kér­dezni: mikor tértek már észre? Talán úgy megy majd, ha befoglalom a felkiál­tásba a magam felelősségét is többesszám első személyben: Mikor térünk hát észre? Hogyan biztosítjuk népünk nemzeti erejét, ha a „nyomvasztás és a lobbantás“ lesz érintkezési módunk egymás között? És hogyan szerezzük vissza a magyar temető­ket, melyek akkor keletkeztek, amikor egymásba nyomvasztottuk és lobbantottuk a magyart? Mennyire mai gondolkodni való ezí Nagyszombat győzött a hitelvek tekinte­tében mondjuk Komját és Ürmény felett, de a magyarság kipusztult Nagyszombat­tól délre százkjlométere3 területen! A tizenhetedik század magyarságának tudat­I hasadása nem bosszulhatta volna meg ma­gát végzetesebben. •---- i WllJWTO» UIWUMWi-.----------­A mi kertünk írja: Ifj. Jancsó Vilmos Cserepes szegfű Cserépbe való szegfű tenyésztésére csak akkor vállalkozzunk, ha annak megfelelő helyiségről tudunk gondoskodni. A szegfűk (Dián Urna-félék) szellö3, hűvös helyen fej­lődnek csak kielégítő módon. A lakásban ilyen helyet rendszerint a keleti és nyugati fekvésű ablakok között találunk. Tavasszal dugványozás vagy bujtás útján nyert fia­tal gyökeres szegfűinket két rész agyag, egy rész folyami homok, egy rész gyep- szípföld, két rész trágyaföid vagy kom­poszt keverékében 6—8 cm átmérőjű cse­répbe ültetjük. Ezeket a fiatal növényeinket mérsékelt öntözés mellett begyökeresedés .után 6—8 naponkénti (tápsözásssl) nevel­jük. Néhány hónap elteltével megvizsgáljuk a cserépből kiverve ' növényeinket, hogy a gyökerek beszötték-e már teljesen a ran- delkezésre álló földet. Ha igen, akkor 8—10 cm-es cserepekbe a feni említett földkeve­rékbe újból átültetjük. Az átültetés előtt azonban, ba a szegfű erőteljes növekedésnek indult, elboki’oaoUás megakadályozása cél­jából többször visszacsípjük. Átültetés után, mikor már erőteljes nagy szegfütpvel van dolgunk, kjkarózva neveljük tovább. Az ilyen módon nevelt növényeink késő ösz- szel, vagy ha újból visszacsípjük és meg­felelő helyiség áll rendelkezésűnkre, télen fognak virágozni. A többszöri visszac3ípés- ker lekerülő 3—4 szemmel (rüggyel) bíró hajtásokat közvetlen egy levél alatt éles késsel levágva további szaporításra alkal­mas dugványnak alkalmazhatjuk. Az előké­szített dugványokat tiszta folyami homok­ban, zárt helyen (e célra készített kb. 20X40 cm hosszúságú ládákban üveglappal leta­karva, hol a szaporításhoz használt homok vastagsága 6—8 cm.) gyökereztetjiik és a gyökeres dugványokkal a már ismert módon járunk el. A nyári és őszi dugványokból ta­vasszal virágEÓ növényeket nyerünk. Ha ezegfütövoink bim hőfejlesztésnek indulnak, jó egynéhány bimbót eltávolítani, hogy a tö­veken egyszerre csak 4—5 virág fejlődjön. Ezzel az eljárással teljesebb, nagyobb virá­gokat nyerünk. Ugyanebben az időben, vi­rágzás előtt, ajánlatos a növényeket 4—5 százalékos szuperfoszfát tápoldattal hat­naponként megöntözni. A cserepes szegfükul- túrához a déleurópai eredetű remontant szeg­fűt (Pianthus Caryaphyllus semperflorens) és Malmaisoni szegfűt (Dianthus fruticosát), ablakokba, ládákba a lecsüngő szegfüfajíá- kat ajánlom. Általánosságban, mint ami­lyen' közismert és közkedvelt növény a szegfű, annyira nehéz annak a jó eredmény­nyel való kultiválása. Ezért, aki szegfűnek cserépbe való kultiválására határozza el ma­gát, kellő kitartással és nagy körültekintés­sel kell vállalkozását véghez vinnie. Nem szabad, hogy az esetleges első sikertelenség ebben a szép tevékenységbon elkedvetlenítse, hanem fokozott körültekintéssel a biztos si­ker nem fog elmaradni. Kaktuszok Kevés olyan növénnyel találkozunk, mely rövid idő alatt ilyen nagy elterjedésnek ör­vendene, mint a groteszk külsejű kaktuszok. Úgy a városban, mint a vidéken, sűrűn ta­lálkozunk vele. Bár ezelőtt néhány eszten­dővel még lányosházak gondos anyái nem tűrték meg a kis szúrós jószágot, mert a babona azt tartotta róla, hogy ahol kaktusz van a családban, a leány pártában marad. Ma már ez a babona feledésbe ment, mert nem­hogy félnének tőle, hanem nagy előszeretet­tel babusgatják és nevelik őket. Aki a gro­teszk formákat szereti, a kaktusznál idoáli- sabb szobanövényt nem talál. Előfordulási helyén, . igén mostoha viszonyok között élő növény, szohában, lakásban szintén igen kis­igényű. Azonban bármennyire is kisigényű a kaktusz, annak kezelése, szaporítása mégis kellő szakavatottságot követel. Általános­ságban a kaktuszok két csoportba oszthatók höigépyük szerint. így pl. meleg helyet, bő­vebb öntözést és permetezést kívánnak az Epighyllum-, Rhipsalis- és Phyllo-cactus- féjék, hűvösebb helyet igényelnek, az Echi- nopsis- és Opuntia-félék. Kezelésük tehát az egyes fajok szerint, jól megválogatott helyen, történik. Télen lehetőleg világos helyen, kö­zel az ablakhoz tartsuk. Az öntözést gyérít- sük és inkább csak permetezésszerüen öntöz­zük hetenként egyszer-kétszer derült napos időben. Ha több hétig tartó borús, esetleg esős idő van, ezalatt az idő alatt az öntözést szüntessük be. Kaktuszaink földje mindenkor inkább száraz legyen. A meggondolatlan bő öntözés a növények kirothadésát vonja maga után. Nem fontos, sőt káros, ha kaktuszaink té­len is fejlődnek. Be kejl tartani nálunk is a pihenési időt (nyugalmi állapotot). Télen az ilyen száraz Kezelés mellett lépnek fel az állati kártevők, a vöröspók, gyapjastetü, pajzstetü stb. Ezek ellen gondosan kell el­járni, rovarporral, kisebb kártételnél a tet- vek eltávolításával. A tavasz beálltával az idő javulásával az öntözést Is lassan, óva­tosan, fokozatosan emeljük. Naponkénti per-i metszést csak abban az esetben végezzünk, ha legalább S—4 órás napsütés van kilátás- haji. A tavaszi hónapokban, mikor a kaktu­szok jól begyökeresedtek és már több éve nem cseréltük földjüket, külön e célra ké­szített földbe ültetjük. Általánosságban be­vált földkeverék az alábbi: 2 rész teljesen érett kompogztföld, 3 rész lombföld, ÍVj rész márga (agyag), V> rész falvakolat, 1 rész tözegkorpa, 1 rész homok és V» rész durva fa3zénpor- A frissen átültetett növényeinket, azok megindulásáig, óvatosan öntözzük, ne­hogy megrongált gyökérzetü növényünk el­rothadjon. Szokás a kaktuszcserepek föld­jére a növény töve körül kisebb-nagyobb mészkövecskéket (habos) elhelyezni. Ennek az eljárásnak sok gyakorlati értéke nin­csen, inkább csak utánzása a külföldről Im­portált cserepes kaktuszoknak. Nyáron nö­vényünket a szabadba kisüUyeszthetjük, vagy erkélyeinken ládákba kihelyezhetjük napos vagy félámyékos helyre, igényeik szerint. Ez alatt az idő alatt bőven öntözzük és perme­tezzük, hogy kellőképpen fejlődhessen, hisz a nyár a kaktuszok időszaka- A csapadék­ban bő ősz beállta előtt a kaktuszokat újból megtisztítva visszahelyezzük téli szállá­saikra és az öntözést mérsékelve, a téli keze­lést ismét elkezdjük. ÜZENETEK H. Gy. Rozsnyó. Kertemben többféle bab­fajtát termesztek. Milyen módon biztosítha­tom magamnak a legmegfelelőbb fajtákat a jövőre nézve? A babot magtermosstés szem­pontjából május derekán vetjük és ameny- nvlben több fajtát termesztünk, úgy azok közé magasabb növésű izoláló növényeket ültetünk. Például: egy ágy. bab, egy ágy pa­radicsom, megint egy ágy bab és így tovább. Magnyerés szempontjából a legalsó és leg­első hüvelyek a legjobbak. Ezért ha bab­ágyunkról zölden is akarunk babot szedni, csak a később fejlődő hüvelyeket szedjük meg. Ezzel még azt a célt is szolgáljuk, hogy a magnak maradt hüvelyek bőséges táplálékhoz jutva, teljesebben fejlődnek. Gyűjtésre akkor tartjuk érettnek a hüvelye­ket, mikor maga az egész babnövény már száradni kezd. Ennek beálltakor a növénye­ket az ágyból kitépjük és ponyván utóérés céljából napon szárítjuk. Ha a hüvelyek már maguktól is repedeznek, kicsépeljük. Ros­tálás és szellőzés segítségévei a magokat kitisztítjuk és tavaszig fagymentes, szellős* száraz helyen elraktározzuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents